PÜ BH 2013/150
PÜ BH 2013/150
2013.06.01.
Az egészségügyről szóló törvényben előírt elvárható gondosság követelménye kiterjed arra is, hogy a kórház a gyógyító tevékenységét úgy szervezze meg, hogy az egyes feladatok elvégzése egymást ne hátráltassa, és ne eredményezze a beteg ellátásának késedelmét. Az alperes kórház ugyanis a tevékenység megszervezésének hiányosságai miatt is felel, ha ez okozati összefüggésben áll a károsodással [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 1997. évi CLIV. tv. 77. § (3) bek.].
A II-III. r. felperesek második gyermeke, a IV. r. felperes testvére: az I. r. felperes 2003. szeptember 9-én született császármetszéssel az alperes kórházban oxigénhiányos állapotban, amely miatt maradandó egészségkárosodást, testi és szellemi fogyatékosságot szenvedett.
A felperesek a kártérítés iránti keresetüket arra alapították, hogy az alperes a császármetszés beavatkozással indokolatlanul késedelmeskedett és ezzel nem a szakmai szabályoknak megfelelően, az elvárható gondossággal járt el. Álláspontjuk szerint amennyiben a császármetszés elvégzése időben történik, nagy valószínűséggel biztosítható lett volna az I. r. felperes egészséges megszületése.
Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját is vitatták.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy az alperes köteles megfizetni az I. r. felperes 2003. szeptember 9-én történt születése során az őt, valamint a II., III. és IV. r. felpereseket ért vagyoni és nem vagyoni kárát, rendelkezett továbbá a részperköltség viseléséről. Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása szerint az alperes egészségügyi személyzete nem a legnagyobb gondossággal járt el, mert lehetőség lett volna a császármetszés indikációjának felállítását követően a műtét korábbi elkezdésére, ezzel szemben a műtő takarítása miatti késlekedés járult hozzá az I. r. felperes egészségkárosodásához. Az elsőfokú bíróság a beszerzett szakvélemények alapján megállapította, hogy 2003. szeptember 9-én a 18 óra 30 perc utáni késedelem közvetlen okozati összefüggésben áll a károsodással, amely az 5–10 perces teljes oxigénhiány miatt következett be, és amelyet az előző császármetszésből származó heg szétválása váltott ki. Az alperes magát a felelősség alól kimenteni nem tudta, felelőssége azon alapul, hogy nem biztosította a császármetszés azonnal vagy a lehető legrövidebb időn belüli elvégzésének a lehetőségét.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet részben, a perköltségről szóló rendelkezése tekintetében megváltoztatta, egyebekben pedig azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy az alperes kártérítési felelősségének fennállását állapította meg az I. r. felperes oxigénhiányos állapotban születése miatt a felpereseket ért károkért. A másodfokú bíróság indokolása szerint elegendő volt a felperesek részéről annak bizonyítása, hogy a károsodás az alperes gyógyintézet által végzett kezelés során következett be, ezzel a károsult teljesítette a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján őt terhelő bizonyítási kötelezettségét, figyelemmel a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére is. A kár bekövetkezésével a jogellenesség fennáll, a szakmai szabályok betartása pedig nem a jogellenességet zárja ki, hanem a kimentés körében van jelentősége. A polgári jogi felelősség szempontjából azt kellett vizsgálni, hogy az alperes mindent megtett-e annak érdekében, hogy a II. r. felperes műtéte a leghamarabb elkezdődjön. Az adott esetben ez nem volt megállapítható, annak ellenére, hogy a műtét indikációjától számított 30 percen belül a magzat kiemelése megtörtént. A műtét elkezdését ugyanis kizárólag az előző műtét utáni takarítás hátráltatta. A másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a császármetszésre az alperes által állított profilaktikus indikáció helyett vitális indikáció alapján került sor, a vitális indikáció pedig 19 órakor már fennállt. A jogerős határozat ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító, másodlagosan a keresetet elutasító döntés meghozatalára irányult.
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag a szakmai szabályszegésének, valamint az I. r. felperes erre visszavezethető egészségkárosodásának és a gyógyintézet ennek alapján fennálló kártérítési felelősségének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (2) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint az I. r. felperes a születése során az alperes gyógyító intézményben oxigénhiányos állapotba került és ennek következtében egészségi állapota jelentősen károsodott. A jelen peres eljárás során, a felek között abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy ezzel kapcsolatban fennáll-e az alperes kártérítési felelőssége. Ehhez azt kellett megvizsgálni, hogy az alperes tevékenységére irányadó és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezéseinek alapulvételével kimutatható-e az alperes terhére olyan tevékenység vagy mulasztás, amely kellő alapul szolgál a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése alkalmazásához és ennek alapján a kártérítési felelőssége megállapításához.
Ennek vizsgálata során abból kellett kiindulni, hogy a II. r. felperes szülésének a folyamatában 2003. szeptember 9-én, 18 óra 30 perckor leesett a magzati szívhang, amelyet nem tudtak helyreállítani. Ezért dr. S. A. 18 óra 45 perckor hívta az ügyeletvezetőt. Ebben a helyzetben azt is mérlegelni kellett, hogy a korábbi császármetszés miatt az anya fokozott figyelmet igényel. Így jutottak el az újabb császármetszés szükségességéhez vezető döntéshez. Ennek során 19 órakor a császármetszés beavatkozásnak az indikációja már bizonyosan fennállt. A műtőben azonban éppen 19 órakor fejeződött be az előző műtét, amelyet követően 19-19.30 óráig a műtő takarítását végezték, míg a II. r. felperes és az őt ellátó orvosok várakoztak, majd pedig 19.35-kor tolták be a II. r. felperest a műtőbe. Az orvosszakértői vélemény szerint e várakozás ideje alatt következett be az I. r. felperes egészségkárosodása, amely már 10 perccel korábban elvégzett császármetszés esetén is elkerülhető lett volna.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel a Kúria kiemeli, hogy a magzati szívhang rendellenessége és az annak következményeként előállott oxigénhiányos állapot önmagában – a közelebbi ok ismerete nélkül is – az életmentő császármetszés indikációs tényezője, ezért közömbös, hogy a korábbi császármetszés során keletkezett heg szétválása a császármetszés közben vált ismertté.
A Kúria rámutat arra is, hogy a felülvizsgálati kérelem helyesen utal rá, miszerint az nem állapítható meg, hogy az alperes orvosai, illetőleg a szülés levezetésében közreműködő bármely dolgozója szakszerűtlenül kezel--te volna a II. r. felperest. Az 1997. évi CLIV. törvény 77. §-ának (3) bekezdésében előírt elvárható gondosság követelménye kiterjed arra is: a kórház a gyógyító tevékenységét úgy szervezze meg, hogy az egyes feladatok elvégzése egymást ne hátráltassa, és ne eredményezze a beteg ellátásának késedelmét. Az alperes kórház ugyanis a tevékenység megszervezésének hiányosságai miatt is felel, ha ez okozati összefüggésben áll a károsodással. Az adott esetben a károsodás a műtét késedelmes megkezdésével okozati összefüggésben állt, ennek alapja pedig a műtő elhúzódó takarítása volt. Az alperes nem tudta azt bizonyítani, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényben előírtaknak megfelelően biztosította volna az egészségügyi szolgáltatás szakmai feltételeit, vagyis azt, hogy az adott esetben életmentő jellegű császármetszés mielőbbi elvégzésének lehetőségét megteremtette volna. Mindezekre tekintettel a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes kártérítési felelősségét a bíróság a jogerős közbenső ítéletben jogszabálysértés nélkül, a bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti értékelésével megalapozottan állapította meg. Ezért a jogerős közbenső ítéletet a Kúria a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 20.003/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás