PÜ BH 2013/152
PÜ BH 2013/152
2013.06.01.
A társasházi közgyűlési határozat keresettel történő megtámadására vonatkozó törvényi határidő elmulasztásának kimentése az elévülés szabályai szerint, az igényérvényesítés akadályoztatása miatt és az akadályoztatás igazolásával lehetséges [2003. évi CXXXIII. tv. 42. §, Ptk. 326. §, 327. §, 1960. évi 11. tvr. 3. § (2) bek., 3/2006.(II. 8.) AB határozat].
Az alperes társasház 2011. november 11-i közgyűlésén hozott 15. számú határozatával elfogadta a közgyűlési meghívó mellékletében a tulajdonostársaknak – így az I. és a II. rendű felpereseknek – megküldött, a 2007–2010. évek gazdálkodására vonatkozó beszámolót. Az I–II. rendű felperesek képviselője a közgyűlésen jelen volt, a határozatot a felperesek postai úton is megkapták.
Az I–II. rendű felperesek a bírósághoz 2012. január 11-én érkezett keresetlevelükben a beszámolót elfogadó közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítását kérték, állítva, hogy a határozat a felperesi kisebbség jogos érdekét lényegesen sérti, jogszabályba, az alapító okiratba, a szervezeti és működési szabályzatba ütközik.
Az alperes elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperesek elmulasztották a perindításra számukra nyitva álló határidőt, ezt meghaladóan az érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A felperesek a keresetindítási határidő elmulasztásával kapcsolatban az elévülés nyugvására, illetőleg annak megszakadására hivatkoztak. Hangsúlyozták: keresetlevelüket a 2012. január 10-én lejáró határidőt megelőző szombaton, azaz 2012. január 7. napján 18 óra 46 perckor postára adták. A társasház újabb közgyűlésén szereztek tudomást arról, hogy keresetlevelük nem érkezett határidőben, ezért a keresetlevelet 2012. február 27-én ismét benyújtották, így a határidőt megtartották.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári jogegységi határozatában foglaltakra utalással kifejtette: tekintve, hogy a társasházakról szóló törvény által a közgyűlési határozatok megtámadására megszabott hatvan nap anyagi jogi határidő, a keresetlevélnek a határidő utolsó napján a bíróságra kell érkeznie, a mulasztás jogkövetkezménye – a kereset érdemi elutasítása – alól a felperesek csak akkor mentesülhetnek, ha igazolják, hogy a hatvan napos határidő alatt nem voltak abban a helyzetben, hogy a peres eljárást megindítsák. A közgyűlési határozat megtámadására a felperesek számára nyitva álló határidő 2012. január 10-én lejárt, az egy nappal később érkezett keresetlevél elkésett, ugyanakkor az I–II. rendű felperesek azt sem igazolták, hogy keresetlevelüket elsőbbségi küldeményként adták postára, így a posta mulasztása sem állapítható meg.
A másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában kihangsúlyozta: a keresetlevél postára adása az elévülést nem szakította meg és annak nyugvását sem eredményezte. Figyelemmel arra, hogy a felperes az anyagi jogi határidő mulasztását nem mentheti ki igazolási kérelemmel, annak sincs jelentősége, hogy a felperes jogi képviselője a fellebbezés postára adása során megfelelően járt-e el.
Az I–II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben – az elévülés nyugvására hivatkozással – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az ügy érdemi tárgyalását, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Érvelésük szerint az eljárt bíróságok tévesen, a bizonyítékok – közöttük a felperesek személyes előadása – jogszabálysértő értékelésével jutottak arra a megállapításukra, hogy elmulasztották a keresetindítási határidőt, s ez okból megalapozatlanul utasították el a keresetet. Jogi képviselőjük alappal bízott abban, hogy küldeménye – a postai dolgozó tájékoztatásának megfelelően – határidőben megérkezik, a késedelem a jogi képviselőn kívül álló ok miatt következett be. A mulasztás oka nem a feladóvevény kitöltetlensége, hanem a posta – előzetes tájékoztatással ellentétes – eljárása volt, erre figyelemmel eredményezi a keresetlevél postára adása az elévülés nyugvását. Nézetüknek megfelelően az adott esetben azt kell vizsgálni, hogy a választott kézbesítési eljárás kapcsán jogi képviselőjüket terheli-e mulasztás, amely nem állapítható meg, mert úgy tájékozódtak, hogy az elsőbbségi küldemény a feladás másnapján megérkezik a címzetthez. Utaltak a Ptk. kommentárjában kifejtettekre, mely szerint a hasonló helyzetet a bíróságok méltányosan ítélik meg. Arra hivatkoztak, hogy adott esetben nem mellőzhető az alperes magatartásának értékelése sem: a kifogásolt beszámolóban a társasház négy év tevékenységét összegezte, ezzel a tulajdonosokat megfosztotta az évenkénti jogorvoslat lehetőségétől. Mindezen körülmények megfelelő értékelésével – nézetük szerint – mulasztásuk menthető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. A Magyar Posta Küldeményforgalmi Üzletszabályzata vonatkozó rendelkezésének értelmezésével kifejtette: a felperesek szombat délután feladott küldeménye legkorábban hétfőn kerülhetett a más megyében működő postai hálózatba, és csak ezt követően – az egyébként tévesen megadott címen – a címzetthez. A jogi képviselőt a postai dolgozó szóbeli tájékoztatása nem mentesíti az anyagi jogi határidő betartásának követelménye alól, a posta a kézbesítés során egyébként a szabályzatának megfelelően járt el.
Az I. és II. rendű felperesek felülvizsgálati kérelme a következők miatt nem alapos, a Kúria ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az eljárt bíróságok a tényállást az érdemi döntéshez szükséges mértékben feltárták, és az arra alapított – a helytállóan hivatkozott jogszabályok helyes alkalmazásával levont – jogi következtetéseikkel a Kúria egyetértett.
A társasház közgyűlésén hozott határozatok érvénytelenségének megállapítására irányuló kereset indítására a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 42. §-a által megszabott határidőt mindkét fokon eljárt bíróság helytállóan, az Alkotmánybíróság 3/2006. (II. 8) számú határozatának is megfelelően elévülési jellegű határidőként értékelte, annak megtartásával kapcsolatban pedig a bíróságok okszerűen alkalmazták a Legfelsőbb Bíróság 4/2003. Polgári jogegységi határozatában kifejtetteket. E jogegységi határozat indokolása szerint a jogszabályban előírt keresetindítási határidő nem része a bírósági eljárásnak, az az érvényesíthetőség szakaszába lépett igényhez kötődő anyagi jogi időkorlát, mellyel kapcsolatban az igazolási kérelem eljárásjogi szabályai nem alkalmazhatók, számítására a Polgári törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Ptké.) 3. §-ának rendelkezései az irányadók.
Az anyagi jogi határidők elmulasztása – valamely jogszabály kifejezett rendelkezése alapján – jogvesztéssel járhat. Tekintettel azonban arra, hogy a Tht. 42. §-ának a határidő jogvesztő jellegére vonatkozó rendelkezését az Alkotmánybíróság – az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott – 3/2006. (II. 08.) AB számú határozata megsemmisítette, az említett keresetindítási határidő elévülési jellegűvé vált, így e határidő elmulasztásának kimentése a Ptk. 326-327. §-ainak alkalmazásával lehetséges.
A Ptk. előbb említett rendelkezései szerint a követelés érvényesítésének időtartama akkor hosszabbodik meg, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudta érvényesíteni, amelyből következően elévülési jellegű anyagi jogi határidő esetén a mulasztás jogkövetkezményének elhárítására alkalmas menthető ok az igény érvényesítését akadályozó körülmény lehet.
Az adott esetben azonban a felperesek nem az igényük érvényesítését gátló körülményre hivatkoztak.
Ilyen körülmény általában az igény érvényesítéséhez szükséges iratok hiánya, azonban – mint arra az elsőfokú bíróság helytállóan utalt – a jelen ügyben az igény érvényesítését nem a társasház okiratainak szolgáltatásával kapcsolatos esetleges alperesi késedelem okozta. Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása szerint ilyen, az igényérvényesítés késedelmét mentő körülmény lehet a közgyűlés összehívásával, a meghívó közlésével, a jegyzőkönyvezéssel, illetve a határozatról való értesítés formájával, határidejével kapcsolatos fogyatékosság is. A perbeli esetben azonban az I–II. rendű felperesek képviselője a társasház közgyűlésén jelen volt, a határozatot a felperesek késedelem nélkül, postai úton is megkapták. Az anyagi jogi határidő (a keresetindítási határidő) Ptké. 3. § (2) bekezdésének megfelelő számításának megfelelően az adott esetben 2012. január 10. napján lejárt, az egy nappal később, 2012. január 11-én beérkezett keresetlevél elkésett, s mivel a felperesek maguk sem hivatkoztak az igényük érvényesítését késleltető – s így a késedelem kimentésére alapot adó – menthető okra, a felperesek igénye nem érvényesíthető. Nem tévedtek tehát a perben eljárt bíróságok, amikor a keresetet elutasították.
Mind az első-, mind a másodfokú bíróság helytálló indokolása szerint annak nincsen jelentősége, hogy a felperesek jogi képviselője a keresetlevél postára adásakor „tőle elvárható” módon járt-e el, az önhibán kívüli körülmények vizsgálata igazolási kérelem elbírálása körében lehetséges.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem indokai kapcsán mutat rá a következőkre: a posta a rá vonatkozó kézbesítési szabályoknak [a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 44. § (3) bekezdés a) pontja, (4) bekezdés a) pontja] megfelelően járt el. Mivel a posta a feladást követő első munkanapon nem vállal 100%-os kézbesítési teljesítést, nem sértett jogszabályt a küldemény második munkanapon, azaz 2012. január 11-én történt kézbesítése. Az emiatt bekövetkező mulasztás azonban – az előzőekben kifejtettek szerint – az I–II. rendű felperesek terhére esik.
A postai feladóvevény kitöltése az ügyfél kötelessége, s mivel az erre vonatkozó jelölést a feladóvevény nem tartalmazott, az adott esetben az sem bizonyított, hogy a keresetlevél postára adása elsőbbségi küldeményként történt. Hozzáfűzi a Kúria, hogy a posta (az előbb említett Üzletszabályzata szerint) az elsőbbségi jelzéssel feladott levélküldemények esetén is csupán azt vállalja, hogy a levélküldemények legalább 85%-a a feladást követő munkanapon kerül kézbesítésre [a megjelölt Korm. rendelet 44. § (4) bekezdés a) pontja az elsőbbségi kategóriába tartozó küldemények átfutási idejének követelményszintjéről]. Ehhez kapcsolódóan ugyanakkor nem lehet eltekinteni attól, hogy a perben nem a tények voltak vitásak, hanem azok jogi megítélése, ezért a postára adás körülményeinek a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége.
Az adott esetben azt kellett vizsgálniuk a bíróságoknak, hogy akadályozta-e menthető ok az I–II. rendű felpereseket igényük bírói úton történő érvényesítésében. Az előzőekben kifejtettek szerint ilyen körülmény nem állt fenn, ezért a keresetlevélnek a határidő utolsó napján, január 10-én a bírósághoz meg kellett volna érkeznie. A keresetlevél bíróságra eljuttatásának módját a jogi képviselő választja meg, annak sikertelensége az általa képviselt ügyfél terhére esik.
A Kúria utal arra: a műszaki, technikai fejlettség jelenlegi szintjén a keresetindítási határidő betartásának vizsgálatakor a keresetlevél postai feladásával egyidejűleg a bíróság részére küldött fax értesítés az igényét érvényesítő fél javára értékelhető. Végezetül hangsúlyozza: a keresetlevél postára adása (szabályos postai kézbesítés esetén) a Ptk. 327. § (1) bekezdésében említett körülmények hiányában nem szakítja meg az elévülést, és a postai átfutás – a szabályos kézbesítés időtartama – az anyagi jogi határidők Ptk.326. § (2) bekezdése szerinti nyugvását sem eredményezi.
Az adott esetben az ügy eldöntéséhez szükséges tények nem voltak vitásak, csupán azok jogi megítélése, az eljárt bíróságok azonban a tényeket megfelelően értékelték és kellően indokolták a keresetet elutasító álláspontjukat.
(Kúria Pfv. I. 21.709/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás