MÜ BH 2013/163
MÜ BH 2013/163
2013.06.01.
A határozott időre létesített munkaviszony a határozott idő letelte előtt külön jognyilatkozat nélkül, automatikusan megszűnik a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén. A megszűnés e jogcímét nem érinti, ha a jogutód nélküli megszűnésről szóló tájékoztatásban a munkáltató tévesen a munkaviszony megszüntetéséről nyilatkozott [1992. évi XXII. törvény 86. § b) pont].1
Az alperes 2008. március 28-án függetlenített elnökké választotta a felperest, s ez alapján 2013. március 29-éig tartó határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek elnöki munkakör ellátására.
A közgyűlés 2011. március 3-án akként határozott, hogy az alperes jogutód nélkül 2011. március 31-ével szűnjön meg. A közgyűlésen megválasztották a felszámolókat, majd kimondták az alperes e nappal történő jogutód nélküli megszűnését, és a közgyűlés határozatában úgy döntött, hogy a felperes 2008. március 31-én kelt és 2013. március 29. napjáig szóló határozott idejű munkaviszonyát a jogutód nélküli megszűnést kimondó közgyűlési határozat alapján 2011. március 31-i hatállyal megszünteti. A közgyűlés határozatával a tisztségviselőit, köztük az elnök felperest is választott megbízatása alól az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással 2011. március 31-ével felmentette.
A határozatok alapján az alperes a társadalmi szervezetek nyilvántartását vezető bírósághoz törlés iránti kérelmet terjesztett elő.
A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát, az abban megjelölt indok nem volt valós, hiszen az alperes 2011. március 31-ével nem szűnt meg jogutód nélkül, mert e nappal nem következett be a nyilvántartásból való törlése. Másodlagosan a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 88. § (2) bekezdése alapján egy évi átlagkeresete megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a megszűnés kimondását követően nem működött tovább, a felperesnek nem volt munkavégzési kötelezettsége.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest az egy évi átlagkereset megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Álláspontja szerint a felperes munkaviszonya nem az alperes jogutód nélküli megszűnésére tekintettel került felszámolásra, mivel az alperes az ítélet meghozataláig nem szűnt meg, a társadalmi szervezetek nyilvántartásából történő törlésre nem került sor. Az alperes intézkedése az Mt. 88. § (2) bekezdése szerinti jognyilatkozatnak tekintendő, ez alapján kötelezte az alperest a felperes egy évi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, s az alperest terhelő marasztalási összeget 858 455 Ft-ra leszállította. A tényállást azzal egészítette ki, hogy a felperes 1975 óta állt az M. Szövetség, majd annak jogutódja alkalmazásában elnökként határozott idejű munkaszerződéssel. Az így kiegészített tényállás alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a felperes munkaviszonya megszűnésével kapcsolatban nem megfelelő jogi következtetéseket vont le. Álláspontja szerint az Mt. 86. §-a b) pontjára tekintettel amennyiben a munkáltató, mint társadalmi szervezet jogutód nélkül megszűnik, úgy megszűnik a munkaviszony is. Erről a tényről tájékoztatták a felperest is. Nem a felperes munkaviszonyának megszüntetésére került tehát sor, a munkaviszony megszűnésének módját a közgyűlési határozat téves szóhasználata nem befolyásolta.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy az 1989. évi II. törvény 20. §-a szerint a társadalmi szervezet megszűnik feloszlással, más társadalmi szervezettel való egyesüléssel, feloszlatással, illetőleg megszűnésének megállapításával. Az erről való döntés és a bíróság által a nyilvántartásból való törlés két külön jogi aktusnak minősül. Erre tekintettel a társadalmi szervezet a nyilvántartásból való törléssel szűnik meg joghatályosan, de a közgyűlés feloszlását kimondó határozatának időpontjára visszaható hatállyal. A bíróság általi törlés tehát konstitutív, de visszamenőleges hatályú. A felperes jogviszonya erre figyelemmel az Mt. 86. § b) pontja alapján külön jognyilatkozat nélkül megszűnt, s számára az Mt. 86/A. §-a alapján csak a felmentési időre járó átlagkeresetet kell megfizetni. A felperest e címen így 45 napra járó 576 565 Ft illette meg. Mivel a felperes a jogviszony megszűnésekor nyugdíjasnak minősült, számára nem járt végkielégítés.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon az elsőfokú ítéletnek megfelelő új határozatot.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként az Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak megsértésre hivatkozott.
Az Mt. különbséget tesz a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A megszűnés nem a felek jognyilatkozatán alapul, annak oka mindig valamely objektív körülmény, amelynek bekövetkezése esetén a munkaviszony automatikusan megszűnik. A megszűnési ok tehát olyan szerződést megszüntető jogi tény, amely a felek akaratán kívül esik, attól független.
Az alperes közgyűlése határozatával 2011. március 31-ével kimondta a jogutód nélküli megszűnését. Szintén e napon kelt határozatával felmentette a határozott időre választott tisztségviselőit az alperes jogutód nélküli megszűnésére hivatkozással a választott tisztség ellátása alól, s rendelkezett az iránt, hogy a kijelölt felszámoló a törlés iránti eljárást megindítsa. Az alperes a megszűnés kimondásával, nem pedig a nyilvántartásból törléssel szűnt meg [a perbeli időben hatályos 1989. évi II. törvény 20. §, BH 1998.462.].
A közgyűlés határozata is utalt arra, hogy a felperes jogviszonya megszűnésének indoka az alperes jogutód nélküli megszűnése, az ezzel ellentétes megszüntetésre irányuló szándék vonatkozásában adat nem merült fel. Ennek megfelelően helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes jogviszonya a felek erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül a meghatározott objektív körülmények beálltával a munkáltató megszűnésével egy időben automatikusan megszűnt, a közgyűlési határozat téves szóhasználata (megszűnés helyett megszüntetés) a megszűnés jogszerű módját nem befolyásolta.
Mindezek alapján helytállóan rendelkezett a másodfokú bíróság arról is, hogy a felperest az Mt. 86/A. §-a szerint a felmentési időre járó átlagkeresete illette meg. Minthogy a felperes munkaviszonya az Mt. 86. § b) pontja alapján megszűnt, tévesen hivatkozott a felperes annak Mt. 87. § e) pontja szerinti megszüntetésére és az Mt. 88. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásának lehetőségére.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság ítélete nem volt jogszabálysértő, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdés].
(Kúria Mfv. II. 10.324/2012.)
1
Ugyanilyen szabályozást tartalmaz a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 63. § (1) bekezdés b) pontja.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás