BÜ BH 2013/172
BÜ BH 2013/172
2013.07.01.
Adócsalás bűntette esetén nincs helye vagyonelkobzásnak, ha az adók kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt, vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik a vagyonnal gazdagodott, a kiesett teljes adóbevétel megfizetésére kötelezte [Btk. 77/B. § (1) bek. a) pont, 276. §, 310. §, BKv. 69.]
A városi bíróság a 2011. január 18. napján hozott, kihirdetett és a II. rendű terhelt tekintetében aznap jogerőre emelkedett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett adócsalás bűntettében [Btk. 310. § (1) bekezdés és (3) bekezdés] és bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §).
Ezért a II. rendű terheltet – halmazati büntetésül – 1 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, továbbá vele szemben 2 050 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el, egyebekben pedig kötelezte 31 200 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság az I. rendű terhelt bűnösségét tettesként elkövetettként mondta ki a II. rendű terhelt tekintetében megjelölt bűncselekményekben, s az I. rendű terhelttel szemben is 2 050 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.
Felülvizsgálati indítványt a megyei főügyészség nyújtott be a II. rendű terhelt javára a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen.
Az indítvány a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontját jelölte meg, s a II. rendű terhelt tekintetében a határozat megváltoztatását, a vagyonelkobzás mellőzését célozta.
Az indítvány kifejtette, hogy az I. rendű terhelt fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság a határozatában megállapította, miszerint az adóhatóság az I. rendű terhelt által képviselt Bt. adózót 4 100 000 forint adóhiány megfizetésére kötelezte, ezért a kétszeres elvonás elkerülése érdekében az I. rendű terhelt tekintetében mellőzte a vele szemben 2 050 000 forint összegre elrendelt vagyonelkobzást.
Utalt továbbá a másodfokú bíróság ítéletére olyan összefüggésben is, hogy téves volt a vagyonelkobzás össze-gének megosztása, mert a II. rendű terhelt nem jutott 2 050 000 forint összegű vagyonhoz, de még az sem állapítható meg, hogy egyáltalán kapott-e a fiktív számlák kiállításáért bármilyen vagyoni előnyt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt – mindenben egyező tartalommal – fenntartotta.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés] kötött.
Az indítványhoz kötöttség azt jelenti, hogy főszabályként a megtámadott határozat csak az indítvánnyal megtámadott részében és csak az indítványban meghatározott ok alapján bírálható felül.
Az indítvány kizárólag a II. rendű terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzást sérelmezte.
Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen valóban helye van a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
A II. rendű terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás törvénysértően alkalmazott intézkedés.
A bíróság – a II. rendű terhelt tekintetében rövidített formában szerkesztett – határozatában az alkalmazott jogszabályok megjelölése körében a Btk. 77/B. §-át hívta föl.
Nem kétséges azonban, hogy a vagyonelkobzás alkalmazására a Btk. – elkövetéskor és elbíráláskor azonos tartalommal hatályos – 77/B. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján került sor, miszerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett.
Az irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt az egyik Bt. önálló képviseleti jogosultsággal rendelkező vezető tisztségviselőjeként, az általa képviselt Bt. nevében valótlan tartalmú fiktív számlákat állított ki, s ezek felhasználásával követte el a másik Bt. beltagjaként és önálló képviseleti jogosultsággal rendelkező vezető tisztségviselőjeként az I. rendű terhelt az általa képviselt Bt. nevében az adócsalást az általános forgalmi adónemre, s okozott 4 100 000 forint bevételcsökkenést.
Az adóhatóság viszont már a 2008. február 4. napján hozott határozatával kötelezte – az I. rendű terhelt által képviselt – Bt. adózót 4 100 000 forint általános forgalmi adókülönbözet (adóhiány) megfizetésére, amint azt az I. rendű terhelt tekintetében másodfokon eljárt bíróság megállapította a tényállást kiegészítve.
Az adóhatóság ugyan nem magát az I. rendű terheltet, hanem az általa képviselt Bt.-t kötelezte az adókülönbözet (adóhiány) teljes összegének a megtérítésére, ennek azonban nem volt jelentősége, miután az I. rendű terheltnek, mint a Bt. beltagjának a felelőssége a betéti társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért korlátlan [a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 108. § (1) bekezdés].
A vagyonelkobzás kérdésével – különféle összefüggésekben – az 1/2008. és a 2/2008. büntető jogegységi határozat, valamint a BKv. 69., BKv. 78. és a BKv. 95. büntető kollégiumi vélemények foglalkoznak.
A vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása, de nem felel meg a jogállami követelményeknek ennek elvonása arra a vagyonra (vagyontárgyra), amelyet a sértettnek kell kiadni vagy visszaadni, vagy amely a sértetthez már visszajutott (BKv. 69. I. pont), továbbá nincs helye vagyonelkobzásnak akkor sem, ha a bűnös úton elért vagyongyarapodás a polgári jogi igény megítélésével kimerül, vagy részbeni kimerülés esetén a részbeni mértékig (BKv. 69. I. pont).
Ha a bűncselekményt többen követték el, minden egyes elkövetőnél külön-külön kell vizsgálni, hogy a vagyonelkobzás elrendelésének feltételei fennállnak-e (BKv. 69. III. pont).
Az adócsalás elkövetése révén az elkövető vagy más személy, illetve valamely gazdasági társaság az adóbevétel csökkenésével azonos mértékű vagyont szerez akkor is, ha vagyona ténylegesen gyarapodik, és akkor is, ha az adó elkerülésére tekintettel az nem csökken. Az így szerzett vagyonra a Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni.
Nincs azonban helye vagyonelkobzásnak, ha az adók kapcsán eljárni jogosult hatóság az elkövetőt vagy azt a gazdálkodó szervezetet, amelyik a vagyonnal gazdagodott, a kiesett adóbevétel megfizetésére kötelezte. Amennyiben a kötelezés nem éri el a bíróság által megállapított adókiesés mértékét, a fennmaradó részre az intézkedést – az egyéb feltételek fennállása esetén – alkalmazni kell (BKv. 95. III. pont).
Másként fogalmazva, adócsalás elkövetése esetén büntetőjogi eszközzel, vagyonelkobzás címén nem vonható el a sértettet illető és általa visszaigényelt vagyon.
Általános forgalmi adó esetén az adócsalás sértettje, anyagi jogi értelemben passzív alanya az állam. Az állam nevében az állami adóhatóság jár el.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 129. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján az utólagos adómegállapítás során az adóhatóság határozattal állapítja meg az adókülönbözetet, és az adózót annak megfizetésére kötelezi.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az adócsalással okozott adóbevétel-csökkenés összege 4 100 000 forint, s az I. rendű és a II. rendű terhelttel szemben fejenként 2 050 000 forint vagyonelkobzást rendelt el. Az I. rendű terhelt tekintetében eljárt másodfokú bíróság az adókülönbözet (adóhiány) összegén nem változtatott, az I. rendű terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzást ugyanakkor az adóhatóság kötelező határozatára tekintettel mellőzte.
Ennélfogva a vagyonelkobzás – azonos okból – a II. rendű terhelt tekintetében is törvénysértően alkalmazott intézkedés, mert az adócsalással okozott adókülönbözet (adóhiány) teljes összegének megfizetésére kötelezte az adóhatóság a Bt. adózót.
A II. rendű terhelt tekintetében a vagyonelkobzás egyszersmind eleve törvénysértően alkalmazott intézkedés, mert az irányadó tényállás nem tartalmaz semmiféle megállapítást arra nézve, hogy a fiktív számlák kiállításáért bárminemű vagyongyarapodáshoz jutott volna. Márpedig vagyongyarapodás hiányában nincs mit elvonni, az esetleges elvonás pedig törvényes nem lehet.
Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – az ügyészi felülvizsgálati indítványnak helyt adott, s a támadott határozatot a II. rendű terhelt vonatkozásában a Be. 427. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megváltoztatta, a vele szemben 2 050 000 forint összegre elrendelt vagyonelkobzást mellőzte.
(Kúria Bfv. III. 876/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás