BÜ BH 2013/173
BÜ BH 2013/173
2013.07.01.
A felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól – tévedés okából – történt felmentő ítéleti rendelkezés törvénysértő, ha az ítéleti tényállásból kitűnően a terhelt arra vette rá rendőrtiszt férjét, az I. rendű terheltet, hogy magánérdekből – tényleges szolgálati ok nélkül – az ő részére szerezzen meg adatot a közúti közlekedési nyilvántartásból [Btk. 21. §, 27. § (2) bek., 225. §].
A megyei bíróság a 2011. szeptember 21-én kihirdetett ítéletével
– az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rb. hivatali visszaélés bűntettében (Btk. 225. §), s ezért őt 100 napi tétel, összesen 300 000 forint pénzbüntetésre ítélte;
– a II. rendű terheltet felmentette az ellene felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntette (Btk. 225. §) miatt emelt vád alól.
Az I. rendű terhelt esetében védelmi, valamint a II. rendű terhelt terhére bejelentett fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2012. március 20-án meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet – mindkét terhelt tekintetében – helybenhagyta.
Az első-, és másodfokú bíróság egyöntetű jogi álláspontja szerint a II. rendű terhelt nem volt tisztában a rendőrségi nyilvántartás megtekintésének azzal a lehetőségével, hogy az illetéktelen adatszerzés bűncselekményt valósít meg. Szándéka nem irányult arra, hogy az I. rendű terheltet – aki a férje – bűncselekmény elkövetésére rábírja. A II. rendű terhelt, amikor megkérdezte az I. rendű terheltet, hogy rendszámot meg tud-e nézetni, nem volt tisztában azzal, hogy belenézhet-e a nyilvántartásba. Az I. rendű terheltre hárult annak felelőssége, hogy a II. rendű terheltet tájékoztassa, miszerint adatlekérdezést magáncélból nem végezhet.
Ehelyett az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt kérdésére „ha” választ adott és kérte tőle a rendszámot. Az I. rendű terhelt reagálásából következően a II. rendű terheltnek alapos oka volt arra, hogy tévedjen a cselekménye társadalomra veszélyességében, ami pedig a Btk. 27. § (2) bekezdése szerinti büntethetőséget kizáró ok.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség a II. rendű terhelt terhére 2012. június 19-én – a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a felmentés miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
Indokai szerint a II. rendű terhelt felmentése a büntető anyagi jog szabályát sérti. A II. rendű terheltnek tudnia kellett, hogy a rendszám bediktálásával szándékosan hozzájárul, hogy az I. rendű terhelt bűncselekményt kövessen el, a jogszabály nem ismerete pedig nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól.
A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 76. § értelmében a rendőrség adatokat kezel, azonban a rendőrség hivatalos nyilvántartásának használata, a nyilvántartásba betekintés minden esetben célhoz kötött, ami köztudomású. A II. rendű terhelt viszont tisztában volt azzal, hogy az I. rendű terhelt magáncélból kérdeztetett le a gépjármű-nyilvántartásból adatokat. Ehhez képest nincs szó társadalomra veszélyességben tévedésről. Az indítvány szerint a II. rendű terhelt magatartása pszichikai bűnsegélyt valósított meg.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta és a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
Hivatkozott arra, hogy a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) VIII. fejezete szerint a rendőrség kezelheti a rendelkezésére álló nyilvántartásban lévő adatokat, azonban az Rtv. 84. § (2) bekezdés g) pontja szerint a rendőr a törvényben meghatározott feladatai teljesítése érdekében kérhet a közúti közlekedési nyilvántartásból térítés nélkül adatot. Az pedig köztudomású, hogy a hivatalos személy magáncélra nem szerezhet meg ilyen adatot és nem adhatja tovább arra nem jogosult személynek. Ehhez képest a II. rendű terhelt tisztában volt azzal, hogy az I. rendű terheltet jogellenes cselekményre kéri.
A II. rendű terhelt irányadó tényállás szerinti magatartása, kérése pedig felbujtás – és nem bűnsegély – megállapítására alkalmas rábíró magatartás volt.
A II. rendű terhelt védője – a felülvizsgálati indítványra és a Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatára tett – észrevételében az indítvány elutasítását kérte. Álláspontja szerint ugyanis a felülvizsgálati indítvány a bírói mérlegelést támadja.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályának megsértése miatt került sor.
A Btk. 225. § szerint hivatali visszaélés bűntettét követi el az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél.
A 21. § (1) bekezdése szerint felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A rábírás egyben feltételezi a rábíró magatartás eredményességét, tehát a tettesi alapcselekmény elkövetését, ami – büntetőjogilag – legalább a kísérlet megvalósulását jelenti.
A felbujtó (rábíró) és a tettes (tényállásszerű elkövetési) magatartása egymással okozati összefüggésben áll. A rábírás nem feltétlenül egyedüli, de mindenképpen döntő oka, motívuma annak, hogy a tettes elhatározta a bűncselekmény elkövetését. A rábírás okozata pedig, hogy a tettes legalább megkísérli az alapcselekmény végrehajtását. Ez egyben azt is jelenti, hogy a felbujtás időben a tettesi alapcselekmény előtti.
Közömbös a rábíró magatartás, tevékenység módja, külvilágban megjelenése. Lehet kérelem, óhaj, kívánság, helybenhagyás, rábeszélés, unszolás, csábítás, tanácsadás, meghagyás, jutalomígérés, ajándékozás, felbérlés, kérlelés, (a közvetett tettesség megállapításához nem vezető) fenyegetés, erőszak stb.
Jelentősége nem a rábíró tevékenység mibenlétének, hanem hatásának van, amitől a tettesben nem csupán felébred, hanem elhatározottá is válik a bűncselekmény (alapcselekmény) elkövetésének szándéka.
A felbujtó vonatkozásában a szándékosság azt jelenti, hogy tudatában van mindannak, hogy magatartása rábíró hatású, a tettessel milyen jellegű bűncselekményt fog végrehajtatni, és rábírása hatására a tettes a cselekményt el fogja követni.
Más szóval a felbujtó tudata átfogja, hogy a saját akaratából fakadó rábíró tevékenysége abban, akihez fordul, a tettesi cselekmény elkövetésére elhatározást vált, vagy válthat ki, és ez az elhatározás a felbujtó által kívánt bűntett véghezviteléhez is vezet. (BJD 2443.)
Az irányadó tényállás szerint az I. rendű terhelt – aki hivatásos rendőr és a II. rendű terhelt férje – a szolgálati helyén a II. rendű terhelt kérésére intézkedett és az országos nyilvántartásból adatokat kérdeztetett le, szerzett meg, majd adott át a II. rendű terheltnek.
Ehhez képest az I. rendű terhelt (aki hivatalos személy) a II. rendű terhelt kérésének eleget téve kérdezett le az országos nyilvántartásból magáncélra adatokat.
Az irányadó tényállás alapján a II. rendű terhelt
– tudta, hogy az I. rendű terhelt hivatalos személy, hozzáférése van a nyilvántartáshoz, hiszen kérdésére ezt az I. rendű terhelt nyugtázta;
– tisztában volt azzal, hogy kérése teljesítése nem tartozik, eleve nem tartozhat az I. rendű terhelt feladatkörébe, kétségtelen ugyanis, hogy telekvételi ügylet rendőri asszisztenciát nem igényel;
– tudta, hogy kérése az I. rendű terheltnek a nyilvántartásba belépő magatartását célozza;
– tisztában volt azzal is, hogy kérésére mit tesz az I. rendű terhelt, s egyébként ő volt az akivel az eredményt közölte az I. rendű terhelt.
Kétségtelen továbbá, hogy az I. rendű terhelt a II. rendű terhelt kérésének tett eleget, ami olyan, mint lopás esetében a tippadás, csak itt adatlopásról volt szó.
A rendőrségi törvényből is kitűnik (amint arra a felülvizsgálati indítvány hivatkozott), hogy a nyilvántartáshoz férés nem csupán alanyi jogosultsághoz, hanem tárgyi szempontból célhoz is kötött.
Az pedig különösebb magyarázatot nem igényel és azzal a II. rendű terhelt is tisztában volt, hogy neki csupán hozzáférési szándéka volt, jogosultsága viszont nem, és a hozzáféréshez fűződő célja pedig nem törvényes, hanem önkényes. Magatartását – az irányadó tényállás szerint – saját megfontolása, célja, és ebbéli igénye mozgatta, aminek teljesítése értelemszerűen számára kedvező, előnyös helyzetet eredményezett. Ezáltal ugyanis könnyebben eleget tudott tenni céljának, mint bárki más, mivel megkerülte a célzott adat megismerésére rendelkezésre álló jogszabályi utat.
Jelen esetben ez – az egyébként a hivatali visszaélés tényállásában nem eredményként, hanem célzatként megfogalmazott – jogtalan előny.
Nincs tehát ténybeli vagy jogi alapja a társadalomra veszélyesség hiányára, illetve az abban való tévedésre hivatkozásnak. Ennélfogva a büntető anyagi jog szabályát sérti a II. rendű terhelt felmentése.
Ekként a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés c) pontja alapján tanácsülésen eljárva – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott és a 428. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot a II. rendű terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. III. 937/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás