BÜ BH 2013/174
BÜ BH 2013/174
2013.07.01.
Az aktív vesztegetés a jogtalan előny ígéretével már befejeződik, az önkéntes elállás szabályainak az alkalmazására ezt követően tehát nem kerülhet sor [Btk. 17. § (3) bek., 253. § (1) és (2) bek.].
A megyei bíróság a 2009. december 11. napján kelt ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 253. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettében.
Ezért őt 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 2 év közügyektől eltiltásra és 300 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
Elrendelte a városi bíróság korábbi ítéletével kiszabott – 5 év próbaidőre felfüggesztett – 1 év 6 hónap börtönbüntetés utólagos végrehajtását.
A tényállás a következőket rögzítette:
Az I. rendű terhelt 1999. december 1-je óta dolgozott munkaügyi felügyelőként, kezdetben az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség megyei felügyelőségén, majd 2006. január 1-jétől az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség regionális munkaügyi felügyelőségénél.
Munkaköri leírása szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényben, a szabálysértésekről szóló módosított 1999. évi LXIX. törvényben megfogalmazottak szerint hatóságként jár el, illetőleg hatósági jogkört gyakorol. Hatósági jogkörét a munkaügyi ellenőrzésről szóló módosított 1996. évi LXXV. törvény határozza meg.
Feladatkörébe tartozott illetékességi területén a feladatait meghatározó törvények szerint, a jogkörét meghatározó jogszabályi előírások keretén belül munkaügyi ellenőrzések végzése, így többek között jogosult volt, mint munkaügyi felügyelő önálló ügyintézésre, munkaügyi bírság kiszabására. Az ellenőrzött gazdasági szervezetek vezetőivel (tulajdonosával, résztulajdonosával, vezető alkalmazottaival) nem hozhatott létre magánjellegű találkozásokat; mint felügyelő nem alkudhatott ki és nem fogadhatott el az ellenőrzöttől ár-, vagy egyéb engedményeket, ingyenes, vagy nem értékarányos szolgáltatást, vagy árut a saját maga vagy hozzátartozója részére.
Az LKW. Bt. gépkocsivezetőjét, T. R.-t 2005. év október végén a megyei közlekedési felügyelet ellenőrizte, és a menetíró lappal kapcsolatban hiányosságokat állapított meg. T. R. erről a Bt.-nél adminisztrációs feladatokat végző V. rendű terheltet tájékoztatta.
A Bt. tényleges vezetését, irányítását ellátó IV. rendű, valamint az adminisztrációs feladatokat végző V. rendű terheltek a menetíró lappal kapcsolatos hiányosságok miatt munkaügyi ellenőrzésre számítottak, ezért az esetleges munkaügyi ellenőrzés során feltárható hiányosságok miatti bírság csökkentése, megakadályozása céljából az V. rendű terhelt felvette a kapcsolatot az I. rendű terhelttel, akit a munkaügyi hiányosságokról tájékoztatott, és tanácsokat kért azok megszüntetésére.
2005. év végén, közelebbről meg nem határozható időpontban, az I. rendű terhelt tájékoztatta az V. rendű terheltet, hogy munkaügyi ellenőrzést tart a Bt.-nél, és az ehhez szükséges adminisztrációs anyagot gyűjtsék össze.
Az V. rendű terhelt annak érdekében, hogy az I. rendű terhelt a munkaügyi ellenőrzés során hiányosságokat ne tárjon fel, az esetleges munkaügyi bírság ne legyen túlságosan magas összegű, 2006. január hónapban megállapodott az I. rendű terhelttel, hogy 100 000 forint készpénz ellenében az I. rendű terhelt a Bt.-nél lefolytatandó munkaügyi ellenőrzés során az észlelt hiányosságokat enyhébben bírálja el. Az V. rendű terhelt tájékoztatta a IV. rendű terheltet, aki az V. rendű terhelt – mint közvetítő – útján jelezte I. rendű terhelt irányába, hogy hajlandó az általa kért 100 000 forintot kifizetni, csak a későbbi ellenőrzés eredményeképpen ne kapjon büntetést a cég.
2006. február 2-án az I. rendű terhelt a Bt. irodájában ellenőrzést tartott. Erről jegyzőkönyvet vett fel. A kedvező elbírálás érdekében a IV. rendű terhelttől – hivatali kötelességét megszegve – 100 000 forint készpénzt vett át és további munkaügyi iratok bemutatását kérte, amelynek a IV. rendű terhelt eleget is tett.
Az I. rendű terhelt által a munkaügyi ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvet a munkaügyi felügyeletnél nem iktatták, a jegyzőkönyv az I. rendű terhelttől került lefoglalásra.
Az elsőfokú ítélet ellen a IV. rendű terhelt vonatkozásában az ügyész súlyosításért, a terhelt és védője felmentés végett jelentett be fellebbezést.
Az ítélőtábla a 2011. november hó 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozott végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a IV. rendű terhelt bűnösségére vont következtetés okszerű, cselekményének minősítése megfelel az anyagi jogi szabályoknak.
Rámutatott, hogy a vesztegetési korrupciós cselekményeknél az aktív és a passzív oldal nem választható külön, és együttesen kell vizsgálni. Így az I. rendű terhelt magatartása mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a többi (II-IX. rendű), köztük a IV. rendű terhelt cselekvőségét sem, és jogilag értékelni kell. A leírtak szerint az I. rendű terhelt magatartása hivatali, illetve közélet tisztasága elleni bűncselekménynek minősül, emellett az ügyben érintett terhelt-társai, köztük a IV. rendű terhelt sem hivatkozhatnak a tényállási elemek hiányára, és a terhükre rótt bűncselekmények szintén megállapíthatóak.
Az ügyben meghozott jogerős ügydöntő határozat ellen a IV. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontjában foglalt okból.
Az abban foglaltak szerint az események folyamatában a vesztegetésre irányuló szándéka megváltozott. Ennek eredményeként cselekménye nem vált befejezetté, a bűncselekmény kísérlete miatt pedig önkéntes elállása folytán nem büntethető.
A Legfőbb Ügyészség szerint a bíróságok a büntető anyagi jogszabályok törvényes alkalmazásával állapították meg a terhelt bűnösségét hivatali vesztegetés bűntettében, mert a törvényi tényállás valamennyi eleme megvalósult. A felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Ezért az ügyben hozott első-, és másodfokú határozatok hatályában történő fenntartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Kúria megállapította, hogy az eljáró bíróságok az irányadó tényálláshoz képest nem sértettek anyagi jogszabályt sem a IV. rendű terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításakor, sem a terhére rótt bűncselekmény jogi minősítésénél.
A IV. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában előterjesztett, majd szóbeli felszólalásában is megismételt érvelése – miszerint, amikor kiderült, hogy külföldi székhelyű cége a magyar munkaügyi hivatal által nem ellenőrizhető, ekkor vesztegetésre irányuló szándéka is megváltozott, vagyis kísérleti szakban maradt, amitől önkéntesen elállt – érdemben nem foghat helyt, ekként alaptalan.
A felülvizsgálat során irányadó tényállás nem tartalmaz az ellenőrzés alá vont cég székhelyére vonatkozóan megállapítást. Azt sem tartalmazza, hogy a terhelt az elkövetés idején két céggel rendelkezett, amelyből az egyik külföldi székhelyű. A terheltnek ezek a hivatkozásai a felülvizsgálati eljárásban nem relevánsak, mert a megállapított tényállást támadják. Az ítéleti tényállás tárgya ezzel szemben a Bt.-nél tartott munkaügyi ellenőrzés, amelynek során a IV. rendű terhelt tudomást szerzett az V. rendű terhelttől, hogy 100 000 forint készpénz ellenében az I. rendű terhelt hajlandó a Bt.-nél lefolytatandó munkaügyi ellenőrzés során az észlelt hiányosságokat enyhébben elbírálni. Ezek után, 2006. február 2. napján a IV. rendű terhelt 100 000 forintot adott át a munkaügyi ellenőrzést végző, hivatalos személynek minősülő I. rendű terheltnek, aki azt átvette.
Ezáltal a bűncselekmény befejezetté vált.
A Kúria megállapítja, hogy a tényállás III. pontjában írt cselekményével a IV. rendű terhelt maradéktalanul kimerítette a Btk. 253. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő hivatali vesztegetés bűntettét.
A Büntető Törvénykönyv hivatkozott §-ában megfogalmazott bűncselekmény a hivatalos személy megvesztegetését bünteti. Az elkövetési magatartás előny adása, vagy ígérése. A bűncselekmény akkor is megvalósul, ha a jogtalan előnyt nem a hivatalos személynek, hanem rá tekintettel az elkövető másnak adja, vagy ígéri. A célzat tartalma ugyanakkor az, hogy az előny által a hivatalos személy „jóindulatát” megnyerni és így a döntés hozatalába olyan motívumokat vinni, amelyek az ügy érdemét tekintve irrelevánsak; rendszerint tehát nem közvetlenül az, hogy a hivatalos személy valamely meghatározott hivatali kötelességét megszegje, hanem hogy a vesztegetőre nézve lehető legkedvezőbb módon intézkedjék.
A bűncselekmény passzív alanya a Btk. 253. §-nál a hivatalos személy, az aktív vesztegető pedig az a személy, aki a jogtalan előnyt adja, vagy ígéri. Az aktív vesztegetés szándékos bűncselekmény, amely már a jogtalan előny ígéretével befejezetté válik.
Megjegyzi a Kúria, hogy a vesztegetés kísérlete igen ritka, mert az ígérés, illetőleg az adás megkezdése anélkül, hogy befejeződne, ritkán fordul elő. (Kísérlet lehet, pl. ha írásban történik az ígérés és a levél nem jut el a címzetthez.)
Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a IV. rendű terhelt közvetítőn (V. rendű terhelt) keresztül nem csak ígérte a jogtalan előnyt, hanem később a pénzt át is adta az I. rendű terheltnek. A jogtalan előny ígéretével a bűncselekmény már befejezetté vált, így azt követően az önkéntes elállás, mint büntethetőséget kizáró ok sem valósulhatott meg.
Utal egyúttal a Kúria arra, hogy a Be. 258/B. §-a értelmében a külföldi hivatalos személy működésével kapcsolatban is elkövethető a vesztegetés nemzetközi kapcsolatban.
Anyagi jogszabálysértés hiányában a törvényi büntetési keretben kiszabott büntetés megváltoztatására sincs alap.
Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott első- és másodfokú határozatot – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 320/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás