BÜ BH 2013/175
BÜ BH 2013/175
2013.07.01.
Elköveti az „intellektuális” közokirat-hamisítás bűntettét az az ügyvéd, aki közreműködik cégek fiktív adásvételében, valamint abban, hogy a fiktív adásvétel szerinti, a valóságnak meg nem felelő adatok kerüljenek a cégnyilvántartásba [Btk. 274. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróság a 2010. november 17. napján kelt ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 203 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, amelyből 86 rendbeli cselekmény kísérleti szakban maradt [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont].
Ezért őt halmazati büntetésül – végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett – 1 év 4 hónap börtönbüntetésre, valamint 100 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte és meg nem fizetése esetére rendelkezett a pénzmellékbüntetés átváltoztatásáról.
Ugyanakkor a II. rendű terheltet 4 rendbeli, a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege szerint az I. rendű terhelt 2006. évben ismeretségi, majd üzleti kapcsolatba került a II. rendű terhelttel, aki, mint ügyvéd egy ügyben a képviseletét is ellátta.
Az I. rendű terhelt az 1990-es évektől kezdve a vállalkozói szférában dolgozott. A munkája során többezres „ügyfélkörrel”, céggel, vállalkozással került kapcsolatba, akik közül többen megkeresték azzal, hogy a cégüket eladnák vagy cégeket vennének. Az I. rendű terhelt a 2006-os évben cégek eladásának és vételének közvetítésével foglalkozott.
A 2006-os évben az I. rendű terhelt az ügyvédként dolgozó II. rendű terhelttől érdeklődött az iránt, hogy a cégek eladása, illetve vétele során az ezekkel kapcsolatos cégiratok megszerkesztését elvállalja-e. A II. rendű terhelt az I. rendű terhelttel közölte, hogy a társasági szerződések módosításait, az ezekhez kapcsolódó okiratokat – így többek között a taggyűlési jegyzőkönyveket, üzletrész átruházási szerződéseket, társasági szerződést módosító okiratot –, valamint a cégbírósági eljáráshoz szükséges változás bejegyzési kérelmet 50 000 forintért készíti el, és azokat a cégbírósághoz benyújtja. Az I. rendű és a II. rendű terheltek megállapodtak abban, hogy a gazdasági társaságok eladása, illetve vétele során a társasági szerződésmódosításokat, valamint az ezekhez kapcsolódó okiratokat a II. rendű terhelt 50 000 forintért készíti el.
A 2006-os évben az I. rendű terhelt újságokban hirdetést adott fel az alábbi szöveggel: „Cégét a legjobb feltételekkel megvásárolom, akár adósságokkal terhelten is”. Az I. rendű terhelt a hirdetésekben közölte a telefonszámát, valamint azt, hogy cégek eladásával és vételével – közvetítésével – foglalkozik.
Az I. rendű terhelt a megismerkedésüket követően a III. rendű és a IV. rendű terheltekkel közölte, hogy cégeket kellene a nevükre venni pénzért, amelyért cégenként ketten 50 000 forintot kapnának. Közölte velük azt is, hogy a „nevükre kerülő cégek” tartozásokat halmoztak fel, azonban azokat felszámolási eljárás során a későbbiekben meg fogják szüntetni.
Az ítélet 1-től 216. tényállási pontjában megjelölt gazdasági társaságok tulajdonosváltozása során az új tulajdonosok egyetlen alkalommal sem fizettek vételárat a volt eladóknak. A gazdasági társaságok üzletrészét, vagyoni betétjét értékesítő, átadó személyek – eladók – fizettek esetenként 198 000-200 000 forint közötti összeget az I. rendű terheltnek. Az I. rendű terhelt abból ügyvédi munkadíjként 50 000 forintot, közzétételi díj címén Bt.-k esetében további 15 000 forintot, Kft.-k esetében 23 000 forintot adott át a II. rendű terheltnek. A gazdasági társaságokat átvevő III-XXI. rendű terheltek az I. rendű terhelttől cégenként 50 000 forintot vettek át, amelyen egymás között fele-fele arányban megosztoztak.
Az I. és II. rendű terhelt tudták azt, hogy a gazdasági társaságokat megvásárló (fent felsorolt rendű) terhelteknek nem áll szándékában a megvásárolt gazdasági társaságok üzemeltetése, működtetése. A cégekkel nem kívánnak gazdasági tevékenységet folytatni. Az ügyletek során az okiratok aláírása számukra pénzkereseti lehetőség volt.
A II. rendű terhelt az érintett (1-216.) tényállási pontokban (kivéve: a 6., 7., 19., 150., 175-181., 186., és 200. pontot) kifejtettek szerint a valótlan tartalmú változásbejegyzési kérelmeket továbbította a céginformációs szolgálat, illetve a cégbíróságok felé a cégnyilvántartásba történő bejegyzés végett.
A cégnyilvántartásról, a cégbírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 32. §-ának (4) bekezdése alapján a cégbejegyzési (változás bejegyzési) eljárásban jogi képviselet kötelező.
A Ctv. 37. §-ának (3) bekezdése alapján a bejegyzési (változás bejegyzési) kérelmet és annak mellékleteit a jogi képviselő elektronikus okirat formájában, elektronikus úton küldi meg a céginformációs szolgálathoz.
A Ctv. 38. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a bejegyzési (változás bejegyzési) kérelem informatikai szempontból szabályszerűen került benyújtásra, a céginformációs szolgálat haladéktalanul továbbítja az illetékes cégbírósághoz.
A Ctv. 46. §-ának (7) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a cégbíróság legkésőbb a bejegyzésre irányuló kérelem érkezésétől számított 15 napon belül dönt a bejegyzésről vagy a kérelem elutasításáról.
A cégnyilvántartás közhiteles nyilvántartás. A terheltek hozzájárultak ahhoz, hogy e közhiteles nyilvántartásba valótlan adatok kerüljenek bejegyzésre.
Az elsőfokú bíróság az ítélet jogi indokolásában tényként állapította meg, hogy a terhelteket, így a II. rendű terheltet is a bűncselekmények elkövetése során mindvégig a haszonszerzés motiválta. A II. rendű terhelt ügyletenként 50 000 forintban, a 203 rendbeli cselekmény alapján mindösszesen 10 150 000 forintban részesült, a bűncselekmények elkövetése révén ekkora összeggel gazdagodott.
A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének megállapíthatósága körében rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a II. rendű terhelt által szerkesztett okiratok, illetve ügyletek ugyan formailag szabályosak voltak, azonban a II. rendű terhelt tudata valamennyi ügyletkötés során átfogta azt, hogy olyan jogügyletekben működik közre, amelyek jogszabályba ütköznek és közreműködésének eredményeként a közhiteles cégnyilvántartásba valótlan adatok és tények kerülnek bejegyzésre. Így többek között valótlan székhelyek kerülnek bejegyzésre, és az új tulajdonosok és vezető tisztségviselők e társaságokat egyáltalán nem kívánják működtetni. A társaságokkal kapcsolatban semmilyen információval nem rendelkeznek.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű terhelt felmentésért jelentett be fellebbezést.
A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2011. november hó 28. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt vonatkozásában megváltoztatta. Megállapította, hogy a 203 rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettéből 26 rendbeli a kísérlet. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az elsőfokú bíróság által mérlegelt körülmények között szóba sem jöhet, hogy a terheltek – így a II. rendű terhelt – nem tudtak arról, hogy a cégbírósági bejegyzések tartalmilag valótlanságot tartalmaznak. A cégek üzletrészeinek a megvásárlásáról készült szerződések a vételárat (1 forinttól több millió forintig) és annak megfizetését rögzítik. Ezzel szemben a valóságban az eladók fizettek a vevőknek. A vevői oldalon jelentkező terheltek akarata nem irányult a társaságok működtetésére. A szerződésekkel a társaságok formális névre vétele történt. Erről valamennyi terhelt, így a II. rendű terhelt is tudott. A II. rendű terhelt tevékenysége ellentétben állt az ügyvédi törvényben foglaltakkal. A II. rendű terhelt tudta, hogy közreműködésével valótlan adatok kerülnek a cégnyilvántartásba.
Rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a cégügyek ügyvédi ellenjegyzéshez kötése garanciális jellegű. Az ügyvéd ezzel bizonyítja, hogy az okirat nem csak a felek akaratának, de a jogszabályoknak is megfelel. A veszteséges cégek adásvételénél nem elégséges a felek „szerződési akaratának” írásba foglalása. Ilyen esetben egy mélyebb kutatásnak, érdeklődésnek kell megelőznie a szerződéskötést. Az ügyvédnek meg kell tagadnia a közreműködést, ha jogszabálysértést észlel.
Kifejtette továbbá a másodfokú bíróság, hogy az objektív körülményekből okkal kellett volna felmerülni a II. rendű terheltben, hogy az üzletrész átruházás a jogszabályok kijátszására irányul, és e szerződések semmisek. Ez esetben pedig az ügyvédnek meg kell tagadnia a szerződés elkészítését, ellenjegyzését, mert ellenkező esetben az ügyvédi foglalkozás szabályait szegi meg szándékosan. II. rendű terhelt azonban, mint ügyvéd aktív részese volt a jogszabályok kijátszásának.
A fentiekből következően a másodfokú bíróság megállapította, hogy a tényállásból az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a II. rendű terhelt bűnösségére, a minősítést pedig kizárólag a kísérleti szakban maradt bűncselekmények tekintetében pontosította.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Az indítvány érvei szerint nem ütközik jogszabályba, ha az új tulajdonosok az általuk megvásárolt gazdasági társaságot a jövőre nézve nem kívánják működtetni, azaz gazdasági tevékenységet nem kívánnak folytatni.
Az ügyvéd terhelt azzal a magatartásával, hogy a feleket együttes jelenlétükben az általuk kötendő jogügylet tartalmáról, annak kihatásairól megfelelő jogi tájékoztatással ellátta és az általa ismert körben a vevők részére a gazdasági tájékoztatást is megadta, eleget tett az ügyvédi törvény rendelkezéseinek, valamint a Gt. és a cégeljárás szabályainak is.
Az indítvány szerint azért is tévesen került sor a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás törvényi tényállási elemeinek a megállapítására és a II. terhelt bűnösségének megállapítására, mert a bíróságok által megállapított és a felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint a vevők megvásárolták a gazdasági társaságokat. Ezt a II. rendű terhelt által szerkesztett, ellenjegyzett, és a cégbírósághoz benyújtott okiratok alátámasztják.
Az a körülmény, hogy a megvásárlását követően a vevők nem kívánták működtetni a céget, vagy azzal nem kívántak gazdasági tevékenységet folytatni, a Btk. 274. §-ban meghatározott intellektuális közokirat-hamisítás törvényi tényállása szerint nem tényállásszerű. E bűncselekmény (is) csak olyan adatok vagy tények tekintetében követhető el, amelyek a közokirat bizonyító erejének köréhez tartoznak. Az irányadó tényállásban rögzített adatok és tények pedig nem tartoznak e körbe.
A kifejtettekre figyelemmel a II. rendű terhelt védője elsődlegesen a büntető anyagi jogi szabályok megsértése miatt a jogerős ítélet megváltoztatását, a II. rendű terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését, másodlagosan pedig az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta.
A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bekezdés] bírálta felül.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a c) pontja alapján – a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjában pontosan meghatározott, kimerítően felsorolt – eljárási szabálysértések esetén van helye.
Felülvizsgálati okra hivatkozott a II. rendű terhelt és a védő, amikor azt állította, hogy a felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint a II. rendű terhelt bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor [Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja].
Az indítvány szerint – az irányadó tényállás alapján – a vevők megvásárolták a gazdasági társaságokat. A II. rendű terhelt által szerkesztett, ellenjegyzett és a cégbírósághoz benyújtott okiratok ezzel egyező tartalmúak. Ily módon az okiratok tartalmának valódiságába vetett bizalom nem sérült és a cégnyilvántartás a valódi tartalmú okiratoknak megfelelően rögzítette és tartotta nyilván az új tulajdonosok társaságban fennálló tulajdonát.
A Kúria a II. rendű terhelt és védőjének felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak.
A bíróságok által megállapított tényállás lényege szerint a II. rendű terhelt, mint ügyvéd olyan jogügyletekben működött közre, amelyek kétségtelenül és nyilvánvalóan a jogszabályba ütköznek. A jogszabály alapján kötelező jogi képviselet folytán kikerülhetetlen aktív ügyvédi közreműködésével, tudtával a cégnyilvántartásba valótlan adatok és tények kerültek. Tudott arról, hogy vevői szerepet vállaló terheltek nem kívánták a társaságokat megvenni. Nem volt valódi cégvásárlási vételi szándékuk, csupán a nevüket adták az adásvételi szerződésekhez. Nem megvásárolták a cégeket, hanem pénzt kaptak azért, hogy a nevükre vegyék azokat. Ennek megfelelően már az adásvételi szerződések megkötésekor sem állt szándékukban gazdasági tevékenységet folytatni a megvásárolt társaságok keretében és működtetni a nevükre vett társaságokat. Az okiratok aláírása számukra kizárólag pénzkereseti lehetőség volt. Az irányadó tényállás tartalmazza mindezt.
Az alapügyben eljárt bíróságok megállapították, hogy
– a cégek megvásárlása során a jogi munkát, a szerződések és egyéb okiratok szerkesztését a II. rendű terhelt végezte, a cégbírósági eljáráshoz szükséges okiratokat ő nyújtotta be;
– a cégeket megvásárló személyek (akik közül többen alkalmi munkából éltek, volt, aki hajléktalan életformát folytatott, a havi jövedelmük 100 000 forint alatt volt) sem szakmai felkészültséggel, sem anyagi forrással nem rendelkeztek ahhoz, hogy a tartozásokkal terhelt gazdasági társaságok megvételét követően azokat tovább működtessék, az anyagi helyzetüket stabilizálják,
– a cégeket megvásárló személyek a gazdasági társaságok vezetéséhez szükséges információkkal sem rendelkeztek, s minderről a II. rendű terheltnek is tudomása volt.
II. rendű terhelt a cégek adásvétele során egyes személyekkel több cég kapcsán is kapcsolatba került – így pl. III. rendű terhelt 76 cég, IV. rendű terhelt 105 cég, X. rendű terhelt 51 cég vevőjeként szerepelt. Azt is tudta, hogy a „megvásárolt” társaságok új székhelye 3-4 magánlakásba került bejegyzésre. Az új tagok adott esetben az adásvételi szerződés aláírásakor hallották először a társaság nevét. A „megvásárolt” cégek tevékenységi körét, anyagi helyzetét nem ismerték, legtöbbször a könyvelési anyagot sem tekintették meg.
A II. rendű terheltnek tudomása volt arról, hogy az I. rendű terhelt fizette ki az új vevőket, és tudott arról is, hogy a régi tagok fizettek az új tagoknak a cégek „megvásárlásáért”.
A bíróságok helytálló jogértelmezéssel állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 274. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott (ún. intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettében. E bűncselekményt az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt, vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.
Az 1/2004. BJE határozatban foglalt iránymutatás szerint e bűncselekmény elkövetési tárgya lehet minden olyan közokirat, amelynek rendeltetése, hogy a benne foglalt adat valóságát teljes bizonyító erővel bizonyítsa.
A cégjegyzék a céget, a cégre vonatkozó adatokat tartja nyilván. A cégbíróságok által vezetett cégnyilvántartás közokirat. Az abban feltüntetett adatok valóságát, azok változását közhitelesen tanúsítja.
II. rendű terhelt a cégbejegyzéshez (változásbejegyzéshez) szükséges és a cégbírósághoz bejegyzés végett benyújtott cégiratokon a tényállással érintett cégekre vonatkozó – és a cégnyilvántartás által közhitelesen tanúsított – valótlan adatokat (nem létező tagokat, képviselőket, székhelyet, gazdasági tevékenységet) – tüntetett fel, és ezek a valótlan adatok – a befejezett bűncselekményként megállapított esetekben – bejegyzésre kerültek a cégnyilvántartásba. Ez a magatartás maradéktalanul alkalmas a Btk. 274. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének a megállapítására.
Az ügyvédi közreműködés jellegével kapcsolatban a Kúria utal arra, hogy – az elkövetési időszakra figyelemmel – mind a 2006. július 1-je előtt hatályos gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 20. §-ának (1) bekezdése, mind pedig a 2006. július 1-jétől hatályos gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 18. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a társasági szerződés módosítása ügyvéd (vagy a társaság jogtanácsosa) ellenjegyzését) igényli.
Az ügyvéd az ellenjegyzéssel nem pusztán tanúsítja, igazolja a megtörtént eseményeket. Az ügyvéd nem tanú az ellenjegyzés során. A jogalkotó azért írta elő az ügyvédi ellenjegyzés kényszerét, hogy ezzel is fokozza a jogügyeletek jogszerűségét, és egyúttal további garanciát biztosítson a visszaélésekkel szemben. Az ügyvédi közreműködés az ellenjegyzéshez kötött cégügyletekben tehát garanciális jellegű. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) kifejezetten rögzíti, hogy az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel [Ütv. 27. § (1) bekezdés a) pontja].
Ahhoz, hogy az ügyvéd bármit bizonyítson, az annak alapjául szolgáló tényekről meg kell győződnie, és ezt a reá vonatkozó szabályoknak megfelelően dokumentálnia is kell.
Az irányadó tényállás szerint a gazdasági társaságokat „megvásárló” vevők szándéka valójában nem irányult a formailag megvásárolt gazdasági társaságok tulajdonlására, működtetésére. Kizárólag pénzkereseti lehetőség érdekében vállalták a szerződések aláírását.
A Kúria – az eljárt bíróságokkal azonosan – azt állapította meg, hogy a II. rendű terhelt a hivatására vonatkozó szabályok szándékos, tudatos megszegésével közreműködött a jogszabályok kijátszásában.
A II. rendű terhelt nem hivatkozott arra, hogy a foglalkozásának alapvető szabályait ne ismerte volna. A szakember ügyvéd – akinek éppen az a hivatásbeli kötelessége, hogy az okirat ellenjegyzésével az okirat jogszabályoknak és a felek kinyilvánított akaratának való megfelelését garantálja – foglalkozásának alapvető szabályait szegte meg azzal, hogy a valótlan tartalmú jegyzőkönyveket, adásvételi szerződéseket, egyéb cégdokumentumokat ellenjegyezte, és bejegyzés iránti kérelmével a cégbírósághoz eljuttatta.
A Kúria a fentiek alapján megállapította, hogy az eljáró bíróságok az irányadó tényálláshoz képest nem sértettek anyagi jogszabályt a II. rendű terhelt büntetőjogi felelősségének megállapításakor, sem a terhére rótt bűncselekmények jogi minősítése során. Csupán a teljesség igényével utal arra, hogy a II. rendű terhelt valójában önálló tettesként és nem társtettesként követte el a terhére rótt bűncselekményeket. A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartása ugyanis csak az a közreműködés, amelynek eredményeként az arra feljogosított hivatalos személy – a tévedése folytán – a valótlan adatokat a közokiratba foglalja. Minden más közreműködés, valójában e tettesi magatartást mozdítja elő és ahhoz kapcsolódó bűnsegélyként értékelhető. Ehhez képest társtettesség akkor állapítható meg, ha két vagy több elkövető azonos cselekménnyel – mint pl. közös beadvány benyújtásával – kezdeményezi a valótlan adatok közokiratba foglalását. Mindennek azonban a terhelt javára benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása körében nincs jelentősége.
Mindezekre figyelemmel – s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a II. rendű terheltet érintően a hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 550/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás