BÜ BH 2013/178
BÜ BH 2013/178
2013.07.01.
A külföldi ítélet érvénye elismerésének nem feltétele az elítélt hozzájárulása, ám ha a terheltet a külföldi bíróság a távollétében tartott tárgyaláson ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, a büntetés végrehajtásának átvételéhez szükséges az elítélt kifejezett beleegyezése [2003. évi CXXX. törvény 2. §, Nbj. 49. § (3) bek.].
Az F. Bíróság 2009. december 16. napján kelt – és az F. Ítélőtábla határozata folytán – 2010. február 17. napján jogerős határozata a magyar és román állampolgár terhelttel szemben (akinek lakóhelye és tartózkodási helye is Magyarországon van) a (helyesen) Bukaresti Törvényszék 2006. október 13-i 1202. számú – és a Bukaresti Ítélőtábla 853. számú határozata folytán – 2006. december 22-én jogerős ítéletének érvényét 1 rendbeli társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette [Btk. 282/A. § (1) és (3) bekezdés] miatt kiszabott 11 év fegyházbüntetésként és az Opel Vectra típusú személygépkocsi és 4717 db extasi tabletta elkobzásaként ismerte el.
Ezt követően az F. Bíróság a 2010. február 26. napján kelt határozata – amely az F. Ítélőtábla végzésével 2011. február 2. napján emelkedett jogerőre – megállapította, hogy az elismert érvényű ítélettel kiszabott 11 év fegyházbüntetés végrehajtása átvételének feltételei fennállnak.
Ezen utóbbi jogerős határozat – másodfokú bíróság által pontosított – és a jogorvoslati indítvánnyal érintett részének tartalma (ami egyben e határozat tényállása) a következő.
A terhelt perújítási ügyében a Bukaresti Törvényszék 2009. április 10-én kelt – és a Legfelsőbb Semmítőszék 2009. október 28-i határozata folytán – jogerős határozata szerint a terhelt az ügyében a nyilvános tárgyaláson megjelent.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Nbj.) 49. § (1) és (2) bekezdése alapján a terhelttel szemben kiszabott büntetés átvételének feltételei fennállnak.
Hivatkozott arra, hogy
– az Nbj. 49. § (1) bekezdése szerint át lehet venni a külföldi bíróság által kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtását, ha az elítélt az átvételhez hozzájárul, és az átvétel iránti kérelemnek az igazságügyért felelős miniszterhez érkezésekor legalább 1 év a hátralévő büntetés, vagy ha a büntetés határozatlan időre szól, feltéve, hogy az elítélt magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van;
– az Nbj. 49. § (2) bekezdése szerint pedig aki a büntetés végrehajtása előtt Magyarországra visszatért, úgy kell tekinteni, mint aki hozzájárult a végrehajtás átvételéhez.
A terhelt büntetéséből – mivel azt még nem kezdte meg – több, mint egy év van hátra. Ha pedig az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása okán kerül sor a büntetés végrehajtásának átvételére, az Nbj. 49. § (1) bekezdése szerinti kérelemre nincs szükség, a külföldi hatóság kérelme nélkül, ilyenkor a 2003. évi CXXX. törvény 5. § (1) bekezdése szerint van helye a büntetés végrehajtása átvételének.
Az F. Bíróság 2009. január 14-én meghozott és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével a román hatóság által kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtását megtagadta.
A másodfokú bíróság ezzel a jogi állásponttal maradéktalanul egyetértett.
A bíróság jogerős határozata ellen a legfőbb ügyész – a Be. 431. §-a alapján – törvényesség érdekében jogorvoslatot jelentett be; és indítványozta, hogy a Kúria állapítsa meg, hogy törvénysértő a szabadságvesztés büntetés átvétele feltételei fennállásának megállapítása, s szüntesse meg az eljárást.
Indokai szerint az eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az Nbj. 49. § (3) bekezdése kizárja a 49. § (2) bekezdése alkalmazását azon terhelt esetében, akit külföldi bíróság a távollétében ítélt végrehajtandó szabadságvesztésre.
A 2003. évi CXXX. törvény 2. §-a szerint az EU tagállamaival folytatott eljárásokban – eltérő rendelkezés hiányában – az Nbj.-t kell alkalmazni.
A 2003. évi CXXX. törvény 5. § (1) bekezdése pedig attól eltérő speciális rendelkezéseket nem tartalmaz.
A jogerős határozat meghozatala után pedig kiderült, hogy a külföldi bíróság megküldött iratainak magyar nyelvre fordítása hibás, helyesen a terhelt nem volt jelen a tárgyaláson.
Az F. Törvényszék ezt követően jogsegélykérelmet intézett a Bukaresti Törvényszék felé, mely alapján a külföldi bíróság 2012. január 31-i keltezésű iratában közölte, hogy a terhelt a fenti határozatokat hozó bíróságok előtt személyesen egyetlen alkalommal sem jelent meg.
Ehhez képest pedig a végrehajtás átvétele feltételeinek fennállását megállapító határozat törvénysértő.
A Kúria az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítványt fenntartotta és azzal egyező, a terhelt védője pedig ahhoz csatlakozó tartalommal szólalt fel.
A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány alapos.
Helyesen járt el az alapügyben a bíróság, amikor a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvényt, és a 2003. évi CXXX. törvényt alkalmazta a magyar-román állampolgár terhelttel szemben a román bíróság – korábban elismert érvényű – jogerős ítéletével kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtása átvétele feltételeinek megállapítása végett folyamatban volt eljárásban [Nbj. 3. §, IV. Fejezet II. Cím].
A szabadságvesztés végrehajtása átvétele feltételei fennállásának megállapítása azonban törvénysértő.
Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény (továbbiakban: EUbe.) II. Fejezetében az európai elfogatóparancsról és az átadásról rendelkezik.
A 2. §-ában kimondja, hogy e törvény eltérő rendelkezésének hiányában a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt, a Büntető Törvénykönyvet és a büntetőeljárásról szóló törvényt az Európai Unió tagállamaiban e törvény alapján folytatott eljárásokban is megfelelően alkalmazni kell.
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (Nbj.) III. és IV. Fejezetében a büntetőeljárás átadása és átvétele, a külföldi ítélet érvénye, és a szabadságvesztés büntetés, a szabadságelvonással járó intézkedés, valamint a vagyonelkobzás, vagy az elkobzás végrehajtásának átvétele és átadása iránti kérdésekben egyaránt rendelkezést tartalmaz.
Az EUbe. 5. § (1) bekezdésében alanyi kivételt fogalmaz meg akkor, amikor kimondja, hogy ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, és a keresett személy olyan magyar állampolgár, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik, az európai elfogatóparancs végrehajtását meg kell tagadni, és a szabadságvesztés vagy a szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása iránt kell intézkedni.
Előrebocsátja a Kúria, hogy az EUbe. és az Nbj. törvény összevetéséből következően a végrehajtás feltételei fennállásának megállapítása – ami a Magyarországon való végrehajtás feltétele – az Nbj. hatálya alá tartozik, mivel az EUbe.-nek erre vonatkozó rendelkezése nincsen.
Az Nbj. 51. § (2) bekezdése szerint a büntetés végrehajtásának átvételéről az igazságügyért felelős miniszter dönt; az 51. § (1) bekezdése szerint – figyelemmel a 46. § (1) bekezdésére – a Fővárosi Bíróság határoz arról, hogy fennállnak-e a büntetés végrehajtásának az Nbj. szerinti feltételei.
Az Nbj. 49. §-a állapítja meg a külföldi bíróság által kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés végrehajtása átvételének feltételeit.
A 49. § (1) bekezdés alapján végrehajtás átvételének akkor van helye, ha
– az elítélt magyar állampolgár és állandó lakóhelye Magyarországon van, illetőleg Magyarországra bevándorolt, letelepedett, vagy Magyarország által menekültként elismert nem magyar állampolgár;
– az elítélt az átvételhez hozzájárult és
– az átvétel iránti kérelemnek az igazságügyért felelős miniszterhez történő érkezésekor legalább 1 év a hátralévő letöltendő szabadságvesztés tartama, vagy a büntetés határozatlan időre szól.
Az Nbj. 49. § (2) bekezdése alapján – egyéb feltételek megléte mellett – az elítélt hozzájárulása hiányában is helye van az átvételnek, ha a büntetés végrehajtása előtt Magyarországra visszatért.
Következésképpen ilyen esetben törvényi vélelem szól amellett, hogy az elítélt a végrehajtáshoz hozzájárult.
Ugyanakkor az Nbj. 49. § (3) bekezdése szerint nincs helye a 49. § (2) bekezdése szerinti vélelem alkalmazásának, ha a terheltet a külföldi bíróság távollétében ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre.
Itt jegyzi meg a Kúria, hogy ezzel egyező értelmű a Strasbourgban 1983. március 21-én kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló, 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett egyezmény (Egyezmény), Strasbourgban 1997. december 18-án kelt, és a 2001. évi LXVII. törvénnyel kihirdetett Kiegészítő Jegyzőkönyvének (Kiegészítő Jegyzőkönyv) 2. Cikke is.
A Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. Cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy az Ítélkező Állam a másik Féltől kérhesse a másik Fél állampolgárával szemben kiszabott büntetés végrehajtásának átvételét, ha az elítélt annak területére menekült büntetésének Ítélkező Államban való végrehajtása elől. A 2. Cikk (3) bekezdése szerint pedig ilyenkor a végrehajtás átadásának nem feltétele az elítélt személyi hozzájárulása.
A Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. Cikkéhez fűzött hivatalos értelmezés viszont egyértelművé teszi, hogy a rendelkezés nem alkalmazható, ha a terhelt elítélése távollétében lefolytatott eljárásban történt.
(Európa Tanács büntetőügyekben európai egyezményekre felállított Szakértő Bizottságának értelmező jelentése; ETS No. 167.)
Az Nbj. 49. § (3) bekezdése tehát garanciális jelentőségű.
A terhelt távollétében folytatott eljárás miatt kizárja a főszabály alóli – és az átvétel feltételein könnyítő – kivétel [az Nbj. 42. § (2) bekezdése alkalmazásának] lehetőségét.
Ezzel egyező tartalmú a Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. Cikkéhez fűzött hivatalos értelmezés is.
Következésképpen a terhelt távollétében lefolytatott eljárásban történt elítélés esetében a szabadságvesztés végrehajtásának átvételéhez elengedhetetlen az elítélt kifejezett hozzájárulása.
Ennek hiányában a végrehajtás átvétele feltételeinek fennállása sem állapítható meg.
Az eljárt bíróság – önhibáján kívül – figyelmen kívül hagyta az Nbj. 49. § (3) bekezdését, ezáltal határozata törvénysértő.
Kétségtelen, hogy a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvételének – az elítélt hozzájárulásán kívüli – törvényi feltételei jelen ügyben adottak voltak.
Az iratok alapján az elítélt magyar állampolgár is, akinek lakóhelye Magyarországon van, a jogerősen kiszabott büntetéséből hátralévő letöltendő tartam pedig eléri (meg is haladja) az 1 évet, mivel annak végrehajtását még meg sem kezdték.
Ugyanakkor az iratokból – így a legfőbb ügyész által hivatkozott jogsegélykérelem alapján a külföldi bíróság 2012. január 31-i keltezésű iratából – egyértelműen megállapítható, hogy a külföldi bíróság a terhelttel szemben távollétében hozta a bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó határozatot.
Az iratokból nyilvánvalóan kitűnik továbbá az is, hogy a terhelt az ellene folyó eljárás során már nyomozati szakban sem állt önként a hatóság rendelkezésére, megszökött a Bukaresti Ítélőtábla mellett működő Ügyészség székhelyéről, távolléte tehát nem tekinthető konszenzuális jellegű, kölcsönös beleegyezésen nyugvó – az eljárási szabályok által elismert – távollétnek sem.
A jogorvoslati indítvánnyal támadott határozat meghozatalát megelőzően az eljárt bíróság rendelkezett a külföldi bíróság ítélete érvényének elismeréséről.
A külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvétele feltételeinek megállapítása feltételezi a külföldi ítélet érvényének elismerését, ami fordítva nincs így.
Ez kitűnik abból is, hogy nyilvánvalóan csak olyan büntetés végrehajtása átvételének feltételei megállapításáról lehet szó, aminek átváltása – a külföldi ítélet érvényének elismerése folytán – megtörténhet, illetve megtörtént.
Kétségtelen, hogy a terhelt távollétében folytatott büntetőeljárás önmagában nem teszi a hazai joggal eleve összeegyeztethetetlenné a külföldi bíróság ítéletét, ennélfogva nem feltétlen akadálya az ítélet érvénye elismerésének.
A terhelt távollétében folytatott eljárás viszont – a már kifejtettek, illetve az Nbj. és a Kiegészítő Jegyzőkönyvhöz fűzött értelmezés szerint – eleve akadálya annak, hogy vélelmezni lehessen az elítélt végrehajtás átvételéhez hozzájáruló nyilatkozatát.
Következésképpen a külföldi ítélet érvénye elismerésének nem feltétele az elítélt hozzájárulása, viszont ha a külföldi bíróság a terheltet távollétében folytatott eljárásban ítélte végrehajtandó szabadságvesztésre, akkor az abban kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételéhez az elítélt kifejezett hozzájárulása szükséges.
Jelen esetben a terhelt kifejezett hozzájárulásának hiányában a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átvételének feltételei nem állapíthatók meg.
Ekként a Kúria a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy törvénysértő a megtámadott határozatnak a külföldi bíróság – elismert érvényű – jogerős ítéletével kiszabott 11 év börtönbüntetés végrehajtása átvételének feltételeit megállapító rendelkezése; és egyben a Be. 437. §-a alapján megszüntette az e vonatkozásban indult eljárást.
(Kúria Bt. III. 1.029/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás