BÜ BH 2013/180
BÜ BH 2013/180
2013.07.01.
A magánokirat-hamisítás vétségének törvényi tényállása sem eredményt, sem passzív alanyt nem tartalmaz. E bűncselekmény miatt pótmagánvádnak nincs helye. Törvényes vád hiányában jár el a bíróság, ha a magánokirat-hamisítás vétsége miatt fellépő sértett vádindítványát mégis elfogadja [Be. 2. § (2) bek., 231. § (2) bek. d) pont, 373. § (1) bek. I. pont c) alpont].
A városi bíróság – a pótmagánvádló vádindítványa alapján eljárva – a 2007. július 5-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §). Ezért őt 1 évre próbára bocsátotta és kötelezte 150 464 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság, mint másodfokú bíróság a 2008. január 14-én meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta, egyben megállapította, hogy a bűnügyi költség összege 208 464 forint, amiből 90 460 forintot az állam, 118 004 forintot pedig a pótmagánvádló részére köteles a terhelt megfizetni.
A városi bíróság a – terhelt védője indítványára elrendelt perújítás során – 2010. május 12-én kihirdetett ítéletével hatályon kívül helyezte a városi bíróság ítéletét, és felmentette a terheltet a magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt emelt vád alól. Egyben kötelezte a pótmagánvádlót 244 904 forint bűnügyi költség megfizetésére és megállapította, hogy 163 350 forint bűnügyi költséget az állam viseli.
A pótmagánvádló fellebbezése alapján eljárva a megyei bíróság a 2011. április 28-án meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a perújítást elutasította; egyben a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte és e vonatkozásban az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A bíróság alapügyben hozott jogerős ügydöntő és a perújítási eljárásban hozott jogerős határozata ellen a terhelt és védője együttesen terjesztett elő – az 1973. évi I. törvény 284. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve [ami helyesen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja] – felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt.
Indokai szerint a perújítás során hozott elsőfokú ítélet jogi álláspontja alapos, a vádindítványban felrótt cselekmény miatt a Be. 331. § (1) bekezdése alapján nincs helye bűnösség megállapításának.
A pótmagánvádló a 2012. július 31-i, augusztus 3-i, augusztus 14-i, augusztus 17-i, augusztus 19-i és augusztus 21-i keltezésű beadványaiban (amihez mellékleteket is csatolt) a felülvizsgálati indítvány elutasítását indítványozta, mivel az álláspontja szerint alaptalan.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontjának c) alpontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést és az eljárás megszüntetését eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
A törvényes vád fogalmát a Be. 2. § (2) bekezdése – egyébként a korábbi ítélkezési gyakorlattal összhangban – határozza meg. Ennek értelmében törvényes az a vád, melyet a vádemelésre jogosult (alaki feltétel) konkrét személlyel szemben benyújtott és tartalmazza az e személlyel szembeni büntetőigény érvényesítésének ténybeli alapját. Tehát eleget tesz az alanyi és tárgyi meghatározottság, valamint személyre konkretizáltság törvényi követelményének (tartalmi feltétel).
A Be. a pótmagánvád alaki feltételei kapcsán [a Be. 53. §-a szerinti előfeltételeken túlmenően] annyi többletet tartalmaz, hogy a vádindítvány benyújtására eljárásjogi határidőt szab, valamint – amennyiben a természetes személy pótmagánvádló, illetve a nem természetes személy pótmagánvádló képviseletére jogosult jogi szakvizsgával nem rendelkezik – kötelezően előírja az ügyvédi képviseletet, s a vádindítvány ügyvéd útján való benyújtását [Be. 56. § (4) bek., 229. § (1) bek., 230. § (1) bek.].
A Kúria – a törvényes vád alaki feltételei szempontjából – vizsgálta, hogy a felrótt bűncselekmény miatt emelt vád az arra jogosulttól származik-e (BKv. 90.).
A Be. 53. § (1) bekezdése alapján a sértett – a Be.-ben meghatározott esetekben – pótmagánvádlóként léphet fel. Ebből következően a sértett pótmagánvádlókénti fellépését a Be. eleve korlátok között engedi meg. A korlátok egy része értelemszerű, kifejezetten szabályozott.
A Be. azonban – eltérően a sértettnek biztosított magánvádlói (52. §) és magánféli (54. §) jogosultságra vonatkozó rendelkezésektől – nem határozza meg kifejezetten a sértett pótmagánvádlóként való igényérvényesítésének anyagi jogi kereteit [eltekintve a – jelen ügy szempontjából közömbös – 199. § (3) bekezdése, valamint egyes, külön eljárásokra vonatkozó rendelkezésektől]. Nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy mely törvényi tényállások esetében van helye pótmagánvádnak. Ez azonban nem jelenti, hogy e vonatkozásban nincsenek – a Be.-ből levezethető – további korlátok.
Az 52. § és 53. § összevetéséből következően ugyanis magánindítványra büntethető és egyben magánvádra üldözendő (tehát magánvádas) bűncselekmények esetében nincs helye pótmagánvádnak. Ehhez képest, valamint a Be. 53. §, továbbá a Be.-nek a pótmagánvádra vonatkozó egyéb rendelkezései egybevetett értelmében, pótmagánvádnak csak a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye.
Pótmagánvádlóként a sértett (értelemszerűen az adott bűncselekmény sértettje) jogosult fellépni. A Be. 51. § (1) bekezdése alapján sértett az, akinek a jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette. Sértett, s ekként [a Be. 474. § (5) bekezdése szerinti esetet kivéve] pótmagánvádló természetes vagy jogi személy egyaránt lehet.
A Btk. 10. § (2) bekezdése alapján a bűncselekmény fogalma önmagában is feltételez valamilyen jogsértést, illetve veszélyeztetést. Kétségtelen továbbá, hogy minden bűncselekménynek van valamilyen kihatása, következménye akár a szűkebb, akár a tágabb környezetre.
Mindez azonban nem jelenti, hogy minden bűncselekménynek feltétlenül van eljárásjogi (természetes, illetve jogi személy, ekként pótmagánvádlóként fellépésre jogosult) sértettje. Ez attól függ, hogy adott törvényi tényállás diszpozíciója tárgyi ismérvként tartalmaz-e passzív alanyt, eredményt, illetve a sérelem közvetett vagy közvetlen.
A passzív alany és az eredmény – értelemszerűen – a jogalkotó megítélésétől függ, és egyértelműen jelzi, hogy milyen, illetve melyik igény érvényesítésének van büntetőjogban alapja.
Ha a törvényi tényállás passzív alanyt (aki szükségképpen természetes személy) tartalmaz, akkor általában az őt ért sérelem egyben eljárásjogi sértetti jogosultságot is megalapozhat. S ugyanígy, ha a törvényi tényállás eredményt tartalmaz; ez esetben is (akár passzív alanyiság nélkül is) fennállhat a sértetti jogosultság, illetve a pótmagánvádlóként fellépés lehetősége.
Ha azonban a törvényi tényállás egyiket sem tartalmazza, akkor nyilvánvaló, hogy az adott bűncselekmény általi jogsértés, veszélyeztetés az állami, társadalmi, vagy gazdasági rend (mint jogtárgy) sérelmével jár, s esetleges következménye konkrét természetes, vagy jogi személyre nézve csupán áttételes.
Kizárólag károsulti pozíció, vagyonjogi érdeksérelem, illetve vagyoni igény érvényesítésének nem büntetőeljárás a helye, a pótmagánvád nem a polgári jogi igény érvényesítésének újabb útja, hanem a büntetőigény érvényesítésének korrekciós eszköze.
Mindezzel összhangban a Be. 54. § (1) és (2) bekezdése alapján a sértett (mint magánfél) büntetőeljárásban csak azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, ami a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett.
Töretlen ítélkezési gyakorlat szerint pedig ennek értelmében csak a bűncselekmény sértettjénél és a bűncselekmény közvetlen következtében keletkezett polgári jogi igény érvényesíthető büntetőeljárásban (BH 1974.294., 1978.66., 1984.439., 1989.383., 1989.393., 1990.328., 1997.429.).
Ha pedig a sértett polgári jogi igénye büntetőeljárásban érvényesíthetőségének feltétele a sérelem közvetlensége, a távoli következmény pedig közömbös, akkor nyilvánvalóan büntetőigénye érvényesítésének lehetősége sem lehet ennél tágabb. Megjegyzi a Kúria, hogy ezzel ellentétes álláspont odavezetne, hogy a sértett (mint pótmagánvádló) büntetőeljárásban a közvetett, áttételes sérelme miatt büntetőigényt érvényesíthetne, sérelméből fakadó polgári jogi igényt viszont nem.
A büntetőjogi érdekhez kötöttségre utal egyébként a Be. 229. § (2) bekezdése is, amikor a sértettnek „az ellene elkövetett bűncselekményre” vonatkozó iratok megismerésének lehetővé tételét írja elő.
Körültekintően kell tehát vizsgálni, hogy a sértetti igény alapja személyes érintettség nélkül csupán károsulti, vagyonjogi érdek, avagy a bűncselekménnyé nyilvánításban megtestesülő, büntetőjogi érdekhez szorosan kötődő, abban gyökerező olyan jog- vagy jogos érdekbeli sértettség, illetve veszélyeztetettség, amely adott (természetes vagy jogi személy) sértettre konkretizált és közvetlen.
Mindig (és valamennyi vádindítványban felrótt bűncselekmény esetében) a konkrét törvényi tényállás mentén vizsgálandó, hogy pótmagánvádnak, ekként a sértett általi büntetőigény érvényesítésének helye van-e. Ennek eredményeként dönthető el ugyanis, hogy az adott bűncselekmény esetében a vád jogosulttól származik-e. (BKv. 90., illetőleg EBH 1941., 1942., 2125.)
Kétségtelen, hogy a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének törvényi tényállása nem tartalmaz passzív alanyt, védett jogi tárgya az okiratok valódiságába vetett közbizalom. A bűncselekmény elkövetése révén nem áll fenn valamely konkrét személy tényleges és közvetlen jog- vagy jogos érdekbeli sérelme, illetve annak veszélye. A bűncselekmény következménye, s ennélfogva az esetleges sérelem csupán áttételes.
Ehhez képest – bár közvádra üldözendő – a magánokirat-hamisítás bűncselekménye miatt nincs helye pótmagánvádnak (EBH 1941.). Ez azt jelenti, hogy e bűncselekmény miatt a pótmagánvádló nem volt jogosult vádindítvány benyújtására. Ennélfogva jelen ügyben a vád (alaki feltételek hiánya miatt) nem törvényes. Az alapügyben a bíróság törvényes vád hiányában járt el.
A felülvizsgálati indítvány egyben sérelmezte a bíróság perújítást elutasító jogerős határozatát is, amivel szemben viszont nincs helye felülvizsgálatnak.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat; a Be. 416. § (1) bekezdésének egyértelmű rendelkezése szerint kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye.
A perújítást elutasító határozat azonban nem ügydöntő határozat. Következésképpen felülvizsgálatának sincs helye. (BH 2006.352., 2012.7.)
A Be. 257. § (1) bekezdése értelmében a bíróságnak az a határozata ügydöntő, melyben a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben határoz.
A Be. XIII. Fejezetének II. Címe – ennek megfelelően – az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatait kimerítően felsorolja; ezek közé tartozik az ítélet (ha a bíróság a vádlottat bűnösnek mondja ki, vagy felmenti) és az eljárást megszüntető végzés (Be. 329-332. §).
A felülvizsgálati indítvánnyal támadott – perújítást elutasító – jogerős határozat viszont ilyen döntést nem tartalmaz. A Be. 415. §-a (1) bekezdése értelmében az eljáró bíróságnak – a Be. 411. §-a, illetve 413. §-ának (1) bekezdése szerinti eljárásban alaposnak talált perújítási indítvány esetében elrendelt perújítás során – a perújítás (és már nem a perújítási indítvány) alaposságát, vagy alaptalanságát kell megállapítania. Előbbi esetében a perújítással támadott határozatot hatályon kívül kell helyezni és új ügydöntő határozatot kell hozni.
Ha azonban a Be. 415. §-a (1) bekezdése értelmében eljáró bíróság – a perújítási tárgyalás eredményétől függően – azt állapítja meg, hogy a perújítás alaptalan (amint jelen ügyben történt), akkor a perújítással támadott (alapügyben hozott) határozat jogereje változatlan marad.
Ekként a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a városi bíróság ítéletét, és a megyei bíróság végzését – a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontja c) alpontja szerinti okból – törvényes vád hiánya miatt hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt indult büntetőeljárást megszüntette; egyben a felülvizsgálati indítványt a városi bíróság, illetőleg a megyei bíróság (perújítást elutasító) ítéletét támadó részében, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
(Kúria Bfv. III. 943/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás