PÜ BH 2013/19
PÜ BH 2013/19
2013.01.01.
I. A szokásos tartózkodási helyükről jogellenesen Magyarországra vitt gyermekek visszavitelének elrendelése nem mellőzhető, ha a személyes meghallgatásuk alapján a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy visszavitelük nem okozná testi vagy lelki károsodásukat, és nem teremtene számukra elviselhetetlen helyzetet.
II. A Brüsszel II.A. Rendeletben a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyekre megállapított joghatósági szabályok nem zárják ki a magyar bíróság eljárását a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény alapján (1986. évi 14. tvr., 2201/2003. EK rendelet, Pp. 155/A. §).
A kérelmező és a kérelmezett 1998-ban kötött házasságot, melyből három gyermek született, F. 2001. július 19-én, az A. és F. utónevű ikergyermekek pedig 2005. február 7-én.
A kérelmező 2006-ban Spanyolországban vállalt munkát, a munkaszerződése 3 + 2 évre szólt. A házastársak megállapodtak abban, hogy ez alatt az idő alatt a család Spanyolországban fog élni. A kiköltözést követően F. Spanyolországban járt egy évig óvodába, ezt követően folyamatosan ott végzi általános iskolai tanulmányait. Az ikergyermekeket pedig a szülők 2008-ban íratták be uniós óvodába Spanyolországban.
A család megélhetéséről a kérelmező gondoskodott, a kérelmezett pedig a gyermekekkel foglalkozott, e tevékenységből azonban a kérelmező is részt vállalt. A kérelmezett próbált Spanyolországban elhelyezkedni, munkát vállalni, ez azonban nem járt sikerrel.
A kérelmezett és a gyermekek az iskolai szünet időszakában évente rendszeresen Magyarországon töltöttek mintegy két hónapot, ugyanakkor a kérelmező is a lehetőségeihez képest szabadságra utánuk utazott. Karácsonykor is minimum két hetet, illetve húsvétkor egy hetet rendszerint Magyarországon töltöttek. 2008. nyaráig ilyenkor a p.-i ingatlanukban tartózkodtak, ekkor azonban a családi házat értékesítették, ezt követően a magyarországi látogatások során rokonoknál laktak.
2008-tól kezdődően a házastársak kapcsolata fokozatosan megromlott, 2009-ben a kérelmező és a kérelmezett már külön ingatlanban tartózkodtak magyarországi ittlétük alatt és a kérelmezett 2009-ben a házasság felbontása és járulékai iránt pert is indított.
2010. július 2-án a kérelmezett az ikergyermekekkel a szokásos magyarországi vakációra jött, a kérelmező 2010. július 6-án utazott utánuk legidősebb gyermekükkel. Egy héten keresztül mindhárom gyermek a p.-i apai nagyszülőknél tartózkodott a kérelmezővel együtt. Időközben, 2010. július 15-én a kérelmezett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő a fenti perben a három kiskorú gyermeknek a nevelésében, gondozásában történő elhelyezése iránt, azzal, hogy a bíróság a gyermekek tartózkodási helyéül Magyarországot jelölje ki. E kérelmet a városi bíróság 2010. szeptember 2-án kelt végzésével elutasította.
A felek a nyári szünet ideje alatt e-mailben tartották egymással a kapcsolatot. A kérelmező ily módon közölte feleségével, hogy az ikreket augusztus 15-én visszaviszi Spanyolországba, a nagyobbik gyermeket, F.-et pedig később, 2010. augusztus 27-én, tekintettel arra, hogy F.-nek még egyéb befizetett programjai voltak Magyarországon.
2010. augusztus 15-én a kérelmezett a gyermekeket nem adta át a kérelmezőnek, így az apa F.-fel utazott vissza Spanyolországba.
Ezt követően a kérelmezett telefonon kérte a kérelmezőtől, hogy beszéljék meg, hol legyen a jövőben a gyermekek további szokásos tartózkodási helye, illetve kérte, hogy a gyermekek 2010. szeptember 2-ig Magyarországon maradhassanak, figyelemmel a városi bírósághoz intézett – korábban említett – ideiglenes intézkedés iránti kérelmére, melynek pozitív elbírálásában bízott. Ebbe a kérelmező nem egyezett bele és kérte, hogy a kérelmezett az ikergyermekeket is adja át, ennek azonban a kérelmezett nem tett eleget.
2010. augusztus 15-ét követően a kérelmező a nagyobbik gyermekkel Spanyolországban, míg a kérelmezett a kisebbekkel Magyarországon élt. Az ikergyermekek Magyarországon jártak óvodába. A kérelmezett Magyarországon családi segítséggel lakást vásárolt.
A kérelmező kérte, hogy a bíróság kötelezze a kérelmezettet az ikergyermekek kiadására, annak érdekében, hogy őket Spanyolországba vissza tudja vinni. Indokolásul előadta, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban van, a kérelmezett őket jogellenesen tartja magánál.
A kérelmezett a kérelem elutasítását kérte. Nem vitatta ugyan, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt, azonban állítása szerint a házastársak abban állapodtak meg, hogy a 3 + 2 éves spanyolországi munkavállalást követően a család ismételten Magyarországon fog élni, ugyanakkor a kérelmező a munkaviszonyát határozatlan időtartamúvá alakíttatta át. A jogellenes elvitelre vonatkozó döntés során a gyermekek mindenekfelett álló érdeke a domináns és az általa csatolt szakértői vélemény szerint nem javasolható a gyermekek Spanyolországba való visszaküldése, az édesanyjuktól való elszakítás számukra komoly érzelmi megrázkódtatást jelentene.
Az elsőfokú bíróság végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy a 2005. február 7-én született A. és F. utónevű ikergyermekeket 2010. szeptember 29-ig vigye vissza a szokásos tartózkodási helyükre, Spanyolországba, ennek elmulasztása esetén 2010. szeptember 30-án 10 és 14 óra között adja át őket a kérelmező meghatalmazottjának.
Az elsőfokú bíróság az eljárás során a rendelkezésre álló bizonyítékokat mérlegelve a Tanács 2201/2003. EK rendeletében (Brüsszel II. A. rendelet, a továbbiakban: EK rendelet) foglaltakra és a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. tvr.-ben (Hágai Egyezmény) foglaltakra figyelemmel az EK rendelet 2. cikke (11) bekezdésének a) és b) pontja alapján azt vizsgálta, hogy a gyermekek Magyarországra hozatala, illetve itt-tartása jogellenes-e, tekintettel a gyermekek szokásos tartózkodási helyére.
A kérelmező és a kérelmezett egyöntetű nyilatkozatára is figyelemmel megállapította, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt. A nagyobbik gyermek ott járt iskolába, a két kisebb pedig óvodába. A kérelmezőt a munkavégzése Spanyolországhoz kötötte, Magyarországra csak családlátogatás céljából jártak.
A gyermekek elhelyezésére még nem került sor, ezért a szülők a szülői felügyeleti jogokat közösen gyakorolták. Erre tekintettel a szülői felelősség egyik gyakorlója sem határozhatott volna a gyermek tartózkodási helyéről a szülői felelősség másik gyakorlójának hozzájárulása nélkül.
A kérelmezett az eljárás során arra hivatkozott, hogy a kérelmezővel megállapodtak abban, miszerint a 3 + 2 éves munkavállalás eltelte után hazaköltöznek Magyarországra és a család szokásos tartózkodási helye Magyarországon lesz. Az eljárás során meghallgatott tanúk azonban a kérelmezett ezen előadását megerősíteni nem tudták, csak arról nyilatkoztak, hogy a felek a 3 + 2 éves spanyolországi tartózkodásról közösen döntöttek. Ugyanakkor sem írásban, sem szóban nem született megállapodás arra vonatkozóan, hogy ezen időtartam leteltét követően, tehát 2011 után visszatelepül-e a család Magyarországra vagy sem. Ehhez képest a kérelmezett az ikergyermekeket már 2010-ban egyoldalú döntéssel Magyarországon visszatartotta.
Az eljárás egyéb adatai is azt támasztották alá, hogy a szülők és a gyermekek kizárólag családlátogatás céljából jártak vissza Magyarországra, nem folytattak kétlaki életvitelt és nem is készítették elő Magyarországon történő ismételt letelepedésüket, ellenkezőleg: az utolsó közös magyarországi lakóhelyükül szolgáló ingatlant is értékesítették.
A fentiekre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy F. és A. Magyarországon tartása jogellenes.
A kérelmezett az eljárás során arra is hivatkozott, hogy a gyermekek mindenekfelett álló érdeke „fölülírja” a Hágai Egyezménynek a szokásos tartózkodási hely prioritására vonatkozó rendelkezését. Ezzel összefüggésben hivatkozott az általa csatolt magánszakértői véleményre.
Az elsőfokú bíróság az eljárás során a két öt éves gyermeket meghallgatta. Megállapította, hogy a kiskorúak mindkét szülőjükhöz ragaszkodnak, Spanyolországban és Magyarországon egyaránt szívesen tartózkodnak, azonban hiányzik nekik spanyolországi lakóhelyük, megszokott játékaik. Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Magyarországra történő visszaköltözés nyilvánvalóan nem a felek közös megbeszélésének eredménye volt, a szülők ezért nem is készítették fel a gyermekeket a lakóhelyváltozásra. Az sem szolgálja érdeküket, hogy míg a két kisebbik gyermek Magyarországon él, testvérük Spanyolországban nevelkedik.
Az elsőfokú bíróság döntésében arra is utalt, hogy visszavitel eredményeként a gyermekeknek nem kell feltétlenül elszakadniuk édesanyjuktól, ugyanis a kérelmezettnek módjában áll a gyermekekkel együtt Spanyolországba visszatérni. A gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos eljárás nem a gyermekek sorsával összefüggő vita végleges lezárását jelenti, csupán egy közbenső rendelkezésnek tekinthető a korábbi státusz, az apai szülői felügyeleti jog helyreállítása érdekében. A bíróság ezen eljárásban nem dönt a felek közötti alapvető vitás kérdésekről, tehát a gyermekek elhelyezéséről, illetve a szülői felügyeletről.
A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését csak annyiban változtatta meg, hogy a kérelmezett által a kérelmező részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 50 000 forintról 300 000 forintra felemelte, a gyermekek visszavitelére vonatkozó elsőfokú rendelkezést pedig azzal hagyta helyben, hogy a kérelmezett 2011. január 29-ig köteles a gyermekeket szokásos tartózkodási helyükre, Spanyolországba visszavinni, ennek elmulasztása esetén pedig 2011. február 4-én délelőtt 10 órakor köteles őket a kérelmezőnek a jogi képviselője irodájában átadni.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügy elbírálására irányadó EK rendelet és a Hágai Egyezmény szabályainak mindenben megfelelő eljárás lefolytatásával, az anyagi jogi rendelkezések helyes alkalmazásával megalapozott és jogszerű, igen részletesen megindokolt határozatot hozott a kérelem tárgyában, ezért a másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság végzésének érdemével és annak indokaival is, csupán az időmúlásra tekintettel aktualizálta a gyermekek visszavitelére szabott teljesítési határidőt.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatásával az A. és F. utónevű ikergyermekek Spanyolországba történő visszavitele iránti kérelem elutasítását, másodlagosan pedig a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Érdemi jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a jogerős végzés figyelmen kívül hagyta a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontját, mely szerint megtagadható a visszavitel, ha az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára. E rendelkezésben az nyer elismerést, hogy az eljárás során a gyermek érdeke az elsődleges és nem a szülőé. Az első-, illetve a másodfokú bíróságnak ezen rendelkezés alapján pszichológus szakértőt kellett volna kirendelnie annak eldöntése érdekében, hogy a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontja jelen esetben alkalmazandó-e vagy sem. Erre azonban a kérelmezett indítványa ellenére nem került sor, és a bíróság nem vette figyelembe a kérelmezett által csatolt magánszakértői véleményt sem, mely szerint szakmai szempontból nem javasolt a két kisgyermek Spanyolországba való visszaküldése, édesanyjuktól való elszakítása.
Az első- és a másodfokú bíróság azt is figyelmen kívül hagyta, hogy a család nem a végleges letelepedés szándékával költözött Spanyolországba, a kérelmező munkaszerződése 3 + 2 évre szólt, szó sem volt arról, hogy véglegesen Spanyolországba maradnának.
Időközben a kérelmező megszüntette a korábbi spanyolországi tartózkodási helyét, másik lakásba költözött, így a visszavitelt elrendelő végzés erre tekintettel is végrehajthatatlan, mivel a gyermekeket a kérelmezett nem tudja visszavinni a szokásos tartózkodási helyükre. A Spanyolországba való visszatérésnek fizikai akadálya is van, ugyanis az ikreknek és a kérelmezettnek nincs hol lakniuk Spanyolországban és a kérelmezett jövedelemmel sem rendelkezik. A gyermekek elhelyezésének ügyében egyébként is eljárás van folyamatban, döntés még nem született, ezért nem várható el a kérelmezettől, hogy még a döntés meghozatala előtt az ikergyermekeket a kérelmező nevelésébe és gondozásába helyezze el.
Utóbb a kérelmezett felülvizsgálati kérelmét kiegészítve kérte az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését és az előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig jelen felülvizsgálati eljárás felfüggesztését. Álláspontja szerint ugyanis a magyar szülőktől származó magyar anyanyelvű és állampolgárságú gyermekek Magyarországon tartása az EK rendelet 2. cikke 11/a. és b) pontja alapján csak formálisan jogellenes, tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkének (1) bekezdése, illetve az Európai Alapjogi Charta 24. cikke alapján alkalmazandó, a Gyermek Jogairól szóló, New-Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 29. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, mely szerint a gyermeknek joga van arra, hogy állampolgárságának, anyanyelvének megfelelő, azt benne tudatosító környezetben nőjön fel.
A kérelmező felülvizsgálati ellenkérelme – tartalmát tekintve – a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A kérelmező szerint a kérelmezett csak a felülvizsgálati eljárásban hivatkozott a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontjára, mint olyan okra, amely a gyermekek visszavitelének esetleges akadályát jelentené. A gyermekeket azonban a Spanyolországba történő visszavitelük károsodás veszélyének nem tenné ki, ennek alátámasztására a kérelmezett által csatolt magánszakértői vélemény nem alkalmas. A bíróság a gyermekeket meghallgatta, véleményüket a döntés meghozatalakor figyelembe vette. A jogerős végzés végrehajtásával a gyermekeket visszakerülhetnek abba a környezetbe, ahol másfél éves koruktól nevelkedtek, szocializálódtak, testvérük, édesapjuk és barátaik vannak. A család közös egyetértésben éveken keresztül Spanyolországban lakott és a kérelmező a gyermekek Magyarországon tartásához nem járult hozzá. A kérelmező folyamatosan Alicantében lakik F.-fel, csak annyi történt, hogy a kérelmezett elköltözését követően két utcával arrébb bérel egy másik modernebb, jobban felszerelt lakást.
Utóbb a felülvizsgálati eljárás során a kérelmező bejelentette, hogy a városi bíróság a gyermekeket előzetesen végrehajtható ideiglenes intézkedéssel nála helyezte el. Erre tekintettel a kérelmezett 2011. június 26-án átadta az ikergyermekeket a kérelmezőnek Spanyolországban.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
I/1. A nemperes eljárásban a bíróságnak arról kellett döntenie, hogy a kiskorú gyermekek magyarországi nyaralásra történt hazahozatalát, majd a 2010. augusztus 15-i itt-tartását megelőzően mi volt a család és így az ikergyermekek szokásos tartózkodási helye és ehhez képest Magyarországon való visszatartásuk jogellenesnek minősül-e, ami a szokásos tartózkodási helyre történő visszavitelüket kell, hogy maga után vonja. Nem kell-e ugyanakkor a visszavitelt mégis megtagadni, mert az a gyermekeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számukra.
A Hágai Egyezmény 3. cikke értelmében a gyermek elvitele (visszatartása) akkor jogellenes, ha sérti azon szerződő állam jogrendszere szerinti egy személynek juttatott felügyeleti jogot, amelyben a gyermeknek az elvitelét közvetlenül megelőzően a szokásos tartózkodási helye volt és ezeket a jogokat az elvitel időpontjában gyakorolta is. A szokásos tartózkodási hely az a hely, ahol a gyermek és a szülője huzamos ideig, akár a szülő munkavállalására tekintettel tartózkodik, tehát nem feltétlenül a véglegesség szándékával (BH 2004/239.). Az 5. cikk szerint a felügyeleti jog magában foglalja a gyermek személye felőli gondoskodás jogát, így különösen a jogosultságot a gyermek lakóhelyének meghatározására. A Hágai Egyezmény által védett jogi érdek a szülői felügyeleti jog sérthetetlenségének biztosítása, természetesen a gyermek érdekével összhangban. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz az EK rendelet 2. cikkének 11. pontja is.
Az ügyben nem volt vitás, hogy 2010 nyaráig a perbeli gyermekek szokásos tartózkodási helye Spanyolországban volt, ahová a szülők közös egyetértésben költöztek a kérelmező munkavállalására tekintettel 3 + 2, tehát 5 éves időtartamra, azzal, hogy ezen időtartam lejártát követően ugyancsak közösen fognak dönteni arról, hogy a család az életvitelét Spanyolországban vagy ettől eltérő helyen, adott esetben Magyarországon folytatja-e. Az öt éves időtartam 2011-ben járt le. Az eljárás során a kérelmezett nem bizonyította, hogy ezt megelőzően a szülői felügyeletet közösen gyakorló szülők a tartózkodási hely megváltoztatásában megállapodtak volna. Ellenkezőleg: a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a kérelmezett a korábbi évekhez hasonlóan csak a nyári szünidő időtartamára utazott a gyermekekkel Magyarországra, ahová a kérelmező is követte a családot és szó sem volt arról, hogy a Spanyolországban óvodába, illetve iskolába járó gyermekek a továbbiakban Magyarországon nevelkednének. Erre vonatkozó szülői megállapodást tehát a kérelmezett nem bizonyított.
A felülvizsgálati kérelmében a kérelmezett arra hivatkozott, hogy a jogerős határozat figyelmen kívül hagyja a Hágai Egyezmény 13. cikkének b) pontját, mely szerint megtagadható a visszavitel, ha az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára, ennek megvalósulását pedig a csatolt magán pszichológus szakértői vélemény alátámasztotta, így a bíróságnak a gyermeki érdek elsődlegességére tekintettel pszichológus szakértő bevonásával kellett volna mérlegelni a kérelmezett által rendelkezésre bocsátott bizonyítékot, illetve alapvetően azt a kérdést, hogy a gyermekek visszavitele a Hágai Egyezmény hivatkozott rendelkezése értelmében megtagadható-e.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság azonban a kérelmezett által csatolt magánszakértői véleményt – függetlenül attól, hogy azt a fél előadásaként kezelte és nem szakmai álláspontot tükröző bizonyítékként (BH 2007/192.) – nem hagyta figyelmen kívül, erre tekintettel foganatosította az EK rendelet (19) bekezdése, illetve 11. cikkének (2) bekezdése alapján az ikergyermekek személyes meghallgatását. Ebből megállapította, hogy noha a gyermekek már huzamos ideje az édesanyjuk gondozásában nevelkednek, azonban mindkét szülőjükhöz ragaszkodnak és bár szeretnek Magyarországon is tartózkodni, azonban hiányzik nekik a spanyolországi lakóhelyük. A meghallgatáson tehát semmiféle olyan körülményre nem derült fény, ami azt támasztaná alá, hogy szokásos tartózkodási helyükre történő visszavitelük – mely egyben a Magyarországon visszatartott gyermekeknek a nagyobbik testvérükkel történő újbóli együttélését is biztosítja – a kiskorúakat testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, számukra elviselhetetlen helyzetet teremtene. Ehhez képest az eljárás során pszichológus szakértő kirendelésére nem volt szükség, különös tekintettel arra, hogy az eljárás csupán a szülők közös megállapodásán alapuló státusz visszaállítását célozta és nem annak eldöntését, hogy hosszabb távon melyik szülő alkalmasabb a gyermekek nevelésére, a szülői felügyeleti jogok teljességének gyakorlására és ennek körében esetlegesen a tartózkodási helyről való kizárólagos döntésre.
Tekintettel ezért arra, hogy a gyermekek Magyarországon tartásának jogszabályi feltételei nem voltak megállapíthatóak, az eljárt bíróságoknak a gyermekek Spanyolországba történő visszaviteléről kellett határozniuk, az EK rendelet 11. cikkének (2)–(5) bekezdései, illetve a Hágai Egyezmény 10. cikk alapján, mivel a gyermekek érdeke ebben az eljárásban elsődlegesen a megsértett szülői felügyeleti jog azonnali helyreállítása volt (EBH 2002/1/634-II.).
II. A kérelmezett a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő leteltét követően Pfv. 30. sorszám alatt a felülvizsgálati kérelmét kiegészítve a Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezte.
A felülvizsgálati kérelem módosítását Ennek azonban a Pp. 273. § (5) bekezdésére tekintettel nincsen helye. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a beadvány tartalmát érdemben nem vizsgálta, figyelemmel a Pp. 272. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének a Pp. 155/A. §-ában meghatározott feltételei, szükségessége jelen esetben egyébként sem állnak fenn, mivel az EK rendeletnek a jelen végzés meghozatala szempontjából irányadó rendelkezései enélkül is értelmezhetők voltak. A Gyermekek Jogairól szóló New-York-i Egyezmény 29. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak a szülői felügyeleti jogok gyakorlására, a gyermek elhelyezésére vonatkozó érdemi döntés esetén lehet, illetve van jelentősége és nem a gyermek jogellenes elvitelére vonatkozó döntés meghozatalakor, amikor a szülők közös elhatározásán alapuló szokásos tartózkodási hely megsértésének kérdéséről, az eredeti állapot helyreállításáról kell intézkedni.
III. A kérelmezett észrevételeiben felvetette, hogy a magyar bíróságnak az EK rendelet 10. cikke alapján nincsen joghatósága a jogellenes elvitellel kapcsolatos eljárás lefolytatására, figyelemmel arra, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helye korábban Spanyolországban volt és annak a tagállamnak a bírósága rendelkezik kizárólagos joghatósággal a döntésre, amely országban az elvitelt megelőzően közvetlenül a gyermek tartózkodott. A 10. cikk a) és b) pontja ugyan meghatározott kivételeket ez alól a rendelkezés alól, azonban az ott írt kivételek jelen ügyben nem alkalmazhatók. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróságban kétség merül felül afelől, hogy az EK rendelet 10. cikkében foglalt joghatósági szabály kizárólagos joghatóságot keletkeztet-e a szokásos tartózkodási hely szerinti állam bírósága javára, úgy a kérelmezett kéri, hogy ezen kérdés tisztázása végett is keresse meg az Európai Bíróságot és kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást.
A kérelmezett fenti okfejtése a vonatkozó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésén alapul.
Az EK rendelet (7) bekezdése értelmében a szülői felelősség egy gyermek személyével, illetve vagyonával kapcsolatos valamennyi jog és kötelezettség, a szülői felelősség magában foglalja a felügyeleti jogot és a láthatási jogot. Az EK rendelet 2. §-a a szülői felelősséget tárgyalja. A 8. cikk (1) bekezdése szerint egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésekor az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. A 10. cikk kimondja, hogy a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett, mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez.
A fenti rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy az EK rendelet kérelmezett által felhívott szabálya a szülői felügyelet érdemére vonatkozó döntés meghozatalával kapcsolatban állapít meg – kivételekkel – kizárólagos joghatóságot a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bíróságának. A gyermek jogellenes elvitelére vonatkozó döntés ugyanakkor nem a szülői felügyelet érdemét érintő kérdés. A vonatkozó joghatóságot speciális jogi norma, a Hágai Egyezmény állapítja meg. A gyermek visszaviteléről, annak elrendeléséről értelemszerűen az a bíróság dönthet, az rendelkezik ehhez megfelelő eszközökkel, ahol a gyermek aktuálisan (jogellenesen) tartózkodik. A Hágai Egyezmény 8. cikke értelmében ugyan a gyermek visszavitele iránti kérelem akár a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti, akár más részes állam központi hatóságánál előterjeszthető, azonban a 9. cikkből egyértelműen megállapítható, hogy a kérelemmel érdemben azon állam központi hatósága foglalkozik, ahol a gyermek aktuálisan tartózkodik. A 10. cikk szerint ennek a központi hatóságnak kell a szükséges intézkedéseket megtennie a gyermek visszavitele érdekében és a 12. cikk alapján ezen állam hatósága (bírósága) rendeli el haladéktalanul a gyermek visszavitelét, amennyiben az elvitel vagy elrejtés jogellenes.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős határozat nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.129/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás