PÜ BH 2013/20
PÜ BH 2013/20
2013.01.01.
Érdekellentét áll fenn az adósok és az adósok ingatlanát az árverésen megvásárolni kívánó kiskorú gyermekeik között, ezért a végrehajtási eljárásban adósi pozícióban részt vevő szülők nem képviselhetik az árverési vevőként jelentkező kiskorú gyermekeiket, és jogi képviselőnek (ügyvédnek) sem adhatnak joghatályos meghatalmazást a kiskorú gyermekek képviseletére. Mindezek miatt a kiskorú gyermekek részére az árveréssel kapcsolatban eseti gondnokot, az árveréssel kapcsolatos kifogás elbírálására indult bírósági eljárásban ügygondnokot kell kirendelni [Pp. 50. § (1) bek., 74. §, 87. § (1) bek., 149/1997. (IV. 10.) Korm. r. 10. § (5) bek.].
Az I. rendű végrehajtást kérő 10 millió forint megfizetésére indított végrehajtási eljárást az adósok ellen. A végrehajtási eljárásba a zálogjogosultak II. és III. rendű végrehajtást kérőként bekapcsolódtak. Az önálló bírósági végrehajtó 2011. január 26. napjára árverést tűzött ki az adósok tulajdonában álló ingatlan értékesítésére, amely árverésen a 33 900 000 forint beköltözhető becsértékű ingatlant 16 950 000 forintért az adósok kiskorú gyermekei: az 1999. július 8. napján született kk. M. L. J. és a 2002. szeptember 27. napján született kk. M. A. E. vásárolták meg. Az árverésen a kiskorú gyermekeket az adós szülők által meghatalmazott ügyvéd képviselte.
Az ingatlanárverés szabálytalanságára hivatkozással a II. rendű végrehajtást kérő terjesztett elő végrehajtási kifogást. Sérelmezte, hogy az adósok által lakott ingatlan kikiáltási árát a végrehajtó a becsérték 50%-ára szállította le. Állította, hogy a kiskorú árverési vevők saját vagyonának a hiányában és amiatt, hogy a vagyonuk felett a szüleik gyakorolják a rendelkezési jogot, az ingatlant az árverezéseken közvetve az adósok szerezték meg. Hivatkozott arra is, hogy az adós szülők a kiskorú árverési vevők képviseletében nem járhattak volna el, így a jogosultságuk arra sem terjedt ki, hogy a gyermekeik képviseletének az ellátására ügyvédnek adjanak meghatalmazást. Az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően az ingatlanárverésen a kiskorú árverési vevőket eseti gondnok képviselhette volna. Az elsőfokú bíróság – az adósok ellen személyenként külön folytatott végrehajtás miatt két külön ügyszámon meghozott végzéseivel – a végrehajtási kifogást elutasította.
Az I. rendű adós által a végrehajtóhoz becsatolt lakcímkártya alapján tényként rögzítette, hogy az I. rendű adós lakóhelye 2009. november 24. napja óta nem a végrehajtás alá vont ingatlanban van, így a végrehajtó nem sértette meg az 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 147. § (3) bekezdésében foglaltakat, amikor a kikiáltási árat a becsérték felére szállította le.
A kifogás további érveit illetően kifejtette az elsőfokú bíróság: a Vht. 123. § (2) bekezdése nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az árverezett ingatlant az adós – akár kiskorú – gyermeke szerezze meg. Ezzel ellentétes következtetés levonását pusztán az a körülmény, hogy a gyermek vagyonát az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 81. § (1) bekezdésének megfelelően a szülők kezelik, nem teszi lehetővé. Alaptalannak találta – a szülők és a gyermekeik közötti érdekellentét hiányában – a II. rendű végrehajtást kérő azon okfejtését is, miszerint az árverési vevők és az adósok érdekellentéte miatt a Csjt. 87. § (1) bekezdése értelmében a szülőknek kizárt volt az a joga, hogy a gyermekeiket a végrehajtási árverésen képviseljék, avagy a képviseletük ellátására jogi képviselőnek meghatalmazást adjanak.
A végzések ellen – fenntartva a kifogásában foglaltakat – a II. rendű végrehajtást kérő fellebbezett.
A másodfokú bíróság megváltoztatta az elsőfokú bíróság végzéseit, megsemmisítette a 2011. január 26. napján megtartott ingatlanárverést és a végrehajtót a végrehajtási eljárás folytatására utasította. A másodfokú bíróság végzésének indokolása szerint érdekellentét áll fenn az adósok és az ingatlanuk tulajdonjogát árverésen megszerző kiskorú gyermekeik között, mert az adós szülőknek a végrehajtási eljárásban az volt az érdekük, hogy a tulajdonukban álló ingatlan minél magasabb értéken kerüljön árverésre, ezzel szemben a kiskorú gyermekeiknek mint árverési vevőknek az állt az érdekükben, hogy az ingatlanhoz minél alacsonyabb vételáron jussanak hozzá. Mindebből a Csjt. 87. § (1) bekezdésében, a Ptk. 225. § (1) bekezdésében, továbbá a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IV. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 10. § (5) bekezdésében foglaltak alapján is az következik, hogy a végrehajtási árverésen a kiskorú gyermekeket csak eseti gondnok képviselhette volna. Rámutatott a másodfokú bíróság arra is: a szülők a kiskorú gyermekeik képviseletére csak gyámhatósági jóváhagyással adhattak volna érvényes meghatalmazást az ügyvéd részére, mivel a meghatalmazás alapján megtett nyilatkozat a kiskorúak olyan vagyonára vonatkozott, amelynek az értéke meghaladta az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a hétszeresét.
A másodfokú bíróság mindezekből arra a következtetésre jutott, hogy jogszerű nyilatkozatot tevő árverési vevők hiányában az ingatlanárverés érvénytelen.
A jogerős végzés hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság végzésének a helyben hagyása érdekében a kiskorú árverési vevők éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyet szüleik (az adósok) által meghatalmazott jogi képviselő útján nyújtottak be. Érvelésük szerint téves a jogerős végzésnek az a ténymegállapítása, hogy az adós szülők és a kiskorú gyermekeik mint árverési vevők között érdekellentét mutatkozik, így a megítélésük szerint az árverésen való képviseletük biztosítása érdekében nem volt szükség eseti gondnok kirendelésére. Azzal is érveltek, hogy az árverési vételár a nagyszüleiktől származó ajándék volt, amelynek az elfogadásához a gyámhatóság hozzájárulására nem volt szükség. Arra az esetre, ha az ingatlan megszerzésére vonatkozó jognyilatkozatuk érvénytelennek bizonyulna, hivatkoztak a Ptk. 13/B. § (1) bekezdésébe foglalt relatív semmisség szabályára.
A III. rendű végrehajtást kérő felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályában való fenntartására irányult.
A Pp. 50. § (1) bekezdése szerint a felek perbeli jog- és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja.
A Kúria – eleget téve a Pp. 50. § (1) bekezdésében, amely rendelkezés a felülvizsgálati eljárásban is irányadó – hivatalból észlelte, hogy a végrehajtási eljárásnak a jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát képező (azaz a II. rendű végrehajtást kérő végrehajtási kifogásának elbírálására irányuló) szakaszában a kiskorú árverési vevők képviselete sem a 2011. január 26. napján megtartott árverésen, sem az árveréssel kapcsolatban benyújtott kifogás elbírálása során nem volt biztosított. Törvényes képviselőik a fennálló érdekellentét miatt a végrehajtási eljárás e szakaszában nem képviselhették gyermekeiket és jogi képviselő részére sem adhattak joghatályos meghatalmazást. A kiskorú gyermekek részére viszont nem történt meg sem eseti gondnok, sem ügygondnok kirendelése.
A törvényes képviselet szabályszerűsége vizsgálatának a Pp. 50. § (1) bekezdésében előírt kötelezettsége miatt a Kúriának elsődlegesen abban a kérdésében kellett állást foglalnia, hogy a kiskorú gyermekek és a szüleik között fennáll-e az érdekellentét. Erre vonatkozóan a Kúria a másodfokú bíróság – mindenben helytálló és indokolásbeli kiegészítést sem igénylő – álláspontját fogadta el: a végrehajtási eljárásban adósi pozícióban részt vevő szülők és kiskorú gyermekeik (az árverési vevők) között fennáll az érdekellentét, hiszen a végrehajtás során befolyt összeg az adósokat terhelő tartozást csökkenti, így az adós szülők részéről a lehető legmagasabb, míg az árverési vevő kiskorú gyermekeik részéről – a saját vagyonuk csökkenése miatt – a lehető legalacsonyabb árverési vételár elérésében mutatkozó érdekkülönbség megteremti annak az érdekellentétnek az alapját, amelynek a Csjt. 87. § (1) bekezdése szerint az a következménye, hogy a szülő nem képviselheti a kiskorú árverési vevő gyermekét a saját vagyonára vezetett ingatlan-végrehajtás során. Ennek a megítélésén nem változtat a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott az a körülmény, hogy „a gyermekek a lakáslehetőségük biztosítását nem a szülők ellenére kívánják elérni”.
A szülő és a kiskorú gyermek közötti érdekellentét esetére mind a Ptk. 225. § (1) bekezdése, mind a Gyer. 10. § (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyermek képviseletéről a gyámhatóság eseti gondnok útján gondoskodik, amennyiben pedig a kiskorú gyermekek törvényes képviselete a polgári perben vagy nemperes eljárásban megoldatlan, a Pp. 74. §-a értelmében a bíróságnak ügygondnok kirendeléséről kell intézkednie.
Mindezeknek megfelelően az adott esetben az adós pozíció-jában lévő szülők – a végrehajtási eljárásnak abban a szakaszában, amelyben a kiskorú gyermekek részt vesznek – törvényes képviselőként nem képviselhetik kiskorú gyermekeiket, és nem adhatnak joghatályos meghatalmazást a kiskorú gyermekek képviseletére jogi képviselőnek (ügyvédnek) sem. A törvényes képviselet joga ugyanis a szülőt arra, hogy valamely konkrét ügyben való eljárásra másnak – így ügyvédnek – adjon meghatalmazást, csak akkor jogosítja fel, ha a szülő törvényes képviseleti joga nem korlátozott. Ha mindez a nemperes eljárásban merül fel, az eljáró bíróságnak a Pp. 74. §-a alapján ügygondnokot kell rendelnie az eljárásban „egyéb érdekeltként” részt vevő kiskorú gyermekek részére és az ügygondnok bevonásával kell meghoznia a kiskorú árverési vevőket érintő határozatát (a II. rendű végrehajtást kérő végrehajtási kifogása tárgyában).
Az elsőfokú bíróság az érdekellentétre vonatkozó eltérő jogi álláspontja folytán nem észlelte, hogy az ingatlanárverés megsemmisítését célzó eljárásban – az abban egyéb érdekeltként részt vevő – a kiskorú árverési vevők képviselete nem volt biztosított, holott a már idézett Pp. 50. § (1) bekezdése alapján hivatalból kötelezettsége volt a felek perbeli jog- és cselekvőképességének, továbbá a törvényes képviselői minőségnek a vizsgálata. Nem észlelte a törvényes képviselet hiányát az érdekellentét kérdésében az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontra helyezkedő másodfokú bíróság sem. Tekintve, hogy a nemperes eljárásban a Csjt. 87. § (1) bekezdésébe foglalt tilalom folytán a törvényes képviselő a kiskorú árverési vevőket nem képviselhette, ezáltal mindkét fokú bíróság a Pp. 50. § (1) bekezdésében foglaltak megsértésével hozta meg a határozatát, amely az ügy érdemére kiható, lényeges eljárási szabálysértésnek minősül.
Mivel a törvényes képviselet hiányának a megállapítására a felülvizsgálati eljárásban került sor, a Kúria a jogszabálysértő határozatokat a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak a Pp. 74. §-ának megfelelően ügygondnok kirendelésével biztosítania kell, hogy a bíróság előtt a végrehajtási kifogás alapján indult eljárásban a kiskorú árverési vevők – mint a végrehajtási eljárásban részt vevő olyan személyek, akikre a döntés kihatással van – az eljárási jogosultságaikat megfelelően gyakorolhassák. Amennyiben a megismételt eljárásban meghozott határozatok rendelkezése szerint a bíróság megsemmisíteni rendeli az árverést, a kiskorú gyermekek részére az újabb árverésen való részvételükhöz eseti gondnok kirendelése szükséges. Az eseti gondnok kirendelésére az érdekelt vagy bármely hatóság kérelmére, és hivatalból egyaránt van mód [Ptké. 43. § (1) bekezdés]. Az eseti gondnok képviseleti jogköre a kirendelés tárgyát képező ügy tekintetében a szülőével azonos [BH 1987/206., Gyer. 136. § (2) bekezdés].
(Kúria Pfv. I. 20.245/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás