BÜ BH 2013/209
BÜ BH 2013/209
2013.08.01.
A másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére kitűzött nyilvános ülést nem tarthatja meg a megidézett vádlott távollétében, ha a vádlott a nyilvános ülésre szóló idézést lakóhelyén átvette ugyan, de másnap – más ügyben – őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatását rendelték el, amelyet a nyilvános ülés időpontjában is folyamatosan töltött, s e tényekről a másodfokon eljáró bíróságnak mindvégig hivatalos tudomása volt.
A másodfokú bíróság előtt a vádlott fogvatartásának ténye ismert volt, ezért mulasztott, amikor a terheltet csupán a lakcíméről idézte, s a fogvatartást foganatosító bv. intézet parancsnoka útján előállítása iránt nem intézkedett. A vádlott idézése így szabályszerűnek nem tekinthető, s jogkövetkezményei nem alkalmazhatók.
A nyilvános ülés vádlott távollétében történt megtartása feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósít meg, mert a bíróság a nyilvános ülést olyan személy távollétében tartotta meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező [Be. 70. § (4) bek., 361. § (3) bek., 362. § (3) bek., 373. § (1) bek. II/d) pont, 416. § (1) bek. c) pont].
A városi bíróság a 2012. január 13-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 321. § (1) bekezdés], magánlaksértés vétségében [Btk. 176. § (1) bekezdés], lopás vétségében [Btk. 316. § (1) bekezdés, [(2) bekezdés II. ford. c), f) pont] és lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés II. ford. c) pont, (4) bekezdés b) pont 1. alpont].
Ezért őt, mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül – 3 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte; vele szemben 8500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a magánfél polgári jogi igényének, valamint az államnak járó illeték megfizetésére.
Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2012. június 7-én tartott nyilvános ülésen meghozott határozatával az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a terheltet a felrótt bűncselekmény miatt, mint erőszakos többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 7 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 7 évi eltiltásra ítélte, és megállapította hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta.
A másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt eljárásjogi törvénysértés miatt, hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás érdekében.
Ebben azt sérelmezte, hogy önhibáján kívül nem tudott jelen lenni a másodfokú bíróság által tartott nyilvános ülésen. Indokai szerint 2012. március 28-a óta előzetes letartóztatásban volt más ügyben, s csupán a másodfokú ítélet kézbesítésekor tudta meg, hogy büntetését súlyosították. Az elsőfokú eljárásban jelen volt és a másodfokú eljárásban is részt kívánt venni, azonban az előzetes fogvatartása miatt nem tudott családtagjaival kapcsolatba kerülni, viszont fogvatartása alatt többször is jelezte a büntetés-végrehajtási intézet felé, hogy az alapügyben 2012 nyarán másodfokú tárgyalása lesz, melyen rész kíván venni.
Ehhez képest – távolléte miatt – sérült a védekezéshez fűződő joga, álláspontja szerint védőjének tevékenysége nem volt megfelelő. Hivatkozott továbbá arra, hogy a rablást nem követte el.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaposnak tartotta és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra utasítását indítványozta.
Álláspontja szerint – az iratokból kitűnően – a másodfokú bíróság a 2012. június 7-én megtartott nyilvános ülés előtt tudomást szerzett arról, hogy a terhelt időközben előzetes fogvatartásba került. Ennek ellenére nem intézkedett a terhelt előállítása iránt. Ehhez képest pedig olyan személy távollétében tartotta meg a nyilvános ülést, akinek jelenléte kötelező volt, ami a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés.
A terhelt felülvizsgálati indítványa alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálati ok a 373. § (1) bekezdés II. pontjának d) alpontjában meghatározott, s egyben a 428. § (2) bekezdése szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező.
A Be. XI. Fejezetében lévő
– 234. § (3) bekezdése szerint nyilvános ülésre a Be.-ben megállapított eltérésekkel a tárgyalásra vonatkozó rendelkezések irányadók;
– 240. § (3) bekezdése szerint, ha a Be. másképp nem rendelkezik, a tárgyalás a vádlott nélkül nem tartható meg.
A Be. 345. §-a szerint a Be. XI-XIII. Fejezetének rendelkezéseit a másodfokú bírósági eljárásban a XIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
A Be. XIV. Fejezetében lévő
– Be. 361. § (3) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a vádlottat, valamint kötelező védelem esetén a védőt a nyilvános ülésre idézi, a fogva lévő vádlott előállítása iránti – idézésével egyidejűleg – intézkedik;
– 362. § (3) bekezdése szerint a nyilvános ülést a szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is meg lehet tartani, s ha annak eredményeként megállapítható, hogy meghallgatása nem szükséges, a fellebbezés elbírálható,
– 362. § (4) bekezdése szerint a nyilvános ülés elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.
E rendelkezések értelmében
– a vádlott idézésének szabályszerűségén múlik, hogy távollétében a nyilvános ülés megtartható-e,
– jogában áll viszont – a fogva lévő vádlottnak is – előzetesen bejelenteni, hogy nem kíván jelen lenni, ez esetben az idézés szabályszerűségének kérdése is közömbös lehet és távollétében a nyilvános ülés megtartható, fellebbezés elbírálható. [1/2007. BKv. C. pontja]
Következésképpen törvény erejénél fogva kötelező a terhelt részvétele a másodfokú bíróság nyilvános ülésén – két kivétellel. Jelen ügyben a kivételek körében egyedül az idézés szabályszerűsége kérdéses és vizsgálandó (jelenléti jog előzetes lemondásáról nincs szó).
Idézés alatt értendő a megjelenésre kötelezés és a kötelezés közlésének, illetve törvény által azzal egyenértékűnek tekintett cselekmény megtörténte. Ezzel összhangban, a Be. 69. § (7) bekezdése szerint idézéssel szembeni mulasztás következményei akkor alkalmazhatók – következésképpen az idézés akkor szabályszerű –, ha az idézés a Be. 67-68. § rendelkezéseinek, kézbesítése pedig a Be. és a külön jogszabály előírásainak megfelel.
Ehhez képest – jelen ügyben – a fogva lévő terhelt esetére vonatkozó rendelkezések:
– a bírósági ügyvitelről szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (Büsz.) 35. § (3) bekezdése, mely szerint fogvatartásban lévő személy részére a fogvatartást foganatosító szerv parancsnoka útján kell kézbesíteni a bírósági iratot (így az idézést is), és
– a Be. 361. § (3) bekezdése, mely szerint a másodfokú bíróság a vádlottat a nyilvános ülésre idézi, a fogva lévő vádlott előállítása iránti – idézésével egyidejűleg – intézkedik.
Kétségtelen, hogy a terhelt idézése nem e rendelkezések betartásával történt.
Az iratok alapján megállapítható, hogy
– 2012. március 14-i végzésével a másodfokú bíróság 2012. június 7-ére kitűzte a nyilvános ülés határnapját, melyre a szabadlábon lévő terheltet lakcíméről idézte, egyben intézkedett a terhelt bűnügyi nyilvántartási adatai beszerzése végett;
– 2012. március 27-én a terhelt az idézést átvette, aláírásával a kézbesítés tértivevénye a másodfokú bírósághoz visszaérkezett;
– 2012. június 5-én a másodfokú bíróság megkapta a bűnügyi nyilvántartás adatait, ami szerint 2012. március 30-án a városi bíróság – a törvényszék végzése folytán – 2012. április 10-én jogerős végzésével elrendelte a terhelt előzetes letartóztatását 1 hónapra, 2012. április 30-áig.
A másodfokú bíróság – a terhelt idézésével kapcsolatos – egyéb intézkedésének az iratokban nyoma nincs.
A másodfokú bíróság 2012. június 7-i nyilvános ülésén, a jegyzőkönyv szerint a terhelt védője jelen volt, a tanács elnöke megállapította, hogy „a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg” és „a nyilvános ülés megtartásának nincs akadálya”.
Mindezen túlmenően megállapítható, hogy
– 2012. március 28-án más ügyben őrizetben vették a terheltet,
– 2012. április 26-án a városi bíróság – a törvényszék végzése folytán – 2012. május 15-én jogerős végzésével a 2012. március 30-án elrendelt előzetes letartóztatást 3 hónappal (2012. július 30-áig) meghosszabbította.
– 2012. június 7-én foganatba vették az alapügyben kiszabott 7 évi fegyházbüntetést, amit a terhelt jelenleg tölt.
Következésképpen a másodfokú bíróság nyilvános ülése előtt az alapügyben eljárt első- és másodfokú bíróság számára egyaránt ismert volt a terhelt előzetes letartóztatása elrendelésének, illetve fogvatartásának ténye, ami a másodfokú eljárás végéig fennállt.
Ennek ellenére a másodfokú bíróság a nyilvános ülése előtt a terheltet csupán lakcíméről, s nem pedig a fogva-tar-tást foganatosító szerv parancsnoka útján idézte, s ennek következményeként előállításáról sem intézkedett.
A terhelt valóban átvette lakcímén az idézést, azonban rá 1 nappal őrizetbe vették, a másodfokú bíróság pedig ezt követően – bár a fogvatartás ténye ismert volt előtte – újabb intézkedést nem tett a terhelt idézése végett.
Tehát az alapügyben eljárt bíróság részéről – az alapügy iratában lévő adat figyelmen kívül hagyásával – mulasztás történt, aminek egyenes következménye, hogy a terhelt idézése csupán lakcíméről történt. Ennél fogva a hibás idézés szabályszerűnek nem tekinthető.
Ez egyben – értelemszerűen – azt jelenti, hogy a kézbesítettségre vonatkozó, Be. 70. § (4) bekezdése szerinti rendelkezés közömbös, a szabályszerű idézéshez kötődő eljárási következmények, így a 362. § (3) bekezdésének alkalmazására pedig nincs törvényi lehetőség. Következésképpen az adott helyzetben a másodfokú bíróság nem tarthatta volna meg a terhelt távollétében a nyilvános ülést.
Ez pedig azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság a 373. § (1) bekezdés II. pontjának d) alpontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést vétett, amikor a nyilvános ülést olyan személy távollétében tartotta meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező.
Megjegyzi a Kúria, hogy a Be. 341. § (2) bekezdés szerinti felterjesztési kötelezettségre, és annak haladéktalanságára vonatkozó előírás – értelemszerűen – kiterjed mindazon iratra, melyek utólag keletkeztek, illetve utólag érkeztek az elsőfokú bírósághoz (utóirat). Kiváltképp így van azon iratok esetében, melyek összefüggnek a folyamatban lévő ügy elintézésével, így a terhelt személyével, ekként fogvatartásával. Azok továbbküldéséről és csatolásáról kell rendelkezni (Büsz. 36-37. §).
Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy a Be. 43. § (5) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség – a rendelkezés egyértelmű tartalmából következően – az ismert címről való elköltözés esetére vonatkozik. A fogvatartásba kerülés azonban nyilvánvalóan nem tekinthető elköltözésnek.
Ekként a Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés d) pontja alapján tanácsülésen eljárva, a másodfokú bíróság ítéletét – a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában, illetve 373. § (1) bekezdés II. pontjának d) alpontjában írt okból – a Be. 428. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította.
Egyidejűleg – a Be. 428. § (5) bekezdése alapján – határozott a terhelt fogvatartása kérdésében. Megszüntette a hatályon kívül helyezett határozattal jogerősen kiszabott büntetés végrehajtását és hivatalból döntött az előzetes letartóztatás tárgyában.
Bár a Be. 428. § (5) bekezdése kifejezetten nem, a Be. 399. §-a pedig egyáltalán nem rendelkezik róla, azonban a Be. 368. §-a szerint hatályon kívül helyezés esetében a másodfokú bíróságnak hivatalból határoznia kell az előzetes letartóztatásról.
Ehhez képest – a Be. 419. § (1) bekezdése, valamint 385. § következtében – amennyiben a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és új eljárásra lefolytatására utasít, az előzetes letartóztatás törvényi feltételei pedig fennállnak, akkor a Be. 368. §-át kell alkalmazni.
Az iratokból kitűnően
– a terhelt ellen az alapügyben folyt eljárás alatt, más ügyben, a gyanúsítás szerint 2011. szeptember 2012. március között elkövetett kifosztás bűntette és lopás bűntette miatt büntetőeljárás indult, ami miatt az előzetes letartóztatását is elrendelték;
– a terhelt korábban többször volt büntetve, rablás miatt 3 esetben; legutóbb a rablás és más bűncselekmény miatt, mint többszörös visszaesővel szemben kiszabott 2 év 8 hónapi fegyházbüntetését 2010. június 21-én töltötte ki, amihez képest alig fél év telt el, az alapügyben terhére rótt bűncselekmények elkövetési időpontjáig [2010. október, november].
Következésképpen vele szemben az alapeljárás során újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult, ami megalapozza az előzetes letartóztatás Be. 129. § (2) bekezdés a) pontjának zárófordulata szerinti okát. Emellett a szökés, elrejtőzés és a bűnismétlés veszélye, így az előzetes letartóztatás Be. 129. § (2) bekezdés b) és d) pontja szerinti oka szintén megalapozott.
Mindezek ellenében számba jöhető körülmény nincs, ami egyben azt is jelenti, hogy enyhébb kényszerintézkedés törvényi lehetősége sem adott.
Ekként a Kúria a terhelt előzetes letartóztatását elrendelte. Az elrendelt előzetes letartóztatás a Be. 131. § (5) bekezdése alapján a megismételt eljárásra utasított másodfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig tart [358. § (1) bekezdés h) pont, 358. § (2) bekezdés].
(Kúria Bfv. III. 1 053/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás