PÜ BH 2013/215
PÜ BH 2013/215
2013.08.01.
Ha a közvetlen jogszerzővel kötött adásvételi szerződés nem érvénytelen, a felperes jogi érdek hiányában nem léphet fel a további jogszerzővel szemben az eredeti állapot helyreállítás érdekében [Ptk. 207. §, Inytv. 62. §, 63. §].
A felperes kizárólagos tulajdonát képezte az S. belterület 547 hrsz. alatt felvett ingatlan, amelyet 12 000 000 forint értékben jelzálogjog terhelt. A tartozás összege 2006. június 16. napján 12 181 329 forint és járuléka volt.
A felperes a jelzálogjog alapját képező hiteltartozását nem tudta fizetni, ő maga újabb kölcsönt nem kapott volna, ezért megállapodott az I. r. alperessel abban, hogy a perbeli ingatlanát az I. r. alperesre ruházza át, így az I. r. alperes ezen ingatlan fedezetül való felhasználásával jelentősebb összegű kölcsönt vehet fel, a kölcsönből kifizetik a fennálló tartozást, a különbözetet pedig közös vállalkozás céljára fordítják. Ennek megfelelően a felperes és az I. r. alperes 2006. június 30-án ingatlan adásvételi szerződést kötöttek a perbeli ingatlanra, amely szerint a felperes 36 000 000 forint vételár ellenében eladta az ingatlant az I. r. alperesnek. A lejárt tartozás kifizetésre került és 2006. augusztus 8. napján az I. r. alperes tulajdonjogát bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. 2006. augusztus 9. napján az E. Bank Hungary Nyrt. javára 203 732 svájci frank alapú lakáscélú kölcsöntartozás biztosítására jelzálogjog és elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. A felek vállalkozása tönkrement, a befektetett tőkét elvesztették. Az I. r. alperes megpróbálta harmadik személyek részére az ingatlant mint saját tulajdonát értékesíteni, ez nem vezetett eredményre.
Az ingatlant terhelő lakáscélú kölcsöntartozást ezt követően sem az I. r. alperes, sem a felperes nem fizette, így a követelést engedményezés útján a II. r. alperes jogelődje szerezte meg. Joga 2008. december 29-én bejegyzésre került az ingatlan-nyilvántartásba. Az I. r. alperes az ingatlant más tartozásokkal is megterhelte.
Az I. r. alperessel szemben folyó bírósági végrehajtási eljárásban a perbeli ingatlan lefoglalásra került és a 2010. május 5-i árverésen az ingatlant a II. r. alperes jogelődje vásárolta meg 35 000 000 forintért. A felperes és élettársa végrehajtási kifogást terjesztett elő, illetve végrehajtási igénypert indított, ezek azonban a felperesi igénynek való helytadás nélkül zárultak. Az árverési vevő beolvadás útján megszűnt, jogutódja a II. r. alperes.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a 2006. június 30. napján kelt adásvételi szerződés a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján színlelt szerződésnek minősül, ezért az semmis. Kérte, hogy a bíróság állítsa helyre a szerződéskötés előtti állapotot és kötelezze az alpereseket a felperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba való visszajegyzésének tűrésére. Előadta, hogy az ingatlant nem kívánta elidegeníteni. Az I. r. alperessel abban állapodtak meg, hogy miután a felperes már hitelt nem kap, az I. r. alperes válik az ingatlan tulajdonosává és az ingatlanra hitelt vesz fel. A hitelből kifizetik a korábbi hiteltartozást, illetve a fennmaradó pénzösszegből közös üzleti vállalkozásba kezdenek.
Az I. r. alperes jognyilatkozatot nem tett az ügyben. A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. § (1) bekezdésének a) pontja, illetve 63. § (2) bekezdése alapján a bejegyzett joga már nem törölhető. Az I. r. alperes tulajdonjogának a bejegyzésére 2006. augusztus 8-án került sor, a felperes a keresetét három éven túl, 2010. május 26-án terjesztette elő.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Osztotta a II. r. alperes azon álláspontját, hogy a felperes a pert a három éves jogvesztő határidőn túl indította meg, így a jóhiszemű további jogszerző jogának törlését az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége kizárja. Utalt a Legfelsőbb Bíróság 3/2010. (XII. 6.) PK véleményében foglaltakra. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a felperes érvénytelenségi keresetének vizsgálatát mellőzte, hivatkozott arra, hogy megállapítási keresetnek nincs helye, másrészt pedig a felperes keresetének való helytadás esetén sem érné el a felperes a kívánt célt, vagyis azt, hogy az ingatlan tulajdonjogát jegyezzék vissza a nevére az ingatlan-nyilvántartásban. Erre tekintettel mint szükségtelent elutasította a felperes bizonyítási indítványát a szerződés színleltségére vonatkozóan.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást részben kiegészítette és utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását nem osztja. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a szerződés érvénytelenségét az elsőfokú bíróságnak mindenképp vizsgálnia kellett volna, függetlenül attól, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményei a perben levonhatók-e vagy sem. A másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem mulasztotta el a törlési kereset megindítására nyitva álló Inytv. 63. § (2) bekezdésében foglalt határidőt, álláspontja szerint ugyanis ez a határidő csak akkor jön számításba, ha már a keresetlevél beadásakor van további jogszerző is, más esetben a törlési kereset az újabb jogszerzővel szemben megindítható.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján elbírálta a felperesnek a semmisségre irányuló kereseti kérelmét és azt állapította meg, hogy az adásvételi szerződés nem volt semmis. A szerződéskötéskori akarat, illetve a szerződés célja két különböző jogi fogalom, a felperes és az I. r. alperes közös céljának megvalósításához szükség volt az adásvételi szerződés megkötésére és ilyen irányú szándékuk kölcsönösen fennállott. Nincs tehát olyan szerződés, amelyet lepleztek volna. A felperes a személyes meghallgatásakor előadta, hogy az adásvételi szerződést azért tekinti színleltnek, mert az I. r. alperes nem a közöttük létrejött megállapodás szerint járt el.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát a felperesnek a szerződés érvénytelenségére irányuló keresete megalapozatlan volt, így az I. r. alperes tulajdonjogot szerzett az ingatlanon és mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonostól a jogszabályoknak megfelelően szerezte meg az ingatlant a II. r. alperes.
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben mindkétfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségét nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig anélkül, hogy az elsőfokú eljárásban előterjesztett felperesi bizonyítási indítványokat teljesítette volna, a szerződés érvénytelensége kérdésében érdemben döntött, azt állapítva meg, hogy a szerződés nem semmis.
A felperes felülvizsgálati kérelme a további jogszerzőre vonatkozóan részletes előadást nem tartalmaz, ugyanakkor a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem arra mutat, hogy a felperes változatlanul fent kívánta tartani az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó kérelmét is.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felülvizsgálati kérelem elsősorban arra irányult, hogy a szerződés nem volt színlelt és ezzel kapcsolatban a bíróság a megfelelő bizonyítást nem folytatta le. A Kúria ebben a körben teljes mértékben egyetért a másodfokú bíróság jogerős ítéletében foglaltakkal. A felperes keresete marasztalási kereset volt, a szerződés érvénytelenségének megállapítása mellett a semmisség jogi következményeinek levonását is kérte. A bíróságnak tehát a kereseti kérelemnek megfelelően a szerződés érvényessége kérdésében állást kell foglalnia és a szükséges terjedelemben ebben a körben a bizonyítást le kell folytatnia. Az elsőfokú bíróság ebben a körben nem a jogszabályoknak megfelelően járt el. Nincs ugyanis lehetőség arra, hogy abban az esetben, ha a kereset teljesítése más jogi akadályokba ütközik, pl. a további jogszerzésre tekintettel az ingatlan-nyilvántartási szabályok nem teszik lehetővé az eredeti állapot helyreállítását, a bíróság a szerződés érvénytelensége kérdésében ne foglaljon állást. A felperesnek ugyanis az I. r. alperessel való jogviszonyában, illetve más jogviszonyokban is jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a szerződés érvényességének kérdése tisztázott legyen.
A kifejtettek alapján tehát a Kúriának azt kellett vizsgálnia, hogy a másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül megállapíthatta-e, hogy a perbeli szerződés nem színlelt, tehát az nem semmis. A másodfokú bíróság kifejezetten nem utalt ebben a körben arra, hogy a felperes bizonyítási indítványának lefolytatását miért nem tartja szükségesnek, ez olyan eljárási szabálysértés, amely azonban az ügy érdemi elbírálását nem befolyásolta. A Pp. 275. § (3) bekezdése szerint ilyen esetben a Kúria ha egyébként a határozat megfelel a jogszabályoknak, a megtámadott határozatot hatályában fenntarthatja.
A Kúria álláspontja szerint a felperes által felajánlott bizonyítás lefolytatásától a jogerős ítéletben megállapított tényállás megváltozása nem volt várható. A Pp. 3. § (4) bekezdése értelmében a bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve. Mellőzi a bizonyítás elrendelését, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A jelen ügyben az I. r. alperes nyilatkozatával, illetve az élettársa tanúvallomásával a felperes azt kívánta igazolni, hogy nem volt szerződési akarata egyik félnek sem az ingatlan átruházására. Ezzel szemben a 10. sorszám alatti jegyzőkönyvben foglalt személyes előadásából egyértelműen megállapítható, hogy a szerződés nem volt színlelt, a felek szerződéskötési akarata az ingatlan tulajdonjogának átszállására irányult. A felperes maga adta azt elő, hogy ő már nem kapott volna kölcsönt, tartozott az OTP-nek, ezért olyan személyre kívánta átruházni az ingatlanát, aki az ingatlanfedezet fejében kölcsönt tud felvenni, amelyből a korábbi kölcsöntartozás kifizethető. A tulajdonjog átruházásának szándéka tehát a felperes részéről megállapítható. Az I. r. alperes is meg kívánta szerezni az ingatlan tulajdonjogát. Erre mutat az is, hogy a későbbiekben megpróbálta az ingatlant értékesíteni mint annak tulajdonosa. A Ptk. 205. § (1) bekezdése szerint a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A 207. § (5) bekezdése szerint a felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényessége szempontjából közömbös. A jelen ügyben volt a feleknek rejtett indoka a szerződéskötésre, azonban ez az indok megkövetelte a tulajdonjog átruházását, amire vonatkozóan az akarategység megvolt, így a szerződés érvényesen létrejött.
A felperes csak abban az esetben fordulhat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonostól tulajdonjogot szerző további jogszerző ellen, ha a közvetlen jogszerzővel kötött szerződése érvénytelennek bizonyul. Ezen alapszik az a joga, hogy az Inytv.-ben meghatározott határidőn belül a további jogszerzővel szemben is az eredeti állapot helyreállítását követelhesse. A korábbi jogszerző jó vagy rosszhiszeműségének ebben a körben csak annyiban van jelentősége, hogy a rosszhiszemű további jogszerző tekintetében az Inytv.-ben megjelölt határidő nem akadálya a jogérvényesítésnek [lásd a 3/2010. (XII. 6.) PK véleményben foglaltakat]. Abban az esetben azonban, ha a közvetlen jogszerzővel kötött szerződés nem bizonyul érvénytelennek, úgy a felperesnek nincs jogi érdeke a tekintetben, hogy a közvetlen jogszerző és a további jogszerző, mint harmadik személyek között létrejött szerződés érvényességét vitassa, illetve, hogy a további jogszerző tulajdonjogának törlésére irányuló kérelmet terjesszen elő. Miután a jelen ügyben a további jogszerzővel szemben az Inytv.-ben foglalt perindítási határidőnek a szerződés érvényességére tekintettel nem volt jogi jelentősége, a Kúria a másodfokú bíróságnak a perindítási határidővel kapcsolatos fejtegetéseit mellőzi (lásd az érintett PK vélemény 5. pontját) azzal, hogy azok a jogszabály téves értelmezésén alapulnak.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az I. r. alperes tulajdonjogának a bejegyzésére 2006. augusztus 8. napján került sor, a felperes a pert 2010. május 26. napján indította, ezért a II. r. alperessel szemben a keresetet az Inytv. 63. § (2) bekezdésében foglalt határidőn túl terjesztette elő. A további bejegyzés folytán jogot szerző bejegyzésének időpontja a keresetindítási határidő szempontjából közömbös. A határidőt az első – eredetileg érvénytelen – bejegyzéstől kell számítani, azt a további jogszerzés nem nyitja meg és nem is hosszabbítja meg. A rendelkezés lényege éppen abban áll, hogy a további jogszerző az Inytv. 63. § (2) bekezdésében meghatározott határidő elteltével biztos lehet abban, hogy joga – ha jóhiszemű volt – az ingatlan-nyilvántartásból már nem lesz törölhető.
A kifejtettek alapján a Kúria a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül eljárva az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdésében foglaltak szerint.
(Kúria Pfv. VI. 21 092/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás