MÜ BH 2013/228
MÜ BH 2013/228
2013.08.01.
Három egybehangzó – közigazgatási eljárásban két fokon eljáró és az igazságügyi szakértők – szakvéleményére alapított bírósági ítélet nem jogszabálysértő akkor sem, ha a szakértői vélemények között volt eltérés, de a rokkantságot illetően azonos megállapítást tartalmaznak. A véglegesként meghatározott egészségkárosodás mértéke is felülvizsgálható [Tny. 36/A. §, 64. § (9) bekezdés].
A Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság a 2010. január 28. napján kelt határozatával azért szüntette meg N. J. rokkantsági nyugdíját, mert az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) elsőfokú bizottságának szakvéleménye szerint az igénylő egészségkárosodásának mértéke 23%, amely nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 36/A. § (1) bekezdésében meghatározott legalább 50%-os mértéket. A felülvizsgálatra bejelentés alapján ún. rendkívüli felülvizsgálat miatt került sor a Tny. 64. § (10) bekezdése szerint.
A 2010. július 14. napján kelt másodfokú határozatával a Nyugdíjbiztosítási Jogorvoslati Igazgatóság elutasította az igénylő fellebbezését az ORSZI másodfokú bizottságának szakvéleménye alapján, amely szerint az igénylő össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 32%-os és az ezen alapuló szakhatósági állásfoglalás sem tette lehetővé a rokkantsági nyugdíjra való jogosultság fennállásának megállapíthatóságát.
N. J. a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított perben az egészségkárosodása ORSZI által megállapított mértékét vitatta. Állítása szerint az orvosi vizsgálat nem volt teljes körű, ellentétben áll a szakvélemény a korábbi orvosszakértői véleményekkel, nem vették figyelembe, hogy ezen fennálló betegségekkel nem alkalmas a munkavégzésre.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva határozatában foglalt ténybeli és jogi indokait.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye és annak kiegészítése alapján azt állapította meg, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke 40%-os és ekként a felperes nem minősül rokkantnak.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában az újonnan benyújtott orvosi dokumentumok alapján megállapította, hogy olyan új információt nem tartalmaztak, amely a megállapított egészségkárosodás mértékének megváltoztatását indokolta volna. Az orvosszakértő az egyes vizsgálati eredményeket illetően részletesen kitért az egyes betegségekre, míg a szakértői vélemények elkészülte után keletkezett orvosi leleteket figyelmen kívül hagyta, hiszen a határozat meghozatalakori egészségi állapot vizsgálata releváns az eljárás során.
Az igazságügyi orvosszakértő a felperes valamennyi betegségét értékelte, véleménye kialakítása során figyelembe vette és az a végkövetkeztetést illetően egybehangzó a közigazgatási eljárás során keletkezett szakvéleményekben foglalt megállapításokkal, nevezetesen hogy a felperes nem rokkant és ez okból a rokkantsági nyugellátásra nem jogosult.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság, valamint az alperes új eljárás lefolytatására való kötelezését kérte. Álláspontja szerint a bíróság hiányosan állapította meg a tényállást, elfogadta a hiányos igazságügyi orvosszakértői véleményt. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta azt, hogy a Tny. 64. § (10) bekezdése mikor lépett hatályba és azt mikor helyezték hatályon kívül. Véglegesnek minősített egészségkárosodás utóbb nem vizsgálható felül. Utalt az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban hozott döntésében foglaltakra is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte annak jogszerűségére hivatkozással. Állította, hogy a nyugellátás megszüntetésére, illetve a rendkívüli felülvizsgálatra és ezt követően a nyugellátás folyósításának megszüntetésére a perbeli időben hatályos Tny. 64. § (9) bekezdése alapján került jogszerűen sor.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 339/A. §-a alapján a bíróság a közigazgatási határozatot – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a meghozatalakor alkalmazandó jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja felül.
A per adatai szerint a szakértő értékelte a szakvéleményében a felperes össz-szervezeti állapotát, a betegségek felsorolásánál és a betegségek részletes leírásánál is. Peradat, hogy az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye az össz-szervezeti egészségkárosodás vizsgálatának végkövetkeztetését illetően egybehangzó az ORSZI szakvéleményeivel, vagyis hogy a felperes nem rokkant.
A felperes ugyan helyesen hivatkozott arra, hogy a Tny. 64. § (10) bekezdését hatályon kívül helyezte a 2009. évi LVI. törvény 418. § (14) bekezdése és az elsőfokú közigazgatási határozat tévesen ezt a jogszabályt jelölte meg. A fent megjelölt törvény azonban a Tny. 64. § (9) bekezdésének új rendelkezését is megállapította a 418. § (3) bekezdésével és azt hatályba léptette 2009. október 1-jétől a 423. § (1) bekezdése szerint.
A Tny. 64. § (9) bekezdése pedig a módosítást követően kimondja – és ez a perbeli időben hatályos rendelkezés –, hogy az egészségkárosodáson alapuló nyugellátás esetén a jogosultság felülvizsgálata soron kívül is elrendelhető, ha olyan tény vagy körülmény jut a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv tudomására, amely valószínűsíti, hogy a korábban megállapított munkaképesség-csökkenés, illetve egészségkárosodás nem áll fenn, vagy a megállapítottnál az kisebb mértékű.
Az alperes tehát nem sértett jogszabályt, amikor a felperes soron kívüli felülvizsgálatát elrendelte, csak a határozatában a törvényhely bekezdésének megjelölése volt téves, elírás, ez pedig önmagában jogszabálysértés megállapítását és a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését nem alapozhatja meg.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság az ítélete meghozatalakor nem sértette a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat és a végkövetkeztetést illetően egybehangzó, különböző testülettől származó orvos-szakértői véleményeknek megfelelően állapította meg a tényállást és azt, hogy az alperesi határozat nem jogszabálysértő. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10 106/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás