BÜ BH 2013/234
BÜ BH 2013/234
2013.09.01.
A fegyverkereskedői engedéllyel rendelkező személy is elkövetője lehet a lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettének [1978. évi IV. törvény 263/A. § (1) bek. a) pont].
Az a kötelezettség, hogy a talált lőfegyvert, lőszert a rendőrségnél haladéktalanul le kell jelenteni, vonatkozik arra is, aki lőfegyver forgalmazására vonatkozó engedéllyel rendelkezik [49/2004. (VIII. 31.) BM rendelet 15. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2011. június 15-én kihirdetett ítéletével a terheltet visszaélés lőfegyverrel és lőszerrel bűntette [Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pont] miatt 2 év – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
Rendelkezett a bűnjelekről: az 1 db 6 mm Flobert kaliberű Magnum típusú maroklőfegyvert; 1 db 38 kaliberű Smith&Wesson maroklőfegyvert; 1 db 9 mm Flobert kaliberű Keserű KEF típusú maroklőfegyvert; 1 db 7,65 kaliberű FÉG gyártmányú maroklőfegyvert; továbbá 202 db különböző kaliberű töltényt; 5 db különböző kaliberjelű töltényhüvelyt; és 369 db csappantyút elkobozta. A 8 db töltényt és egy töltényhüvelyt a Megyei Rendőr-főkapitányságnak; 2 db hord-tokot és 2 muzeális fegyvert, valamint egy tanúsítványt a terheltnek rendelt kiadni.
Végül kötelezte a terheltet 179 400 forint bűnügyi költség megfizetésére.
Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2012. március 9-én kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az egyes lefoglalt lőfegyverekkel, lőszerekkel kapcsolatosan a következő.
A Smith&Wesson Special a hozzá való 50 db lőszerrel, valamint a FÉG R78 típusú maroklőfegyver kapcsán:
– lőfegyver- és lőszer-kereskedelmi tevékenység végzésére jogosító engedéllyel a kft. rendelkezett, és nem a terhelt, mint magánszemély;
– a terhelt a lőfegyver- és lőszer-árusítási tevékenységet kizárólag a kft. tevékenységi körében végezhette, engedélyekkel a cég és nem a terhelt rendelkezett, ebből következően a cég nyilvántartásába bevételezett fegyvereket és töltényeket a saját lakásán nem tárolhatta;
– azok tartására jogosító hatósági engedélye nem volt, ezért – függetlenül attól, hogy az üzletből milyen célból (pl. tisztítás) szállította azokat a lakására és tartotta ott engedély nélkül – bűncselekményt követett el.
A Keserű KEF és ME 38 Magnum típusú lőfegyverek és lőszerek tartására engedéllyel ugyancsak nem rendelkezett, legalább 2 nappal a házkutatás előtt már tisztában volt a birtoklásukkal, a tartással elkövetett bűncselekmény megvalósult.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az, hogy a fegyverüzletben szabályszerű bizonylattal bizományba átvett két fegyver és lőszer (a Smith&Wesson Special a hozzá való 50 db lőszerrel, valamint a FÉG R78 típusú maroklőfegyver) lakásán való tárolására jogosult volt-e a terhelt, egyértelműen nem dönthető el, és ez további bizonyítás felvételétől sem várható, ugyanis:
– a 2004. évi XXIV. törvény és a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. erről nem rendelkezik;
– a terhelt munkaköri leírását a nyomozás során sem sikerült beszerezni.
Az őrzésük körülményei azonban nem felelnek meg a tárolási szabályoknak, ezáltal az 1999. évi LXIX. törvény (Szabs.tv.) 141. §. (1) bek. a) pontja szabálysértést a terhelt megvalósította; melynek azonban a vád tárgyává tett bűncselekmény mellett a felelősségre vonás szempontjából nincs jelentősége.
A másik két maroklőfegyver (Keserű KEF és ME 38 Magnum) a jogszabály értelmében lőfegyver, a 267 db különféle töltény pedig lőszer. A terhelt azok tartására engedéllyel nem rendelkezett; nem a fegyverboltban betöltött munkakörével kapcsolatban kerültek azok hozzá. Nincs jelentősége, hogy édesapja hagyatékából, vagy bármely más módon jutott azok birtokába, és hogy azokat később le akarta-e adni a rendőrségen, vagy sem. E körben a bűnösségének megállapítása helyes, a minősítés törvényes.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt a védője útján terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve a bűnösség megállapítása miatt, felmentés és az elkobzás hatályon kívül helyezése érdekében.
Észrevételezte, hogy – bár a bűnösségének megállapítását e körben mellőzte – a másodfokú bíróság a fegyverboltban bevételezett, viszont a lakásán talált Smith&Wesson Special, a hozzá való 50 lőszer, valamint a FÉG R78 típusú maroklőfegyver kiadásáról nem rendelkezett; az elkobzásukra vonatkozó ítéleti rendelkezés hatályban maradt.
Álláspontja szerint téves jogértelmezéssel került sor a Keserű KEF és ME 38 Magnum lőfegyver, valamint a 267 db különféle lőszer vonatkozásában a bűnösségének megállapítására.
Személyes jogosultsággal rendelkezett lőfegyver-kereskedői engedéllyel. A bolt általi értékesítés helyeként került meghatározásra az üzlethelyiség [253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. 20. § (1) bek.]; azonban a lőfegyvert, lőszert – mint kereskedő – bárkitől, bárhol, külön hatósági engedély nélkül megszerezhette a hivatkozott rendelet 37. § (1) bekezdése szerint. Tipikusan ilyen üzleten kívüli átvétel a hagyatékból az elhalt lakásán a hagyatéki ügyintézőtől, a végrehajtási eljárás során az adós lakásán a végrehajtótól átvett lőfegyverekkel kapcsolatos eljárás, amikor a kereskedő ezeket a fegyvereket a további hatósági intézkedésig, illetve az értékesítésig tárolja.
A kereskedőt ilyen esetben bejelentési kötelezettség terheli, melynek a rendelet 14. § (4) bek. alapján 5 napon belül kell eleget tennie.
A tényállás szerint 2010. július 13-át megelőzően legalább két-három nappal jutott hozzá a fegyverekhez, lőszerekhez; tehát nem volt túl az 5 napos időszakon, a bejelentést a rendőrség részére még meg lehetett volna tenni.
Kérte a vád alóli felmentését és az elkobzást kimondó rendelkezések hatályon kívül helyezését.
A Legfőbb Ügyészség a BF.2104/2012. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A tényállás szerint a terhelt tisztázatlan körülmények között szerezte meg a fegyvereket; olyat a tényállás, hogy azokat hagyatéki eljárás során, vagy végrehajtótól szerezte volna meg, nem tartalmaz. Eltérő tényállásra hivatkozni nem lehet, ennyiben az indítvány törvényben kizárt.
Nem alapos az indítvány abban, hogy a terhelt a fegyvereket jogszerűen tartotta a garázsában, lőfegyver-kereskedői engedélye ezek bolton kívüli megszerzésére és tartására kiterjedt. A fegyvertartásra vonatkozó jogszabályok egyértelművé teszik, hogy a bolt részére vásárolt fegyvereket a boltban kialakított helyiségben és tárolási körülmények között kell őrizni, nyilvántartásba venni és azok onnan csak a jogszabályokban körülírt esetekben kerülhetnek ki.
A Smith&Wesson Special a hozzá való 50 db lőszerrel, valamint a FÉG R78 típusú maroklőfegyver elkobzásával kapcsolatosan pedig nem felülvizsgálatnak, hanem a Be. 571. §-a szerinti különleges eljárásnak van helye.
A Kúria az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
Azon a védő az indítványban foglaltakat fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a terhelt kereskedőként jogosult volt a lőfegyverek és lőszerek üzlethelyiségen kívüli megszerzésére; ennek tipikus eseteként a fegyvernek a gyártótól, a fegyvergyárban történő megvásárlását jelölte meg. A boltjában általában magánszemélytől és használt lőfegyvert vásárol a kereskedő. A terhelt magánszemélyként az elkövetés szerinti időben hatályos jogszabályok szerint valóban csupán engedéllyel szerezhetett meg fegyvert, ez azonban 2012-ben megváltozott; azóta előzetes rendőrhatósági megszerzési engedély már nem szükséges.
A terhelt a védőjéhez csatlakozva akként nyilatkozott, hogy nem tartja magát bűnösnek. Állította, hogy az uniós jogharmonizáció alapján módosított fegyvertörvény és kormányrendelet szabályait, a fegyverkereskedőkre vonatkozó útmutatást megtartotta.
A Legfőbb Ügyészség képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat a terhelt bűnösségének a megállapítása tekintetében fenntartotta.
A felülvizsgálati indítványnak a fegyverüzletbe bizományi értékesítésre beadott két lőfegyver és hozzá tartozó lőszerek elkobzását sérelmező részét alaposnak tartotta; arra álláspontja szerint is törvénysértően került sor, ami nem különleges eljárás lefolytatását indokolja, hanem a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülvizsgálati okot képez.
A kérdéses két fegyver – a Smith&Wesson Special, a FÉG R78 típusú maroklőfegyver –, valamint a lőszerek nem a terhelt, hanem az azokat bizományba adó személyek tulajdonát képezték és nincs arra vonatkozó adat, hogy ők akkor, 2006-ban a tartásukhoz szükséges engedélyekkel ne rendelkeztek volna; mint ahogy arra sem, hogy jelenleg ilyennel bírnak-e, vagy sem. E tárgyak vonatkozásában a másodfokú bíróság nem büntetőjogi, hanem szabálysértési felelősség megállapítására látott lehetőséget, azonban a szabálysértési jogszabály szerint sem lett volna helye elkobzásuknak. Nem tisztázott végül a lőszerek száma, hovatartozása; azok, valamint a két fegyver jelenlegi meglétének ténye.
Minderre figyelemmel e bűnjelek tekintetében, a lefoglalásuk megszüntetése és kiadása tárgyában jelenleg megalapozott döntés nem hozható.
Indítványozta ezért, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvány elkobzást sérelmező részének adjon helyt; a támadott határozatot e részében helyezze hatályon kívül és a bűnjelekre vonatkozó rendelkezés tárgyában az eljárt bíróságot utasítsa új eljárásra, egyebekben pedig azt hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati indítvány a következők szerint alapos.
Felülvizsgálatban a felülbírálat az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés], a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés], és főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés] kötött.
A támadott jogerős ügydöntő határozat meghozatalának időpontja a törvényszék, mint másodfokú bíróság végzésének kelte, azaz 2012. március 9-e. Ehhez képest a lőfegyverekre és lőszerekre vonatkozó jogszabályoknak ezt követően – 2012. május 1-jétől – történt megváltozása jelentőséggel nem bír, a felülvizsgálat alapjául nem szolgálhat.
De egyébiránt is, nem tartalmi változásról van szó, amelynek következtében a büntetőjogi védelem megszűnt, szűkült, vagy akárcsak bármely formában módosult volna; a jelen ügy tárgyát tekintve a büntetőjogi felelősséget egyáltalán nem is érinti.
2012. március 9-én a felülvizsgálati indítványban hivatkozott jogszabályhelyek az alábbi tartalommal voltak hatályban:
– a 253/2004. (VII. 31.) Korm. rend. 14. § (4) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettségnek 5 napon belül kell eleget tenni (az elkövetéskor ezt 3 munkanapban határozta meg a jogszabály).
– ugyanezen rendelet 32. § (4) bekezdése szerint a lőfegyvert megszerző 8 napon belül köteles az engedélyező hatóságnak a birtokba vett lőfegyvert a fegyvertartási engedély kiállítása céljából bemutatni [az elkövetéskor ezt 5 munkanapban határozta meg a jogszabály; jelenleg pedig a 8 napra vonatkozó előírást már a 32. § (3) bekezdése tartalmazza].
A jogszabály tartalmában, a kötelezettség fennálltában tehát nincs változás; az annak teljesítésére vonatkozó időtartam meghatározásában (munkanap/nap) van csupán különbség.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bűnösség megállapítása a büntető anyagi jog megsértésével történt; a b) pont szerint pedig, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, vagy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a kiszabott büntetés, vagy az alkalmazott intézkedés törvénysértő.
A lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettét követi el a Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki lőfegyvert vagy lőszert engedély nélkül készít, megszerez, tart vagy forgalomba hoz; a b) pont szerint pedig az, aki a lőfegyver vagy lőszer készítésére, megszerzésére, tartására vagy kereskedelmére vonatkozó engedély kereteit túllépi.
A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint hatósági engedély szükséges a lőfegyver, a lőszer forgalmazásához; a 3. § (1) bekezdés b) pontja szerint az „A”, „B”, „C” vagy „D” kategóriába tartozó tűzfegyver, a törvény alapján lőfegyvernek minősülő légfegyver, lőszer megszerzéséhez, tartásához.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt
– 2006. március 30-ától vadászlőfegyver tartására jogosító engedéllyel rendelkezett, ami a következő vadászlőfegyverekre vonatkozott: 2 db 12-es kaliberű sörétes, 1 db 7¤64 kaliberű golyós, 1 db 223 REM kaliberű golyós, és 2 db 22-es kaliberű golyós lőfegyverre;
– 2006. március 30-ától 2008. december 22-éig önvédelmi maroklőfegyver tartására jogosító engedélye volt, ami 1 db 9¤19 kaliberű Magyar 9 Para maroklőfegyverre vonatkozott, melyet 2008. december 22-én leadott;
– 2007. november 22-étől a lőfegyver és lőszer-kereskedelmi tevékenységre engedélyt kapott kft. fegyverüzletében, az ezen engedéllyel lőfegyver és lőszer árusítására feljogosított volt;
– 2007. november 22-étől lőfegyver-kereskedői engedéllyel rendelkezett.
A tényállás szerint tehát a terhelt ezzel a fenti két engedéllyel – vadászlőfegyver tartására feljogosító, valamint lőfegyver-kereskedői engedéllyel – rendelkezett.
A tényállás szerint a terhelt
– 2006. március 10-én az üzletben szabályosan átvett értékesítésre 1 db 38 kaliberű Smith&Wesson maroklőfegyvert, amit a hozzá tartozó 50 db lőszerrel együtt 2010. július 13-át megelőzően legalább 2-3 nappal az üzletből hazavitt;
– 2006. április 18-án az üzletben szabályosan átvett értékesítésre 1 db 7,65 kaliberű FÉG gyártmányú maroklőfegyvert, amit 2010. július 13-át megelőzően legalább 2-3 nappal az üzletből hazavitt;
– 2010. július 13-át megelőzően legalább 2-3 nappal tisztázatlan módon hozzájutott 1 db 9 mm Flobert kaliberű Keserű KEF típusú maroklőfegyverhez, 1 db 6 mm Flobert kaliberű Magnum típusú maroklőfegyverhez, 267 db különféle kaliberű lőszerhez és 369 db csappantyúhoz.
Ekként 2010. július 13-át megelőzően legalább 2-3 nappal otthon, a garázsában tartotta a korábban az üzletben értékesítésre szabályszerűen átvett
– 1 db 38 kaliberű Smith&Wesson maroklőfegyvert és 50 db lőszert, valamint
– 1 db 7,65 kaliberű FÉG gyártmányú maroklőfegyvert,
melyeknek a nem megfelelő tárolása szabálysértésként értékelhető a jogerős határozat szerint.
Ugyanígy 2010. július 13-át megelőzően legalább 2-3 nappal otthon, a garázsában tartotta a hozzá tisztázatlanul jutott
– 1 db 9 mm Flobert kaliberű Keserű KEF típusú maroklőfegyvert,
– 1 db 6 mm Flobert kaliberű Magnum típusú maroklőfegyvert, valamint
– 210 db lőszert.
Ezen két maroklőfegyver a 2004. évi XXIV. tv. 2. § 16. pontja szerint lőfegyver, míg a 210 db lőszer ugyanezen jogszabály 2. § 22. pontja szerint lőszer.
Az irányadó tényállás szerint a tisztázatlan körülmények között hozzákerült és 2010. július 13-át megelőzően 2-3 nap óta tartott Keserű KEF típusú maroklőfegyver, a Magnum típusú maroklőfegyver és a 210 db – különböző kaliberű – vadászlőfegyverhez tartozó lőszer tartásra vonatkozó hatósági engedéllyel ugyanakkor a terhelt nem rendelkezett, ilyen engedélye – 2008. december 22-e óta – nem volt.
Kétségtelen, hogy a terhelt
– 2006. március 30-ától vadászlőfegyver tartására jogosító engedéllyel rendelkezett, ami az abban meghatározott 6 db vadászlőfegyverre vonatkozott;
– 2007. november 22-étől a lőfegyver-kereskedelmi tevékenységre engedélyes fegyverüzletben lőfegyver és lőszer árusítására feljogosított volt;
– 2007. november 22-étől lőfegyver-kereskedői engedéllyel rendelkezett.
A fegyvertörvény szerint a lőfegyver és lőszer megszerzése, tartása és forgalmazása egyaránt hatósági engedélyhez kötött.
A 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. 1. § 2. pontja szerint a forgalmazás a fegyver tulajdonjogának átruházása, bérbeadása, ideértve a kereskedelmi és a közvetítő kereskedelmi tevékenységet.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt a két: a Keserű KEF, valamint a Magnum típusú maroklőfegyverhez tisztázatlan körülmények között jutott hozzá.
Következésképpen, mivel a forgalmazás körébe tartozó tevékenység – így az arra átvétel is – dokumentált tevékenység a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. 15. § (2) bekezdése szerint, így a terhelt általi hozzájutás nem a forgalmazási tevékenység körébe tartozó volt.
Ekként az kívül esik az indítványban hivatkozott és a forgalmazási engedélyes bejelentési kötelezettségére vonatkozó rendelkezésen.
A forgalmazási – kereskedői – engedély nem azt jelenti, hogy az engedélyes általi bármely átvétel egyben engedélyezett megszerzés, illetve tartás.
A forgalmazási célú átvétel keletkeztet engedélyezett megszerzést, illetve tartást, és az ilyen átvétel feltételeit a 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. az engedély kereteiben [14. § (2) bekezdés], a tevékenység helyét illetően [20. § (1) bekezdés], továbbá a dokumentáltsága vonatkozásában [14. § (4) bekezdés] egyaránt meghatározza.
A terhelt esetében azonban ezek egyikéről sincs szó.
A 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. 37. § (1) bekezdése valóban előírja azt, hogy lőfegyver lőfegyver-kereskedőnek adható át, ennek címzettje azonban az átadó, s ez a szabály nem értelmezhető akként, hogy az átvevő fegyverkereskedő eleve – önmagában az átvétel ténye folytán – engedélyes megszerző vagy tartó lesz.
Jelen ügyben arról van szó, hogy az irányadó tényállás szerint a terheltnek nem volt jogosítványa, engedélye a garázsában lévő Keserű KEF típusú maroklőfegyver, a Magnum típusú maroklőfegyver, valamint a 210 db – különböző kaliberű – vadászlőfegyverhez tartozó lőszer tartására.
A terhelt cselekményének jogi megítélése kapcsán három összefüggő, egymásra épülő és egymást feltételező jogszabályi rendelkezés értékelése, egybevetése indokolt.
A 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. 14. § (4) bekezdése a forgalmazási engedéllyel rendelkezőre vonatkozóan a kereskedelmi célú tevékenységével kapcsolatosan állapít meg határidőt: a megszerzéstől számított 5 napi bejelentési kötelezettséget előírva.
E körbe azonban a terhelti magatartás a fentiek szerint nem vonható.
A 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rend. 32. § (4) bekezdése a magánszemély engedélyes részére állapít meg 8 napos bemutatási kötelezettséget.
A terhelt azonban – ugyancsak a már fentebb írtak szerint – magánszemélyként a két lőfegyver és a lőszerek tartására engedéllyel nem rendelkezett.
Végül a 49/2004. (VIII. 31.) BM rend. 15. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a talált lőfegyvert, lőszert a rendőrségnél haladéktalanul be kell jelenteni. Ez a szabály mindenkire vonatkozik, függetlenül attól, hogy forgalmazói, vagy bármely más engedéllyel rendelkezik, avagy sem.
Ezen általános szabály így már értelemszerűen érvényesül a terhelt esetében is, ezért azt kell vizsgálni, hogy a rendeletben előírtaknak eleget tett-e.
A haladéktalanság halogatás nélküliséget jelent.
Az irányadó tényállás szerint a két lőfegyverhez és a lőszerekhez 2010. július 13-át (kedd) megelőző 2 (vasárnap) – 3 (szombat) nappal jutott hozzá a terhelt tisztázatlan körülmények között. A lőfegyver-kereskedői engedéllyel e foglalkozást folytató terhelt számára a hétvégén hozzá került két lőfegyver és lőszerek mineműsége, azok bejelentési kötelezettség alá eső volta egyértelmű kellett legyen; ehhez képest a 2010. július 13-án a déli órákban megejtett házkutatást megelőző másfél munkanap alatt bejelentést tenni azokról elmulasztott; a „haladéktalanság” kötelezettségét – ha nem számottevő idővel is – megsértette.
A bűnösség megállapítása, valamint a jogi minősítés tehát törvényes, amint a kiszabott büntetés is.
Az alkalmazott intézkedés – az elkobzás – azonban csak részben, és e körben a Kúria a Legfőbb Ügyészség képviselőjének a nyilvános ülésen kifejtett álláspontjával értett egyet.
Jelen ügyben a Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja közömbös.
A Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja akkor zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét, ha a törvénysértés különleges eljárás (Be. XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható.
A Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja azonban – mint a felülvizsgálat egyéb törvényi feltétele – kizárólag a jogerős ügydöntő határozat esetére vonatkozik.
A különleges eljárások közül
– a Be. 569. § szerinti eljárásra akkor kerülhet sor, ha az ügyben bíróság egyáltalán nem járt el, vagy eljárt, de ügydöntő határozatot nem hozott;
– a Be. 570. és a Be. 571. §-ok szerinti eljárásoknak pedig akkor van helye, ha a rendes eljárás eredményeként a bíróság ügydöntő határozatot hozott, ami jogerős, viszont nem rendelkezett az elkobzásról, vagyonelkobzásról; vagy nem, illetve nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a lefoglalt dologról: annak kiadásáról, megsemmisítéséről, állam tulajdonába kerüléséről.
Következésképpen, ha a bíróság ügydöntő határozatot hozott, amiben rendelkezett az elkobzásról, vagyonelkobzásról és e rendelkezés a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján törvénysértő, akkor amiatt felülvizsgálatnak van helye (BH 2006/2.).
Különleges eljárásban ugyanis az orvosolható, ha az elkobzás, vagyonelkobzás alkalmazásáról ügydöntő határozatában a bíróság nem döntött; nem pedig az, ha döntött, de törvénysértően.
A teljesség igénye okán mutat rá a Kúria arra, hogy ha a bíróság nem az ügydöntő, hanem a Be. 569. § vagy a Be. 570. § szerinti eljárás alapján hozott határozatában rendelkezett az elkobzásról, vagyonelkobzásról, akkor e rendelkezése miatt valóban nincs helye felülvizsgálatnak.
Ennek indoka a következő.
Kizárólag a bíróság ügydöntő határozata képes alaki és anyagi jogerőre egyaránt.
Az alaki jogerő azt jelenti, hogy az egyébként kötőerővel rendelkező határozat ellen rendes jogorvoslatnak nincs helye; tehát más által sem változtatható.
Az anyagi jogerő pedig azt jelenti, hogy a bíróság döntése végleges; ekként az bizonyított, az ügy eldöntése iránt újból nem indítható eljárás, a döntés végrehajtható.
Büntetőügyben anyagi jogerő szempontjából – értelemszerűen – kizárólag annak van jelentősége, ami a vádról, illetőleg a vád alapján folyó eljárás lezárásáról (megszüntetéséről) érdemben és végérvényesen dönt.
Ezáltal jut ugyanis kifejezésre a büntetőjog alkalmazásának véglegessége (és érvényesül a ne bis in idem, és a res iudicata).
Az ügydöntő határozattal szemben igénybe vehető rendkívüli jogorvoslatok rendeltetése éppen az, hogy – törvényi feltételek mellett – lehetőség legyen az anyagi jogerő felbontására is.
Más határozatnak viszont – ügydöntő tartalom hiányában – nincs anyagi jogereje, viszont alaki jogerőre képes, ami egyben a végrehajthatóság alapja. A Be. 569. § és a Be. 570. §-a – vagy a Be. 571. §-a – alapján hozott határozat ellen ezért nincs helye felülvizsgálatnak (vagy perújításnak).
Mindez összhangban áll azzal, hogy ügydöntő határozat tartalma a Be. 569. § és 570. § (vagy az 571. §) alapján hozott határozat által nem, csupán a rendkívüli jogorvoslattal peresíthető.
A Btk. 77. § (1) bekezdés d) pontjának I. fordulata szerint el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették.
Ehhez képest kétségtelen, hogy a terhelthez tisztázatlan körülmények útján hozzájutott, és a garázsban tartott 9 mm Keserű típusú Flobert kaliberű maroklőfegyver, a 6 mm kaliberű Magnum típusú maroklőfegyver, valamint a különböző kaliberű vadászlőfegyverekhez tartozó lőszer elkobzása törvényes.
Ugyanakkor az értékesítésre átvett, viszont hazavitt, szintén a garázsban tartott 38 kaliberű Smith&Wesson maroklőfegyver és a hozzá tartozó lőszer, valamint a 7,65 kaliberű FÉG gyártmányú maroklőfegyver elkobzása törvénysértő.
E két maroklőfegyver és lőszer esetében – amint azt a másodfokú bíróság kifejtette – a cselekmény nem bűncselekmény, hanem az 1999. évi LXIX. törvény 141. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szabálysértés, amely miatt azonban a terhelt felelősségének megállapítására az alapeljárásban nem került sor.
Ehhez képest büntető anyagi jogi intézkedés, így a Btk. 77. §-a szerinti elkobzás alkalmazásának nincs helye.
Ugyanakkor – amint arra a nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője helytállóan hivatkozott – az 1999. évi LXIX. törvény 20. § (2) és (3) bekezdésére és a 141. § (5) bekezdésére figyelemmel a szabálysértési jogszabályok alapján sincs – lenne – helye elkobzásnak.
A rendelkezésre álló adatok szerint a 7. és 8. számon nyilvántartott tárgyak: a 38 kaliberű Smith&Wesson maroklőfegyver, a 7,65 kaliberű FÉG gyártmányú maroklőfegyver, valamint a 35 db 38 Special kaliberű töltény elkobzása végrehajtásra még nem került, eddigi őrzési helyükön találhatók; azok vonatkozásában ezért szükséges dönteni.
Másrészről azonban e tárgyak tulajdonosainak engedélyes helyzete a jelen felülvizsgálati eljárásban nem tisztázható; ami kizárja, hogy a lefoglalás megszüntetéséről és a dolgok kiadásáról most a Kúria érdemben határozzon.
Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, s a megtámadott határozatokat a Be. 428. § (1) bekezdés utolsó fordulata alapján az alapügyben a Megyei Rendőr-főkapitányságon a bűnjeljegyzék 5. sorszáma alatti 1 db 38 S&W Special kaliberjelű pisztoly, a 7. sorszáma alatti 1 db 7,65 Br. kaliberjelű R78 típusú pisztoly tárral és a 8. sorszáma alatti 35 db 38 Special kaliberjelű töltény bűnjelek elkobzását elrendelő részében hatályon kívül helyezte, és e vonatkozásban az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására hívta fel.
A terheltet a jogerős határozat a teljes felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, holott a bűnösségi körből a fenti lőfegyverek és lőszerek kikerültek.
Az alapeljárásban ezekre is kiterjedt az igazságügyi fegyverszakértői vizsgálat és véleményadás, mellyel kapcsolatban felmerült szakértői díj viselésére azonban a terhelt a Be. 338. § (2) bekezdése alapján nem lett volna kötelezhető.
A megfelelő arányítást a Kúria elvégezte, s a szakértői díj egy részéről, valamint a tanúk útiköltségéről – e részben a támadott határozatot megváltoztatva – akként rendelkezett, hogy azt, azaz 91 115 forintot az állam visel.
Tekintettel arra, hogy a terhelt a teljes bűnügyi költséget már megfizette, a Kúria a Be. 585. § (1) bekezdés utolsó fordulata alapján elrendelte a 91 115 forint összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszatérítését a terhelt részére.
Egyebekben a megtámadott határozatot a Kúria a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta, a bűnügyi költség viseléséről pedig a Be. 429. § (1) bekezdés zárófordulata alapján rendelkezett.
(Kúria Bfv. III. 958/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás