PÜ BH 2013/247
PÜ BH 2013/247
2013.09.01.
I. A felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidőt nem érinti, ha a felperes a rész- és közbenső ítélet meghozatala után folytatódó eljárásban emeli fel a keresetét olyan összegre, amelyre a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó különleges eljárás szabályai az irányadók. Az általános szabályok szerint meghozott jogerős rész- és közbenső ítélet ellen a hatvanadik napon előterjesztett felülvizsgálati kérelem elkésettség okán hivatalból nem utasítható el.
II. A Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is a Ptk.-t kell alkalmazni. Használati jogot alapító szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges írásbeli nyilatkozatot a bíróság ítélettel abban az esetben pótolja, ha bizonyított, hogy a felek a használati jog kikötésében és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésben is megállapodtak [Pp. 386/B. §, 270. § (1) bek., Ptk. 158. § (1) bek., 165. §, 207. § (1) bek. Ptké. I. 75. § (1) bek., Inytv. 16. § d) pont].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a perbeli ingatlan a Magyar Állam tulajdonát képezte. A felperes a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának a sportlétesítmények igénybevételével és használatával kapcsolatos egyes kérdésekről kiadott 1080/1954. (IX. 30.) számú határozatával kezelői jogot szerzett, amelynek telekkönyvi bejegyzése nem történt meg. 1957. május 1-jétől a P. Vállalat szervezeti egységeként a B.-i Távbeszélő Igazgatóság kezelői joga állt fenn. 1957. május 21-én a Postások Szabad Szakszervezete és a B.-i Távbeszélő Igazgatóság között létrejött megállapodás szerint: „A Távbeszélő Igazgatóság saját kezelésébe veszi a b.-i sporttelepet a rajta lévő épületekkel és azok tartozékaival. Feladata, a pályán végzendő valamennyi felújítási és fenntartási munkálat, a fenntartás keretében a sportteleppel kapcsolatos bérleti, közüzemi, fűtési költségek és a Sport Egyesülettel együttesen megtervezett keret erejéig a pálya használata, üzemeltetése, más sport egyesületeknek esetleges bérbeadása továbbra is a B.-i Sport Egyesület feladata, ugyancsak a pályán foglalkoztatott dolgozók bérezése is.” A Magyar Testnevelési és Sportszövetég Országos Tanácsa az 1964. február 29-én meghozott 38.396/1964. számú határozatával jóváhagyott megállapodással a Távbeszélő Igazgatóság kezelésébe került a perbeli ingatlan azzal a feltétellel, hogy a létesítmény rendeltetésszerű felhasználása továbbra is biztosítva lesz, az a sporttelep sportlétesítmény jellegét nem érinti, használatával, kezelésével kapcsolatban továbbra is az 1080/1954. (IX. 30.) MT határozat az irányadó. A telekkönyvi hatósághoz előterjesztett kezelői jog bejegyzése iránti kérelem mellékletét képezte az 1957. május 21-ei megállapodás is. A kezelői jog bejegyzésére 1964-ben került sor.
Az 1987. évi újabb megállapodással a P. Építési Üzem lett a kezelő, majd 1989-ben a P. Vállalat jogutódaként három vállalat jött létre, akiknek a kezelői joga az ingatlan tulajdoni hányadaira bejegyzést nyert. A jogutód vállalatok 1990. január 1-jén hozták létre a sportalapítványt, amelynek a célja – a felperes egyesületen keresztül – a tömegsport és versenysport támogatása volt. Ennek érdekében a felperes részére biztosították az ingatlan határozatlan időre szóló ingyenes használatát.
A jogutód állami vállalatok 1991-93 között gazdasági társasággá alakultak. Az átalakulás során az állami vállalatok gazdasági társaságokba apportálták a kezelésükben lévő perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni hányadokat. Jelenleg a perbeli ingatlan az alperesek – mint jogutódok – közös tulajdonában áll. Az alperesek – mint az alapítványt létrehozók jogutódai – kérelmére a bíróság 2007. augusztus 1-jén az alapítványt törölte a nyilvántartásból. 2007. szeptember 10-én az alperesek törvényes képviselői írásban tájékoztatták a felperes képviselőjét az alapítvány törléséről: arról, hogy a felperesnek a használatra a továbbiakban nincs olyan kötelmi jogcíme, mely alapján az ingatlan tulajdonosai kötelesek lennének az egyesület számára az ingatlan használatát biztosítani. A szívességi jellegű használatot – amelyre álláspontjuk szerint a Ptk. haszonkölcsön szabályai az irányadók – 2007. december 31. napjára felmondták. Kérték a felperest az ingatlan birtokba bocsátására. A felperes egyesület a felszólításig ötven éven keresztül háborítatlanul használta az ingatlant.
A felperes módosított (vagylagos) kereseti kérelmében – egyebek között – kérte annak megállapítását, hogy a perbeli sporttelep ingatlanra – a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos Tanácsa 1964. február 29-én meghozott 38396/1964. számú közigazgatási határozatával jóváhagyott 1957. május 21-i megállapodással – használati jogot szerzett. Kérte ennek az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. Ezen túlmenően az ingatlannal kapcsolatosan felmerült felújítási, fenntartási és javítási költségei megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket tulajdoni hányadaiknak megfelelő arányban. Hivatkozása szerint a használati jogát az ingatlan kezelőjének és tulajdonosainak személyében történt változások nem érintették, az alpereseket mint általános jogutódokat változatlanul terhelik a megállapodásban rögzített kötelezettségek. A B.-i Távkezelő Igazgatóságot kezelőként kijelölő hatósági határozatban a hatóság feltételként szabta a használati jog biztosítását a felperes részére, ezt követően ezen kijelölt kezelők jogutódai már csak a használat biztosítására vonatkozó kötelezettséggel, tehát használati joggal terhelten szerezhették meg az ingatlan tulajdonjogát.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az érdemi ellenkérelmükben foglaltak szerint a felperes dologi hatályú használati jogot nem szerzett, az 1957. évi megállapodást módosították, a használat jogát átadták az alapítványnak és azon keresztül engedélyeztek a felperesnek szívességi használatot.
Viszontkeresetet terjesztettek elő a felperes által jogcím nélkül birtokban tartott ingatlan birtokba bocsátására a Ptk. 115. § (2) bekezdése szerint, továbbá 2008. január 1-jétől a birtokba adásig havi 500 000 forint használati díj megfizetésére kérték kötelezni a felperest.
A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével a felperes másodlagos kereseti kérelmének helyt adva megállapította, hogy a felperest az alperesekkel szemben megilleti a jogosultság a perbeli ingatlan használati jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, továbbá hogy az alperesektől a perbeli ingatlan felújítási és javítási költségeinek, valamint 2007. december 1-jéig fenntartási költségeinek megtérítését a tulajdoni hányadaik arányában követelje. A bíróság az alperesek viszontkeresetét elutasította.
Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletének fellebbezett rendelkezéseit – a pontosítással és kiegészítéssel – helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta és az arra alapított döntéssel érdemben is egyetértett.
A fellebbezés kapcsán rámutatott, hogy a másodfokú eljárás tárgyát kizárólag a másodlagos kereset jogalapja és a viszontkereset tárgyában hozott döntés megalapozottsága képezte, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság a felperes elsődleges – ajándék visszakövetelése iránti – keresetét elutasította, amely rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
A másodfokú bíróság által kiemeltek szerint a felperes használati joga az 1957. május 21-ei jegyzőkönyvben foglalt megállapodáson alapul, amely megállapodás annak utólagos – 1964. február 29. napján kelt határozattal történt jóváhagyásával – megfelelt az akkor hatályos 1080/1954. (IV. 30.) MT határozatban foglaltaknak, miután sportlétesítmény kizárólag sportszervezet használatában állhatott. A megállapodás létrejöttének időpontjára figyelemmel azonban a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. rendelkezései nem alkalmazhatóak, az annak hatálybalépését megelőzően keletkezett magánjogi jogviszonyokra a törvényhozás által tárgyalt, de ki nem hirdetett és hatályba nem lépett Magánjogi Törvénykönyv (a továbbiakban: MT.) az irányadó. Ennek értelmében a megállapodás – tartalma szerint – a használat szolgalmának felel meg (MT. 684. §), amely a mai szóhasználattal azonos a Ptk. 165. §-ában szabályozott használattal. E személyes szolgalom létrejöttéhez megegyezés és telekkönyvi bejegyzés szükséges (MT. 611. §). A használat szolgalma dologi hatályú jog.
A megállapodás nem minősül haszonkölcsön-szerződésnek, az a használat szolgalmának alapítására irányult, továbbá tartalmazza a kezelő kötelezettség-vállalását a felújítási, fenntartási munkák elvégzésére, a költségek viselésére.
A per tárgyát képező ingatlanon e megállapodással dologi hatályú jogosultság keletkezett, amely a mai szabályozás szerint a dologi jogi hatályú használati jognak felel meg.
A másodfokú bíróság rámutatott továbbá arra, hogy az ingatlan kezelője, majd tulajdonosa személyében bekövetkezett változások a felperes használati jogát nem érintették.
A jog dologi jogi jellegéből következően a felperesnek a mai napig fennáll a bejegyzés iránti igénye, az a Ptk. 165. § (1) és (2) bekezdése szerint alkalmazandó 157-164. §-ai alapján felmondással nem szüntethető meg.
Megállapította, hogy a felperes a használatra jogcímmel rendelkezik, ezért a dologi hatályú használat jogának bejegyzésére az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 16. § d) pontja, valamint a végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (FVM rendelet) 11. § (1) és (2) bekezdése alapján alkalmazandó 10. § (2) bekezdése alapján jogszerűen tart igényt.
Kifejtette továbbá: az alperesek jogelődei által létrehozott alapítvány célja az alapító okirat szerint a felperes mint egyesület támogatása, működési feltételeinek biztosítása, működésének finanszírozása. Az pedig, hogy a jogszabályváltozások következtében a felperessel szembeni költségviselési kötelezettségüket alapítványon keresztül, kedvezőbb finanszírozású formában teljesítették, nem változtatott a fennálló szerződéses kötelezettségükön. A felperes és az alapítvány között szerződés létrejötte nem bizonyított. Az a tény, hogy a felperes elfogadta az alapítványon keresztül történő finanszírozást, nem eredményezte az 1957. évi megállapodásban rögzített szerződéses kötelezettségvállalás módosítását, megszüntetését. Az alapító okirat 6. pontjának azon rendelkezése, amely szerint az alapítók az általuk fenntartott sportegyesület használatában lévő ingatlanokat az alapítvány használatába adják, ellentmond az alapítvány céljának. Ez a rendelkezés egyébként a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint jogszabályba is ütközik, miután az ingatlanon a használat joga a felperest illeti meg, a kezelői jogukat pedig csak 1992-ben jegyezték be az ingatlan-nyilvántartásba, ezt megelőzően nem voltak jogosultak az ingatlan használatának átadásáról rendelkezni. Az 1957. május 21-i költségviselési szerződés köti az alpereseket mint általános jogutódokat, ezért kötelesek a költségek viselésére. Mindezekre tekintettel úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg közbenső ítélettel a felperesnek a költségek megtérítésére irányuló igénye jogalapját is.
A másodfokú bíróság ezért a felperesről megállapította, hogy jogcímmel rendelkező birtokos, ezért a viszontke-re-setet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést ugyancsak helytállónak tekintette.
A jogerős határozat ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság határozatának megváltoztatását: viszontkeresetüknek való helytadás mellett a kereset elutasítását; másodlagosan az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték. Álláspontjuk szerint az eljáró bíróságok a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével iratellenesen állapították meg a tényállást és téves az arra alapított ítéleti döntésük; az irányadó jogszabályokból téves jogi következtetést vontak le annak kimondásakor, hogy a felperes dologi jogi hatályú használati jogot szerzett.
Jogszabálysértőnek tartották a jogerős határozatot azért is, mert a másodfokú bíróság az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (Ptké.) 75. § (1) bekezdésében foglalt kógens rendelkezés megsértésével, a hatályba nem lépett MT. rendelkezéseit alkalmazva vezette le a felperes használatának jogát. Álláspontjuk szerint a jogerős határozat a Ptk. 165. § (1) bekezdésében, a 205. § (1) bekezdésében, valamint a 200. § (2) bekezdésében foglaltakba, valamint a Ptk. 207. § (1) bekezdésében foglalt értelmezési szabályba ütköző módon jogszabálysértő, amennyiben a másodfokú bíróság a szerződés megkötésének időpontjában hatályos rendelkezések kontextusából kiragadva az alperesek nyilatkozatát autonóm fél által tett szerződési nyilatkozatnak minősítette. Tévesnek tartották a felperes használati jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését az Inytv. 29. §-ában és 32. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltak ellenére. Ezeken túlmenően arra hivatkoztak, hogy az eljáró bíróságok a tényállást a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével részben iratellenesen állapították meg, a bizonyított tényekkel ellentétesen jutottak arra a következtetésre, hogy a felek a korábbi, 1957. évi megállapodásukat nem módosították.
A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban a testnevelési és sportmozgalom fejlesztése és központi vezetése állami feladat volt, az 1951. évi 2. tvr. 1. §-a alapján. Előadták, hogy e feladat teljesítése érdekében a Magyar Népköztársaság a Minisztertanácsa mellett működő Országos Testnevelési és Sportbizottság – OTSB – elnevezéssel országos főhatóságot szervezett.
A sportlétesítmények kezelésére megállapított kezelői kötelezettségek jogszabályból [244/1950. (X. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: Mt. rendelet)] fakadtak. E jogszabályi háttérből következően nyilvánvalónak tartották, hogy a megállapodás nem tekinthető a Ptk. 165. § (1) bekezdésben írt olyan jogcímnek, amely a felperes részére a tulajdonjog szelvényjogát jelentő használat jogát dologi hatállyal biztosította volna. Téves szerintük a jogerős határozatnak az a megállapítása, hogy a megállapodást a felek nem módosították, az állami feladat ellátásában való közreműködés az éppen hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kötött megállapodás szerint történt. Arra is hivatkoztak, hogy a jogelődeik jogosultak voltak a felperes támogatására alapítványt létrehozni és ily módon a felperest támogatni. Ebből következő álláspontjuk értelmében jogszerűen szüntették meg az ingatlan-használatot és a felperes támogatását. Tévedett szerintük a bíróság akkor is, amikor kijelentette, hogy az ügylet egyébként is semmis lett volna.
A felperes elsődlegesen – alaki ellenkérelmében – a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását kérte, figyelemmel arra, hogy a kiemelt ügyeknél a felülvizsgálati kérelem benyújtásának határideje harminc nap, amelyet az alperesek elmulasztottak. Érdemi ellenkérelme a jogerős rész- és közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria mindenekelőtt az alábbiakra mutat rá:
A Pp. 386/A. § (1) bekezdés a) pontja, a 23. § (1) bekezdés a) pontja szerinti – a 24. § és 25. § rendelkezései szerint számítva 400 000 000 forintot meghaladó – követelések érvényesítésére indított perekben a XXVI. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni az I-XIV. Fejezet szabályait. A Pp. 386/B. §-a értelmében a kiemelt jelentőségű pereknél az elsőfokú bíróság köteles erre irányuló kérelem hiányában is elrendelni az ügyek soron kívüli intézését. Az elsőfokú bíróság által elrendelt soronkívüliség az eljárás minden szakaszára – a rendes és rendkívüli perorvoslatokra is – kiterjed.
A jelen ügy sajátossága, hogy a bíróság rész- és közbenső ítéletet hozott, amelynek kézbesítésére a 75. sorszámú végzés mellékleteként 2012. május 23-án került sor. A felperes a keresetét 2012. június 5-én emelte fel 600 000 000 forintra. A keresetfelemelést tartalmazó beadványt az elsőfokú bíróság az alperesek jogi képviselője részére június 7-én kézbesítette. Ezt követően rendelte el a per kiemelt ügyként való kezelését, melyről június 26-án tájékoztatta a peres feleket.
Mindezért a keresetfelemelést megelőzően az ügy nem minősült kiemelt jelentőségű ügynek, következésképpen az alperesek a jogerős rész- és közbenső ítélet ellen a felülvizsgálati kérelmet a hatvanadik napon [Pp. 272. § (1) bek.], 2012. július 23-án joghatályosan terjesztették elő. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálta és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság az ügyre irányadó jogszabályokat alkalmazta-e, továbbá helyesen jutott-e arra a következtetésre, hogy a felperesnek dologi hatályú használati joga keletkezett, amelynek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére igényt tarthat.
A Ptké. 75. § (1) bekezdése szerint a Ptk. rendelkezéseit – ha ez a törvényerejű rendelet másként nem rendelkezik – a hatálybalépése előtt keletkezett jogviszonyokból eredő és jogerős határozattal még el nem bírált jogokra és kötelezettségekre is alkalmazni kell.
A felperes az 1957. május 21-én létrejött megállapodásra alapította használati jogát, ezért a perbeli jogviszonyra az 1960. május 1-jén hatályba lépett Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadóak. Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a hatályba nem lépett MT rendelkezéseit alkalmazta a jelen jogvitára.
Az eljáró bíróságoknak mindezek után a fent említett megállapodást kellett értelmezniük.
A Ptk. 207. § (1) bekezdése szerint a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általános, elfogadott jelentése szerint értenie kellett. Értelmezésre akkor van szükség, ha a nyilatkozat nem egyértelmű, hanem ellentmondásos, homályos, nem szakszerű, ezért vitás, hogy mit akart a nyilatkozó kifejezni. Bizonytalanságot okozhat, ha a felek szakszerűtlen, hibás jogi terminológiát használnak, jogilag tévesen minősítik a közöttük kialakult jogviszonyt. A jogviszony minősítése, a szerződés jellegének megítélése szempontjából azonban nem annak elnevezése, hanem a tartalma az irányadó. A nyilatkozó feltehető akaratának vizsgálata során a gazdaságilag ésszerű akaratot kell alapul venni.
Az az adott ügyben nem vitás, hogy 1957. május 1-jétől a Távbeszélő Igazgatóságnak állt fenn a perbeli ingatlanon kezelői joga. Az OTSB 38396/1964. számú határozatával jóváhagyott megállapodás szerint a kezelői jogot a Távbeszélő Igazgatóság azzal a feltétellel kapta meg, hogy a létesítmény rendeltetésszerű használatát továbbra is biztosítja, azaz a sporttelep sportlétesítmény jellegét a kezelésbe adás nem érinti. Az 1957. május 21-i megállapodás szerint más sport egyesületeknek való esetleges bérbeadás, a pálya használata és üzemeltetése továbbra is a felperes feladata.
A felek tehát egy atipikus szerződést kötöttek, amely nem felel meg a Ptk. 165. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A Ptk. 165. § (1) bekezdése szerint ugyanis a használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját (valamint együtt élő családtagjai) szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja, és hasznait szedheti, a használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át. Nem kizárt, hogy a használat joga jogi személyt illessen meg, ebben az esetben a személyes szükséglet fogalmán értelemszerűen a jogi személy rendeltetéséhez igazodó használatot kell érteni. Gyakori például, hogy különböző jogi személyeknek törvény biztosít meghatározott – önkormányzati vagy más tulajdonban álló – ingatlanon használati jogot [pl. 1991. évi XXXIII. törvény 27. § (3) bekezdés, 40. §], a Ptk. rendelkezéseit itt kisegítő jelleggel kell alkalmazni.
A használat joga olyan személyes szolgalom, amely szükségképpen korlátozott mértékű. Ez egyrészről azt jelenti, hogy azt a jogosult csak saját személyére nézve, illetve a fent meghatározott szűk személyi körre és tartalommal kötheti ki, mégpedig a jogutódlás lehetősége nélkül. Másrészről a jogosult a jog gyakorlását másnak nem engedheti át.
Ez utóbbi kógens szabály tükrében különös jelentősége van annak, hogy az adott megállapodás – ezzel szemben – lehetőséget nyújt az egyesületnek bérbeadás útján történő hasznosításra.
A Ptk. 165. § (2) bekezdése szerint a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 158. § (1) bekezdése szerint pedig a szerződés alapján a használati jog azzal keletkezik, hogy az ingatlanra vonatkozó használati jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzik. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés konstitutív hatályú, a használati jog annak bejegyzésével jön létre.
Mindezeket egybevetve – a szerződés tartalmát vizsgálva – tényként állapítható meg, hogy a felek akarata a szerződés megkötésekor nem irányult a felperes javára dologi hatályú használati jog alapítására. Az ingatlan-használati jogot alapító szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges írásbeli nyilatkozatot a bírói ítélet azonban csak abban az esetben pótolhatja, ha bizonyított, hogy a felek a használati jog kikötésében és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésében is megállapodtak (BH 2002.433.). Ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiányában a Ptk. 165. § (2) bekezdésében, valamint a 158. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel a felperes dologi jogi hatályú ingatlanhasználati jogának keletkezése nem állapítható meg. Az adott esetben az eljárás során semmilyen adat nem merült fel arra [a felperes nem bizonyította: Pp. 164. § (1) bekezdése, Ptk. 165. § (2) bekezdése], hogy a szerződő felek a használati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésében is megállapodtak volna. A felek részéről soha nem merült fel a használat jogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, a bejegyzéshez szükséges hozzájáruló nyilatkozatot egyetlen alperesi jogelőd sem adta meg. A felperes pedig a jogutódlási láncolatban nem támaszthat több jogot az új szerzőkkel szemben, mint amellyel a korábbi kezelővel szemben rendelkezett. Az a körülmény, hogy a használati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére az elmúlt 55 év alatt sem került sor, arra utal, hogy a Ptk. 165. §-a által szabályozott dologi hatályú használati jogot alapító megállapodás a felek között még ráutaló magatartással sem jött létre. Ilyen körülmények között a használati jog bejegyzésének az Inytv. 16. § d) pontjában, valamint az FVM rendelet 11. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételei nem állnak fenn.
A felek – jogelődeik – között, amint arra a felülvizsgálati eljárásban tartott tárgyaláson maga a felperes is hivatkozott, kötelmi jogviszony jött létre annak érdekében, hogy a felperes sportegyesület sporttevékenységet végezzen, ezzel megvalósítva a testnevelés és sport állami feladatát, mely költségvetésből támogatott tevékenység volt. A kezelő költségviselési kötelezettségét az akkor hatályos jogszabályok tették kötelezővé [Mt. rendelet, 1080/1954. (IX. 30.) MT határozat]. A kezelőt terhelő kötelezettségek azonban nem a jogelődök által kötött megállapodáson, hanem közjogi rendelkezéseken és az állam közhatalmán alapultak. A használat ingatlan-nyilvántartási (akkor: telekkönyvi) bejegyzésére nem volt szükség, kizárólag az OTSB elnökének jóváhagyására, amint annak megszüntetésére az OTSB közérdekből ugyancsak bármikor jogosult volt. Az alperesek jogelődei a földről szóló 1987. évi I. törvény (Ftv.) 12. § (2) bekezdése szerint a tulajdonosi irányítást gyakorló szerv határozata alapján szerezték meg a kezelői jogot, amelyhez a (3) bekezdés szerint nem volt szükség az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre. Ezért nem helytálló, hogy a másodfokú bíróság úgy foglalt állást: az alperesek jogelődei a kezelői joguk 1992. évi bejegyzésére figyelemmel ezt megelőzően a használati jog átadásával kapcsolatban nem rendelkezhettek. Az Mt. rendelet 2. § (4) bekezdésében foglaltakból következően az alperesek jogelődje – e jogszabályi környezetből következően – kizárólag ingyenesen volt köteles biztosítani a használatot.
A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem vizsgálta, hogy kötelmi jogcímen a felperesnek van-e használati jogosultsága az ingatlanon, arra érvényes kötelmi jogcímmel rendelkezik-e.
Mindezekre tekintettel a Kúria részítéletet hozott és – a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján – a felperesnek a használati jog ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére irányuló keresetét elutasította, egyebekben az elsőfokú rész- és közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria Pfv. I. 21.462/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás