25/2013. (X. 4.) AB határozat
25/2013. (X. 4.) AB határozat
a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdésének c) pontjával és 21. § (1) bekezdés e) pontjával kapcsolatos alkotmányos követelményről és alkotmányjogi panasz elutasításáról
2013.10.04.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz alapján – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával – meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott felülvizsgálati eljárást megalapozhatja a törvény 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított felülvizsgálati indítvány.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.I.1412/2012/4. számú, valamint a Kúria Bfv.III.153/2013/2. számú végzései alaptörvény-ellenessé nyilvánítása és megsemmisítése érdekében benyújtott alkotmányjogi panaszt valamennyi részében elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
I n d o k o l á s
I.
[1] Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál, amelyben a Kúria Bfv.I.1412/2012/4. számú, illetve a Kúria Bfv.III.153/2013/2. számú végzéseinek alaptörvény-ellenességét állította.
[2] 1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bűnügy tényállása szerint az indítványozó 2007 szeptembere és 2008 decembere között olyan műszaki berendezéseket, gépeket értékesített, amelyeknek vagy egyáltalán nem, vagy az értékesítési szerződések megkötésekor már nem volt tulajdonosa. Az első fokon eljáró Baranya Megyei Bíróság (későbbi Pécsi Törvényszék) az indítványozót a korábban hatályban volt Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette és más bűncselekmények miatt bűnösnek mondta ki. A kétirányú ügyészi és védelmi fellebbezések alapján eljáró Pécsi Ítélőtábla 2012. május 4. napján kelt és jogerős ítéletében az első fokú bíróság ítéletét a megállapított tényállás érintetlenül hagyása mellett a jogi minősítés tekintetében megváltoztatta, és az első fokú bíróság által kiszabott halmazati büntetést súlyosbította.
[3] Az indítványozó a Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontjaiban foglalt okok alapján felülvizsgálati indítvánnyal támadta a Kúria előtt. Az indítványozó a felülvizsgálati indítványt részben a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt okra alapította, mert álláspontja szerint bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg. Részben pedig a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontján alapult a felülvizsgálati indítvány, ugyanis az indítványozó állítása szerint az első fokú eljárásban törvényben kizárt bíró ítélkezett, mert a Pécsi Törvényszék elnökhelyettese az indítványozó unokatestvére. Ebből következően az indítványozói érvelés szerint a Pécsi Törvényszék első fokon eljárt bírájától nem volt elvárható, hogy az ügyben elfogulatlanul ítélkezzék. [Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja.]
[4] A legfőbb ügyész BF. 2864/2012/1. számú nyilatkozatában azt fejtette ki, hogy „[a] Kúria következetes gyakorlata (Bfv.II.856/2009/20.) szerint csak az [ú]n. abszolút kizárási okra történő hivatkozás alapozza meg a felülvizsgálatot, az indítványban hivatkozott Be. 21. § e) pontja nem.”
[5] A Kúria a 2012. december 4. napján kelt, Bfv.I.1412/2012/4. számú végzésében (a továbbiakban: első végzés) a védelem felülvizsgálati indítványát elutasította és a felülvizsgálati indítványban kifogásolt ítéleteket hatályukban fenntartotta. A Kúria a felülvizsgálati indítványt, annak a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapított részében, törvényben kizártnak találta. Az első végzés érvelése szerint a felülvizsgálat törvényi okait a Be. 416. § (1) bekezdése kimerítő jelleggel sorolja fel. A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja visszautal a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjainak valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértésekre. Az indítványozó a Be. 373. § (1) bekezdés II. b) pontjára alapította felülvizsgálati indítványát, amikor azt sérelmezte, hogy az ítélet meghozatalában törvény szerint kizárt bíró vett részt. Ez a szabály pedig visszautal a Be. 21. § (1) bekezdésére, amely a bírák kizárására vonatkozó okokat sorolja fel. A Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontja a kizárás relatív okát fogalmazza meg, vagyis azt, amikor a bíró azért nem járhat el az ügyben, mert annak elfogulatlan megítélése tőle nem várható el. Az első végzés a legfőbb ügyész nyilatkozatában írtakat fogadta el, amely szerint „a Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal.” Ugyanakkor az első végzés megállapítása szerint „[a] folyamatban volt büntetőügyben azonban ilyen – a tárgyilagos eljárás iránt kételyt ébresztő – körülmény sem a felülvizsgálati indítványból, sem pedig az iratokból nem állapítható meg és nem is valószínűsíthető.” [Erről lásd: első végzés 4. oldalát.]
[6] Az indítványozó ezt követően az első végzésnek az eljárt bíró kizártsága tekintetében előadott indokolásával szemben ismételt felülvizsgálati indítványt nyújtott be. E felülvizsgálati indítványt a Kúria a 2013. február 11. napján kelt, Bfv.III.153/2013/2. számú végzésében (a továbbiakban: második végzés) elutasította. A második végzésben a Kúria azt fejtette ki, hogy „[a] kizárás relatív oka – ellentétben a kizárás objektív okaival – a Be. 283. § (1) bekezdés b) pontja és 23. § (2)–(3) bekezdése értelmében utólag, így felülvizsgálati eljárásban nem érvényesíthető. A Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti kizárási ok akkor képezheti felülvizsgálat okát, ha ilyen ok miatt a bírót (illetve ülnököt) kizárták, aki ennek ellenére tovább eljárt.”
[7] 2. Az indítványozó a kúriai végzésekkel szemben az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben a végzések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Az indítványozó alkotmányjogi panaszban előadott elsődleges érvelése szerint az ügyben lefolytatott büntetőeljárás nem felelt meg az Alaptörvény tisztességes eljárásból fakadó követelményrendszerének. Az indítványozó álláspontja értelmében sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jogot, hogy ügyében olyan bíróság hozott döntést, amelynek elnökhelyettese egyben az indítványozó unokatestvére. A panaszt előterjesztő indítványozó ebbéli meggyőződését azzal is alátámasztotta, hogy az ellene folyamatban lévő másik büntetőeljárásban a Pécsi Törvényszék bírái a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontja alapján maguk kezdeményezték kizárásukat. Az indítványozó ezen kívül arra is hivatkozott, hogy a Kúria megsértette az Alaptörvény 28. cikkében előírt jogszabály-értelmezési kötelezettségét, amikor az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó követelményekkel össze nem egyeztethető módon alkalmazta a büntetőeljárás felülvizsgálati szabályait. Az indítványozó következtetése szerint a Kúria alaptörvény-ellenes jogértelmezése sérti továbbá az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben elismert személyes szabadsághoz fűződő jogot, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt általános egyenlőségi szabályt, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogot. Az indítványozó ezen kívül még felhívta az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelemhez fűződő jogot is, mert előadása szerint a legfőbb ügyészi átirat védő részére történő megküldésének elmaradása az Alaptörvényben biztosított védelemhez való jog sérelmét idézte elő.
[8] Az indítványozó szerint tehát a panaszban kifogásolt büntetőeljárás nem felelt meg a pártatlanság alkotmányos követelményének, így az indítványozó a kúriai végzések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
II.
[9] Az alkotmányjogi panasz elbírálása során irányadó jogszabályi rendelkezések
[10] 1. Az Alaptörvény alkotmányjogi panaszban hivatkozott rendelkezései:
„IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.”
„XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.”
„XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”
„XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
„XXVIII. cikk (3) A büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. [...]”
28. cikk „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
[11] 2. A Be. vonatkozó rendelkezései:
„21. § (1) Bíróként nem járhat el,
a) aki az ügyben mint ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hozzátartozója,
b) aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz, vagy vett részt, valamint aki ezek hozzátartozója,
c) aki az ügyben mint tanú vagy szakértő, illetőleg szaktanácsadó vesz, vagy vett részt,
d) aki az ügyben külön törvény alapján titkos információgyűjtés engedélyezéséről döntött, tekintet nélkül arra, hogy a titkos információgyűjtéssel szerzett adatokat a büntetőeljárásban felhasználták-e,
e) akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a nyomozási bíróra is irányadók.
(3) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül
a) a bíróság további eljárásából ki van zárva, aki az ügyben nyomozási bíróként járt el,
b) a másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró, aki az ügy első fokú, a harmadfokú eljárásból pedig az, aki az ügy első fokú vagy másodfokú elbírálásában részt vett,
c) a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a hatályon kívül helyező határozat vagy a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett,
d) a perújítás elrendelése folytán megismételt első fokú vagy másodfokú eljárásból ki van zárva az a bíró is, aki a perújítást elrendelő határozat vagy a perújítással támadott határozat meghozatalában részt vett,
e) a rendkívüli jogorvoslati eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a rendkívüli jogorvoslattal megtámadott határozat meghozatalában részt vett.”
„24. § (1) A bíró az ügyben a kizárási ok bejelentésétől kezdve nem járhat el, ha a kizárási okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelenti be.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakat kivéve a bíró a bejelentés elintézéséig az ügyben eljárhat, de az ügydöntő határozat meghozatalában nem vehet részt.
(3) A (2) bekezdés szerinti korlátozás nem vonatkozik arra az esetre, ha a kizárási okot a 21. § (1) bekezdés e) pontjára alapították.
(4) A bíró a (2) bekezdésében meghatározott korlátozás nélkül járhat el, ha a bejelentő a kizárás megtagadása után, a 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon pontjára alapított, újabb bejelentést tesz a bíró kizárása iránt.
(5) Ugyanazon bíró ellen, a 21. § (1) és (3) bekezdésének ugyanazon pontjára alapított, ismételten bejelentett, alaptalan kizárás iránti bejelentést indokolás nélkül el lehet utasítani.
(6) A bíróság elnöke intézkedik más bíró kijelölése iránt, ha a bíró a kizárási okot maga vagy rá vonatkozóan a tanács elnöke jelentette be, vagy a bíró a kizárásához hozzájárult. Ebben az esetben a kizárásról nem kell külön határozatot hozni.
(7) Ha a kizárás iránti bejelentés a (6) bekezdésben szabályozott módon nem intézhető el, és
a) a bíróság egyesbírája ellen jelentették be, azt a bíróság másik bíróból és két ülnökből álló tanácsa,
b) a bíróság tanácsa ellen irányul, azt a bíróság másik tanácsa
bírálja el.”
„373. § (1) A másodfokú bíróság
[...]
II. hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha
b) az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt”
„416. § (1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha
[...]
c) a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.”
III.
[12] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében foglaltak alapján mindenekelőtt abban a kérdésben döntött, hogy a kúriai végzésekkel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis teljesíti-e az Abtv. alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó feltételrendszerét.
[13] 1. A befogadhatóság formai természetű feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
[14] 1.1. Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételt, mert képviseletében a Baranya Megyei Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó a szabályos ügyvédi meghatalmazást is csatolta.
[15] 1.2. Az Abtv. 30. § (1) bekezdésében és az Abtv. 27. § b) pontjában előírtak szerint az alkotmányjogi panaszt a kifogásolt bírói döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó az első végzést 2013. január 25. napján, míg a második végzést 2013. március 13. napján vette kézhez. Ehhez képest az indítványozó az alkotmányjogi panaszt a törvényben előírt határidőt megtartva, 2013. március 19. napján terjesztette elő.
[16] 1.3. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek is. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza az Alkotmánybíróság Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti, illetve az Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörére vonatkozó indokolt hivatkozást. Az indítványozó többek között kifejezetten megjelöli az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljáráshoz való jogot, és egyúttal előadja az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének okait.
[17] Az Abtv. 52. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítvány – többek között – akkor minősül határozottnak, ha kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére. Az alkotmányjogi panasz határozott kérelmet tartalmaz, mert a panaszos a büntetőügyben hozott kúriai végzések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozza.
[18] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. §§ szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott:
[19] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a, és az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, és figyelemmel arra, hogy a jelen alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló büntetőügyben az indítványozó terheltként szerepel, így az egyedi ügyben való érintettsége kétség nélkül megállapítható.
[20] 2.2. Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panasz az ügy érdemében hozott bírósági döntés, vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben terjeszthető elő, feltéve, hogy az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Jelen ügyben az indítványozó az alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott végzéseit kifogásolta. E döntésekkel szemben nincs jogorvoslati lehetőség, így az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 27. §-ában foglalt követelménynek is. [Ügyrend 32. § (2) bekezdés a) pont]
[21] 2.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. A két befogadhatósági követelmény vagylagos jellegű, így az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálta a feltételek kimerülését.
[22] Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszban felvetett kérdés alapvető jelentőségűnek tekinthető-e. Az Alkotmánybíróság e panasszal összefüggésben észlelte, hogy a kizárási okok érvényesíthetőségének megszorító értelmezése a Kúria állandósult gyakorlatába illeszkedik, amely a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 2010. február 8. napján kelt, 86. számú véleményével áll összefüggésen. E kollégiumi vélemény 2. pontja akként rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban hatályon kívül helyezést az alapozza meg, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően a bíró kizárásáról a Be. 24. § (7) bekezdése szerinti tanács a jogerőre emelkedést megelőzően bejelentett kizárási indítványt alaposnak tartja. Ezt követően a Legfelsőbb Bíróság a 2010. április 29. napján kelt, a legfőbb ügyészi átiratban is felhívott, Bfv.II.856/2009/20. számú eseti döntésében jutott arra a következtetésre, hogy „az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően elfogultságra hivatkozni a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatása érdekében akkor sem lehet, ha az elfogultság oka később válik ismertté a terhelt számára.” Az Alkotmánybíróság itt emlékeztet a 8/2013. (III. 1.) AB határozatára, amely szerint az alkotmányjogi probléma országos elszaporodottsága, vagy nagyobb számban ismétlődő, visszatérő jellege megalapozza annak alapvető jelentőségét (Indokolás [21]). Ennek megfelelően, jelen eljárásban az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal érintett egyedi büntetőügyön túl vizsgálatát kiterjesztette a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját értelmező egységes kúriai gyakorlatra is, amelynek során az eljárási normaszöveghez kapcsolódó bírói gyakorlatot vetette alkotmányos értékelés alá. Az Alkotmánybíróság ilyen okok miatt alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek azt a kérdést tekinti, hogy a tisztességes eljárásban rejlő pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jog érvényesíthetőségével összeegyeztethető-e az a kúriai gyakorlat, amely a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját megszorítóan értelmezi, és a felülvizsgálat okai közül abban az esetben is kizárja az elfogultságra hivatkozás lehetőségét, ha annak oka a terhelt számára a jogerős döntés meghozatalát követően válik ismertté.
[23] Figyelemmel arra, hogy az alkotmányjogi probléma alapvető jelentősége önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását, így az Alkotmánybíróság jelen ügy befogadásakor már nem foglalt állást arról, hogy a kifogásolt végzéseket a panaszos által állított alaptörvény-ellenesség érdemben befolyásolhatta-e.
[24] Mindezen szempontok alapján az Alkotmánybíróság 1. számú tanácsának 2013. június 17-ei tanácsülése az alkotmányjogi panaszt befogadta, és az ügyben elrendelte az érdemi alkotmánybírósági vizsgálatot.
IV.
[25] Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásának IV. részében az indítványozónak azt a kifogását vizsgálta, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlan bírói eljáráshoz fűződő alkotmányos jog sérelmére hivatkozott. Az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében előírt alaptörvény-értelmezési kötelezettségre is figyelemmel az Alkotmánybíróság ennek során elsőként röviden bemutatja a pártatlanság elvének a büntetőeljárásban megjelenő értelmét (1). Az Alkotmánybíróság ezt követően felvázolja a bírói pártatlanság követelményének az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4. napján aláírt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kibontott, valamint a nemzetközi jog egyéb jogvédelmi mechanizmusaiban megjelenő felfogását (2). Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében írtakat szem előtt tartva ezek után azt vizsgálja meg, hogy az így megismert alapjogi mérce a pártatlanság elvének tényleges és hatékony érvényesülése érdekében milyen elvárásokat fogalmaz meg mind a jogszabályi környezettel, mind a jogszabályok értelmezésével, illetve alkalmazásával szemben (3). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra ad választ, hogy a pártatlanság követelménye, illetve az elfogultsági kifogás felülvizsgálati eljárásban történő érvényesíthetősége között milyen alkotmányos összefüggés állapítható meg (4).
[26] 1. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül elbírálja. A bíróság függetlensége és pártatlansága kizárólag egymásra tekintettel nyerhet értelmezést. A bírói függetlenség alkotmányos szabályát az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdése tartalmazza, amelynek értelmében a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben pedig nem utasíthatók. A történeti alkotmány vívmányai közé számító bírói függetlenség a bíróság Alaptörvényben meghatározott feladatának teljesítése, illetve a bírói hatalmi ág önállóságának megőrzése érdekében működő alkotmányos garancia. A bírói hatalom pedig döntő részt az ítélkezésben ölt testet. Éppen ezért a bírói függetlenség lényegi eleme, hogy az ítélkező bíró döntését akár a bírói szervezeten kívülről, akár a szervezeten belülről érkező befolyástól mentesen, kizárólag a jogszabályoknak, valamint belső meggyőződésének megfelelően hozza meg. Az ítélkezés függetlenségét pedig személyi, státusbeli és szervezeti garanciáknak szükséges szolgálniuk. {Erről lásd részletesen: 33/2012. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [72]–[81]} Ehhez képest a pártatlanság követelménye azt hivatott elősegíteni, hogy az ítélkező bíró az ügyben résztvevő felekkel szembeni elfogultságtól vagy előítéletektől mentesen bírálja el az ügyet és hozza meg döntését. A pártatlanság követelménye egyfelől a bíró magatartásával és hozzáállásával szembeni elvárásként jelentkezik. Másfelől azonban mércét állít a jogszabályi környezettel szemben is. E mérce szerint az eljárási szabályoknak törekedniük szükséges minden olyan helyzet elkerülésére, amely a bíró pártatlanságát illetően jogos kétségeket ébreszthet. Ebből fakad, hogy a konkrét ügyben a bírónak nemcsak tárgyilagosan szükséges ítélkeznie, de a pártatlan ítélkezés látszatának megőrzése is feladata. [Hasonló következtetést fogalmazott meg: 67/1995. (XII. 1.) AB határozat, ABH 1995, 346, 347.; 17/2001. (VI. 1.) AB határozat, ABH 2001, 222.]
[27] 2. Az Alkotmánybíróság itt emlékeztet arra, hogy az alapjogok érvényesülésének minimális mércéjeként fogadja el a nemzetközi jogvédelmi mechanizmusok által biztosított jogvédelmi szintet. {Lásd: 32/2012. (VII. 4.) AB határozat, Indokolás [41]; legutóbb megerősítve: 22/2013. AB határozat, Indokolás [16].} Magyarország alávetette magát a strasbourgi székhellyel működő Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) joghatóságának, így az Alkotmánybíróság felvázolja, hogy az EJEB saját joggyakorlatában milyen értelmet ad a pártatlanság követelményének. A jelen kérdés megítélésében az EJEB kiindulópontját az jelenti, hogy a pártatlanság érvényesülése nélkülözhetetlen eleme annak a közbizalomnak, amelynek képviselete a demokratikus társadalmakban a bírói hatalom egyik fő kötelessége. [Elsőként lásd: EJEB, Piersack kontra Belgium, (8692/79), 1982. október 1., 30. bekezdését; amelyet legutóbb megerősített: EJEB, Romenskiy kontra Oroszország, (22875/02), 2013. június 13., 26. bekezdése.] Az EJEB olvasatában azért jut kiemelten fontos szerephez a pártatlanság megőrzése, mert az elv érvényesülésének vagy érvényesíthetőségének hiánya az önkényes döntéshozatal veszélyét rejti magában, amely nincs összhangban az Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz fűződő jog követelményeivel. [EJEB, H kontra Belgium, (8950/80), 1987. november 30., 53. bekezdés.] Az EJEB a pártatlanság két aspektusát ismeri el: a szubjektív, illetve az objektív értelemben vett pártatlanságot. A pártatlanság szubjektív oldala azt az igényt fogalmazza meg, hogy az adott ügyben a bíróság egyetlen tagja sem rendelkezhet előítéletekkel és nem lehet elfogult. Ehhez képest a pártatlanság objektív oldala azt jelenti, hogy a bíró adott ügyben tanúsított magatartásán túlmutatóan felmerülhet-e jogos kétely a pártatlansága tekintetében. E jogos kétely pedig akkor releváns, ha objektív igazolást nyerhet. [Elsőként lásd: EJEB, Piersack kontra Belgium, (8692/79), 1982. október 1., 26. és 30. bekezdéseit; EJEB De Cubber kontra Belgium, (9186/80), 1984. október 26., 24–26. bekezdéseit.] Az EJEB érvelésével áll összhangban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: Egyezségokmány) érvényesülését ellenőrző Emberi Jogi Bizottság álláspontja is. Az Egyezségokmány 14. Cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményét előíró szabály érvényesülésének ellenőrzésekor az Emberi Jogi Bizottság ugyan nem húz éles határvonalat az objektív és szubjektív aspektus között, de mindig vizsgálja, hogy a pártatlanság követelményének mind a szubjektív, mind az objektív jellegű elemei teljesültek-e az adott ügyben (lásd: Karttunen kontra Finnország, 387/1989.; 1992. október 23.; 7.2. pontját.).
[28] Az EJEB annak vizsgálata során, hogy a pártatlanság elve tényleges érvényesülést nyer, releváns tényezőnek tekinti a nemzeti jogban szabályozott kizárási okokat. [EJEB, Me¤narić kontra Horvátország, (71615/01), 2005. július 15., 27. bekezdés] Ehhez igazodóan az EJEB a gyakorlatában nem tartja elfogadhatónak azt az érvelést, amely az eljárás megindulására, avagy arra hivatkozással szűkíti a pártatlanság követelményének érvényesíthetőségét, hogy a terhelt már korábban tudomással rendelkezett az elfogultság alapját jelentő körülményről. [EJEB, Pescador kontra Spanyolország, (62435/00), 2003. szeptember 24., 24–26. bekezdések; legutóbb megerősítve: EJEB, Huseyn és mások kontra Azerbajdzsán, (35485/05), (45553/05), (35680/05) és (36085/05), 2011. július 26.; 164. bekezdés.]
[29] 3. A pártatlanság alkotmányos elvének tényleges érvényesülését az eljárási jog több garanciálisnak tekinthető szabálya segíti elő. Ezek között meghatározó jelentőségűek a kizárás szabályai, ugyanakkor az ügy pártatlan elbírálását biztosítja például a döntéshozatali tanácskozás és szavazás titkossága is [Be. 256. § (6) és (7) bekezdései.]. A bíró kizárásának egyes okait a Be. 21–22. §§ határozzák meg. A jogirodalom e kizárási okokat abszolút és relatív kizárási okok csoportjaira bontja. [Erről lásd: Berkes György (szerk.), Büntetőeljárási kommentár, 2009, Budapest, HVG-ORAC, 101–102. oldalait.] Az abszolút kizárási szabályok olyan kimerítő jelleggel felsorolt kizárási okok, amelyek fennállása önmagában, a tényleges elfogultság vizsgálata nélkül megalapozza a bíró kizárását [Be. 21. § (1) bekezdés a)–d) pontjai, a Be. 21. § (3) és (4) bekezdései és a Be. 22. §]. Az abszolút kizárási okokhoz képest relatív kizárási oknak minősül minden olyan, előre meg nem határozható körülmény, amelyről alapos okkal feltehető, hogy az eljáró bírót, avagy a bírói tanács valamely tagját akadályozza a konkrét ügy elfogulatlan megítélésében.
[30] 3.1. Mind az abszolút, mind a relatív kizárási okok érvényesítését a Be. 23–25. §§ rendezik. Ezen eljárási szabályok értelmében amennyiben a bíró, vagy a bírói tanács tagjával szemben a tanács elnöke a kizárási okot maga jelenti be a bíróság elnökének, úgy e bejelentés pillanatától kezdve a további eljárásban már nem vehet részt. Ilyen esetekben a bíróság elnöke külön határozathozatal nélkül intézkedik más bíró kijelölése érdekében. [Be. 24. § (1) és (6) bekezdései]. A kizárási ok bejelentésére az ügyésznek, valamint a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személyeknek is lehetőségük van. Ebben az esetben a bíró a kizárási indítvány elbírálásáig az ügyben eljárhat, azonban az ügydöntő határozat meghozatalában már nem vehet részt. A kizárási indítványt attól függően, hogy egyesbíró, vagy bírói tanács kizárására irányul, a bíróság másik bíróból és két ülnökből álló tanácsa, vagy a bíróság másik tanácsa bírálja el. Az érintett bíró nyilatkozatának beszerzését követően a kizárási indítvány megalapozottságáról formális döntés születik. [Be. 23. § (2) bekezdése, a Be. 24. § (2) és (7) bekezdései, valamint a Be. 24/A. § (2) és (3) bekezdései.] A kizárási okok bejelentése tekintetében az eljárási törvény korlátokat fogalmaz meg. Így ugyanarra a kizárási okra alapított indítvány esetén az érintett bíró az ügydöntő határozat meghozatalában is részt vehet. Ha alaptalannak bizonyul az ismételt kizárási indítvány, akkor azt indokolás nélkül lehet elutasítani. [Be. 24. § (4) és (5) bekezdései.] Amennyiben a büntetőeljárás résztvevői ugyanazon bíróval szemben, ismételten alaptalanul jelentenek be kizárási indítványt, úgy a kizárást megtagadó határozatban rendbírság szabható ki. (Be. 25. §, ezzel egyezően az ítélkezési gyakorlatból: Legfelsőbb Bíróság Bk.I.733/1998. számú döntése.)
[31] 3.2. Az eljárási törvény a relatív, vagyis az elfogultságra alapított kizárási ok érvényesíthetőségét további, szigorú korlátok között engedélyezi. E korlátok értelmében a relatív kizárási okot a tárgyalás megkezdését követően kizárólag abban az esetben lehet érvényesíteni, ha az indítványozó egyúttal bizonyítja, hogy a bejelentés alapjául szolgáló okról a tárgyalás megkezdését követően szerzett tudomást és az érvényesítésben késedelem nem terheli, vagyis az elfogultság tudomására jutott okát nyomban bejelenti. [Be. 23. § (3) bekezdés.] Ezen kívül az elfogultságra alapított kizárási indítvány nem jelenti akadályát annak, hogy az indítvánnyal érintett bíró, vagy bírói tanács tagja az ügydöntő határozat meghozatalában részt vegyen. [Be. 24. § (2) bekezdés, ezzel egyezően az ítélkezési gyakorlatból: Legfelsőbb Bíróság Bfv.I.395/2009. számú döntése.] Mindezeken kívül az Alkotmánybíróság észlelte azt is, hogy a bírói gyakorlat további, tartalmi jellegű követelményeket kíván meg az elfogultsági indítványoktól. Így az elfogultsági kifogás kizárólag konkrét és alapos ok megjelölésével vezet eredményre (Legfelsőbb Bíróság B.V.785/1993. számú döntése). További követelmény, hogy az elfogultság mindig az adott ügyhöz kapcsolódjon, illetve pontos tények alapozzák meg (Legfelsőbb Bíróság Bkk.III.843/2011. számú döntése).
[32] A relatív kizárási ok érvényesíthetőségének keretei képesek elejét venni az elfogultsági kifogások visszaélésszerű gyakorlásának, amelyek valójában már nem a pártatlan bírósági eljárás elősegítésére, hanem a büntetőeljárások elhúzására irányulnak. Éppen ezért az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összhangban, a büntetőeljárások időszerű teljesítéséhez fűződő érdek igazolhatja, hogy a kizárási indítványok nem korlátlanul, hanem csak az eljárási törvény által előírt szigorú rendben gyakorolhatók. {Lásd még: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [29]–[30]} Mindebből megállapítható, hogy az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdésében előírt értelmezési mércének, amely szerint az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával összhangban szükséges értelmezni, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás olyan felfogása felel meg, amely ténylegesen képes támogatni és garantálni, hogy a büntetőügyek pártatlan elbírálást nyerhessenek. Ebből fakadóan a pártatlanság alaptörvénybeli követelményével az a törvényi szabályozás áll összhangban, amely a kizárás szabályain keresztül egyfelől hatékonyan segíti elő a bűnügyi tárgyalások pártatlan elbírálását, másfelől ugyanakkor képes megakadályozni a kizárás intézményének visszaélésszerű gyakorlását. Az Alkotmánybíróság a következőkben ezen szempontok alapján vizsgálta meg és értékelte a pártatlanság mércéjének, valamint az elfogultsági kifogás felülvizsgálati eljárásban történő érvényesíthetőségének összefüggését.
[33] 4. A büntetőeljárás során a felülvizsgálati eljárás a rendkívüli jogorvoslatok azon típusa, amelyet a bíróság jogerős, ügydöntő határozatával szemben, az eljárási törvényben kimerítő jelleggel felsorolt feltételek teljesülése esetén lehet igénybe venni. A felülvizsgálati eljárás megindítását legnagyobbrészt az alsóbb fokú bíróságok anyagi vagy eljárási jogszabálysértésére hivatkozással lehet kezdeményezni. [Be. 416. § (1) bekezdés a)–d) pontok.] E rendkívüli jogorvoslati eljárás nyújt védelmet azonban akkor is, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelte el, avagy a bíróság olyan jogszabály alapján állapította meg a büntetőjogi felelősséget, vagy szabta ki a büntetést, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság megállapította. Ezen túlmenően felülvizsgálati eljárás igénybevételére van lehetőség akkor is, ha nemzetközi szerződéssel létrehozott emberi jogi szerv azt állapította meg, hogy a hazai bíróság eljárása vagy jogerős határozata megsértette a vállalt nemzetközi szerződéses kötelezettséget. [Be. 416. § (1) bekezdés e)–g) pontjai.] Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárás egyik oka, ha a felülvizsgálattal érintett bűnügyben eljárt alsóbb fokú bíróság a határozatának meghozatalakor a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjainak valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést követett el. [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja.] A Be. 373. § (1) bekezdésének II. b) pontjában foglalt szabály alkalmazásával pedig felülvizsgálati eljárás lefolytatására a törvény akkor enged lehetőséget, ha az ítélet meghozatalában törvény szerint kizárt bíró vett részt. A kizárás eljárási rendjének korábban ismertetett szabályai a Be. 21. § (1) bekezdésének e) pontjára alapított, elfogultsági kifogás bejelentéséhez azt a korlátot fűzik, hogy a tárgyalás megkezdését követően már csak akkor van lehetőség ilyen jellegű előterjesztésre, ha az annak alapjául szolgáló körülményről a tárgyalás megkezdését követően szereztek tudomást és ezt egyúttal nyomban érvényesítik is. Ezt figyelembe véve az elfogultsági kifogás felülvizsgálati eljárásban történő érvényesítésének elméletig két különálló esete határolható el. Az első esetben az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akinek kizárását a korábban benyújtott elfogultsági indítvány alapján csak az ítélet jogerőre emelkedését követően állapította meg a Be. 24. § (7) bekezdésben meghatározott jogkör alapján eljáró bírói tanács. A második eset szerint pedig az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben az elfogultsági kifogást, bármely okból, az ítélet jogerőre emelkedését követően nyújtották be.
[34] Az első esetet érintően az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a felülvizsgálat Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjával összhangban áll a Be. 24. § (8) bekezdésében foglalt szabály, amelynek értelmében a kizárási indítványt elutasító és a kizárást megtagadó határozat önállóan nem, csak az ügydöntő határozattal szembeni jogorvoslattal támadható. A két szabály együttes olvasásából az következik, hogy ilyen határozat nemcsak a rendes jogorvoslattal, hanem rendkívüli jogorvoslattal, így felülvizsgálati indítványban is támadható, és az elfogultsági kérelem a felülvizsgálati eljárásban érvényesíthető. Ezt a következtést fogalmazta meg a Legfelsőbb Bíróság a 2010. február 8. napján kelt, BK 86. számú véleményének 2. pontjában, amely szerint eleve hatályon kívül helyezést eredményez, ha az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően a Be. 24. § (7) bekezdése szerint eljáró tanács alaposnak találja a kizárási indítványt.
[35] A második esettel összefüggésben az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Kúria azt a gyakorlatot követi, amely szerint elfogultságra alapított kizárási kifogást már nem lehetséges sem előterjeszteni, sem a felülvizsgálati eljárásban érvényesíteni. A Legfelsőbb Bíróság a 2010. április 29. napján kelt, Bfv. II. 856/2009/20. számú határozatában és a jelen alkotmányjogi panaszban kifogásolt végzésekben is úgy foglalt állást, hogy az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően elfogultságra hivatkozni a rendkívüli jogorvoslati eljárás lefolytatása érdekében akkor sem lehet, ha az elfogultság oka később válik ismertté a terhelt számára. Mindebből látszik, hogy a Kúria a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati oknak megszorító értelmet ad, amikor a Be. 21. § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban felsorolt abszolút kizárási okok érvényesíthetőségét megengedi, míg a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt relatív kizárási okra alapított felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartja. Az Alkotmánybíróság az egyedi ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz alapján indult eljárását a Kúria Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontját értelmező, állandósult gyakorlatának vizsgálatára is kiterjesztette és így a jogszabályi feltételhez kapcsolódó egységes bírói joggyakorlatot, illetve jogértelmezést vetette össze a pártatlanság alkotmányos mércéjével. {Ehhez hasonlóan lásd a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatból az ún. „élő jog” doktrínáját; 57/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 272, 277.; 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 267.; illetve vö.: jelen határozat, Indokolás [21]–[24]}
[36] 4.1. Az eljárási jogokban biztosított rendkívüli jogorvoslati lehetőségek a jogerő áttörésének kivételes esetei. Önmagában az anyagi igazság érvényre juttatása, vagyis az anyagi és eljárási jogszabályoknak mindenben megfelelő, igazságos döntés általában még nem szolgál elégséges alkotmányos igazolásaként a bírói döntések jogerejének áttöréséhez. A rendkívüli jogorvoslati lehetőségek garantálása és eljárások lefolytatása különösen azokban az esetekben indokolt, amikor a jogerős döntés olyan jogi hibában, avagy ténybeli tévedésben szenvedhet, amely feltétlenül szükségessé teszi az érintett jogainak, vagy jogos érdekeinek megóvását, így kiküszöbölésükhöz fűződő érdek felülmúlja a döntés jogerejének tiszteletéhez, illetve ezen keresztül a jogállam stabilitását adó jogbiztonság érvényesüléséhez kapcsolódó érdeket. Másként fogalmazva az ilyen kivételes esetekben inkább a bírói döntés jogerejének feloldása szolgálja a bírói döntésekbe vetett közbizalom megőrzését és erősítését, mintsem a jogi hibában, vagy tévedésben szenvedő döntés jogerejének tisztelete. Valamennyi eljárásjogi garancia érvényesülése ellenére, illetve ellensúly működésének dacára, a bíróság pontos ténymegállapítási, illetőleg jogalkalmazói munkája mellett sem zárhatók ki az eljárásnak olyan súlyos tévedései, amelyek reparálására már csak a rendkívüli jogorvoslati eljárás biztosíthat lehetőséget. Annak a kérdése, hogy pontosan mely esetekben élvezhet előnyt az anyagi igazság érvényesítése, vagyis mely esetekben indokolt a rendkívüli jogorvoslati reparáció, számos körülménytől, így többek között az eljárás típusától, az ügy jelentőségétől, a hiba súlyától, vagy a tévedés nagyságától tehető függővé.
[37] Az Alkotmánybíróság meglátása szerint a büntetőeljárás ebben a vonatkozásban megkülönböztetett helyet foglal el a többi eljárásjog között. A büntetőeljárás ugyanis az állami büntetőjogi igény és szankciórendszer érvényesítésének eljárási rendje, amely közhatalmi jellegéből és jogkövetkezményeinek természetéből adódóan szükségszerűen korlátozza az egyének alkotmányos alapjogait. Éppen ezért a bűnügyek esetében különös jelentőséghez jutnak a bírósági eljárás tévedéseit reparáló rendkívüli jogorvoslati szabályok, illetve e szabályok értelmezése és érvényesítése. Ezt a felfogást erősítik a büntetőeljárás azon rendelkezései is, amelyek a terhelt javára irányuló rendkívüli jogorvoslatok érvényesíthetőségét nem kötik határidőhöz, sőt a perújítási, illetve felülvizsgálati eljárás lefolytatásának a törvény feltételei szerint az sem jelenti akadályát, ha a terhelt büntethetősége megszűnt. [Be. 408. § (5) bekezdés, Be. 418. § (2) bekezdés, Be. 432. §] A büntetőjogi szankciórendszer megtorló és a terhelt alkotmányos alapjogait súlyosan korlátozó jellege miatt az Alkotmánybíróság arra a felismerésre jutott, hogy a bírói döntés jogerejének tisztelete semmiképpen nem élvezhet előnyt az anyagi igazság érvényesülésével szemben azokban az esetekben, amikor a bűnügyekben ítélkező bíróságok a terhelt hátrányára vétenek hibát a jogalkalmazásban, avagy a releváns tények rekonstruálásában tévednek.
[38] 4.2. Az Alkotmánybíróság a korábban vázoltak felidézése mellett megállapítja, hogy a pártatlanság elve olyan garanciája az alkotmányos büntetőeljárásnak, amely az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és egyúttal az Egyezmény 6. Cikk (1) bekezdésének védelme alatt áll. Ennek megfelelően a büntetőügy pártatlan elbírálásának hiánya, illetve a kizárási szabályokban előírtak megszegése az alkotmányos büntetőeljárás egyik garanciájának olyan súlyú megsértését jelentheti, amely nemcsak a konkrét ügy kimenetelére lehet döntő hatással, de ezen túlmenően egyúttal képes megingatni az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat, illetve a bíróság döntéseinek tekintélyét is. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt is hangsúlyozza, hogy a kizárási szabályok hatékony alkalmazása azért is kiemelten fontos, mert a pártatlanság hiányának feltárása az esetek döntő részében nem feltétlenül érdeke a feleknek. Másként fogalmazva az ügy valamilyen titkolt körülménnyel összefüggő elfogult megítélését követően az ítélkező érdeke, hogy az elfogultság okát jelentő körülmények titokban maradjanak, azokra ne derülhessen fény. Éppen ezért mind a jogszabályi környezettel szemben, mind pedig a konkrét ügyekben szükséges annak a szigorú mércének az érvényesítése, amelynek értelmében az ügyek pártatlan megítélésén túl az ítélkező bíróságnak a pártatlanság látszatát sem szabad elveszítenie. [Ezzel összhangban lásd: EJEB, Piersack kontra Belgium, (8692/79), 1982. október 1., 30. bekezdését.]
V.
[39] Az Alkotmánybíróság ezek után a vázolt követelményrendszerből kiindulva az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló egyedi üggyel összefüggésben értékelte, hogy a Kúria Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjához fűzött megszorító értelmezése összhangban áll-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlanság alkotmányos elvével (1). Az Alkotmánybíróság ezt követően vizsgálta az alkotmányjogi panaszban előadott konkrét sérelmeket is (2).
[40] 1. Az indítványozó többek között azért nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Pécsi Ítélőtábla jogerős döntésével szemben, mert álláspontja szerint az első fokú ítélet meghozatalában törvény szerint kizárt bíró vett részt. Érvelése szerint unokatestvére a Pécsi Törvényszék elnökhelyettese, így a Pécsi Törvényszék ügyben eljáró bírójától nem volt elvárható, hogy tárgyilagosan ítélkezzék.
[41] A felülvizsgálati indítvány ezen része tekintetében a Kúria első végzése elfogadta a legfőbb ügyész átiratában előadottakat, amely szerint a felülvizsgálati eljárásban kizárási okként csak a Be. 21. § (1) bekezdés a)–d) pontokban szabályozott, úgynevezett abszolút kizárási okok szolgálhatnak. Az ismételt felülvizsgálati indítvány alapján pedig a második végzés megerősítette, hogy a kizárás Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott oka a felülvizsgálati eljárásban már akkor sem érvényesíthető, ha a kizárás okáról a terhelt a jogerős döntés meghozatalát követően szerez tudomást, így a felülvizsgálati indítvány az erre alapított részében törvényben kizárt.
[42] 1.1. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Kúria idézett érvelése és az annak alapjaként szolgáló, állandósult kúriai gyakorlat nincs összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlanság elvének hatékony érvényesítésével. Az Alkotmánybíróság álláspontja értelmében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése a terheltnek azt a jogát ismeri el, hogy az ellene emelt vádról törvényben felállított, független és pártatlan bíróság hozzon döntést, amely magában rejti az alkotmányos alapjog érvényesíthetőségének követelményét is, vagyis azt, hogy az alapjog tényleges érvényesülését megfelelő ellenőrző eszközök garantálják. A következőkben bemutatott indokok alapján az elfogulatlan ítélethozatalt ellenőrző felülvizsgálati lehetőség megszorító értelmezése és kizárása a terheltnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jogát sérti.
[43] 1.2. Az Alkotmánybíróság a kérdés megítélésekor a pártatlan bírósági eljárás funkciójából indult ki. Az ügyek tárgyilagos megítélése abban az esetben garantált, ha a bírák képesek kizárólag az ügy tényeit, a tények alapjául szolgáló bizonyítékokat, valamint a tények megítéléséhez szükséges jogszabályokat elszigetelten vizsgálni és értékelni. Minden olyan körülmény, amely ezeken kívül esik és egyúttal a felekhez, vagy magához az ügyhöz kapcsolódik, azért sodorja veszélybe az adott ügy tárgyilagos elbírálását, mert képes befolyásolni a bíró mérlegelési tevékenységét. Éppen ezért a pártatlan eljárás garanciájának sérelme egyfelől a konkrét ügy elintézését, annak kimenetelét egyik vagy másik fél hátrányára befolyásolja. Másfelől ugyanakkor az ügyek elfogult, részrehajló megítélése a bírói hatalom tekintélyét, valamint a bíróság ítéleteibe vetett közbizalmat, így végső soron a jogállamiság értékrendjét erodálhatja. A pártatlanság garanciája éppen ezért átfogja az érvényesítésére, a pártatlanság megkérdőjelezhetőségére szolgáló jogorvoslási lehetőségeket is. Különösen fontos, garanciális szerephez jutnak e jogorvoslati lehetőségek azokban az esetekben, amikor pártatlanság oka valamely titkolt körülmény. A rendelkezésre álló jogorvoslati eljárások hatékony működése nélkül a pártatlanság ilyen okai ugyanis feltáratlanul maradnak. E megfontolások alapján az Alkotmánybíróság arra a felismerésre jutott, hogy a megfelelő kizárási szabályok hiánya csakúgy, mint érvényesíthetőségük korlátai a pártatlanság követelménye ellen hatnak.
[44] A vizsgált üggyel összefüggésben a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja felülvizsgálati eljárást enged azokban az esetben, amelyekben törvény szerint kizárt bíró vett részt az ítélet meghozatalában. Egyezően a második végzésben foglaltakkal a Kúria gyakorlata ezt a felülvizsgálati okot leszűkíti azokra az esetekre, amikor a felülvizsgálati indítvány úgynevezett abszolút kizárási okot jelöl meg és ugyanakkor minden esetben törvényben kizártnak tekinti a relatív kizárási okon alapuló, elfogultságra alapított felülvizsgálati indítványt. A Kúria ebből következően mindazoktól megtagadja a felülvizsgálat kezdeményezésének lehetőségét, akik a jogerős bírói döntés meghozatalát követően szereznek tudomást az eljáró bíróval, avagy a bírói tanács valamely tagjával szembeszegezhető, a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat megalapozó kizárási okról.
[45] 1.2.1. Felidézve, hogy a kizárási szabályok milyen eszközökkel veszik elejét az elfogultsági indítványok visszaélésszerű gyakorlásának, az Alkotmánybíróság azt is megvizsgálta, hogy a Kúria megszorító jogértelmezését indokolhatja-e a visszaélésszerű joggyakorlás megakadályozása. (Vö.: jelen határozat, Indokolás [30]–[32].) Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben elsőként azt jegyzi meg, hogy önmagában a rendeltetésellenes joggyakorlás visszaszorításának igénye nem szolgálhat igazolásként a pártatlanság alkotmányos elvének egyes esetekben történő sérelmének engedélyéhez. Még akkor sem, ha a bejelentett elfogultsági kifogások minimális része bizonyul meglapozottnak. Az Alkotmánybíróság mércéje szerint egyetlen olyan eset is soknak számít, amikor a büntetőügyben elítélt elesik attól az esélyétől, hogy érvényesíthesse a büntetőeljárás, a büntetőítélet és a vele szemben kiszabott büntetés részrehajló jellegét meglapozó körülményt.
[46] Az elfogultsági kifogások előterjesztésére a büntetőeljárási törvény végső határidőt nem határoz meg. A visszaélésszerű joggyakorlás megakadályozását szolgálja azonban a Be. 23. § (3) bekezdése, amely szerint a tárgyalás megkezdését követően ilyen kifogást már csak abban az esetben lehet előterjeszteni, ha az előterjesztő egyúttal bizonyítja, hogy a kifogást megalapozó körülményről a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást és a bejelentéssel nem késlekedett. További korlátozást jelent a Be. 24. § (5) bekezdése, amely szerint indokolás nélkül lehet elutasítani az ismételten, ugyanazon pontra hivatkozó és alaptalan kizárás iránti indítványt. A Be. 25. §-a pedig rendbírság kiszabására ad lehetőséget, ha ugyanazon bíró ellen, ismételten alaptalanul jelentenek be kizárási okot. Mindezeken kívül, a felülvizsgálat szabályai közül pedig a Be. 418. § (3) bekezdése még további korlátozást fogalmaz meg, amely szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. E feltételek hiányában szenvedő kizárási indítványok vizsgálat nélkül utasíthatóak el. Ehhez társul a korábban már vázolt bírói gyakorlat, amely további, tartalmi jellegű korlátozásként fogalmazza meg, hogy az elfogultságra alapított kizárási indítvány csak konkrét és alapos, az ügyre vonatkozó ok megjelölésével vezethet eredményre. (Vö.: jelen határozat, Indokolás [31]–[32]) Mindezen szabályok arra engedik következtetni az Alkotmánybíróságot, hogy az eljárási törvény kellően erős eszközöket biztosít az elfogultsági kifogások szűréséhez és a visszaélésszerű gyakorlásuk megakadályozásához. Ebből következik, hogy a Be. 418. § (1) bekezdésének c) pontjához fűzött és jelen alkotmánybírósági eljárásban vizsgált megszorító bírói jogértelmezés valójában már csak azokat fosztja meg az elfogultsági kifogás érvényesítésének lehetőségétől, akik első ízben, olyan konkrét körülményt kívánnak érvényesíteni, amelyről bizonyítják, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően szereztek tudomást. Az Alkotmánybíróság értékelése szerint éppen ezért a felülvizsgálat lehetőségét korlátozó bírói jogértelmezés nem szolgálhatja a rendeltetésellenes joggyakorlás visszaszorításának igényét sem. Éppen ellenkezőleg, figyelemmel arra, hogy az elfogultságot megalapozó körülmény titokban tartásához az érintetteknek érdeke fűződik, az Alkotmánybíróság meglátása szerint a kialakult bírói gyakorlat akaratlanul is ahhoz járulhat hozzá, hogy a bíróság elfogultságát esetlegesen megalapozó körülményt, annak bejelentése ellenére, továbbra is titok övezhesse.
[47] Az Alkotmánybíróság figyelmét nem kerülte el az sem, hogy a büntetőeljárási törvény perújítási oknak tekinti, ha az ügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki és e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta. [Be. 408. § (1) bekezdés 2. d) pont, valamint a Be. 408. § (2) bekezdés a) és b) pontjai.] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy a perújítás ezen oka kétségkívül megalapozza a pártatlanság sérelmét is, azonban a pártatlanság hiánya semmiképpen sem szűkíthető erre az esetre. Az Alkotmánybíróság így arra a következtetésre jutott, hogy a perújítás ezen oka nem szolgálhat a felülvizsgálat Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott okát felváltó alternatívaként.
[48] 1.2.2. A bírói eljárások pártatlanságának az egyedi ügyekben történő tényleges megőrzését az eljárási törvény egyes rendelkezései és e rendelkezések következetes jogalkalmazói érvényesítése garantálja. (Vö.: jelen határozat, Indokolás [26]–[29]) Ebből következik, hogy a pártatlan bírói eljáráshoz fűződő alkotmányos alapjog a bíróságoktól azt is megköveteli, hogy hatékonyan segítsék elő azoknak a lehetőségeknek az igénybevételét, amelyeken keresztül tényleges ellenőrzést nyerhet az ítélkező bíróság pártatlansága, vagy érvényesíthető a pártatlanság hiányának következménye. A pártatlanság érvényesíthetőségének igénye a bűnügyekben fokozottabban jelentkezik, hiszen a jogerős elítélés az ártatlanság vélelmének megdöntését jelenti, a büntetőjog megtorló jellegű szankciórendszere pedig súlyosan korlátozza az elítélt alapjogait. Az Alkotmánybíróság, éppen az elfogultságra okot adó körülmény leplezéséhez fűződő érdekek miatt nem tartja életszerűtlennek, hogy egy ilyen ok csak a jogerős elítélést követően jut a terhelt tudomására. Összeegyeztethetetlen ezért az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó pártatlan bírósági eljáráshoz való joggal, ha a pártatlanság egyes okainak a felülvizsgálat során történő érvényesíthetőségéből a Kúria gyakorlata kizárja az alapos okból és időben előterjesztett elfogultsági hivatkozást, vagyis megtagadja az ilyen okra alapított felülvizsgálati indítvány érdemi vizsgálatát.
[49] 1.3. Az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasz alapján folytatott eljárásokban elsősorban jogvédelmi szerepe van, mert az Abtv. 26–27. §§ rendelkezései értelmében az a feladata, hogy az Alaptörvényben biztosított alkotmányos alapjogoknak ténylegesen érvényt szerezzen. Az Alkotmánybíróság a 8/2013. (III. 1.) AB határozatában úgy fogalmazott, hogy az Alkotmánybíróság feladatához tartozik a büntetőeljárás alkotmányos követelményeinek meghatározása és azoknak az alkotmányos garanciáknak és ellensúlyoknak a kijelölése, amelyeket a bűnügyben eljáró hatóságoknak mind a nyomozás, mind a bírósági eljárás során feltételek nélkül tiszteletben kell tartaniuk. (Indokolás [45], [54]–[55]) Az Abtv. 46. § (3) bekezdése az Alkotmánybíróságnak arra adott felhatalmazást, hogy hatáskörei gyakorlása során megállapítsa azokat az Alaptörvény szabályozásából eredő, és az Alaptörvény rendelkezéseit érvényre juttató alkotmányos követelményeket, amelyek teljesítését és végrehajtását a jogalkalmazók a jogszabály alkalmazása során nem mellőzhetnek. Ebből következően annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy egy adott jogszabály mely jogalkalmazói értelmezése találkozik az Alaptörvényben biztosított jogokban rejlő egyes követelményekkel, végső soron az Alkotmánybíróság rendelkezik felhatalmazással.
[50] Az Alkotmánybíróság most élt a törvényi felhatalmazásával, és megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában írt feltételének alkalmazása akkor áll összhangban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő pártatlan bírói eljárással, ha lehetővé teszi az elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány vizsgálatát abban az esetben is, ha a kizárási ok a jogerős döntés meghozatalát követően merült fel. Az Alkotmánybíróság következtetése szerint a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt szabály értelmezése során az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a Be. 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt elfogultsági okra alapított és a törvény egyéb szabályainak megfelelő felülvizsgálati indítvány érdemi vizsgálatot, értékelést és elbírálást nyerhessen.
[51] 2. Az Alkotmánybíróság ezek után azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panaszban kifogásolt kúriai végzések alaptörvény-ellenességét előidézheti-e az alkotmányjogi panaszban előadott sérelem. Az Alkotmánybíróság erre vonatkozóan azt állapította meg, hogy az alkotmányjogi panaszban kifogásolt első és második végzések egyaránt elfogadták a legfőbb ügyészi átiratban felhívott bírói gyakorlatot, amelynek értelmében a felülvizsgálati eljárásban csak a Be. 21. § (1) bekezdés a)–d) pontjaiban szabályozott abszolút kizárási okok vizsgálhatók érdemben. Ennek ellenére az első végzés mégis érdemben értékelte és alaptalannak találta az elfogultság bejelentett okát, míg a második végzés törvényben kizártnak minősítette a felülvizsgálati indítványt. A kifogásolt kúriai végzések alaptörvény-ellenességének a konkrét ügyben történő megállapítása ezért nem eredményezhetné az alkotmányjogi panaszban megjelölt sérelem orvoslását. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a pártatlan bírói eljáráshoz fűződő jog érvényesítésének sérelme, és így a kúriai végzések alaptörvény-ellenessége a konkrét ügyben nem állapítható meg.
[52] 2.1. Az Alkotmánybíróság ezek után megvizsgálta az alkotmányjogi panaszban felhívott többi alaptörvényi szabály sérelmét is. Az indítványozó a felülvizsgálati eljárás megtagadásával összefüggésben hívta fel az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben elismert személyes szabadsághoz fűződő jogot, az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésének egyenlőségi szabályát, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt hatósági ügyek részrehajlásmentes intézéséhez való jogot. Az Alkotmánybíróság azonban egyik felhívott alaptörvényi szabály és a sérelemként megjelölt felülvizsgálati eljárás megtagadása között sem látott érdemi összefüggést. Az indítványozó ezen kívül hivatkozott még az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében foglalt védelem jogának sérelmére is, mivel álláspontja szerint a legfőbb ügyészi átiratnak a védő részére történő kézbesítése elmaradt. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben azt állapította meg, hogy a kézbesítés elmaradása ugyan értékelhető eljárási szabálysértésként, de a jelen esetben nem jelenti az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében elismert védelem jogának helyrehozhatatlan sérelmét.
[53] 2.2. Az Alkotmánybíróság ilyen okokból az alkotmányos követelmény megállapítása mellett a Kúria végzéseinek alaptörvény-ellenessé nyilvánítása és megsemmisítése érdekében benyújtott alkotmányjogi panaszt valamennyi részében elutasította.
[54] Az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására és az ügy elvi jelentőségére tekintettel az Abtv. 44. § (1) bekezdés második mondata alapján rendelte el határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét.
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/474/2013.
Dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolása
[55] A határozat rendelkező részét elfogadom, de az indokolás egy részében problémát látok, és ezzel szemben egy párhuzamos indokolást szeretnék előterjeszteni.
[56] Az indokolás [27]-ben egy olyan állítást rögzít a határozat, mely az egyéneknek a közösségekkel szembeni autonómiáját biztosító individuális alapjogoknak egy túlzott primátust ad. Ezzel az e téren egyszer már lefektetett alapjogi terjedelmet korlátozhatatlannak és csökkenthetetlennek minősíti, és a nemzetközi emberjogi bíróság által határozatokba foglalt alapjogi terjedelmeket is csak fokozhatónak tartja, de csökkenthetőnek nem, és csak mint minimális szintet fogja ezt fel. Vitatni kell a korábbi alkotmánybírósági döntésekben lefektetett állításnak ezt a megismétlését – a jelen esetben az Ember Jogi Egyezmény és az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) gyakorlata kapcsán. Ezt a tézist a korábbi alkotmánybírói többség egy szélsőségesen individualista társadalom felfogási háttérből kiindulva állította fel, és ennek lényege az, hogy az egyének alapjogvédelmi szintjére egyszer lefektetett mérce egy-egy alapjog vonatkozásában a későbbiekben már nem módosítható, és a társadalmi közösség fennállása érdekében sem csökkenthető. Ezt egy individualista világnézet álláspontjáról mint legmagasabb vívmányt lehet képviselni, de ez nem változtat azon, hogy ez egy végletesen egyoldalú világnézeten nyugszik. Az egyén csak társadalmi közösségben tud létezni, és alapjogai mindig csak a közösség fennállása, harmóniája és az ezt biztosító erkölcsi-morális rendje mértékében érvényesülhetnek. Az „egyéni alapjogok soha nem csökkenthető szintje” mint elvi tétel ezzel áll szemben, és az Alaptörvény közösségi célokat és funkciókat a korábbi Alkotmányhoz képest fokozottabban a középpontba állító törekvése fényében ez a korábbi individualista tétel már nem tartható. Megítélésem szerint az indokolás vitatott része nem gondolta végig az új Alaptörvényből fakadó követelményeket e téren, és így tévesen vette át ezt a tézist.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás