MÜ BH 2013/253
MÜ BH 2013/253
2013.09.01.
A pénztáros munkakörű munkavállaló a munkaviszonyából eredő lényeges kötelezettségét jelentős mértékben súlyos gondatlansággal megszegi, ha a munkáltató által végzett próbavásárlás során nem minden árut pakoltat ki a szalagra és nem ellenőrzi a árukat, ezáltal nem ismeri fel több áru elrejtését. Az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége megítélésénél nem ügydöntő szempont az elrejtett áruk értéke [1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. § (1) bekezdés a) pontja].1
A felperes 2008. december 9-től állt az alperes alkalmazásában eladó-pénztáros munkakörben. 2009. november 19-én a területi vezető egy másik áruház pénztárosával a régióban próbavásárlásokat végzett, ennek során 6 csomag 12 tekercses toalettpapírt vásároltak, amelyek 6 db-os gyűjtőbe voltak csomagolva. A próbavásárló a csomagolást felnyitva a WC-papírok közé rejtett egy izzót, vásárolt továbbá felbontott kartonba elhelyezett 24 db-os egységcsomagban lévő margarint úgy, hogy a dobozból annak alsó sorából egy sor margarint kivett és helyére két rúd téliszalámit helyezett. A bevásárlókosárba tett továbbá szintén felbontott papírdobozban található 15 db-os egységcsomagba csomagolt orsótésztát úgy, hogy a tészták alá elrejtett 5 db kolbászt. A fenti árucikkeken túl a kosárba került még több más áru.
A felperes a próbavásárló által vásárolt áruk közül a pénztárgépszalagra nem pakoltatta fel a margarinokat tartalmazó papírdobozt, valamint a WC-papírokat, emiatt a próbavásárló által vásárolt árucikkek közül a pénztárgépbe nem ütötte be az 5 db kolbászt, a 2 rúd szalámit és az 1 db izzót, melyből következően 20 367 Ft összegű számlázandó áruérték helyett a blokk szerint 10 075 Ft-ot számlázott ki a próbavásárló részére. A próbavásárlás befejeztével a próbavásárló felfedte kilétét és a tesztvásárlásról jegyzőkönyvet vettek fel. Ebben rögzítették a számlázott és a számlázandó áruértéket, a nem számlázott árucikkeket, illetve a felperes által tanúsított magatartást, miszerint nem pakoltatott fel minden árut a szalagra, nem volt biztos áruismerete, a félrevezetést nem ismerte fel és nem tanúsított biztonságos pénztárkezelést. A felperes a jegyzőkönyvre megjegyzésként rávezette, hogy „Így történt.”
Az alperes 2009. november 30-án kelt rendkívüli felmondásával azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedését azzal indokolta, hogy a próbavásárlás kiértékelése során megállapítást nyert, hogy a felperes elmulasztott minden egyes megvásárlásra szánt áruféleséget felpakoltatni az árutovábbító szalagra és így különféle áruféleségeket elmulasztott rögzíteni a pénztárgépben. Ezzel munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét – mely szerint az eladó pénztárosnak meg kell győződnie arról, hogy a vásárló minden vásárlásra szánt áruféleséget az áruszalagra felhelyezett-e, valamint minden terméket a pénztárgépben megfelelően rögzítenie kell – a felperes legalább súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy munkaviszonyának megszüntetésére jogellenesen került sor, a jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményeit kérte alkalmazni, továbbá 1 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés iránti igényt is előterjesztett. Elsősorban arra hivatkozott, hogy az alperes rosszhiszeműen és megtévesztően járt el a próbavásárlás során. Kifogásolta, hogy az alperesi Kollektív Szerződés azon kitétele, mely szerint a munkáltató különösen akkor szüntetheti meg a munkavállaló munkaviszonyát rendkívüli felmondással, ha 1000 Ft-ot elérő, vagy azt meghaladó összegű eltérés adódik a munkáltató által végzett próbavásárlás során, jogszabálysértő és semmis, mivel a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségszegésnek nem minősülhet az ilyen csekély, 1000 Ft értékű eltérés.
Az alperes a kereset elutasítását kérte arra tekintettel, hogy jogszerű intézkedést hozott.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg és elmaradt munkabér, továbbá 4 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezte a munkáltatót, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a próbavásárló által alkalmazott megtévesztésre alkalmas módszer mellett a felperes terhére a súlyos gondatlanság nem állapítható meg a tekintetben, hogy a pénztárgépbe nem rögzített minden terméket. Álláspontja szerint a próbavásárlás során alkalmazott módszer nem tipikus vásárlói magatartás, a vásárlók egyszerű módszerekkel, jelentősen kisebb értékű termék kivitelét kísérlik meg az áruházból fizetés nélkül. Az a körülmény, hogy volt olyan árucikk, amelyet a felperes az alperes állítása szerint nem pakoltatott fel a szalagra – figyelemmel arra, hogy ez egyetlen esetben történt meg – önmagában nem tekinthető olyan jelentős mértékű kötelezettségszegésnek, amely a rendkívüli felmondást megalapozná. Kifejtette, hogy a Kollektív Szerződés azon rendelkezésének alkalmazására, miszerint 1000 Ft-ot meghaladó összeghatár felett lehetőség nyílik a munkáltató részére a rendkívüli felmondás kibocsátására, csak a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. § (1) bekezdésben foglalt feltételek együttes fennállta esetén van lehetőség. Annak meghatározására, hogy a kötelezettségszegés jelentős mértékű-e, önmagában a próbavásárlás során adódó eltérés összegszerűsége nem nyújthat támpontot.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megítélése szerint a felperes terhére kellett értékelni, hogy sokféle áru elrejtését nem észlelte, amelyek között nagyobb méretű és súlyú áruk is voltak. Az alperes bizonyította, hogy a felperes a pénztárosi munkakörre előírt lényeges kötelezettségét legalább súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte, s bár ez egyszeri magatartás volt, a próbavásárlás jellegéből adódóan ez nem azt jelenti, hogy más esetekben a felperes mindig hiánytalanul járt el.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 96. §-ába, illetve 103. §-ába, valamint a Pp. 206. §-ába ütközik. Továbbra is állította, hogy az alperes rosszhiszeműen és megtévesztően járt el, súlyos gondatlanság a terhére nem róható. Csak akkor észlelhette volna az elrejtett termékeket, ha a csomagolást teljesen szétbontja, amely jelentősen megnövelte volna a vásárlás idejét. Kifogásolta azt is, hogy az alperes biztonsági személyzetet nem biztosított a lopások kiszűrésére. A próbavásárlás nem volt életszerű, s nem oktatták ki őket arról, hogy a zsugorfóliákat, kartonokat szét kellett volna szednie. A próbavásárló által alkalmazott magatartás nem volt tipikus vevői magatartás.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. § (1) bekezdésének a) pontja szerint a munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan, vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. A (3) bekezdés rendelkezése szerint kollektív szerződés, illetve munkaszerződés – az (1) bekezdés keretei között – meghatározhatja azokat az eseteket, amikor az (1) bekezdésben foglalt jogkövetkezményeknek van helye. A kollektív szerződés a rendkívüli felmondás gyakorlásához fűződő jog lehetőségét nem bővítheti, illetve szűkítheti, a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegéseket csak példálózóan sorolhatja fel.
Az alperesnek eszerint törvényes lehetősége volt arra, hogy meghatározza azt az értékhatárt, amely felett a munkavállaló jogviszonyának azonnali hatályú megszüntetéséről intézkedhet, amennyiben a törvényi feltételek fennállnak.
A perben az alperes bizonyította, hogy a felperesnél 2009. november 19-én próbavásárlást végzett, amely során a számlázandó és számlázott áruk értéke között a rendkívüli felmondásban hivatkozott eltérés keletkezett, mert a felperes nem vizsgált meg minden terméket, nem minden árut pakoltatott fel a szalagra és a 10 292 Ft eltérést a munkavégzésének súlyos hiányossága eredményezte.
Aggálytalanul megállapítható az is a tesztvásárlásról szóló jegyzőkönyv, illetve a tanúvallomások alapján, hogy nem minden áru került a szalagra, s a felperes nem számlázott egyes termékeket.
Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a pénztáros munkakörben foglalkoztatott felperes alapvető kötelezettsége volt az áruk leszámlázása, s az ellenértéknek a vevőkkel történő kifizettetése. A perben bizonyított tények alapján e munkaköri kötelezettségét a felperes legalább súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegte. Magatartása megítélése során nem bírt jelentőséggel az, hogy a munkáltató miért nem alkalmazott a lopások elkerülése érdekében biztonsági őrt, illetve mi módon kerültek a termékek elrejtésre a pénztáros által megvizsgálandó csomagban. A másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelte, hogy a felperes többféle áru elrejtését nem észlelte, amelyek között nagyobb méretű és nagyobb súlyú áruk is előfordultak, ezért a felperes hivatkozása, miszerint az alperes szándékosan olyan helyzetbe hozta, hogy hibázzon, a kötelezettségszegése megítélése szempontjából súlytalan.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a próbavásárlás jellegéből adódóan egyszeri alkalom is alapot szolgálhat a munkáltató rendkívüli felmondására, ezért a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül változtatta meg a fellebbezés körében a munkaügyi bíróság határozatát és utasította el a felperes keresetét.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.345/2012.)
1
Azonos szabályt tartalmaz a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény – új Mt. – 78. § (1) bekezdés a) pontja.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás