KÜ BH 2013/257
KÜ BH 2013/257
2013.09.01.
Nem hivatkozhat kellő körültekintésre és ezen az alapon nem igényelheti vissza az áfát a számlabefogadó, ha az adóraktári áruról a jövedéki szabályok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy nem volt a számlakibocsátó tulajdona [2007. évi CXXVII. tv. 119. § (1) bek., 120. §, 127. § (1) bek.].
Az adóhivatal a felperesnél 2008. évre bevallások utólagos vizsgálatát végezte általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben, melynek eredményeképpen 253 555 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére és kiszabta annak járulékait (adóbírság, késedelmi pótlék). A revízió megállapította, hogy a felperes által befogadott, a B. Kft. (a továbbiakban: Kft.) nevében kiállított szeszes ital értékesítéséről szóló bizonylatok tartalmilag nem hitelesek, mert a számlakibocsátó részéről a vizsgált időszakban nem történt adó áthárítás, továbbá többször változtatta a székhelyét, ahol nem volt megtalálható, a vizsgált időben alkalmazottal nem rendelkezett, az ügyvezetője pedig egy szerb származású személy, aki Magyarországon szintén nem volt elérhető. A számlán szereplő adóraktári bélyegzőt az A. L. Kft., mint adóraktár nem ismerte el sajátjaként, ellenkezőleg, úgy nyilatkozott, hogy soha nem állt üzleti kapcsolatban a Kft.-vel, azokat a termékeket, amelyeket a felperes vásárolt más adózó tárolta be, és az adóraktár részére a jövedéki adó megfizetését szintén nem a Kft. teljesítette. Megállapítható tehát, hogy a gazdasági esemény nem a számlán feltüntetett felek között jött létre. Nem járt el a felperes kellő körültekintéssel, amikor a Kft. nevében kiállított számlákat úgy fogadta be, hogy nem győződött meg arról, hogy az arra jogosult állította-e ki, és nem ellenőrizte az áru eredetét sem. Azt nem kívánta vitatni az adóhatóság, hogy a szeszes ital a valóságban létezett, de az nem a számlakiállítótól származott, így ezen számlák alapján adólevonási jogot nem lehet érvényesíteni.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette: ahhoz, hogy egy számla alkalmas legyen az adólevonási jog gyakorlására, nem elég a gazdasági esemény megtörténte, hanem az is kell, hogy a hiteles számla szerint, annak tartalmával egyezően menjen végbe. A számla pedig akkor hiteles, ha valamennyi adata helytálló. Megállapította az alperes, hogy a számlakibocsátó 2008. I. negyedévében csak belföldi termékbeszerzést szerepeltetett bevallásában, a többi időszakban pedig egyáltalán nem tett eleget bevallási kötelezettségének, az Unió területéről származó árubeszerzést nem vallott be. Az A. L. Kft., mint adóraktár a Kft.-t nem is ismerte, tagadta, hogy bármiféle üzleti kapcsolatban álltak volna.
A felperes keresettel fordult a bírósághoz. Kifogásolta, hogy az adóhatóság nem vette figyelembe a vámhatóság véleményét, noha a vámhatóság a felperes tevékenységét folyamatosan – nemcsak az értékesítést illetően – ellenőrizte és mindent rendben talált.
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Mindenekelőtt rögzítette, hogy azon körülményből mely szerint a perben vitatott számlákat a Kft. állította ki, nem következik, hogy az adott adóigazgatási eljárásban a Kft. ügyfél lenne. Hivatkozott e körben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. § (1) bekezdésében foglalt ügyfélfogalomra. Ezt követően idézte az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (5) bekezdését, mely szerint az adóigazgatási eljárásban a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni, amelyhez minden törvényes bizonyítási eszközt felhasználhat. Ezt követően az ítélet idézte az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 119. § (1) bekezdését, 120. § a) pontját, 127. § (1) bekezdés a) pontját, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (1) é (2) bekezdését, amelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy kizárólag az alakilag és tartalmilag hiteles számla szolgálhat az adólevonási jog alapjául.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérte az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
Az Áfa. tv. 119. § (1) bekezdése értelmében: „Az adólevonási jog akkor keletkezik – ha e törvény másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak (120. §) megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.”
A 120. § a) pontja alapján: „Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított.”
A 127. § (1) bekezdés a) pontja szerint: „Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.”
A Kúria megállapította, hogy a rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján az elsőfokú jogerős ítélet nem jogszabálysértő. A Kúriának jelen ügyben a felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban kellett állást foglalnia, hogy az ítélet megfelel-e a meghozatala idején hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, másrészt fenntartható-e az áfa-visszaigénylés körében a korábban alkalmazott joggyakorlat, figyelemmel az Európai Bíróság legújabb – köztük magyar ügyekben hozott – döntéseire is. Ezen – a bíróságok által hivatalból is alkalmazandó – döntések ugyanis több szempontból is pontosították, esetenként enyhítették a korábbi jogfelfogást, különösen a „kellő körültekintés” tartalmi megítélését illetően.
A jelen ügy annyiban speciális, hogy a jogügylet tárgya jövedéki termék. Az adóraktári áru „útjának” nyomon követhetőségét a jövedéki jogszabályok nagyon szigorúan szabályozzák. A felperes tehát olyan áru beszerzése után kívánt áfát visszaigényelni, amelynek hollétét és tulajdoni helyzetét objektív tények alapján lehetett megállapítani. E szerint viszont az áru egyértelműen nem volt a számlakibocsátó Kft. tulajdona. Az adóraktár a kft.-t nem is ismerte.
Ennél fogva a számlán szereplő jogügylet nem az ott feltüntetett felek között ment végbe, a számla súlyos tartalmi hibában szenved, hiteltelen, így adólevonásra alkalmatlan. A felperes által az ügyben felvázolt „feltételezésekre”, az adóraktáron belüli egyébként dokumentumokkal nem igazolható tulajdonosváltásra, a döntést alapozni nem lehetett.
A Kúria úgy ítélte meg, hogy az áru speciális jellege és az arra vonatkozó szigorú jövedéki szabályokra figyelemmel, a felperes a kellő körültekintés körében nem tett meg minden tőle elvárhatót, ez tehát nem lehet jogcím az áfa-visszaigényléshez. Tény, hogy az elsőfokú ítélet minden részletkérdésre nem tért ki, illetve csak érintőlegesen, de ez az ügy érdemi eldöntését nem befolyásolhatta. A Kft. számlái ugyanis olyan súlyos tartalmi hibában szenvedtek, hogy – minden további körülmény vizsgálata nélkül is – alkalmatlanok voltak az adó levonására.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az első fokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.179/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás