PÜ BH 2013/272
PÜ BH 2013/272
2013.10.01.
„Az Ügyész” mint absztrakt közjogi jogalany félként járhat el a polgári perben [Pp. 9. § (4) bek., 48. §, 49. §, 2/2012. KMPJE].
A jogerős végzés által megállapított tényállás szerint a P.-i Törvényszékhez 2012. március 7-én érkezett keresetlevelet a B. Megyei Főügyészség főügyészségi ügyésze, dr. K. G. nyújtotta be külzetén alperesként az „Ügyész”-t, eljáró ügyészi szervként a B. Megyei Főügyészséget jelölte meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés e) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította, mert az volt a jogi álláspontja, hogy a felperesként megjelölt „Ügyész” perbeli jogképességgel nem rendelkezik, az „Ügyész” nem személy, hanem elvont fogalom. A végzés ellen dr. Sz. L., a B. Megyei Főügyészség csoportvezető ügyésze jelentett be a keresetlevéllel megegyező külzetű fellebbezést. A P.-i Fellebbviteli Főügyészség a fellebbezést fenntartotta.
A másodfokú bíróság jogerős végzésében az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában kifejtette: a Pp. 50. § (1) bekezdése értelmében a felek perbeli jog és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét – ha ez iránt kétség merül fel – bíróság az eljárás bármely szakaszában hivatalból vizsgálja, ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor elsődlegesen a keresetlevélben félként megjelölt, a polgári perekben ez idáig elő nem fordult „Ügyész” perbeli jogképességét vizsgálta. A jogerős végzés álláspontja szerint, a felperest benyújtó ügyészre hárult annak igazolása a Pp. 48. §-a alapján, hogy az, akinek a nevében a keresetlevelet és a fellebbezést benyújtotta, a perben fél lehet, a polgári jog szabályai szerint jogok illetik meg és kötelezettségek terhelik, vagy jogszabály őt perbeli jogalanyisággal ruházza fel. A jogerős végzés nem fogadta el azt a felperesi érvelést, hogy az „Ügyész” a pernek egy anyagi jogi jogképesség nélküli speciális alanya lenne. A másodfokú végzés azt az álláspontot fogadta el, hogy a keresetlevélben megjelölt „Ügyész” nem személy, nem egyedileg meghatározott jogalany, és személy összességet sem testesít meg. Utalt arra is, hogy az így megjelölt felperes vagyon-elkülönültséget sem testesített meg. Nyelvtani értelmezést alkalmazva arra a következtetésre jutott, hogy a keresetlevélben, illetve a fellebbezésben megnevezett „Ügyész” nem nevez meg teljes névvel sem személyt, sem dolgot, nem válik tulajdonnévvé, köznév marad, amely egyedileg meghatározott jogalanyt nem takar, perbeli jogalanyisága fel sem merülhet. Ebből következően a jogerős végzés szerint helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A jogerős végzés elemezte azt is, hogy a 3/2012. (I. 6.) LÜ utasítás a jogalkotási törvény értelmében normatív utasítás, amely a Legfőbb Ügyész irányítása vagy felügyelete alá tartozó szervek szervezetét és működését, valamint tevékenységét határozhatja meg. Ezen utasítás rendelkezései közül a Pp. 9. § (5) bekezdése, valamint a 2011. évi CLXIII. törvény (Ügyészségi törvény) 8. § (3) bekezdés által adott felhatalmazás alapján az utasítás 34. § (1) bekezdései alkalmazhatóak a perbeli eljárásban. Ebben az szerepel: ha a Legfőbb Ügyész egyedi vagy általános rendelkezése másként nem rendelkezik, a magánjogi tevékenységet az a Főügyészség, illetve az a helyi ügyészség látja el, amelyik az illetékes bíróság területén működik. Az Ítélőtáblához tartozó ügyekben az Ítélőtábla illetékességi területén működő Fellebbviteli Főügyészség jár el.
A jogerős végzés kifejtette: az eljáró ügyészi szerv valós megnevezése sem pótolja a feltárt hiányosságot. Az ilyen módon megjelölt B. Megyei Főügyészség tekintetében megállapította: az a Legfőbb Ügyészség önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egysége, amely perbeli cselekvőképességgel nem rendelkezik. Kifejtette: a perben a keresetlevél és a fellebbezés benyújtásakor természetes személyek, név szerint megnevezett ügyészek jártak el, arra azonban nem is utaltak, hogy nyilatkozatukat a B. Megyei Főügyészség nevében tették meg. A jogerős végzés arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Pp. 9. § (5) bekezdése, illetve a 3/2012. (I. 6.) LÜ utasítás 34. § (1) bekezdése alapján a B. Megyei Főügyészség ügyészei a P.-i Törvényszék előtt eljárhattak volna. A jogerős végzés megjegyezte azt is, hogy az „Ügyész” illetékmentességgel nem rendelkezik, mert erre vonatkozó rendelkezést az illetéktörvény nem tartalmaz. Ebből következően, amennyiben az „Ügyész” speciális perbeli jogalanynak minősülne, törvényi mentesítés hiányában illetékfizetésre lenne köteles.
A jogerős végzés ellen az ügyész felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben az esetben az eljáró ügyészi szerv a B. Megyei Főügyészség volt, majd pedig a felülvizsgálati kérelmet a Legfőbb Ügyészség is fenntartotta. A felperes a kérelmében azt igényelte, hogy a Kúria a jogerős végzést a P.-i Törvényszék elsőfokú végzésére is kiterjedően helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa a per tárgyalására és új érdemi határozat meghozatalára. A felperes a kérelmében előadta, hogy a jogerős végzés a hatályos jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes.
A kérelemben a felperes kifejtette: a Pp. 9. § (4) bekezdése értelmében abban a perben, amelynek megindítására külön törvény jogosítja fel az ügyészt, vagy amelyet ellene lehet indítani, az ügyész a fél jogait gyakorolja. Az (5) bekezdés alapján a bíróság előtt az ügyészségről szóló törvényi szabály szerint illetékes ügyész jár el. A felperes kifejtette: a polgári perben az ügyész nem félként vesz részt, hanem a fél jogait gyakorló, a törvény által felruházott speciális jogállású, absztrakt jogalanyként. Ehhez képest a Pp. 48. §-ának anyagi jogi jogképességhez igazodó főszabálya nem irányadó az ügyészre, aki a jogvitában nem anyagi jogosult, illetve kötelezett. Az „Ügyész” a polgári perek közjogi felhatalmazása alapján fellépő résztvevője, aki nem a saját, a tételes jog által biztosított vagyoni, illetve egyéb jogai, jogos érdekei megóvása okán, hanem a jogalkotó rendelkezése szerint speciális céllal, a közérdek védelmében, a törvénysértések megakadályozása, illetve kiküszöbölése érdekében jár el. Az ügyészi keresetindítást, perbeli fellépést, illetve egyéb perbeli részvétel jogát megalapozó törvényi rendelkezések nem a Legfőbb Ügyészséget, illetve nem annak egyes szervezeti egységeit, hanem az „Ügyészt” jogosítják az eljárásra. Az ügyészségi törvény 9. § (1) bekezdése a Legfőbb Ügyészséget jogi személynek minősíti. Az ügyészi szervezetben kizárólag a Legfőbb Ügyészség a jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egység, ugyanakkor a Pp. 9. § (4) bekezdésében szereplő „Ügyész” kategóriájával a Legfőbb Ügyészség nem azonosítható. A Legfőbb Ügyészség alapító okirata alapján a megyei főügyészségek a Legfőbb Ügyészség területileg feladata ellátásban elkülönült, de önálló jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységei, ezért perbeli jogképességgel nem rendelkeznek. A felülvizsgálati kérelemben a felperes előadta azt is: a 3/2012. (I. 6.) LÜ utasítás nem telepítette a legfőbb ügyész által a hatáskör gyakorlását a helyi ügyészségi szervekre. A felperes szerint helytállóan szerepel a keresetlevél külzetén „Az Ügyész”, mint felperes, a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően.
A felülvizsgálati kérelemre az alperes észrevételt nem tett.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfőbb Ügyész az adott kérdésben jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta. Ennek indokát abban jelölte meg, hogy az eljáró bíróságok eltérő értelmezéseket fogadtak el. A bíróságok egy része „Az Ügyész” perképességét nem fogadta el, jogképességének hiánya miatt a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, míg más bíróságok „Az Ügyész” által benyújtott keresetlevelet előterjesztett kérelmet befogadták, az ügyet érdemben elbírálták, de az érdemi határozatokban valamely főügyészséget tüntették fel felperesként, illetve kérelmezőként. Más bíróságok „Az Ügyész” keresetindítási jogosultságát teljes egészében elfogadták, és érdemi határozatukban ennek megfelelően az „Ügyész”-t tüntették fel felperesként, illetve kérelmezőként.
A kérelem folytán a Kúria 2012. november 5-én meghozta a 2/2012. közigazgatási-munkaügyi-polgári jogegységi határozatát a fél jogának ügyész általi gyakorlásáról. Ebben megállapította: az ügyész a fél jogainak gyakorlására a törvény által feljogosított absztrakt közjogi jogalany. Azokban a polgári peres vagy nemperes eljárásokban, amelyeket külön törvény alapján indít, vagy amelyeket ellene indítanak, felperesként, illetve alperesként vesz részt az eljárás valamennyi szakaszában. „Az Ügyész”-t, mint absztrakt közjogi jogalanyt az illetékes ügyészi szerv képviseli, amely eljárási szakaszonként változhat. A Kúria tehát megalapozottnak találta a felperesnek a jelen perben is kifejtett jogi álláspontját „Az Ügyész” perbeli jogképességét illetően. A jogegységi határozat indokolása kifejtette: tekintettel arra, hogy azok a törvények, amelyek az ügyészt keresetindításra jogosítják fel, nem nevesítik az eljárásra jogosult ügyészséget, hanem egyszerűen csak az ügyész szót használják, levonható az a következtetés, hogy az ügyészség érdekvédelmi feladatai körében az ügyész, mint általános jogalany jár el. Az ügyész tehát sui generis jogalanyként indíthat keresetet, amihez nem szükséges az, hogy magánjogi jogalanyisággal (jogi személyiséggel), illetve a Pp. 48-49. §-ai szerinti jogképességgel és perbeli cselekvőképességgel rendelkezzen. Mindebből az következik, hogy a törvényi felhatalmazás alapján eljáró ügyészt speciális, absztrakt jogalanynak kell tekinteni, aki tevékenységi körében az ügyészségi törvényben, illetve annak felhatalmazása alapján kiadott Legfőbb Ügyészi utasításban meghatározott ügyészi szerv útján jogosult eljárni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a speciális perbeli jogalany megjelölésére „Az Ügyész” kifejezést kell alkalmazni (feltüntetve az adott eljárási szakban eljáró ügyészi szervet).
A Kúria jogegységi határozata a bíróságokra nézve kötelező [2011. évi CLXI. törvény 24. § (1) bekezdés c) pont]. A jogegységi határozatból kitűnik, hogy az eljárt bíróságok helytelenül, jogszabálysértően értelmezték a jogszabályi rendelkezéseket, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős végzést az elsőfokú végzésre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a bíróságnak érdemben kell elbírálnia a felperesnek az alperesi egyesület megszüntetésére irányuló keresetét.
A jogerős végzésnek „az Ügyész” illetékmentességével kapcsolatos álláspontja – azon túlmenően, hogy a perképesség hiánya ezen okfejtés alapján sem állapítható meg – téves. Kétségtelen, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv. 5. §-a az absztrakt jogalanyként perképességgel rendelkező „Ügyész” illetékmentességéről kifejezetten nem rendelkezik. Ettől függetlenül eljárási illeték megfizetésére, illetve perköltség megfizetésére a Pp. általános szabályai alapján kizárólag az az eljárásban résztvevő fél köteles és kötelezhető, aki perbeli jogképességgel rendelkezik. Az a személy, aki a Pp. és a Ptk. szabályai szerint perbeli jogképességgel nem rendelkezik, azonban külön jogszabály részére perképességet biztosít (pl. sajtó-helyreigazítási perben az írott sajtó esetén a szerkesztőség, adattal kapcsolatos perben a jogképességgel nem rendelkező adatkezelő stb.) a fentiekből következően sem illeték, sem perköltség megfizetésére nem kötelezhető. Ebből következően az új joggyakorlat alapján perképességgel rendelkező „Ügyész” sem illeték, sem perköltség megfizetésére nem kötelezhető, jóllehet a perben eljárhat. Mindebből következik – miután az alperes az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján személyes illetékmentességet élvez, hogy a le nem rótt mérsékelt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § alapján az állam viseli.
(Kúria Pfv. IV. 21.769/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás