PÜ BH 2013/274
PÜ BH 2013/274
2013.10.01.
Igényper addig indítható sikerrel, amíg a végrehajtási ügyben eljáró bíróság a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldásáról vagy az értékesítése során befolyt összeg kiutalásáról intézkedni tud. A végrehajtási eljárás befejezését követően az, aki egyébként igénykereset indítására jogosult lett volna, nem léphet fel a végrehajtást kérővel szemben a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igénnyel. Az, aki igényper indítására jogosult lett volna a végrehajtási eljárás eredményes vagy részben eredményes befejezése után, az adóssal szemben érvényesítheti igényét, figyelemmel arra, hogy a gazdagodás, a vagyoneltolódás az adós javára következett be azáltal, hogy nem az adós vagyontárgyának értékesítése miatt szűnt meg, illetve csökkent az adós tartozása. [Ptk. 120. § (1) bek., 361. § (1) bek.; Pp. 371. § (1) bek., 376. § (1) bek., 377. § (1) és (2) bek.].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes a 2010. február 25-én megkötött kölcsönszerződés alapján 3,8 millió forint kölcsönt nyújtott a perben nem álló adósnak személygépkocsi megvásárlásához. Az adós a kölcsönszerződés biztosítékaként az általa megvásárolt gépkocsira vételi jogot engedett a felperes részére, a vételi jog biztosítására pedig a szerződő felek kikötötték a gépkocsi elidegenítési és terhelési tilalmát. A felperes 2010. december 6-án felmondta a kölcsönszerződést és ugyanezen a napon kelt nyilatkozatával gyakorolta vételi jogát, és felhívta az adóst a gépjárműnek, tartozékainak és okmányainak a kiadására. Az adós élettársa 2010. december 10-én átvette a felmondást, azonban a gépjármű nem került a felperes birtokába.
Az alperes (mint végrehajtást kérő) kérelmére az adós ellen indult végrehajtási eljárásban a végrehajtó 2011. január 20-án lefoglalta az előbbiekben említett személygépkocsit. A felperes a végrehajtó tájékoztatása alapján 2011. január 25-én értesült a foglalásról. A végrehajtó 2011. január 28-án ingóárverést tűzött ki 2011. március 1. napjára, azonban 2011. február 22-én – a végrehajtási eljárás résztvevőinek kívánságára – 3 millió forint vételáron árverésen kívül értékesítette a gépkocsit, és a 3 millió forintból a 745 044 forint végrehajtási költség, valamint a 63 790 forint általános költségátalány levonása után fennmaradt összeget kifizette az alperesnek.
A felperes 2011. március 21-én előterjesztett keresetében a gépkocsi 3 millió forint vételárának megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetének jogalapjaként a Pp. 371. § (1) bekezdését, valamint a Pp. 377. § (2) bekezdését jelölte meg, és arra hivatkozott, hogy kötelmi igénye megelőzte a végrehajtási igényt, ezért az akadályát képezte a gépkocsi értékesítésének.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hangsúlyozta, hogy nem „jogalap nélkül” gazdagodott a felperes rovására, mert az általa kezdeményezett és a Vht. előírásainak megfelelően lefolytatott végrehajtási eljárásban a lefoglalt gépkocsi értékesítéséből befolyt vételárat kapta meg a végrehajtótól.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a keresetlevél 2011. március 21-i benyújtásának időpontja előtt, 2011. február 22-én megtörtént a perbeli gépkocsi árverésen kívüli értékesítéséből befolyt vételár kifizetése az alperes részére. A felperes nem érvényesítette kellő időben a lefoglalt gépkocsira vonatkozó igényét, igénykeresetét késedelmesen, jóval a foglalásról való tudomásszerzése után terjesztette elő, amikor már megtörtént a befolyt vételár kifizetése.
Az elsőfokú bíróság további indokai szerint a felperes a végrehajtási eljárásban nem kaphat kárpótlást, és az alperes ellen sem érvényesíthet igényt: az alperes mint végrehajtást kérő részére nem történt tartozatlan fizetés, és az sem állapítható meg, hogy az alperes alaptalanul gazdagodott volna a felperes terhére. A felperes az adóstól követelhet kártérítést azon az alapon, hogy az adós tartozását a felperes vagyontárgyából hajtották be.
A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helyt adott a keresetnek: megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az alperest 3 millió forint megfizetésére kötelezte a felperes javára.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes vételi jogát a 2010. december 6-án kelt és az adóshoz 2010. december 10-én megérkezett nyilatkozattal gyakorolta, amelynek eredményeként ugyan nem szerezte meg a gépjármű tulajdonjogát (annak átadása ugyanis nem történt meg), de olyan kötelmi jogosultsága keletkezett, amely a gépkocsi végrehajtás során történő értékesítésének az akadályát képezte, így alappal kérhette volna a gépjármű foglalás alóli feloldását. A gépjárművet – árverésen kívül – még azt megelőzően értékesítették, hogy a végrehajtási igénypert megindíthatta volna, ezért a Pp. 377. § (2) bekezdése értelmében a gépkocsi értékesítéséből befolyt vételárra tarthat igényt.
Rámutatott a másodfokú bíróság: amennyiben a végrehajtás során befolyt összeget már teljes egészében a végrehajtást kérő követelésének a kielégítésére fordították, és ezért a vételárnak megfelelő összeg kiutalására nincs lehetőség, a bíróságnak a végrehajtást kérő alperest kell köteleznie, hogy fizesse meg az igénylő felperes részére azt az összeget, amely a lefoglalt vagyontárgy értékesítéséből folyt be.
A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása végett – az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Érvelése szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő: a felperes a vételi jog gyakorlása ellenére nem szerezte meg a gépkocsi tulajdonjogát, a Pp. 377. § (2) bekezdése pedig nem ad alapot arra, hogy a bíróság olyan keresetnek adjon helyt, melyben a felperes az elárverezett vagyontárgy felosztott vételárát követelje vissza. Az elsőfokú bíróság helyes indokok alapján utasította el a keresetet, mert a felperes nem a kellő időben érvényesítette az igényét.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. a 371. § (1) bekezdésének megfelelő igénykereset megindítására nem állapít meg határidőt. Figyelemmel azonban arra, hogy az igénykereset – annak lényegét tekintve – a lefoglalt vagyontárgy foglalás alól történő feloldását teszi lehetővé, s ezáltal annak végrehajtási értékesítését akadályozhatja meg, eredményes igénykereset csupán addig az időpontig nyújtható be, amíg erre lehetőség van, azaz a foglalás fennáll.
A Pp. 377. § (2) bekezdése az időben – a foglalás fennállása alatt – benyújtott igénykereset elbírálásának lehetőségét hosszabbítja meg abban az esetben, amikor a lefoglalt vagyontárgy értékesítése időközben megtörtént, de az értékesítésből befolyt vételár még rendelkezésre áll. A Pp. 377. § (2) bekezdését a bírói gyakorlat kiterjesztően értelmezi: eszerint nemcsak a bírói döntésre, hanem az igénykereset benyújtására is lehetőség nyílik mindaddig, amíg a pert tárgyaló bíróság az értékesítésből befolyt összeg kiutalásáról intézkedni tud.
Abban az esetben, ha az igénykereset benyújtása időben történt (tehát amikor a foglalás még fennállt vagy amikor a vételár még kiutalható volt), azonban a bírósági határozat meghozatalának időpontjára a végrehajtás során befolyt összeget már a végrehajtást kérő részére kifizették, a bíróság a pervesztes alperest (a végrehajtást kérőt) annak az összegnek a megfizetésére kötelezheti, amely a vagyontárgy értékesítéséből hozzá befolyt. (Ez az összeg nem feltétlenül azonos a vagyontárgy reális értékével: előfordulhat az is, hogy attól alacsonyabb. Az alperes helytállási kötelezettsége semmiképpen nem terjedhet túl a vagyontárgy részére kifizetett vételárának összegén.)
Az igényper lényegéből ered ugyanakkor az a következmény is, hogy az igénykereset nem vezethet sikerre, ha a benyújtása a lefoglalt vagyontárgy végrehajtási értékesítéséből befolyt összeg felosztását követően, a végrehajtási eljárás befejeződése után történt, hiszen ekkor már nincsen lehetőség sem a foglalás feloldására, sem a letétben kezelt vételár kifizetésére.
A felperes keresetének jogszabályi alapjaként ugyan a Pp. 371. § (1) bekezdését és 377. § (2) bekezdését jelölte meg (amely rendelkezéseknek megfelelően végrehajtási igénypert kívánt indítani), de mivel az alperes pénzben történő marasztalását kérte, az elsőfokú bíróság annak lehetőségét is vizsgálta, hogy a kereset a keresetlevélben megjelölttől eltérő jogszabályi alapon eredményesnek bizonyulhat-e az alperessel szemben. Helytálló azonban az elsőfokú bíróság álláspontja abban is, hogy a kereset ekként sem alapos.
E vonatkozásban arra mutat rá a Kúria, hogy a végrehajtási eljárás befejezését követően az, aki egyébként igénykereset indítására jogosult lett volna, a végrehajtást kérővel szemben nem léphet fel a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igénnyel, mivel nem valósulnak meg ennek a Ptk. 361. § (1) bekezdésébe foglalt fogalmi elemei. Ha ugyanis a végrehajtást kérő a szabályszerűen lefolytatott végrehajtási eljárás eredményeként, a végrehajtótól jutott hozzá a végrehajtás során behajtani kívánt követeléséhez, a részére történt kifizetés nem „jogalap nélküli”, a gazdagodás” pedig nem nála, hanem az adósnál jelentkezik: az adós vagyoni előnye abban áll, hogy tartozása csökken vagy megszűnik a más tulajdonában álló (vagy mást egyéb jogon megillető) vagyontárgy értékesítésének következményeként.
A felperes azzal, hogy elmulasztotta a halasztó hatályú igényper megindítását, illetve nem olyan időpontban terjesztette elő az igénykeresetét, amikor a bíróság még rendelkezni tudott volna a lefoglalt vagyontárgy foglalás alól történő feloldásáról vagy az értékesítése során befolyt összeg kiutalásáról, magára vonta annak következményét is, hogy vagyoni veszteségének rendezése érdekében az adóssal szemben kell fellépnie, adott esetben külön per keretében.
Hozzáteszi a Kúria, hogy a gépjármű tulajdonjogát hatósági árverésen megszerzőt – amennyiben jóhiszeműsége megállapítható – a Ptk. 120. § (1) bekezdése védi.
A kifejtettek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Pfv. I. 20.885/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás