BÜ BH 2013/293
BÜ BH 2013/293
2013.11.01.
I. Annak a kérdésnek a megítélésekor, hogy közlekedési útvonalon akadály létesítése bűncselekményt valósít-e meg, nem a tulajdoni és birtokhelyzetnek van jelentősége [1978. évi IV. tv. 184. §].
II. A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény törvényi tényállásában szereplő „közlekedési útvonal” fogalma értelmezésekor a ténylegesség a döntő, e fogalom alá tartozik minden olyan terület, amelyen közlekedés folyik [1978. évi IV. tv. 184. §].
I. A városi bíróság a 2011. március 9. napján kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki közlekedés biztonsága elleni bűntettben [1978. évi IV. tv. (Btk.) 184. § (1) bekezdés]. Ezért őt 2 évre próbára bocsátotta.
Az ügyész által a terhelt terhére, büntetés kiszabása végett, a terhelt által pedig felmentésért bejelentett fellebbezés folytán a törvényszék a 2012. március 13. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a terheltet próbára bocsátás helyett megrovásban részesítette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített, pontosított és kiegészített tényállás szerint a terhelt 1982. évben megvásárolta egy ingatlan fele részét.
A vásárlás évében a Városi Tanács VB Műszaki Osztálya arról tájékoztatta a terheltet, hogy az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény értelmében az ingatlanból 198 m2 területrész – a terhelt általi megvásárlás előtt – igénybevételre került. E terület-részre a törvény 18. §-ának (1) bekezdése értelmében kártalanítás nem jár.
A fenti igénybevétel az ingatlan-nyilvántartásba feltüntetésre nem került, térképészeti munkarészek nem készültek és az igénybevételről határozat nem született.
A birtokháborítás megszüntetése iránt a terhelt által indított perben a T. Városi Bíróság a 2002. január 10. napján kelt – és a megyei bíróság ítélete folytán 2002. május 17. napján jogerőre emelkedett – ítéletével arra kötelezte a polgármesteri hivatalt, hogy a vitás ingatlanrészt bocsássa a terhelt és tulajdonostársa birtokába. A birtokba adásra 90 napos határidőt biztosított.
E jogerős bírósági határozat alapján a terhelt a 198 m2 területű ingatlanrészt 2004. július 9. napján 15.20 órakor a bírósági végrehajtótól birtokba vette.
A birtokbavétel időpontjában az Ú. utca és T. utca kereszteződése, illetőleg a T. utca aszfaltozott, közforgalom elől el nem zárt terület volt. A kihelyezett közlekedési jelzőtáblák szerint egyirányú forgalmi rend érvényesült 40 km/h sebességkorlátozással. Mindezt – ugyancsak a T. utca torkolatánál – „Tehergépkocsival behajtani tilos” és „kivéve célforgalom” kiegészítő táblák egészítették ki.
2005. július 9. napján – a birtokbavételt követően egy évvel – a terhelt a tulajdonában és birtokában lévő T. utca melletti 198 m2 területen elhelyezett egy 5,4 colos szerkezeti acélból készült 2 m magas csövet, melynek talpát lapos acélból 3 furattal az aszfalthoz rögzítette és a rögzítést a tartóoszlop aljára hegesztett lapos acéllal és egy mosdó konzol segítségével csavarkötéssel erősítette meg.
A terhelt ezen 2 m magas csőhöz hegesztéssel rögzített egy 1,65 m ¤ 1,25 m szerkezeti acélból készült téglalap alakú, szerkezeti acélból készült rácsozattal ellátott testet, mely a rúd körül mozgatható volt. Az ily módon elkészített és az úttesthez rögzített műtárgy – a terhelt szóhasználata szerint – „nyitott kapu” a tartóoszloppal együtt kb. 40-45 kg volt.
A 2 m magas oszlopon 1,2 m magasságban a terhelt egy piros prizmát, valamint egy rongydarabot helyezett el. Az ily módon kihelyezett műtárgy az egyirányú T. utca aszfaltozott úttorkolatát mintegy 20-25%-kal szűkítette le.
A terhelt a fenti cselekményével a tulajdonában és birtokában lévő területről a gépjárműforgalmat kizárta. A műtárgy kihelyezésével a közlekedés biztonságát veszélyeztette, mert az a méreténél és tömegénél fogva is alkalmas volt sérülés okozására. A rögzítése nem volt megfelelő, így akár egy nagyobb szél is eldönthette volna. A terhelt azzal a mulasztásával is veszélyeztette a közlekedés biztonságát, hogy az általa előidézett veszélyre (a kihelyezett műtárgyra, amely az aszfaltozott útburkolat szélességét mintegy 20-25%-kal csökkentette) nem hívta fel az arra közlekedők figyelmét megfelelő jelzések kihelyezésével. A megfelelő jelzések minimálisan a következők lettek volna: piros, fehér haránt csíkozású fényvisszaverő jelzés, éjszaka sárga színű villogófény, és a műtárgy kikerülésének irányát jelző tábla. A terhelt által kihelyezett prizma és rongy-darab nem felelt meg annak a célnak, hogy az akadályra, az annak biztonságos kikerüléséhez szükséges távolságból felhívja az arra közlekedők figyelmét.
A terhelt által kihelyezett műtárgyat 2005. július 9. napján 16.40 óra körüli időben a járőrözést folytató rendőrjárőr észlelte és azután Police feliratú kék, másnap pedig az önkormányzat sárga terelőszalaggal jelölte meg.
A műtárgy kihelyezését követően a terhelt és városi önkormányzata között megállapodás jött létre a terhelt tulajdonában álló és birtokába tartozó 198 m2 terület pénzügyi sorsának rendezésére, így ezt követően a terhelt az általa létesített műtárgyat 2005. július 29. napján este 20.00 óra körüli időben elbontotta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján. Abban részletezte ingatlana 198 m2-es területrészére vonatkozó jogvitáit, a területrészt érintő jogerős ítélet és az ahhoz kapcsolódó végrehajtási eljárás álláspontja szerinti következményeit. Az állami visszaéléssel, nem tevéssel szembeni alkotmányos önhatalmi jogára hivatkozással kétségbe vonta cselekménye jogellenességét és társadalomra veszélyességét. Összességében bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte.
A Legfőbb Ügyészség a terhelt felülvizsgálati indítványát részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. A legfőbb ügyészi álláspont szerint az indítvány abban a részében törvényben kizárt, melyben a tényállás megalapozatlanságával, a bizonyítékok mikénti mérlegelésével kapcsolatos, míg a társadalomra veszélyesség megállapításával, illetve a veszélyhelyzet kialakulásával összefüggő részében alaptalan.
Az ügyészi átiratban kifejtett álláspont szerint a terhelt közlekedési útvonalként funkcionáló területen sérülés okozására alkalmas akadályt létesített. Azt nem rögzítette megfelelően és nem látta el megfelelő jelzésekkel, így az akadály a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztette.
A terhelt terhére megállapított cselekmény társadalomra veszélyességének a megítélése szempontjából a tulajdon és birtokviszonyoknak nincs jelentősége. A terhelt bűnösségének megállapítása és cselekményének minősítése, miként az alkalmazott intézkedés is összhangban áll az anyagi jogszabályokkal. A Legfőbb Ügyészség ezért a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a terhelt védője a terhelt indítványához mindenben csatlakozva a terhelt felmentését kérte.
A legfőbb ügyész képviselője felszólalásában az átiratukban foglaltakat változatlanul fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a terhelt közlekedési útvonalon akadály létesítésével veszélyhelyzetet hozott létre, és az általa alkalmazott jelzések elégtelenségére figyelemmel ez a helyzet a közlekedés résztvevőire tényleges veszélyt jelentett. Mindezek alapján a jogerős határozat hatályában fenntartását indítványozta.
A terhelt felszólalásában fenntartotta mindazt, amit egyrészről az eljárás során, másrészről a felülvizsgálati indítványában és az ahhoz csatlakozó irataiban előadott. Hangsúlyozta, hogy a hatóságok vele szemben törvénytelenül jártak el. Nem közlekedési útvonalon hajtotta végre a terhére rótt cselekményt. A saját tulajdonát és birtokát védte, ezért a felmentését kérte.
A Kúria a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak, a legfőbb ügyész indítványát alaposnak találta.
A Kúria a felülvizsgálat eredményeként azt állapította meg, hogy az alapul fekvő ügyben a büntetőeljárás jelentős mértékben elhúzódott. A Legfelsőbb Bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzése folytán az ügyben az első- és másodfokú eljárást is meg kellett ismételni. Még a megismételt eljárásban született első- és másodfokú ítélet is kitér olyan mozzanatokra, amelyeknek a terhelt büntetőjogi felelőssége szempontjából nincs jelentősége. Az elsőfokú bíróság jogi indokolásának továbbra is voltak aggályos pontjai, melyeket azonban a megismételt eljárásban másodfokon eljárt törvényszék is észlelt. A másodfokú bíróság a tényállás és a jogi indokolás megfelelő korrekciójával érdemben helyes döntést hozott és azt maradéktalanul meg is indokolta.
Annak megítélésénél, hogy a terhelt cselekménye bűncselekménynek minősül-e, az érintett terület tulajdon- és birtokviszonyainak nincs jelentősége. Az 1978. évi IV. tv. 184. §-a a közlekedés résztvevőinek biztonságát védi és e védelem szempontjából a tulajdon- és birtokviszonyok közömbösek.
Ugyanígy nincs jelentősége a tulajdoni- és birtokhelyzetnek abból a szempontból sem, hogy az adott terület „közlekedési útvonal”-nak minősül-e az adott bűncselekmény szempontjából. Helyesen rögzítette e körben a másodfokú bíróság, hogy közlekedési útvonalnak tekintendő minden olyan terület, amely közlekedés számára szolgál és arra igénybe vehető.
Azért rója fel a jogerős ítélet a közlekedési útvonalon elhelyezett tárgy megfelelő megjelölésének hiányát, mivel a terhelt annak elhelyezésével a közúti közlekedés résztvevőit veszélyeztette. E veszély elhárításának módja lehetett volna a megfelelő megjelölés.
A Kúria mindezekre figyelemmel a terhelt felülvizsgálati indítványát alaptalannak találta, ezért a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.236/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás