BÜ BH 2013/3
BÜ BH 2013/3
2013.01.01.
Csalás bűncselekménye esetén, ha a sértett a megtévesztés eredményeként hosszabb időn keresztül, több részletben fizet ki pénzt az elkövetőnek, a bűncselekmény az utolsó kifizetéskor fejeződik csak be, ezért az elévülés is ettől az időponttól kezdődik [Btk. 34. § a) pont, Btk. 318. §].
A városi bíróság a 2010. május 6-án kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pontja]. Ezért őt 200 napi tétel (300 forint egy napi tétel összegű), összesen 60 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A terhelttől lefoglalt 1 db gimnáziumi érettségi bizonyítványt elkobozta. Kötelezte őt a megyei földhivatal magánfél részére 4 112 608 forint kár és a le nem rótt illeték megfizetésére.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 1995-ben szóba elegyedett egy körülbelül 25 éves férfival, aki azt mondta neki, hogy tud számára érettségi bizonyítványt szerezni. A terhelt belement az ügyletbe. Közölte vele a lakcímét, valamint a személyes adatait, és átadott részére 60 000 forintot.
Néhány nap múlva ettől a férfitől kapott egy csomagot postai úton, melyben a nevére kiállított érettségi vizsgát igazoló érettségi bizonyítvány volt. Az okirat 1995. május 23-án kelt.
A terhelt ezt az érettségi bizonyítványt benyújtotta akkori munkáltatójához, a megyei kárrendezési hivatalhoz, melynek alapján 1995. június 30. napjától Ügykezelő 3. besorolásból Előadó I. besorolásba, majd 1996. április 1-jétől Főelőadó III. besorolásba került.
A terhelt 1998. január 6-tól áthelyezéssel a körzeti földhivatal dolgozója lett, köztisztviselőként, főelőadói besorolásban. Új munkahelyén ténylegesen földhasználati nyilvántartói feladatokat látott el. Önállóan hozott döntéseket, határozatokat, kiadmányozási joggal rendelkezett.
2004. szeptember 3-án a terhelt megkezdte tanulmányait a K. Főiskola Kertészeti Karán. Ezzel kapcsolatban a terhelt és a körzeti földhivatal tanulmányi szerződést kötött. Eszerint a munkáltató 50%-ban hozzájárult a tanulmányok költségeihez.
A megyei földhivatal vezetője 2009 februárjában egy névtelen levél alapján vizsgálatot kezdeményezett a terhelt érettségi bizonyítványának ügyében. Munkaviszonya 2009. március 17-én szűnt meg a körzeti földhivatalnál, amelynek vezetője másnap feljelentést tett ellene.
A terhelt a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) alapján a valós végzettségénél magasabb besorolási osztályba került. Emellett tanulmányi szerződése alapján a felsőfokú képzéséhez 188 954 forint költségtérítést vett igénybe.
1998. január 6. és 2009. március 17. között a terhelt által kapott bér (11 732 980 forint és a végzettsége szerinti bér (8 798 350 forint) különbözete 2 934 630 forint volt.
Ebben az időszakban a munkáltatói közteher – a kapott bér után 3 884 784 forint és a végzettségének megfelelő bér után 2 895 760 forint – különbözete 989 024 forintot tett ki.
Ennek megfelelően a terhelt előző időszakban 188 954 forint + 2 934 630 forint + 989 024 forint, összesen 4 112 608 forint kárt okozott a földhivatalnak, mint kifizetőhelynek a munkabér és a költségtérítés felvételével.
A terheltet érettségi nélkül a hivatalban nem is tudták volna alkalmazni. Emellett a terheltnek kiadmányozási joga volt, önálló döntéseket is hozott.
Az elsőfokú bíróság szerint a terhelt egyrészről tévedésbe ejtéssel, másrészről pedig tévedésben tartással valósította meg a csalás elkövetési magatartását azáltal, hogy az általa előidézett tévedést utóbb nem oszlatta el, hanem megerősítette és kihasználta azt. Éveken keresztül fenntartotta azt a valótlan látszatot, hogy érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik. A terhelt megtévesztése – a tévedésben tartás – 2009. március 15. napjáig állott fenn, amikor a munkaviszonya megszüntetésre került.
A terhelt a megtévesztő magatartást abból a célból fejtette ki, hogy jogtalanul többletpénzhez jusson. Az általa a megyei földhivatalnak, mint kifizetőhelynek (sértettnek) okozott kár három elemből tevődik össze: egyrészről a kapott bér és a végzettsége szerinti bér különbözete, másrészről a munkáltatói többletteher különbözete, és végül a felsőfokú tanulmányaira kapott költségtérítés összege. Az összes kár 4 112 608 forint.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a terhelt terhére megállapított csalás elkövetési magatartása a hamis érettségi bizonyítvány bemutatásával valósult meg. Ez volt az a tevékenység, amelynek következtében a megtévesztett munkáltató – akinek 2008-ban ismét bemutatta a hamis okiratot – az érettségi bizonyítványhoz kötött „földhasználati nyilvántartó” munkakörbe nevezte ki.
A terhelt tudta azt is, hogy érettségi bizonyítvány hiányában nem járhat főiskolára és a tanulmányi támogatást sem veheti igénybe.
A terhelt tehát legalább egy alkalommal megtévesztette a munkáltatóját. Ezt követően a kár halmozódó jelleggel állt be, minden hónapban növekedve azzal az összeggel, amelyet a Magyar Államkincstár a földhivatal kérésére kellő jogi alap nélkül kiutalt.
A terhelt a megtévesztő magatartásával okozati összefüggésben a neki jogszerűen járó jövedelemnél magasabb bérezésben részesült. Olyan juttatásban, amelyet a Magyar Államkincstár a valóságos tények ismeretében nem finanszírozott volna. Ezzel az összeggel tehát a Magyar Államkincstár vagyonában értékcsökkenés következett be, amely a Btk. 137. §-ának 5. pontja értelmében kárként jelentkezett.
A terheltnek az a mulasztása, hogy a megtévesztést követően utóbb, a jogosulatlanul megnövelt illetményének havonta ismétlődő felvételekor a munkáltatóját a helytelen elképzelésében meghagyta – az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétesen – tévedésben tartásként nem értékelhető. Elsősorban azért, mert ezen elkövetési magatartás megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a létező tévedés az elkövetőtől függetlenül keletkezett, aki ezt kihasználva a tévedést nem oszlatja el, vagy – éppen ellenkezőleg – azt még meg is erősíti. A jelen ügyben azonban nem erről van szó.
Emellett nyilvánvalóan nem volt elvárható a terhelttől, hogy saját vagyon elleni bűncselekményét maga leplezze le.
A bűncselekmény által előidézett kár halmozódó jelleggel egészen a terhelt leleplezéséig követhető. A bűncselekmény ekkor fejeződött be.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Abban elsősorban arra hivatkozott, hogy a kár hiányában a terhelt bűncselekményt nem követett el. A terhelt a részére kifizetett illetményért, munkabérért ellenszolgáltatást nyújtott, munkát végzett. A munkaköre szerinti földhasználati nyilvántartói feladatokat ellátta. Amennyiben e feladatokat nem ő végzi el, úgy azt más munkavállalónak kellett volna elvégeznie, akinek a sértett ugyanilyen összegű illetményt fizetett volna.
A kár mértékének a bíróság által alkalmazott számítása jogszabályba ütközik. Amint ezt a bíróság is megállapította, a terhelt által ellátott feladatokat csak érettségivel rendelkező személy láthatta volna el. A körzeti földhivatal ügykezelőket nem alkalmazott. Középfokú végzettség nélkül a földhivatalnál nem lehetett szellemi munkát végezni. Érettségi nélkül a terheltet a hivatalban egyáltalán nem tudták volna alkalmazni. A terhelt középfokú végzettség hiányában ügykezelői feladatokat nem láthatott volna el. Az ügykezelői illetmény ezért, mint a kár számításának alapja nem vehető figyelembe. Mindezek alapján a terhelt marasztalása a büntető anyagi jog szabályait sérti.
A védő másodsorban hivatkozott arra, hogy a csalás elkövetése elévült, mert – amint azt a másodfokú bíróság is megállapította – a terhelt csupán egyetlen alkalommal tévesztette meg a munkáltatóját. Akkor, amikor a hamis közokirat felhasználásával azt a látszatot keltette, mintha érettségivel rendelkezne.
A terhelt elkövetési magatartása a hamis közokirat felhasználásával befejeződött, és ezzel a bűncselekmény elévülése megindult. Miután a hamis közokirat felhasználására 1995-ben került sor, így az elévülési idő már 2007-ben lejárt.
Előadta harmadsorban a védő, hogy a megyei földhivatal felülvizsgálati indítványára a Legfelsőbb Bíróság a magánfél polgári jogi igényét elbíráló rendelkezését hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A városi bíróság a megyei kormányhivatal földhivatala által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította. A Btk. 77/B. § (5) bekezdésének a) pontja alapján nem rendelhető el vagyonelkobzás arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál. Mivel jelen esetben a földhivatal polgári jogi igénye fennáll, így a vagyonelkobzás elrendelése a hivatkozott anyagi jogszabályba ütközik. Ezért, amennyiben a Kúria a felmentésre irányuló indítványnak nem ad helyt, úgy a jogerős ítélet vagyonelkobzás mellőzésére vonatkozó megváltoztatása indokolt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a csalás törvényi tényállásának elemei maradéktalanul megvalósultak. A felülvizsgálati indítvány álláspontjával ellentétben a kár azért következett be, mert a terhelt a hamis érettségi bizonyítvány felhasználásával tévedésbe ejtette a munkáltatóját, és a neki jogszerűen járó jövedelemnél magasabb bérezésben, valamint olyan költségtérítésben részesült, amelyet a sértett a valós tények ismeretében nem finanszírozott volna.
Téves a bűncselekmény elévülésére hivatkozás, mivel a terhelt a bűncselekményt az utolsó havi munkabér felvételével fejezte be. Ettől az időponttól pedig a nyomozás elrendeléséig öt évnél kevesebb idő telt el.
A másodfokú bíróság nem alkalmazott törvénysértő intézkedést, amikor a terhelttel szemben vagyonelkobzást rendelt el. A polgári jogi igény érvényesítésének egyéb törvényes útra utasítás esetén ugyanis a Btk. 77/B. § (5) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének (BKv. 69. számú vélemény II. pontja).
Mivel a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés sem történt, ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria az első- és másodfokú bíróság ítéletét hatályában tartsa fenn.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta.
A legfőbb ügyész képviselője a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakkal egyező nyilatkozatot tett.
A Kúria a felülvizsgálati indítványokkal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványt és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát részben találta alaposnak.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A védő szerint ilyen anyagi jogi szabálysértés valósult meg, mert kár hiányában a terhelt bűncselekményt nem követett el. A terhelt a részére kifizetett illetményért, munkabérért ellenszolgáltatást nyújtott, munkát végzett, a munkaköre szerinti földhasználati nyilvántartói feladatokat ellátta. Mindemellett a büntetőeljárás megindításának időpontjában a terhére rótt bűncselekmény már elévült.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdése szerint a csalás bűncselekményét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
A felülvizsgálat során irányadó tényállás szerint a terhelt érettségihez kötött munkakörben dolgozott. Érettségi nélkül a földhivatalban nem is tudták volna alkalmazni.
A terhelt azonban a kinevezését követően a munkakörében reá háruló feladatait ellátta. Kiadmányozási joga volt, önálló döntéseket is hozott. Az általa meghozott, illetve kiadmányozott államigazgatási döntések érvényességét nem érintette az a körülmény, hogy nem rendelkezett érettségi bizonyítvánnyal. Önmagában abból fakadóan, hogy ugyanezt a munkakört nem egy érettségi bizonyítvánnyal rendelkező személy, hanem az érettségi bizonyítvánnyal nem rendelkező terhelt töltötte be, a munkáltatóját kár nem érte. Kár hiányában pedig a csalás bűncselekménye nem valósult meg.
A bíróságok azt helyesen állapították meg, hogy a terhelt a megtévesztő magatartást abból a célból fejtette ki, hogy jogtalanul többletpénzhez jusson. Megtévesztő magatartását jogtalan haszonszerzési célzatból tanúsította. Azt viszont már tévesen állapították meg, hogy az általa a megyei földhivatalnak, mint kifizetőhelynek (sértettnek) okozott kár három elemből tevődik össze. Egyrészről a kapott bér és a terhelt végzettsége szerinti bér különbözete, másrészről a munkáltatót terhelő bérköltség-különbözet kifizetése – a fentebb már kifejtettek szerint – károsodást nem eredményezett. Eltérő azonban a megítélése a felsőfokú tanulmányok folytatásához biztosított költségtérítésnek.
Mindezekre figyelemmel a védő arra helyesen hivatkozott, hogy a kár mértékének a bíróság által alkalmazott számítása jogszabályba ütközik. Miután a terheltet érettségi nélkül a földhivatalban egyáltalán nem tudták volna alkalmazni, ügykezelői besorolásban ugyanezt a munkakört nem láthatta volna el. Az ügykezelői illetmény ezért, mint a kár számításának alapja nem vehető figyelembe.
A tényállás szerint 2004. szeptember 3-án a terhelt megkezdte tanulmányait a K. Főiskolán. Ezzel kapcsolatban a terhelt és a körzeti földhivatal tanulmányi szerződést kötött, amely szerint a munkáltató 50%-ban hozzájárult a felsőfokú tanulmányainak költségeihez.
A tényállás ennél részletesebben a tanulmányi szerződés tartalmát már nem rögzíti. Nem kétséges azonban, hogy a felsőoktatásra vonatkozó jogszabályok (a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény, majd utóbb – még a tanulmányi szerződés hatályban léte alatt – a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény) alapján a terhelt érettségi bizonyítvány hiányában felsőfokú képzésben nem vehetett volna részt. Az sem kétséges, hogy a földhivatal, mint munkáltató nem kötött volna tanulmányi szerződést olyan munkavállalójával (közalkalmazottjával), akivel – a jogszabályi feltételek hiányában – közszolgálati jogviszonyt sem létesített (létesíthetett) volna. Mindezekre figyelemmel a terheltnek a felsőfokú képzésben részvétele során nyújtott teljesítményét érvényes teljesítménynek elismerni nem lehet.
Miután a földhivatal, mint munkáltató a megtévesztése folytán e tanulmányok költségeihez hozzájárult, a költségek 50%-ának megfelelő összegek kiutalásával egyező összegű kárt szenvedett.
A terhelt már a tanulmányi szerződés megkötésekor tudta, hogy érettségi bizonyítvány hiányában folytatott felsőfokú tanulmányait érvényesen elismerni nem lehet. E körben helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terhelt tudta azt is, hogy érettségi bizonyítvány hiányában nem járhat főiskolára és a tanulmányi támogatást sem veheti igénybe.
A terhelt a munkaviszony létesítésekor megtévesztette a munkáltatóját azzal, hogy rendelkezik a munkakör betöltéséhez szükséges érettségivel. Ez a megtévesztés volt az alapja annak, hogy a munkáltató tanulmányi szerződést kötött vele. A tanulmányi szerződés megkötésével azonban újabb megtévesztő magatartást tanúsított. Valótlanul azt állította, hogy a szerződésben foglalt kötelezettségeit teljesíteni tudja annak ellenére, hogy tudta, e felsőfokú tanulmányokat jogérvényesen nem folytathatja. Valójában ennek az újabb megtévesztő magatartásának a következménye, hogy a felsőfokú képzésben részvételének támogatására irányuló kérelmét a munkáltatója elfogadta.
A terhelt a fenti megtévesztő magatartásaival a munkáltatójának 188 954 forint kárt okozott. E kár folyamatosan, a tanulmányi szerződés alapján az egyes tanulmányi félévekben a terhelt által előzetesen kifizetett költségek utólagos elszámolásának eredményeként következett be.
A mindösszesen 188 954 forint kiutalásával – miután a terhelt jogtalan haszonszerzési célzata nem kérdőjelezhető meg – a csalás valamennyi tényállási eleme megvalósult.
Ez a cselekmény – az elkövetéskor hatályos Btk. 138/A. §-ának a) pontja alapján (miután az okozott kár a kétszázezer forintot nem haladja meg) – a Btk. 318. §-a (2) bekezdésének I. fordulata szerint minősülő (kisebb kárt okozó) csalás vétségének a megállapítására alkalmas. Erre tekintette a Kúria a jogerős ítéletnek a terhelt bűnösségét csalás bűntettében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (5) bekezdés a) pontja] kimondó rendelkezését – a Be. 427. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján – megváltoztatta és őt csalás vétségében [Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulata] mondta ki bűnösnek.
A védő szerint a csalás bűncselekménye a büntetőeljárás megindításakor már elévült, mert a terhelt csupán egyetlen alkalommal tévesztette meg a munkáltatóját, 1998-ban, akkor, amikor a hamis közokirat (érettségi bizonyítvány) felhasználásával azt a látszatot keltette, hogy rendelkezik a munkaköre betöltéséhez előírt képzettséggel.
A Kúria ezt a felülvizsgálati indokot értelemszerűen az általa megállapított – redukált – bűnösségi kör tekintetében vizsgálta, miután egyebekben már megállapította, hogy a terhelt nem követett el bűncselekményt.
Amint arra fentebb már utalás történt, a tényállás csupán annyit rögzít, hogy a terhelt 2004. szeptember 3-án kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Azt nem tartalmazza, hogy egyrészről a tanulmányi szerződés megkötésére mikor került sor, másrészről pedig, hogy a terhelt mely szemeszterekben, milyen teljesítmény alapján, mekkora összegű munkáltatói támogatásban részesült.
A felülvizsgálat során irányadó tényállás alapján az állapítható meg, hogy a terhelt által elkövetett csalás vétsége – az utolsó kiutalás időpontjára figyelemmel – 2007-ben fejeződött be. A nyomozás elrendelésére a földhivatal feljelentése alapján – 2009. március 20-án került sor. A bűncselekmény elkövetése és a nyomozás elrendelése között a Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott három éves elévülési határidő nem telt el. Erre figyelemmel az elévülésre hivatkozó részében a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 91. §-ának (1) bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
A védő szerint ilyen anyagi jogi szabálysértés valósult meg, mert a városi bíróság a megyei kormányhivatal földhivatala által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította. Mivel a földhivatal polgári jogi igénye továbbra is fennáll, így a vagyonelkobzás elrendelése anyagi jogszabályba ütközik. A Btk. 77/B. § (5) bekezdésének a) pontja alapján ugyanis nem rendelhető el vagyonelkobzás arra a vagyonra, amely a büntetőeljárás során érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgál.
Erre figyelemmel – amennyiben a Kúria a felmentésre irányuló indítványnak nem ad helyt, úgy a jogerős ítélet vagyonelkobzás mellőzésére vonatkozó megváltoztatása indokolt.
A Kúria e körben a felülvizsgálati indítvány érveit nem találta alaposnak.
Amint arra a Legfőbb Ügyészség az írásban tett észrevételében helyesen hivatkozott, az ítélkezési gyakorlat korábban már szembesült ezzel a kérdéssel és a Legfelsőbb Bíróság is állást foglalt a vagyonelkobzás egyes kérdéseivel foglalkozó BKv. 69. számú véleményében. E vélemény II. pontjában kifejtette, hogy a polgári jogi igény érvé-nyesítésének egyéb törvényes útra utasítása esetén a Btk. 77/B. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés nem akadálya a vagyonelkobzás elrendelésének, amennyiben annak egyéb törvényi feltételei fennállnak.
Erre figyelemmel a Kúria – a másodfokon eljárt bírósággal egyezően – azt állapította meg, hogy a Btk. 77/B. § (1) bekezdésének a) pontja alapján vagyonelkobzásnak van helye arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet a terhelt a terhére megállapított bűncselekmény elkövetése során, azzal összefüggésben szerzett.
Ugyanakkor a bűnösségi kör szűkülésére figyelemmel változott az a pénzösszeg, amelyet a terhelt a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben ténylegesen megszerzett. A terhelt a bűncselekmény elkövetése révén ténylegesen 188 954 forintot szerzett meg, ezért a Kúria a jogerős ítéletnek a vagyonelkobzás összegét meghatározó rendelkezését is megváltoztatta, és a vagyonelkobzást erre a pénzösszegre mérsékelte.
A bűnösségi kör szűkülésére és a megállapított lényegesen enyhébb minősítésre figyelemmel a Kúria megvizsgálta, hogy a jogerős ítéletben a terhelttel szemben kiszabott, mindösszesen 60 000 forint pénzbüntetés szükséges és arányos büntetés-e a terhén maradó 1 rb. csalás vétsége miatt is.
Azt állapította meg, hogy a cselekmény jellegére, a ténylegesen elért és az elérni kívánt anyagi előnyre, a cselekmény tárgyi súlyára, végrehajtásának módjára, jellegére figyelemmel, a jogerősen kiszabott pénzbüntetés a megváltozott minősítés mellett sem tekinthető eltúlzottnak. Az feltétlenül szükséges a büntetés céljainak az elérésére, ezért mérséklésére nem kerülhet sor.
A Kúria ezért – miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak egyebekben nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a II. r. terheltet érintően a hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.254/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás