PÜ BH 2013/303
PÜ BH 2013/303
2013.11.01.
Végrendelet vagy öröklési szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a keresetben megjelölt okokhoz képest újabb érvénytelenségi okra való hivatkozás keresetmódosításnak minősül, ezért ilyen nyilatkozat megtételére a beavatkozó nem jogosult [Ptk. 653. §, Pp. 57. § (1) bek.].
A felperes az örökhagyó törvényes öröklésre jogosult hozzátartója. Az örökhagyó 2009. március 25. napján végrendeletet alkotott, amelyben a halálakor meglévő összes ingó és ingatlanvagyonát az alperesre hagyta. A végrendeletet ügyvéd szerkesztette, azt két tanú aláírásával ellátta.
Az örökhagyó 2009. július 13-án öröklési szerződést kötött az alperessel, amelyben a 15587 helyrajzi szám alatti, és természetben az sz.-i ingatlana tulajdonjogát a szerződés 3. pontjában részletezett, az alperes által nyújtandó tartás és gondozás fejében az alperesre ruházta át. Az öröklési szerződést szintén ügyvéd készítette, azt az örökhagyó két tanú jelenlétében aláírta.
Az örökhagyó 2009. július 25. napján elhunyt. Hagyatékát a közjegyző végrendeleti öröklés jogcímén, ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át.
A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a 2009. március 25. napján készített végrendelet és a 2009. július 13. napján megkötött öröklési szerződés érvénytelen. Állítása szerint azokat ugyanis nem az örökhagyó írta alá, vele üres papírt írattak alá és fölé utólag került a végrendelet, illetve az öröklési szerződés szövege. Az érvénytelenség folytán kérte az eredeti állapot helyreállítását.
A felperesi beavatkozók a végrendelet és az öröklési szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását arra hivatkozással kérték, hogy az örökhagyó a végrendelet, illetve az öröklési szerződés elkészítésekor cselekvőképtelen állapotban volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Érvelése szerint a lefolytatott bizonyítás eredményeképpen megállapítható volt, hogy az örökhagyó a tanúk jelenlétében, az ügyvéd által előzetesen felolvasott, már írásba foglalt kész okiratokat írta alá. Az aláírások valódiságát igazolta a perben kirendelt írásszakértő által készített szakvélemény is.
Az elsőfokú bíróság hivatkozott arra is, hogy a bizonyítás eredményeként az is megállapítható volt, hogy a jognyilatkozatok megtételekor az örökhagyó cselekvőképes volt. Ezt támasztották alá az örökhagyó kórházi zárójelentései, valamint a perben kihallgatott háziorvosok tanúvallomásai is.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Álláspontja szerint a perbeli végrendelet és öröklési szerződés a jogszabályi feltételeknek megfelel, a felperes sikerrel nem tudta bizonyítani sem azt, hogy az okiratokat nem az örökhagyó írta alá, sem azt, hogy az örökhagyó által aláírt üres papírlapokra utólag került a szöveg rányomtatásra.
Az alábbiak szerint részletesen kifejtett jogi álláspontja értelmében a beavatkozási kérelemhez nem fűződnek azok a joghatások, amelyek a keresetlevél benyújtásához, illetve a perindításhoz. A beavatkozás járulékos jellegéből következően a beavatkozó a per tárgyával nem rendelkezhet, nem végezhet rendelkező cselekményeket, a kereset kiterjesztésére, önálló kereseti kérelem előterjesztésére nem jogosult, így olyan jogcímen, amelyen az általa támogatott peres fél a végrendeletet, illetve az öröklési szerződést nem támadja, a jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítását nem kérheti. Erre figyelemmel a kizárólag a beavatkozók által megjelölt akarathiba elsőfokú eljárásban történt vizsgálatának nem volt helye. A felperes csupán a fellebbezésben hivatkozott első ízben az örökhagyó beszámítási képességének hiányára, ami olyan keresetmódosításnak tekinthető, ami a másodfokú eljárásban nem megengedhető, így azzal a másodfokú bíróság érdemben nem foglalkozott. Ennek következtében a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú ítélet indokolásának az örökhagyó beszámítási képességét illető ténymegállapításait és az annak kapcsán kifejtett jogi indokolást.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak hatályon kívül helyezésére és a keresetnek helyt adó határozat meghozatalára irányult.
A felperes érvelése szerint a keresete annak a megállapítására irányult, hogy a perbeli végrendelet és öröklési szerződés érvénytelen, ezért az ügyben eljáró bíróságoknak minden olyan körülményt vizsgálniuk kellett, amelyek az okiratok érvénytelenségére vezethetnek, illetve azt eredményezik.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria elöljáróban a következőkre mutat rá: Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy végrendelet vagy öröklési szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti perben a bíróságnak vizsgálnia kell minden olyan körülményt, amely alapján az érvénytelenség megállapítható. A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában helyesen utalt arra, hogy a Ptk. 653. §-ából következően a végrendeletet csak az érvényesített megtámadási ok alapján és csak a perben álló felek egymás közötti viszonyában (inter partes) lehet érvénytelennek nyilvánítani. Ez az öröklési szerződésre is irányadó, tekintettel arra, hogy a Ptk. 656. §-a az öröklési szerződés érvénytelenségére az írásbeli végrendeletre vonatkozó szabályokat – köztük a Ptk. fentebb hivatkozott 653. §-át – rendeli alkalmazni.
Ebből egyrészről az következik, hogy ebben a körben a bíróság – szemben a szerződés érvénytelenségére vonatkozó általános szabállyal – hivatalból akkor sem észlelheti valamely érvénytelenségi ok fennálltát, ha egyébként a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az megállapítható. Másrészről, ha a felperes a fellebbezésében további érvénytelenségi okot jelöl meg, akkor ez a nyilatkozata – figyelemmel a vagylagosan (eshetőlegesen) előterjesztett újabb jogcímre – keresetmódosításnak minősül, amelyre a Pp. 247. § (1) bekezdése figyelemmel a másodfokú eljárásban nincs lehetőség (Legf. Bír. Pfv. VII. 25.036/1999/5.).
Abban is egyetértett a Kúria a jogerős ítéletben foglaltakkal, hogy a beavatkozó a keresetet nem módosíthatja. A Pp. 54. § (1) bekezdése kimondja, hogy akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban levő per miként dőljön el, a perbe – az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig – az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat. A jogszabály helyes értelmezéséből következően a beavatkozó nem fél, így akkor sem illeti meg teljes körben a fél jogállása, ha a perben hozott ítélet jogereje az ellenféllel szemben fennálló jogviszonyára is kiterjed (önálló beavatkozó). Az adott esetben azonban a felperes oldalán beavatkozók az érvénytelenségi per inter partes hatálya folytán nem minősülnek önálló beavatkozónak.
A beavatkozó által megtehető eljárási cselekmények körét a Pp. 57. § (1) bekezdése határozza meg. A per tárgyáról való rendelkezés joga azonban nem minősül a fentiek szerinti eljárási cselekménynek. A per tárgyáról joghatályosan csak a fél – a konkrét esetben a felperes – rendelkezhet: ő jogosult a keresettől való elállásra vagy annak módosítására. A beavatkozó perbeli cselekményei csak annyiban hatályosak, amennyiben azok a felperes pernyertességének az előmozdítását – a keresetnek való helytadást – szolgálják, de csak a kereset által meghatározott terjedelemben.
Mindezekből következően a Kúria is csak a felülvizsgálattal támadható részben vizsgálta a kérelemben foglaltakat. Ebben a körben pedig megállapítható volt, hogy az ügyben eljáró bíróságok az irányadó tényállást helyesen állapították meg és abból okszerű következtetéseket vontak le. A másodfokú bíróság részletes indokát adta, hogy az elsőfokú ítélet miért megalapozott, és hogy a felperes fellebbezési érvelése miért nem helytálló.
A Kúria a kifejtettek alapján a felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.372/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás