Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

3048/2013. (II. 28.) AB határozat

3048/2013. (II. 28.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2013.02.28.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a 2012. április 1-jéig hatályos, az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a 2012. március 31-ig hatályos, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 200/B. §-a (1) bekezdésének „lévő lakóingatlanon” fordulata, (2) bekezdésének a) pontja, c) pontja, c) pontjának „2011. december 30. napjáig” fordulata, valamint f) pontja „2012. január 30-ig” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. A természetes és jogi személy indítványozók az otthonvédelemmel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXI. törvény (a továbbiakban: végtörlesztési tv.), valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) a végtörlesztési törvény által megállapított egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és kihirdetésükre visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérték. A támadott jogszabályi rendelkezések egyezőségére tekintettel az Alkotmánybíróság az előtte folyamatban lévő ügyeket egyesítette, és az indítványokat egy határozatban bírálta el.
[2]    A megtámadott rendelkezések – az általuk rögzített árfolyamon és meghatározott előfeltételek teljesülése esetén – lehetővé tették, hogy az adós az eredeti kölcsönszerződésben foglaltakhoz képest ún. végtörlesztéssel rendezze szerződéses kötelezettségeit. A végtörlesztési törvény és a Hpt. támadott rendelkezése a végtörlesztéses ügyletek rendezésére nyitva álló időszak végéig, 2012 április 1-jéig, illetve március 31-ig volt hatályban.
[3]    1.1. A végtörlesztési tv. alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény B) cikkéből levezethető jogállamiság, jogbiztonság sérelmére hivatkozással kérte az indítványozók egy csoportja. Indokolásuk szerint a törvény elfogadásának körülményei, köztük a várható hatások elemzésének, a részletes indokolásnak és az érintettekkel történő egyeztetésnek az elmaradása, továbbá a felkészülési idő hiánya, valamint a hatálybalépését követő többszöri – egészen a végtörlesztési igény bejelentéséig nyitva álló határidő napjáig – történő módosítása következtében fennállnak a közjogi érvénytelenség megállapításának és a törvénynek a kihirdetése napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítésének a feltételei.
[4]    1.2. Az indítványozók egy csoportja a végtörlesztési törvény által megállapított Hpt. 200/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését több szempont alapján kérte.
[5]    Az indítványozók szerint a szerződési szabadság Alaptörvény által védett elvébe ütközik a Hpt. támadott rendelkezése, mivel nem felel meg a magánjogi jogviszonyokba való állami beavatkozással szemben felállított alkotmányos, továbbá az ésszerűségi követelménynek, hiszen a devizaadósok egy kisebb, kevésbé támogatásra szoruló csoportját hozta előnyös helyzetbe. A támadott rendelkezés álláspontjuk szerint a kivételes beavatkozás elvével sem összeegyeztethető, mert nem tett különbséget a végtörlesztési árfolyam rögzítésekor az egyes devizaadósok helyzete, „előrelátási„ követelménye szerint.
[6]    Sérül továbbá az Alaptörvény B) cikkéből levezethető jogbiztonság elve, mivel a jogalkotó lépésének következtében megrendült a bizalom a szerződések kötőerejében, a magántulajdon védelmében.
[7]    Álláspontjuk szerint a Hpt. 200/B. §-a sérti az Alaptörvény XIII. cikke által védett tulajdonhoz való jogot is, mert a kölcsönt nyújtó jogi személyeket jelentős és elkerülhetetlen vagyoni veszteség elszenvedésére kötelezte, az azonnali és teljes kártalanításra pedig nem került sor.
[8]    Sérül az Alaptörvény XV. cikke is, mivel a támadott rendelkezés a végtörlesztés lehetőségét aszerint biztosítja, hogy az adóssal szerződött pénzügyi intézmény a kölcsönszerződést a devizakölcsönök árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: árfolyamrögzítési törvény) hatálybalépésének napjáig felmondta-e.
[9]    1.3. Az indítványozók egy másik csoportja a Hpt. 200/B. §-ának egyes konkrét rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
[10]    Az indítványozók szerint az Alaptörvény XV. cikkét sérti a Hpt. 200/B. §-a (1) bekezdésének „lévő lakóingatlanon” fordulata, mely a hitelcél helyett a kölcsönszerződés biztosítékát vette alapul.
[11]    Úgyszintén az Alaptörvény XV. cikkét sérti a Hpt. 200/B. §-a (2) bekezdés a) pontja, amely az indítványozók szerint „ex gratia” juttatást valósít meg, és a személyi hatályt a kölcsönszerződés megkötésekor érvényes deviza-árfolyamtól teszi függővé. Sérül továbbá az Alaptörvény XIII. cikke, mivel összehasonlítható helyzetben lévő tulajdonosok egy csoportját kényszeríti teherviselésre, akik a végtörlesztés igénybevételére jogosultak köréből történt kizárásuk miatt akár el is veszthetik tulajdonukat.
[12]    A fentieken túl az indítványozók a tárgyi összefüggésre tekintettel a Hpt. 200/B. § (2) bekezdés c) pontjának, illetve annak „2011. december 30. napjáig” fordulata, valamint f) pontja „2012. január 30-ig” fordulata alaptörvény-ellenességét is kérték megállapítani.
II.
[13]    1. Az Alaptörvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései
„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
„XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.
(4) Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket.”
[14]    2. A Hpt.-nek a végtörlesztési törvénnyel megállapított és az indítványokkal támadott, 2012. április 1-jéig hatályos rendelkezései:
„200/B. § (1) A Magyarország területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyarország 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség fedezetével fogyasztóval kötött deviza alapú kölcsönszerződés alapján teljesített teljes előtörlesztés, illetve a fogyasztóval kötött deviza alapú, lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződés alapján fennálló teljes finanszírozási összeg és maradványérték megfizetése (a továbbiakban: végtörlesztés) esetén a kölcsönszerződésből, illetve pénzügyi lízingszerződésből (a továbbiakban együtt: kölcsönszerződés) eredő pénzkölcsön nyújtásból vagy pénzügyi lízingből eredő követeléssel (a továbbiakban: kölcsön) rendelkező pénzügyi intézmény – amennyiben a (2) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek – a végtörlesztés forint összegének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF, euró esetén 250 HUF/EUR, japán jen esetén 200 HUF/100 JPY árfolyamot alkalmaz.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott árfolyam alkalmazására a pénzügyi intézmény abban az esetben köteles, ha
a) a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsön folyósításakor alkalmazott árfolyam az (1) bekezdésben meghatározott árfolyamnál nem volt magasabb,
b) a kölcsönszerződést a pénzügyi intézmény a devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény hatálybalépésének napjáig nem mondta fel,
c) a végtörlesztésre vonatkozó írásbeli igénybejelentését a hitelfelvevő 2011. december 30. napjáig az (1) bekezdés szerinti pénzügyi intézmény részére benyújtja,
d) a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsönhöz közvetlenül kapcsolódik áthidaló vagy gyűjtőszámlahitelből eredő tartozás, annak végtörlesztését a hitelfelvevő a c) pont szerinti igénybejelentéssel egyidejűleg vállalja, valamint
e) a végtörlesztés a c) pont szerinti igénybejelentés napját követő 60. napig megtörténik,
f) a hitelfelvevő az (1) bekezdés szerinti pénzügyi intézmény részére 2012. január 30-ig
1. a végtörlesztéshez szükséges teljes összegre vonatkozóan – ideértve a d) pont szerinti tartozásait is – szükséges forintösszeget maradéktalanul átutalja, vagy
2. az 1. pont szerinti összegre, illetőleg annak az átutalással nem fedezett hányadára a végtörlesztéshez hitelt nyújtó pénzügyi intézmény által szabályszerűen kiállított, feltétlen és visszavonhatatlan – legkésőbb a c) pont szerinti igénybejelentéstől számított 60 napon belüli időpontig teljesítendő folyósítási kötelezettséget vállaló – írásbeli nyilatkozattal igazolja a végtörlesztéshez szükséges fedezetet.
(3) A pénzügyi intézmény a végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentést a (2) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott feltételek teljesítése esetén nem utasíthatja el, valamint köteles a hitelfelvevő által megjelölt időpontig, de legkésőbb a (2) bekezdés c) pontja szerinti igénybejelentéstől számított 60 napon belüli időpontig, a szerződés végtörlesztésre irányuló lezárását előkészíteni, a hitelfelvevő pedig köteles a végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentésének megfelelően, legkésőbb a szerződés végtörlesztésre irányuló lezárásával egyidejűleg a végtörlesztéssel kapcsolatos valamennyi fizetési kötelezettségének eleget tenni.
(3a) A hitelfelvevő tartozásigazolásra vonatkozó kérelmét, valamint a (2) bekezdés c) pontja szerinti írásbeli igénybejelentést követő 3 munkanapon belül a pénzügyi intézmény köteles az érintett ügyfelet postai úton vagy más, a szerződésben meghatározott közvetlen módon is tájékoztatni – az (1) bekezdés szerinti végtörlesztés legvégső lehetséges időpontjának figyelembevételével – a végtörlesztés várható összegéről devizanem és jogcím szerinti bontásban.
(3b) A hitelfelvevő tartozásigazolásra vonatkozó kérelme önmagában nem minősül a (2) bekezdés c) pontja szerinti igénybejelentésnek.
(3c) A pénzügyi intézmény a tartozásigazolás kiállításáért és kiadásáért semmiféle díjat, egyéb költséget nem számíthat fel.
(4) A pénzügyi intézmény az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott végtörlesztésért a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvényben meghatározott költségtérítést és egyéb díjat vagy jutalékot nem számíthat fel.
(4a) A hitelfelvevő – ha az (1) bekezdés szerinti pénzügyi intézménnyel szemben eleget tesz a végtörlesztéssel kapcsolatos valamennyi fizetési kötelezettségének – a lakóingatlanát terhelő (1) bekezdés szerinti zálogjogról való lemondást követelheti a zálogjoggal rendelkező pénzügyi intézménytől. A zálogjoggal rendelkező pénzügyi intézmény a lemondást tartalmazó jognyilatkozatát az erre irányuló követelés érvényesítése esetén a végtörlesztés teljesítésének igazolását követő 8 napon belül kiadni köteles.
(5) A végtörlesztés egészben vagy részben történő teljesítése érdekében nyújtott kölcsönre vonatkozó pénzügyi szolgáltatás közvetítéséért a közvetítő díjazást nem jogosult érvényesíteni megbízójával szemben.
(6) A végtörlesztés egészben vagy részben történő teljesítése érdekében nyújtott kölcsön kizárólag forinthitel lehet.
(7) Ha a deviza alapú kölcsön folyósítása több részletben történt, a (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alkalmazása során a folyósításoknál alkalmazott árfolyamok súlyozott átlagát kell figyelembe venni.
(7a) Lakás-előtakarékossági szerződéssel vagy életbiztosítási szerződéssel kombinált deviza alapú kölcsön végtörlesztése esetén a lakás-előtakarékossági szerződés alapján járó megtakarítást, illetve felvett áthidaló vagy lakáskölcsönt, továbbá az életbiztosítási szerződés alapján járó megtakarítást a végtörlesztésnél az (1) bekezdésben meghatározott árfolyamon kell figyelembe venni.
(8) E § alkalmazásában
a) deviza alapú kölcsönszerződésnek minősül az a kölcsön is, ahol a törlesztés is devizában történik azzal, hogy ebben az esetben a végtörlesztést a fogyasztó forintban teljesítheti;
b) lakóingatlannak minősül a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóépület, lakóház vagy lakás, társas üdülő és üdülő megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró épület, továbbá építési engedéllyel épült, de még használatba vételi engedéllyel nem rendelkező lakóépület, lakóház vagy lakás, valamint az ingatlan-nyilvántartásban tanyahelyként, tanyaként feltüntetett lakás céljára szolgáló épület;
c) a lízingbevevő is hitelfelvevőnek minősül.”
III.
[15]    Az indítványok nem megalapozottak.
[16]    1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az indítványok megfelelnek-e a befogadhatóság feltételeinek.
[17]    1.1. Az indítványozók teljesítették az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletükben a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvédek nyújtották be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozók csatolták a szabályos ügyvédi meghatalmazásokat.
[18]    1.2. Az indítványok az Abtv. 52. § (1) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelelnek, mivel megjelölik az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést, az eljárás megindításának indokait, illetve részletes indokolást tartalmaznak a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességére vonatkozóan. Az indítványok továbbá határozott kérelmet tartalmaznak az alaptörvény-ellenesnek vélt jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére is.
[19]    1.3. Az indítványozók az Abtv. 51. (1) bekezdése szerint jogosultnak tekinthetőek, mivel az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panasz benyújtására bármely, egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet jogosult.
[20]    Az indítványozók az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pontja szempontjából egyedi ügyben közvetlenül érintettnek tekintendők, akiknek jogsérelme az Abtv. 26. § (2) bekezdés a) pontja szerint, alaptörvény-ellenes törvényi rendelkezések alkalmazása és hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be, és az Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pontja szerint nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás.
[21]    Megállapítható, hogy az indítványban támadott rendelkezések hatályosulásuk folytán az indítványozók egy csoportjára az általuk kötött deviza alapú kölcsönszerződések tekintetében olyan kötelezettségeket róttak, melyek megtagadása esetén velük szemben az ügyfelek bírói úton felléphettek. Az indítványozók másik csoportja pedig az általuk kötött devizaalapú kölcsönszerződések igazolásával támasztotta alá érintettségét. Ebben a tekintetben tehát a panaszok megfelelnek az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek.
[22]    1.4. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukat az Abtv. 71. § (1) bekezdése alapján megszűnt eljárásban már kifogásolt jogszabállyal összefüggő alkotmányossági aggályt tartalmazó indítványként terjesztették elő.
[23]    1.5. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukat az Abtv. 71. § (3) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtották be.
[24]    1.6. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a támadott jogszabályok 2012. március 31-én, illetve április 1-jén, a végtörlesztésre nyitva álló időszak lezárultakor hatályukat vesztették.
[25]    Az Alkotmánybíróság mindazonáltal érdemben vizsgálta meg a többféle alapjog sérelmét állító alkotmányjogi panaszokat, különös tekintettel arra, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések a magánjogi viszonyokba történt jelentős gazdasági és társadalmi hatásokkal járó állami beavatkozást valósítottak meg.
[26]    2. Az Alkotmánybíróság először a végtörlesztési törvény közjogi érvénytelenségével kapcsolatos indítványi elemeket vizsgálta meg.
[27]    2.1. Az indítványozók egy csoportja a végtörlesztési törvénynek a kihirdetése napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését közjogi érvénytelenségre hivatkozással kérte, mert elfogadását megelőzően nem tartották be a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseit, valamint a törvényt hatályba lépését követően többször is módosították, megnehezítve az érintettek helyzetét.
[28]    Az alkotmányjogi panasz az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Abtv. hatályba lépése után is fenntartotta azt a korábban kialakított gyakorlatát, mely szerint a jogbiztonság nem alapjog, annak sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben lehet alapítani, mégpedig a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3322/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [10]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3324/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az indítványozó e körből kizárólag a felkészülési idő hiánya tekintetében hivatkozott a jogállamiság sérelmére, így az Alkotmánybíróság panaszának csak ezt az elemét vizsgálta illetőleg bírálta el.
[29]    A végtörlesztési törvény javaslatát 2011. szeptember 16-án nyújtották be az Országgyűlésnek, kihirdetésére szeptember 26-án, hatálybalépésére szeptember 29-én került sor. Az Alkotmánybíróság felkészülési idővel összefüggésben kialakított gyakorlata számos döntésén keresztül alakult ki, amelynek összefoglaló jellegű hivatkozását tartalmazza a 8/2011. (II. 18.) AB határozat (ABH 2011, 68, 75–78.) és a 29/2011. (IV. 7.) AB határozat (ABH 2011, 323, 326–327.). Ennek alapján rögzíthető, hogy a felkészülési idő egy jogszabály megalkotása és kihirdetése, illetve hatálybalépése, azaz normatív hatásának kifejtése között eltelt idő. Összességében pedig az állapítható meg, hogy ha a hatályba lépő szabályozás új, illetve a korábbiakhoz képest többletkötelezettséget keletkeztet a hatálya alá tartozó jogalanyok számára, ugyanakkor ahhoz alkalmazkodni csak rendkívüli erőfeszítések árán, avagy azzal együtt sem lehet, úgy az azonnali hatályba léptetés nem tekinthető jogállami jogalkotásnak. Különösen sérti a jogállamiság elvét az olyan jogalkotói megoldás, amely a megismerés és az alkalmazkodás, illetve a jogkövető magatartás tanúsításának lehetőségét rendkívüli módon megnehezíti, esetleg kizárja, ugyanakkor a jogszerűtlen magatartáshoz szankciót fűz.
[30]    A végtörlesztési törvény elfogadásakor az Alkotmánybíróság szerint azonban nem állapítható meg a felkészülési idő hiánya miatt a jogbiztonság olyan súlyos sérelme, amely megalapozná az alaptörvény-ellenességet. A végtörlesztési törvény javaslatának benyújtása, a törvény kihirdetése és annak hatálybalépése között ugyan rövid idő telt el, ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a kialakult globális hazai folyamatokra nézve is komoly veszélyeket rejtő helyzet által megkövetelt sürgős beavatkozás szükségességét. Számításba kell venni továbbá azt a körülményt, hogy a végtörlesztési törvény által érintett személyi kör számára szabott határidők nemcsak a pénzintézetek, hanem az egzisztenciájukban és személyes sorsukban veszélyeztetett végtörlesztésre jogosultak számára is feszes határidőt szabtak a törvény által előírt jognyilatkozatok megtételére és a szükséges anyagi fedezet előteremtésére.
[31]    3. Az Alkotmánybíróság ezt követően a támadott jogszabályok konkrét rendelkezéseivel kapcsolatos panaszokat vizsgálta, a következők szerint.
[32]    3.1. A Hpt.-nek a végtörlesztési törvény által megállapított 200/B. §-a az indítványozók egy csoportja szerint a szerződési szabadságot alaptörvény-ellenes módon korlátozza, mivel a jogszabálynak nincs ésszerű indoka. A teherelosztás méltánytalan, alkalmatlan a társadalmilag elvárt célok elérésére, veszteséget okoz a pénzintézeteknek és az előre nem látható árfolyamváltozás tekintetében nincs tekintettel az adósok eltérő helyzetére.
[33]    Az indítvány által is elismerten a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) lehetővé teszi a szerződési szabadság jogszabályi korlátozását. A Ptk. 226. § (1) bekezdése szerint „Jogszabály meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit és kimondhatja, hogy ezek a szerződésnek akkor is részei, ha a felek eltérően rendelkeznek.” A Ptk. 226. § (2) bekezdése ezt a lehetőséget a jogszabály hatályba lépése előtt megkötött szerződések tartalmának megváltoztatására nézve kivételessé teszi. A kivételes jogalkotói intervenció alkotmányossági feltételeit – a Ptk. 241. §-ából kiindulva a „clausula rebus sic stantibus” elvére építve – az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata fejlesztette ki a tartós jogviszonyok jogszabályi átalakíthatósága céljából. A 66/1995. (XI. 24.) AB határozat szerint ez a feltétel akkor áll fenn, ha „a szerződéskötést követően beállott valamely körülmény folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti, a körülményváltozás nem volt ésszerűen előrelátható, továbbá, ha az túlmegy a normális változás kockázatán. A jogszabályi beavatkozásnak pedig további feltétele, hogy a lényeges körülményváltozás társadalmi méretű legyen, vagyis a szerződések nagy tömegét érintse. A törvényhozó feladata meghatározni és egyúttal felelőssége eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeken a beavatkozás már jogalkotási követelmény. Azt pedig, hogy a beavatkozás feltételei alkotmányosan fennállnak-e, köteles bizonyítani. Vita esetén viszont az Alkotmánybíróság jogosult a beavatkozás alkotmányosságát eldönteni, ugyanúgy, ahogy a konkrét, egyes szerződésekben a Ptk. 241. §-a alapján esetenként a bíróság jár el és a feltételek fennállása esetén módosítja a szerződések tartalmát.” (ABH 1995, 333, 339.)
[34]    Az Alkotmánybíróság a hosszú távra szóló szerződésekkel kapcsolatban a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában a következőket állapította meg. „Minden olyan szerződés, amelyet a szerződés megkötését követően nem rögtön teljesítenek, bizonyos fokú kockázatot jelent a felek számára. A szerződéskötést követően ugyanis olyan változások állhatnak be, amelyek eredményeként a szerződés gazdasági egyensúlya teljesen felborulhat, de legalábbis jelentős aránytalanságok következhetnek be. Ha ezeket a szerződő felek megállapodásukkal, szerződésmódosításukkal nem tudják rendezni, ezek kiküszöbölése ugyancsak a szerződésekbe történő beavatkozást teheti szükségessé. A beavatkozás történhet bírói úton és történhet törvényi vagy rendeleti úton is. A bíróság feladata egy-egy konkrét szerződés megbomlott egyensúlyát helyreállítani. A társadalmi méretű változásoknak a szerződések nagy tömegét azonosan érintő következményeit azonban az egyes peres eljárások keretei között nem lehet célszerűen megoldani, itt már indokolt, hogy a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást.” (ABH 1991, 146, 152–153.)
[35]    Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a törvényalkotói beavatkozás alkotmányos feltételei a támadott jogszabály tekintetében teljesültek. Az állam a körülményeknek az ésszerűen előre nem látható és a normális változás kockázatán túlmenő alakulása, az általa csak korlátozottan befolyásolható forint árfolyam gyengülése és ehhez kapcsolódóan a devizahitelesek jelentős számának nehéz helyzetbe kerülése, valamint az ország általános deviza-eladósodottsága miatt kényszerült gyors beavatkozásra egyes intézkedésekkel – köztük a végtörlesztési törvénnyel – az adósok érdekében, az országot fenyegető jelentős anyagi és szociális károk elkerülése céljából.
[36]    Ugyanerre a körülményre tekintettel nem megalapozott az indítványozóknak azon érvelése sem, hogy a közjogi beavatkozás megrendíti a bizalmat a szerződések kötőerejében, a „pacta sunt servanda” elvének érvényesülésében, ezáltal pedig sérül a jogbiztonság és a szerződési szabadság elve. A jogalkotó az érintett jogszabállyal hangsúlyozottan egy nemzetközi válság következtében Magyarországon előállt jelentős, kivételes és súlyos helyzetre reagált. Mindebből nem lehet azt a következtetést levonni, hogy egyébként ne tartaná tiszteletben a magánjogi viszonyokat.
[37]    Az Alkotmánybíróság szerint ezért nem állapítható meg, hogy a végtörlesztési törvény e tekintetben alaptörvény-ellenes lett volna.
[38]    3.2. A végtörlesztési törvény egyes indítványozók szerint az Alaptörvény XIII. cikke által védett tulajdonjogot is alaptörvény-ellenes módon korlátozza. Indokolásuk lényege: a végtörlesztési törvény azáltal, hogy a rögzített árfolyamon történő végtörlesztési igénybejelentések elfogadását írta elő, a kölcsönt nyújtó pénzügyi intézményeket jelentős és elkerülhetetlen vagyoni veszteség elszenvedésére kötelezte, miközben a közérdekűség bizonyítására vonatkozó elvárásnak nem tett eleget. Az indítványozók szerint a már teljesített végtörlesztések piaci árfolyama 1073,7 milliárd forint volt, azonban az ügyfeleknek fix árfolyamon ebből csak 776,0 milliárd forintot kellett kifizetni, a kettő különbözete pedig veszteségként jelentkezett a pénzintézeteknél.
[39]    Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlatában jól körülhatárolható az alkotmányos tulajdonvédelem köre, mely nem azonosítható az absztrakt polgári tulajdon védelmével, az kiterjed a polgári jogilag nem tulajdonnak minősülő vagyoni értékű jogokra is. Az Alkotmánybíróság a vagyoni értékű jogok tekintetében kialakított gyakorlatában főként a társadalombiztosítási jogviszonyokkal összefüggő szolgáltatásokkal és várományokkal kapcsolatban állapította meg az alkotmányos tulajdonvédelem fennálltát. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380.] Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy várománynak tekinthető-e és így alkotmányos tulajdonvédelem alatt áll-e a végtörlesztések piaci árfolyama és fix árfolyamú végtörlesztés összege közötti különbözet.
[40]    A „váromány”, a szó legtágabb értelmében olyan jövőbeli jogszerzést lehetővé tevő függő jogi helyzet, amelyben a jogszerzés feltételei részben megvannak, míg további feltételei a jövőben vagy bekövetkeznek, vagy sem. Szűkebb értelemben várományon valamely alanyi jog megszerzésének jogilag biztosított lehetőségét értjük, amelytől a várományost az ellenérdekű fél önkényesen nem foszthatja meg (Szladits Károly: A magyar magánjog vázlata. Budapest, 1933. 109.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a devizaárfolyamoknak az állami intervenciót kiváltó mértékű változása olyan előre nem látható körülmény volt, melynek bekövetkezésére megalapozottan számítani nem lehetett, erre tekintettel pedig a hitelezőknek a piaci árfolyamú törlesztés és a fix árfolyamú végtörlesztés összege közötti különbözetre jogilag értékelhető várománya nem keletkezhetett, ennek következtében pedig az alkotmányos tulajdonvédelem hatálya alá nem tartozik. Erre tekintettel a közérdekűség, valamint a szükségességi-arányossági vizsgálatnak a tulajdonvédelmi szempontból történő elvégzése nem szükséges.
[41]    A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság szerint a végtörlesztési törvény nem valósítja meg a tulajdonjog alaptörvény-ellenes korlátozását.
[42]    3.3. Az indítványozók egy csoportja a végtörlesztési törvénynek az Alaptörvény XV. cikkébe ütközésére is hivatkozott, tekintettel arra, hogy a devizaadósoknak a rögzített árfolyamon történő végtörlesztésre vonatkozó kedvezményes lehetőségét – egyebek között – aszerint biztosítja, illetve tagadja meg, hogy az adóssal szerződött pénzügyi intézmény a kölcsönszerződést az árfolyamrögzítési törvény hatálybalépésének napjáig felmondta-e.
[43]    Az Alkotmánybíróságnak már a kezdetekkor kialakított, s azóta töretlenül folytatott gyakorlata alapján, ha a jogalkotó nem jogi igényeket elégít ki, tehát nem eleve jogosultakat különböztet meg, hanem méltányosságból juttat javakat, „a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [...] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek.” [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.; 922/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1444, 1452.] „Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti.” [521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 555, 556.]
[44]    A jogalkotó az árfolyamrögzítési törvény általános indokolásában említi, hogy „a törvény elősegíti a korábbi időszak devizakölcsönzése következtében kialakult társadalmi szintű probléma kezelését, az egyes devizák jelentős árfolyam-ingadozási hatásának átmeneti tompítását és ezzel a devizakölcsönnel rendelkezők helyzetének kiszámíthatóbbá tételét.”
[45]    Erre tekintettel az Alkotmánybíróság szerint a jogalkotó nem valósít meg önkényes megkülönböztetést és nem sérti a diszkrimináció tilalmát a devizaalapú kölcsönszerződést kötött személyek homogén csoportján belül azzal, hogy a kialakult helyzet orvoslásakor – a különböző intézkedések által alkotott rendszerre is tekintettel – megszabja intervenciójának határait az érintett személyi kör szempontjából.
[46]    3.4. Az indítványozók egy másik csoportja a Hpt. 200/B. §-a (1) bekezdésének „lévő lakóingatlanon” fordulatának és (2) bekezdés a) pontjának az Alaptörvény XV. cikkében foglalt egyenlő bánásmód követelményébe, valamint az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogba ütközését állította. Érvelése szerint diszkriminatív a rendelkezés, mivel a végtörlesztésre jogosultak személyi körének meghatározásakor nem a hitel eredeti célját, hanem az annak biztosítékául szolgáló vagyontárgyak egy típusát, a lakóingatlant jelölte meg. Diszkriminatív az a rendelkezés is, amely aszerint különbözteti meg a devizaadósokat, hogy milyen árfolyamon vettek fel devizaalapú hitelt. E rendelkezés pedig a végtörlesztésből kizártak tekintetében akár a tulajdon elvesztéséhez vezethet, ami a tulajdonjog korlátozását valósítja meg.
[47]    Az Alkotmánybíróság e helyütt utal a határozat 3.3. pontjában kifejtettekre.
[48]    Az Alkotmánybíróság emlékeztet továbbá arra, hogy figyelemmel a 42/2012. AB (XII. 20.) AB határozatra az Alkotmány 70/A. §-ával kapcsolatos gyakorlata az Alaptörvény XV. cikk (1)–(2) bekezdése tekintetében továbbra is irányadó (Indokolás [22]–[26]).
[49]    Az indítványozó helyesen állapítja meg, hogy a kedvezményes végtörlesztés lehetőségének biztosítása a jogalkotó részéről egy „ex gratia” juttatás. Noha az állam nem közvetlenül juttat anyagi javakat, hanem csak jogosultságot teremt a kedvezményezett személyi kör részére a polgári jogi viszonyokba történő beavatkozással – miközben saját anyagi hozzájárulása a pénzintézetekre kivetett különadóból adó-visszatérítés címén leírható összeggel, valamint a végtörlesztési törvénnyel megállapított különböző adó- és illetékkedvezményekkel közvetett és részleges – az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az ilyen jellegű juttatások meghatározó jogalapja a méltányosság [11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 165.]. A kedvezményes végtörlesztés lehetőségére pedig senkinek sincs alanyi joga, azt a jogalkotó saját hatáskörében döntve biztosította, így az egy „ex gratia” jellegű juttatásnak tekinthető. Ugyanakkor az „ex gratia” juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ában – és így az Alaptörvény XV. cikkében – foglaltak [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.; 922/B/2000. AB határozat, ABH 2001, 1444, 1452.]. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése (ma már az Alaptörvény XV. cikke) tehát nem bármiféle különbségtételt tilt, mert az ellentétben állna a jog lényegével és rendeltetésével [521/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 556.] A 778/B/1996. AB határozat azt is kifejtette, hogy az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el, de ha valamely – az Alkotmányba (ma már az Alaptörvénybe) nem ütköző – társadalmi cél vagy valamely alkotmányos jog csak úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni. (ABH 1996, 781, 782.)
[50]    A jogalkotó hatáskörébe tartozó kérdés tehát dönteni arról, hogy a devizahitelesek megsegítésére beavatkozik-e a magánjogi viszonyokba és az is, hogy ezt milyen feltételekkel teszi. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotónak a végtörlesztésre jogosultak körét úgy kellett meghatároznia, hogy azzal elérje az intézkedés célját, azaz a devizaalapú kölcsönszerződések biztosítékául szolgáló lakóingatlanok tehermentesítésének lehetővé tételét, ezáltal elkerülve a szerződés esetleges adós általi teljesíthetetlensége esetén bekövetkező kényszerértékesítést. E tekintetben tehát a kedvezményezetti kör ily módon történő meghatározása nem minősíthető önkényesnek.
[51]    Ugyanígy a jogalkotó céljával összefüggő a Hpt. 200/B. §-a (2) bekezdésének a) pontja, amely előírja, hogy a végtörlesztéssel érintett deviza alapú kölcsön folyósításánál alkalmazott árfolyam az (1) bekezdésben meghatározott árfolyamnál nem lehet magasabb. Az állami beavatkozás egyik legfőbb indoka volt a kölcsönszerződések tekintetében az ésszerűen előre nem látható és a normális változás kockázatán túlmenő körülményváltozás, nevezetesen a forint árfolyamának jelentős gyengülése. A jogalkotó erre tekintettel azokat az adósokat kívánta védeni intézkedésével, akik esetében ez a körülményváltozás valóban jelentős volt, így a hozzávetőlegesen magasabb devizaárfolyam mellett kölcsönszerződést kötöttek kizárása a jogosultak köréből úgyszintén nem minősítető önkényesnek.
[52]    Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Hpt. 200/B. § (1) bekezdésének „lévő lakóingatlanon” fordulata és (2) bekezdésének a) pontja nem sértette az Alaptörvény XV. cikkét.
[53]    Az Alkotmánybíróság szerint e rendelkezések ugyanezen okokból nem sértik az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot. A jogalkotó azon döntése, hogy a devizahitelesek közül mely személyi kör számára teszi lehetővé a kedvezményes végtörlesztést, nem értékelhető akként, hogy az abból kizártak tulajdonjogát korlátozná.
[54]    3.5. Az indítványozók egy csoportja a támadott rendelkezésekkel összefüggésben kérte a Hpt. 200/B. § (2) bekezdésének c) pontja, c) pontjának „2011. december 30. napjáig” fordulata, valamint f) pontja „2012. január 30-ig” fordulata megsemmisítését. Eme eljárási határidőket megállapító rendelkezések megsemmisítése indítványozásának indoka az egyéb támadott rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítása esetére szólt. A megsemmisítés az indítványozók szerint a végtörlesztésből alaptörvény-ellenesen kizártak számára a kedvezményes végtörlesztés lehetőségét biztosította volna. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította, az eljárási határidőkre vonatkozó rendelkezések alaptörvény-ellenessége nem állapítható meg.
Budapest, 2013. február 11.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lévay Miklós s. k.,

Dr. Szalay Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2487/2012.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére