• Tartalom

3115/2013. (VI. 4.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2013.06.04.
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.169/2012/4. számon hozott végzése, továbbá a végzéssel összefüggésben előterjesztett, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 274. § (1) bekezdése második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. Az indítványozó gazdasági társaság 2012. augusztus 29-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Fővárosi Törvényszékhez a Kúria Pfv.IV.20.169/ 2012/4. számú végzésével szemben. Egyrészt az Alkotmánybíróságról szóló 2012. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján kérte a végzés megsemmisítését, másrészt az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alaptörvény- ellenességének megállapítását.
[2]    2. Az indítványozó mint az alapul fekvő eljárás felperese felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével szemben, amelyet a Kúria hatályában fenntartott. A történeti tényállás szerint az indítványozó 1990. április 24-én a BUD szómegjelölés lajstromozását kérte a Magyar Szabadalmi Hivataltól (a továbbiakban: Hivatal) a 32. osztályba sorolt „ale és porter sörök; ásványvizek és szénsavas vizek, valamint más alkoholmentes italok; szirupok és más készítmények, italok” árukra. A Hivatal – az eljárás többszöri felfüggesztését követően – 2010-ben meghozott határozatával a védjegybejelentést elutasította. A bejelentés elbírálása szempontjából irányadó, a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a továbbiakban: régi Vt.) alapján megállapította, hogy a lajstromozni kért megjelölés – az árujegyzékek hasonlósága mellett – az összetéveszthetőségig hasonlít az ellentartott és már lajstromozott BUD, valamint BUDWEISER BUDVAR és BUDWEISER védjegyekhez, ezért kizárt a védjegyoltalomból.
[3]    2.1. Az elsőfokú bíróság az indítványozónak a határozat megváltoztatása iránti keresetét elutasította, a másodfokú bíróság pedig ezt a döntést helybenhagyta. A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmének elbírálása kapcsán megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzése minden indítványelemre kitér, a bíróság a döntését részletesen megindokolta, amiből egyértelműen kiderül, hogy a fellebbezési kérelemmel és annak jogi indokaival milyen okból nem értett egyet. A Kúria végzése megállapítja azt is, hogy a végzés indokolása kitér a fellebbezésben előadott érvelés lényegi tartalmára és a jogvita elbírálásához szükséges szempontok vizsgálatára, így a másodfokú bíróság nem sértette meg az indokolási kötelezettségét. A Kúria rámutatott arra is, hogy helytállóan állapította meg a támadott végzés, hogy a kérelmezői megjelölés és az ellentartott védjegy árujegyzékében szereplő sör termékek azonosak, míg az ásványvizek, a szénsavas vizek és más alkoholmentes italok a sör termékekhez rendeltetésük, előállításuk és értékesítési jellemzőik alapján hasonlónak minősülnek.
[4]    2.2. A végzés kiemeli, hogy az eljáró bíróságok abból a szempontból vizsgálták a BUD szó oltalomképességét, hogy az eredetmegjelölésként lajstromozható-e. Ennek során azt állapították meg, hogy a megjelölés nem alkalmas a földrajzi név (Budejovice, Budweis) rövidítéseként az áru származási helyének beazonosítására, ezért eredetmegjelölésként nem lajstromozható.
[5]    2.3. Az elfogadható – állapítja meg a Kúria végzése –, hogy a BUD szómegjelölés és a BUDWEISER védjegy között a vizuális megjelenésben és a hangzásban mutatkozó csekély mértékű hasonlóság ellenére a két kifejezés jelentésbeli eltérése a tényleges összetéveszthetőséget esetleg kizárja. Az összetéveszthetőségnek azonban csupán a lehetősége is elégséges ahhoz, hogy zavart okozzon a piacon, mert ezáltal a védjegy a megkülönböztető funkcióját nem tudja maradéktalanul ellátni. Jelen esetben azonos vagy hasonló termékek összetéveszthetőségi vizsgálatáról van szó. A BUDWEISER sör magyarországi közismertsége miatt nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a vásárlók a jól ismert védjegy első, hangsúlyos szóelemét tartalmazó megjelölésből arra a következtetésre jussanak, hogy az a védjegyjogosult védjegyének az azonos termékén feltüntetett rövidebb változata. A kérelmezői megjelölésben az egyéb megkülönböztető elem hiánya miatt a két megjelölés ezért egymástól biztonsággal és egyértelműen nem elhatárolható. A Kúria végezetül megállapítja, hogy az adott esetben az összetéveszthetőség lehetőségének teljes kizártságát nem lehet megállapítani, az eljáró bíróságok megalapozott, a jogszabályoknak megfelelő döntéseket hoztak.
[6]    3. Az indítványozó álláspontja szerint a Hivatal, a Fővárosi Bíróság, a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria megsértették a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogát, a jogállamiság és jogbiztonság követelményeit, továbbá a tulajdonhoz, a vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez való jogait.
[7]    3.1. A tisztességes eljáráshoz fűződő jogára és a jogbiztonság sérelmére alapított alaptörvény-ellenességet az eljárás jelentős elhúzódása mellett – az 1990. április 24-én benyújtott kérelme ügyében 2012. május 30-án született meg a Kúria felülvizsgálati eljárás során hozott végzése – abban jelöli meg, hogy az eljáró szervek szerint jogszerűen lehetett figyelembe venni a védjegy lajstromozására irányuló eljárás során a Budejovicky Budvar, mint az eljárásban részt nem vevő harmadik személy által előterjesztett beadványt, amelyben új, a bejelentési eljárás 18 éve alatt nem hivatkozott ütköző jogok kerültek megjelölésre és így végül a BUDWEISER védjegy képezte a ”világhírű és világszerte használt” BUD megjelölés védjegyként történő lajstromozásának egyetlen akadályát. Továbbá a Kúria – habár a szóban forgó megjelölések között csak kisebb fokú hasonlóságot látott – a korábbi BUDWEISER védjegy állítólagos közismertségére támaszkodva erősítette meg az elutasítást, annak ellenére, hogy ez az ok a Hivatal által korábban kifejezetten elutasításra került, és így nem is volt tárgya a bírósági eljárásoknak. Álláspontja szerint mindezek egy érdemben helytelen, önkényes, indokolatlan és jogellenes végeredményhez vezettek.
[8]    3.2. A tulajdonhoz, a vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez fűződő jogainak sérelmére alapított alaptörvény-ellenességet abban látja az indítványozó, hogy a világ vezető sörmárkájának tekinthető BUD megjelölésből álló védjegybejelentése, mint a tulajdonnal egy tekintet alá eső, alkotmányos védelemben részesülő vagyoni értékű joga az Európai Unió országainak többségével ellentétben Magyarországon annak ellenére nem részesülhetett védjegyoltalomban, hogy az oltalom megtagadását sem harmadik személy alapvető alkotmányos joga, sem a közérdek nem indokolta. Ezzel a tulajdonhoz való joga – mindenféle kompenzáció nélkül – olyan szükségtelen, aránytalan, diszkriminatív és indokolatlan sérelmet szenvedett, valamint a vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez fűtődő joga olyan jelentős mértékben és elfogadhatatlan módon került korlátozásra, amely sem a magyar jogszabályokkal és joggyakorlattal, sem pedig az egységes európai joggyakorlattal és európai uniós jogelvekkel nem egyeztethető össze.
[9]    3.3. A Pp. 274. § (1) bekezdése második mondatának megsemmisítését arra tekintettel kéri, hogy a szabály alkalmazásának eredményeként ügyében nem történt személyes meghallgatás vagy tárgyalás a felülvizsgálati eljárásban, így személyesen nem fejthette ki álláspontját. Véleménye szerint az nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a szóbeli tárgyalásnak mekkora jelentősége van abból a szempontból, hogy az eljárásban résztvevő fél jogi álláspontját teljes körűen előadhassa. Állítása szerint könnyen belátható, hogy az ügy érdemében hozott végzés számos esetben hasonló jelentőségű jogkérdéseket érint, mint egy ítélet, így annak felülvizsgálata során ugyanúgy indokolt lenne szóbeli tárgyalás – vagy legalább meghallgatás – tartása.
II.
[10]    1. Az Alaptörvénynek az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.
(2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”
XII. cikk (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”
XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
(2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.”
XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
[11]    2. A Pp. indítvány által támadott rendelkezése:
247. § (1) […] Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhető.”
III.
[12]    Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[13]    1. A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott:
[14]    1.1. Az indítványozó teljesítette az Abtv. 51. § (2) bekezdésében meghatározott feltételeket, mert képviseletében a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvéd nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, és az indítványozó csatolta a szabályos ügyvédi meghatalmazást.
[15]    1.2. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz tartalmazza az Alkotmánybíróság Abtv. 26. § (1) bekezdése, 27. §-a és 28. § (1) bekezdése szerinti hatásköreire vonatkozó indokolt hivatkozást. Az indítványozó kifejezetten megjelöli az Alaptörvény B) cikkében foglalt jogállami klauzulát, az M) cikk szerinti vállalkozás szabadságát és a tisztességes gazdasági verseny feltételeinek a biztosítását, a XII. cikk (1) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való jogot, a XIII. cikkben elismert tulajdonhoz való jogot, végül a tisztességes eljáráshoz való jogot a hatósági és bírósági eljárásokban a XXIV. cikk és a XXVIII. cikk alapján.
[16]    Az Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben is, hogy az alkotmányjogi panasz határozott kérelmet tartalmaz-e, ugyanis a panaszos a beadvány elején a Kúria végzésének és a Pp. idézett szabályának a vizsgálatát és megsemmisítését kéri, míg az indítvány végén már valamennyi, az ügyben hozott döntésre és a Pp. szabályára nézve kéri ezt.
[17]    1.3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdés f) pontja szerint az indítvány – többek között – akkor minősül határozottnak, ha kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére. A kifejezett kérelem egyik tartalmi kritériuma, hogy egyértelmű legyen. A vizsgálat eredményeként az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványban megjelölt kétféle, egymástól eltérő tartalmú kérelem nem akadálya a panasz érdemi elbírálásának és befogadásának a következők miatt. A Hivatal 2010. június 4-én hozott határozatára, a Fővárosi Bíróság 2011. január 28-án született végzésére és a Fővárosi Ítélőtábla 2011. szeptember 22-én hozott végzésére nézve a kérelem nyilvánvaló módon elkésett, az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőt panaszos nem tartotta – nem is tarthatta – be. Az indítványozó továbbá a Hivatal és az első fokon eljárt bíróság döntésével szemben nem is élhetett volna alkotmányjogi panasszal, mivel azok nem eljárást befejező döntések voltak, a Fővárosi Ítélőtábla végzésével szemben pedig az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel élt a Kúriánál.
[18]    Fentiek alapján az Alkotmánybíróság a kérelmet a Kúria felülvizsgálati végzése és a Pp. megjelölt rendelkezése ellen benyújtott indítványként vizsgálta.
[19]    1.4. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Kúria végzését 2012. július 2-án vette át, alkotmányjogi panasza a 60 napos határidőn belül, 2012. augusztus 29-én érkezett az elsőfokú bíróságra.
[20]    2. A befogadhatóság tartalmi feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg:
[21]    Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket.
[22]    2.1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a és 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak tekinthető, nyilvánvalóan érintett, hiszen a jelen ügyre okot adó jogvitában félként szerepelt.
[23]    2.2. Az indítványozó a másodfokon eljárt bíróság jogerős végzése ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához. A Kúria döntésével szemben további jogorvoslatnak nincs helye.
[24]    2.3. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-elleneség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányjogi panasz – az indítványozó által részletesen megindokolt – három eleme alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelhető.
[25]    Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése többek között garantálja a nyilvános tárgyaláshoz való jogot és az ésszerű határidőn belüli döntéshez való jogot. Jelen ügyben a Kúria mint felülvizsgálati bíróság tárgyalás mellőzésével hozott döntést a Pp.-nek az indítványozó által támadott rendelkezésének alkalmazásával a felülvizsgálati eljárás során. Az indítványozó ügyét pedig a bejegyzési kérelem Hivatalhoz történt benyújtását követő 22. évben zárta le véglegesen a Kúria felülvizsgálati végzése. Ugyanígy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek tekinthető a panaszban felvetett másik probléma is, miszerint egy védjegybejegyzési kérelem az Alaptörvény tulajdonvédelmét élvezné éppúgy, mint a vagyoni értékű jognak minősülő bejegyzett védjegy.
IV.
[26]    1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alaptörvényben előírt ésszerű határidőn belüli döntéshez való jog állított sérelmét vizsgálta.
[27]    1.1. A Hivatal védjegybejegyzést elutasító döntése 2010. június 24-én született. A Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló kérelem ügyében első fokon a Fővárosi Bíróság 2011. január 28-án döntött végzéssel, tehát a kérelem benyújtásától számított hozzávetőleg fél év elteltével. A Fővárosi Bíróság végzésével szemben benyújtott fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla 2011. szeptember 22-én bírálta el, a fellebbezés benyújtásától számított nem egészen hat hónapon belül. A Kúria az Ítélőtábla végzése ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem ügyében 2012. január 5-én hozott döntést, a kérelem benyújtásától számított három hónapon belül. A Hivatal határozatának meghozatalát követően tehát mintegy másfél éven belül három bírói fórum is foglalkozott az üggyel és hoztak ezen időtartamon belül érdemi döntéseket.
[28]    Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy indítványozó ügyében az ügy bírósági szakaszában nem állapítható meg késedelem, a bíróságok az ésszerű határidőn belül hozták meg döntéseiket, azaz nem sérült az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében a bíróságok előtti eljárásokban biztosított ésszerű határidőn belüli döntéshez való joga.
[29]    1.2. Ezek után az Alkotmánybíróság a Hivatal előtt lezajlott eljárást vizsgálta meg annak időtartama tekintetében. Az indítványozó 1990. április 24-én nyújtotta be a Hivatalhoz védjegybejelentését, amit a Hivatal 2010. június 24-én bírált el érdemben. Lényeges körülmény ugyanakkor az eljárás hosszának megítélésekor, hogy ezen időtartam alatt valójában három eljárás zajlott a Hivatal előtt. Az indítványozó BUD szómegjelölésre vonatkozó védjegybejelentését megelőzően 1989. novemberében kérte a Hivatalt, hogy állapítsa meg a Budejovicky Budvár cseh cég javára bejegyzett BUD ábrás védjegy „nem használat” miatti megszűnését. A megszűnést a Hivatal 1998. február 25-én mondta ki a régi Vt. 16. § c) pontja alapján. A bejegyzési kérelem elbírálására értelemszerűen eddig az időpontig nem kerülhetett sor, hiszen a cseh cég javára bejegyzett végjegyjogosultság akadályozta annak az indítványozó javára történő bejegyzését. Ezen eljárás időigénye kapcsán az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a régi Vt. vonatkozó szabálya alapján a végjegyoltalom megszűnésének feltétele az öt éven át folyamatosan és megszakítás nélkül tartó „nem használat”. 1998-ig tehát az alapeljárás tulajdonképpen függő, várakozó helyzetbe került a törlési eljárás mikénti befejezéséig. Ráadásul az indítványozó 2000-ben ismét kénytelen volt törlési eljárást kezdeményezni, most már a BUD eredetmegjelölésre nézve. Ez az eljárás 2007-ben fejeződött be jogerősen, és az alapeljárást erre az időtartamra a Hivatal fel is függesztette. 2008-ban pedig a Hivatal az ügy elbírálása szempontjából lényeges beadványt kapott a Budejovicky Budvar-tól. Ezt követően 2010-ben hozta meg a Hivatal a döntését az ügy érdemében.
[30]    Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a 22 év alatt nem egy, hanem hat eljárás folyt, három a Hivatal előtt, három pedig a bíróságok előtt. A közigazgatási szakaszban pedig a vonatkozó anyagi jogi szabályok rendelkezéseire tekintettel az alapüggyel érdemben kizárt volt foglalkozni az előkérdések jogerős tisztázásáig. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelen ügyben – részben az anyagi szabályok tartalmára, részben az egyes eljárásokban a fórumrendszer többszöri és teljes körű kimerítésére tekintettel – nem ütközik az alapeljárás ilyen mértékű elhúzódása az Alaptörvénybe, azt jelentős mértékben az eljáró szervektől független, objektív okok váltották ki, azaz nem sérült az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében a hatóságok előtti eljárásokban biztosított ésszerű határidőn belüli döntéshez való joga sem.
[31]    2. Az indítványozó a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogának sérelmét abban jelölte meg, hogy a Hivatal annak ellenére vette figyelembe a védjegy lajstromozását kezdeményező eljárás során a Budejovicky Budvar, mint az eljárásban részt nem vevő harmadik személy beadványát, hogy a régi Vt. az észrevételt tevő fogalmát és az észrevétel jogintézményét nem ismerte. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ebben a körben már az első fokon eljárt Fővárosi Bíróság is helyesen utalt arra, hogy a régi Vt. 21. § (1) bekezdése kimondta, hogy a Hivatal védjegyügyekben – a törvényben meghatározott eltérésekkel – az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit alkalmazza. Az Áe. 26. § (1)–(4) bekezdései értelmében az államigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, és ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Ilyen tartalmú szabályozás mellett tehát a Hivatal nem volt elzárva attól, hogy a bizonyítási eljárás során az eljárásban egyébként részt nem vevő személyektől kapott indítvány tartalmát saját vizsgálatának részévé tegye.
[32]    Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelen ügyben az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikkében és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított, a tisztességes eljáráshoz és a pártatlan elbíráláshoz való jogai sérelme sem következett be.
[33]    3. A tulajdonhoz, a vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez fűződő jogainak sérelmére alapított alaptörvény-ellenességet az indítványozó abban látja, hogy a világ vezető sörmárkájának tekinthető BUD szómegjelölésből álló védjegybejelentése, mint a tulajdonnal egy tekintet alá eső, alkotmányos védelemben részesülő vagyoni értékű joga, az Európai Unió országainak többségével ellentétben, Magyarországon annak ellenére nem részesülhetett védjegyoltalomban, hogy az oltalom megtagadását sem harmadik személy alapvető alkotmányos joga, sem a közérdek nem indokolta. Ezzel a tulajdonhoz való joga – mindenféle kompenzáció nélkül – olyan „szükségtelen, aránytalan, diszkriminatív és indokolatlan” sérelmet szenvedett, valamint a vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez fűződő joga olyan jelentős mértékben és elfogadhatatlan módon került korlátozásra, amely sem a magyar jogszabályokkal és joggyakorlattal, sem pedig az egységes európai joggyakorlattal és európai uniós jogelvekkel nem egyeztethető össze.
[34]    Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz tulajdonjog sérelmét állító eleme sem megalapozott az alábbiak miatt. Az Alaptörvény XII. cikke két szempontból garantálja a tulajdonhoz való jogot. Egyrészt védi a megszerzett tulajdont az elvonás ellen, másrészt védi a szintén már megszerzett tulajdont annak korlátozása ellen. Azt az indítványozó helyesen állítja, hogy a vagyoni értékű jogok is az Alaptörvény tulajdonvédelmi szabályának oltalma alatt állnak. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a védelmi funkció és szerep csak és kizárólag a már megszerzett tulajdonjog védelmére terjed ki, függő helyzetben lévő, még el nem bírált bejelentésre, kérelemre, igényre azonban nem. Jelen ügyben az indítványozó nem rendelkezett védjegyoltalommal, mint vagyoni értékű joggal, annál inkább sem, mert az általa kezdeményezett eljárás éppen ennek megállapítására irányult. Védjegyoltalmi igénnyel rendelkezett, amit védjegylajstromozási kérelmében szereplő védjegybejelentése fejezett ki. Az eljárás közigazgatási szakaszában a Hivatal az indítványozó védjegybejelentését elutasította, ezt követően az eljáró bíróságok helyben hagyták a Hivatal döntését. Maga a régi Vt. 4. § (1) bekezdése is kimondta, hogy: „A védjegy és a védjegy jogi oltalma csak azt illeti meg, aki a megjelölést az ebben a törvényben előírt eljárás útján lajstromoztatja.”
[35]    Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó kérelme az igény állapotában maradt és ennek folytán nem sérült és nem is sérülhetett jelen ügyben az Alaptörvény XII. cikkében garantált tulajdonhoz való joga, mert azt meg sem szerezte.
[36]    4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által állított vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez fűződő joga sérelmeként nem jelölt meg olyan konkrét okokat és indokokat, amelyeket értékelni lehetett volna.
[37]    5. Az indítványozó a Pp. 274. § (1) bekezdés második mondatának megsemmisítését is kéri arra tekintettel, hogy a szabály alkalmazásának eredményeként ügyében nem történt személyes meghallgatás vagy tárgyalás a felülvizsgálati eljárásban, így személyesen nem fejthette ki álláspontját. Véleménye szerint az nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a szóbeli tárgyalásnak mekkora jelentősége van abból a szempontból, hogy az eljárásban résztvevő fél meghallgatása megtörténjen, amelyen jogi álláspontját teljes körűen előadhatja. Állítása szerint könnyen belátható, hogy az ügy érdemében hozott végzés számos esetben hasonló jelentőségű jogkérdéseket érint, mint egy ítélet, így annak felülvizsgálata során ugyanúgy indokolt lenne szóbeli tárgyalás – vagy legalább meghallgatás – tartása.
[38]    Az Alkotmánybíróság az alábbiakban kifejtett érvek alapján nem osztja indítványozó álláspontját a Pp. támadott rendelkezésének alaptörvény-ellenessége tekintetében sem.
[39]    5.1. A felülvizsgálati kérelem jogintézménye a rendes jogorvoslat alapján hozott jogerős bírósági határozat valamely jogkérdésben megnyilvánuló hibájának az orvoslására szolgál, amely kérelemhez kötött és a Kúria hatáskörébe utalt. A felülvizsgálati kérelem tehát olyan jogszabálysértésre alapítható, alanyi jogon igénybe vehető rendkívüli perorvoslat, amelynek elbírálása során a Kúria a peres felek jogviszonyára is kiterjedő hatályú határozatában a jogsérelmet kasszációs, vagy a rendelkezésre álló információk alapján reformációs jogkörében orvosolja.
[40]    1993. január 1-ig a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának általános és elsődleges formája a tárgyaláson történő elbírálás volt. Az 1998. január 1-jén hatályba lépett módosítás viszont megfordította a korábbi főszabályt és kimondta, hogy a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson kívül történik, kivéve ha bármelyik fél ezzel ellentétes kérelmet terjeszt elő, vagy a Kúria szükségesnek tartja a tárgyalás megtartását. A Pp. indítványozó által támadott rendelkezése pedig a végzések ellen benyújtott kérelmek esetében kizárja a tárgyalás tartásának kezdeményezését. Ez a módosítás markánsabban kifejezésre juttatja, hogy a felülvizsgálat elsősorban jogkérdések eldöntésére hivatott rendkívüli perorvoslat, és jogkérdésekben tárgyalás megtartása nélkül is lehet dönteni. A szabály elősegíti továbbá a felülvizsgálati eljárás gyorsabb lebonyolítását és a felülvizsgálati ügyek ésszerű időn belül történő befejezése követelményének teljesülését. A tárgyaláson kívül történő elbírálás elsődlegességére vonatkozó rendelkezés teljes összhangban van a Pp. 275. § (1) bekezdésében szereplő, a bizonyítás felvétele tilalmát előíró azon szabállyal, amely szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelem sorsáról a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ez a megoldás ugyanakkor nem sérti a polgári peres eljárás olyan alapvető elveinek a megvalósulását, mint a közvetlenség és nyilvánosság elve, mivel – ítélettel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében – ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság köteles tárgyalást tartani. Sor kerülhet továbbá tárgyalás megtartására erre irányuló indítvány hiányában is, hivatalból, ha a felülvizsgálati bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján a tárgyalás alapján történő elbírálást tartja indokoltnak. Ez utóbbi esetben a felülvizsgálati tárgyalás tartása a Kúria mérlegelési jogkörében eldöntendő kérdés.
[41]    5.2. Végzés elleni felülvizsgálat esetében tárgyalás megtartása valóban nem kérhető a felek részéről, de a Kúria végzésében külön is kitért a másodfokon hozott végzés teljeskörűségére. Eszerint „az indokolásnak a döntés megalapozottságát kell alátámasztania és szükséghez képest ki kell térni a felek által előterjesztett kérelmek, indítványok mellőzésének indokaira is. A kérelmezőnek nem volt olyan kérelme vagy indítványa, amelyet a másodfokú bíróság nem bírált el. A másodfokú bíróság a döntését részletesen megindokolta, amelyből egyértelműen kiderül, hogy a fellebbezési kérelemmel és annak jogi indokaival milyen okból nem értett egyet. Végzésének indokolása kitért a fellebbezésben előadott érvelés lényegi tartalmára és a jogvita elbírálásához szükséges szempontok vizsgálatára.”
[42]    Az Alkotmánybíróság fentiek alapján megállapítja, hogy az indítványozó által támadott jogszabályhely a jelen ügyben nem volt akadálya felülvizsgálati kérelme objektív és teljes körű elbírálásának, ezért az indítvány ezen elemét is elutasítja.
[43]    Mindazonáltal az Alkotmánybíróság a konkrét ügytől függetlenül is megállapítja, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből nem következik, hogy a bíróságok az adott ügyre vonatkozó valamennyi rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárásban a fél jogait és kötelezettségeit kizárólag tárgyaláson bírálhatja el. A tárgyalási elv, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás alapelvei közé tartozik. Nem jelenti azonban ezeknek az alaptörvényi szabállyá emelt alapelveknek a sérelmét, ha a törvény egyes – különösen a rendkívüli – jogorvoslati eljárásokban a bíróság számára lehetővé teszi az indítvány tárgyaláson kívüli elbírálását is.
[44]    Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ilyen különleges, rendkívüli eljárás a felülvizsgálati kérelem elbírálására irányuló is, amelyet jelen esetben három másik eljárás előz meg. Az első a Hivatal előtt zajlott, ezt követte az első fokú, majd a másodfokú bíróság eljárása. A felülvizsgálati eljárásra tehát csak e megelőző eljárásokat követően kerülhetett sor. A Hivatal a közigazgatási eljárásra vonatkozó, az első és másodfokon eljárt bíróságok pedig a Pp. irányadó szabályai szerint voltak kötelesek tárgyalást tartani, lehetőséget adva ezzel panaszosnak, hogy érveit, bizonyítékait, más indítványait személyesen, akár szóban, közvetlenül tárja az eljáró szervek elé. Így tehát a polgári eljárás alaptörvénybe emelt elvei nem sérültek. A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság azonban a jelen ügyben már tulajdonképpen negyedfokú elbíráló szerv, amelynél a tárgyalási elv – felperes kezdeményezésére is történő, azaz – feltétlen érvényesítése más eljárási alapelveknek (az eljárás egyszerűsítése és időszerűsége, továbbá ésszerű határidőn belül történő befejezése) a csorbítását jelentené és ezzel a fél jogainak az Alaptörvényben garantált érvényesítését hátráltatná.
[45]    Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2013. május 27.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Salamon László s. k.,

Dr. Szalay Péter s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3406/2012.
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére