KÜ BH 2013/316
KÜ BH 2013/316
2013.11.01.
Illetékügyben a forgalmi érték meghatározása körében a bíróság a szakértői véleményeket értékelni köteles [1952. évi III. tv. 164. §; 1990. évi XCIII. tv. 68. §, 70. §, 102. § (1) bek.].
A felperes 2009. február 6-án apportálással megszerezte a Miskolc ... helyrajzi számú (hrsz.), 563 m2 nagyságú, „saját használatú út” megnevezési ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 1 600 000 Ft vételáron, továbbá a Miskolc... helyrajzi számú, 1765 m2 nagyságú, „saját használatú út” megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét bruttó 5 000 000 Ft vételáron, valamint a Miskolc... hrsz.-ú, 5 ha 8238 m2 nagyságú, „ipartelep” megnevezésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetőségét 337 900 000 Ft vételáron.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) az ingatlan forgalmi értékének megállapítása céljából helyszíni szemlét tartott, összehasonlító értékadatokat szerzett be, és a 2009. augusztus 12. napján kelt fizetési meghagyásában a ... hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét 7105 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 4 000 000 Ft-ban, a ... hrsz.-ú ingatlan forgalmi értékét 7078 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 12 500 000 Ft-ban, a ... hrsz.-ú ingatlanon a földterület forgalmi értékét 4009 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 233 500 000 Ft-ban, míg a felépítmények forgalmi értékét 22 546 Ft/m2 fajlagos érték alkalmazásával 600 000 000 Ft-ban, mindösszesen: 850 000 000 Ft-ban állapította meg. A forgalmi érték, mint illetékalap után a felperes terhére 76 950 000 Ft visszterhes vagyonátruházási, (a feltűnő értékaránytalanság mellett kötött ügylet miatt) 27 080 000 Ft ajándékozási, összesen: 104 030 000 Ft illetékfizetési kötelezettséget írt elő. Döntését az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 12. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, 23/C. §-a, 68. § (1) bekezdése, 69. §-a, 70. § (1)–(3) bekezdései, 102. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazásával hozta meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. december 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a perben szakértői bizonyítást rendelt el, majd a bizonyítási eljárás eredményeként meghozott jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Itv. 102. § (1) bekezdését azzal, hogy a keresetének nem adott helyt, a további bizonyítási indítványait jogsértően utasította el, így döntése törvénysértő. Fenntartotta és lényegében megismételte a keresetében foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az adóhatóság az Itv. 68. § (1) bekezdésében, 70. § (2), (3) bekezdéseiben foglaltakkal ellentétben tévesen és jogszabálysértő módon állapította meg az ingatlanok forgalmi értékét. Csatolta a per során kirendelt szakértőnek más perben készített kiegészítő szakvéleményét.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria e jogszabályhelyben foglaltak értelmében felperes által a felülvizsgálati kérelmének alátámasztásául csatolt okirati bizonyítékát („kiegészítő igazságügyi mérnökszakértői vélemény”) nem értékelhette.
Az Itv. 68. § (1) bekezdés alapján a vagyonszerzési illeték alapjául a forgalmi érték szolgál. Ha a felek által feltüntetett érték az állami adóhatóság megítélése szerint az Itv. 102. §-ának (1) bekezdés e) pontjában meghatározott forgalmi értéktől („az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában – a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül – árként általában elérhető”) eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg.
A hatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében – szükség esetén külső szakértő bevonásával – állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító értékadatok közül a következőket köteles – más értékmeghatározókkal együtt – mérlegelni: ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztől elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag összefüggő térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvő vagy csökkenő ingatlanforgalmat, vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetőleg a térség ennek megfelelő vagy ettől eltérő értékadatait, továbbá az illetékkiszabás tárgyát képező ingatlanhoz térben és időben legközelebbi ingatlanszerzés olyan adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehető. Összehasonlítani elsősorban az azonos rendeltetésű ingatlanokat kell. Ha a településen összehasonlításra alkalmas ingatlan nincs, a forgalmi érték megállapításánál a térséghez tartozó hasonló adottságú települések ingatlanszerzési adatai is felhasználhatók [Itv. 70. § (2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont]. A perrel érintett ingatlanügyben az adóhatóság nem fogadta el a felek által feltüntetett forgalmi értéket, ezért az Itv. 70. § (2) bekezdése alkalmazásával az ingatlanok forgalmi értékét maga állapította meg.
Az adóhatóság eljárását és annak eredményét az ügyfél keresetében vitathatja [Pp. 330. § (2) bekezdés]. A perben az elsőfokú bíróság a Pp. 163. § (1) bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, amelynek eredményeként meghozott ítéletében – a kereseti kérelem keretei között – a hatóság eljárását és döntését jogszerűnek minősítette.
A jogerős ítélet meghozatalát követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, közöttük a magánszakértő véleményét, továbbá a perben kirendelt szakértő véleményét is, és a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint elbírálva állapította meg az adóhatóság eljárásának jogszerűségét, és az annak eredményeként meghatározott forgalmi értékeknek a megfelelősségét.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
A Pp. 221. § (1) bekezdése értelmében az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyben foglaltaknak megfelelően nem iratellenes, a valósággal egyező tényállást rögzített, nemcsak megjelölte, hanem idézte is az alkalmazott törvényhelyeket, jogi indokolásában alaposan értékelte a szakértői véleményeket, meghatározva, hogy a magánszakértői véleményt milyen indokok alapján nem minősítette olyan bizonyítékként, amely az adóhatóság által megállapított forgalmi értékeket megcáfolta volna. A perben kirendelt szakértő véleményéből is megjelölte az Itv. szabályozásával ellentétes elemeket, és meghatározta, hogy mely véleményrészt és miért minősített ítélkezése alapjául. Értékelte az összehasonlító adatokat, a gazdasági válság hatását, a keresetet a Pp. 213. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében elbírálva. Részletesen megindokolta azon jogi álláspontját, hogy az adóhatóság által meghatározott forgalmi értéket a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben megcáfolni nem tudta, a perben kirendelt szakértő pedig az Itv. 70. § (2) bekezdésében előírt forgalmi értékmeghatározással az adóhatóság által megállapított forgalmi értéket erősítette meg.
A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas [Pp. 3. § (4)–(5) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. bizonyításra vonatkozó, idézett szabályait, részletes indokát adta a szükségtelen, további bizonyítási indítványok elutasításának.
A felperes érvelése a felülvizsgálati eljárásban lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, a felülvizsgálati kérelemben foglaltak azonban a bizonyítékok felülvéleményezését nem alapozták meg, a Kúria jogsértést a felülvizsgálati kérelem keretei között az elsőfokú bíróság eljárásában, és döntésében nem állapított meg.
Az Itv. 23/C. §-a a felperesi vagyonszerzés időpontjában akként rendelkezett, hogy amennyiben ingatlan tulajdonjogának ellenérték fejében történő megszerzése esetén az ellenszolgáltatás értéke nem éri el a forgalmi érték 50%-át, az ellenszolgáltatás és a megszerzett vagyontárgy forgalmi értéke 50%-ának különbözete után a 12. § szerinti ajándékozási illetékmértékkel megállapított illetéket kell fizetni. A forgalmi értékből az ajándékozási illetékmérték alá eső rész levonásával fennmaradó részre a visszterhes vagyonátruházási illeték szabályai szerint egyébként irányadó illetékmértéket kell alkalmazni. Ha az ellenszolgáltatás az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozásra tekintettel került a forgalmi értékhez képest alacsonyabb összegben megállapításra, akkor e bekezdés alkalmazásában az ellenszolgáltatás összegéhez kell számítani az ingatlant terhelő és a vevő által átvállalt tartozás összegét. A tényállás adatai alapján e jogszabályhely alkalmazására felperes ügyében az állami adóhatóság köteles volt.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.526/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás