3175/2013. (X. 9.) AB határozat
3175/2013. (X. 9.) AB határozat
bírói kezdeményezés elutasításáról
2013.10.09.
Az Alkotmánybíróság tanácsa egyedi normakontroll eljárásra irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 15/C. § (1)–(2) bekezdése és 15/D. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1] Az indítványozó Szentendrei Járásbíróság bírája az előtte 4.P.20.148/2013. számon folyamatban lévő peres eljárásban a tárgyalás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. §-a alapján egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál. Indítványában az eljáró bíró annak megállapítását kérte, hogy a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 15/C. § (1) és (2) bekezdése, valamint 15/D. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenes, valamint kezdeményezte a megjelölt rendelkezések megsemmisítését.
[2] Álláspontja szerint a támadott szabályok ellentétesek az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdésében megfogalmazott azon rendelkezéssel, mely szerint Magyarország védi a fogyasztók jogait, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdésben biztosított jogorvoslathoz való joggal. Az indítványozó kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. számú Közigazgatási és polgári jogegységi határozata értelmében a parkolás során az igénybe vevő és a szolgáltató között polgári (szerződéses) jogviszony áll fenn, a parkolási díj és pótdíj pedig kötelmi pénzkövetelés. A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) nem nevesíti a pótdíj intézményét, ezért szerinte felmerül, hogy a pótdíj polgári jogi vagy quasi hatósági szankció-e. Utóbbi esetben hatósági eljárásban, formális határozatban kellene kiszabni a pótdíjat. Előbbi esetben az eljáró bíró úgy találta, hogy a pótdíj összege nem növekedhetne, mert ezzel a szolgáltató egyoldalúan alkalmaz szankciót, mellyel felborul a felek mellérendeltségének elve, s mindez sérti a fogyasztók érdekeit. Különösen megkérdőjelezhető mindez szerinte annak fényében, hogy a pótdíjazási eljárás megindulásáról szóló értesítés (a szélvédőlapát mögött elhelyezve) nem minden esetben jut el a szerződést szegőhöz. A fizetési felszólítás szélvédőlapát mögé való elhelyezése nem alkalmas arra, hogy a szerződésszegő fizetési kötelezettsége beálltáról valóban tudomást szerezhessen, s ezzel sérül a fogyasztó jogorvoslati joga is.
[3] A bíró szerint az Alaptörvény fogyasztók jogait védő cikkébe ütközik az a szabály is, amely szerint a szolgáltatónak igénye bíróság előtti érvényesítésére nyitva álló 60 napos jogvesztő határidő nem alkalmazható abban az esetben, ha a gépjármű üzembentartója a nyilvántartott adataiban bekövetkezett változásokat a gépjárműnyilvántartás központi szervéhez – az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megszegésével – elmulasztotta bejelenteni és ezért a fizetési felszólítás nem a tényleges üzembentartó részére került megküldésre. A lakcímnyilvántartás és a gépjárműnyilvántartás adatainak – a parkolást igénybe vevőn kívül álló, technikai okokból való – eltérése jogbizonytalanságot okoz, és hátrányosan érintheti a fogyasztót.
II.
[4] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:
„M) cikk (2) Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. Magyarország fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, és védi a fogyasztók jogait.”
„XXVIII. cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”
[5] 2. A Kkt. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„15/C. § (1) Ha a jármű díjfizetési kötelezettség alá eső várakozási területen díjfizetés nélkül várakozik, vagy a kifizetett várakozási időt egy óránál rövidebb időre történt fizetés esetén 5 perccel, egy órára vagy annál hosszabb időre történt fizetés esetén legalább 15 perccel túllépi, várakozási esetenként egy órai várakozási díjat, továbbá pótdíjat kell fizetni.
(2) A pótdíj összege a pótdíj kiszabásának napját követő 15 napon belüli befizetés esetén az adott napon belül díjköteles időszakra és további két órai várakozásra számított várakozási díj, 15 napon túli befizetés esetén az egy órai várakozási díj negyvenszerese. E bekezdés alkalmazása során befizetésnek minősül a fizetési művelet elindítása is. A pótdíj kiszabásáról szóló értesítést a jármű szélvédőlapátján, vagy a járművön egyéb jól látható helyen kell elhelyezni.”
„15/D. § (2) A 60 napos jogvesztő határidő nem alkalmazható abban az esetben, ha a gépjármű üzembentartója a nyilvántartott adataiban bekövetkezett változásokat a gépjárműnyilvántartás központi szervéhez – az erre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megszegésével – elmulasztotta bejelenteni és ezért a fizetési felszólítás nem a tényleges üzembentartó részére került megküldésre.”
III.
[6] A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
[7] 1. Az indítványozó egyrészt az Alaptörvény M) cikke (2) bekezdésének, azon belül is a fogyasztók jogainak sérelmét állította többféle vonatkozásban.
[8] 1.1. A hivatkozott rendelkezés az Alaptörvény „Alapvetés” című részében kapott helyet. Az M) cikk tehát Magyarország állami és társadalmi, gazdasági berendezkedésének, működésének legfőbb elveit és az önálló államiságból fakadó legfontosabb értékeket megfogalmazó rendelkezések részét képezi. Ezen a szinten fogalmazza meg, hogy Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik, Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit, és fellép az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben, valamint védi a fogyasztók jogait.
[9] Az Alkotmánybíróság a 3192/2012. (VII. 26.) AB határozatában rámutatott arra, hogy bár az Alaptörvény – szemben a korábbi Alkotmánnyal – nem nevesíti külön a piacgazdaság követelményét, az alkotmánybírósági gyakorlat alapján annak két létfontosságú elemét, a vállalkozás és a verseny szabadságát azonban tartalmazza (Indokolás [19]). Kifejtette továbbá: „A piacgazdaság, és így az Alaptörvény M) cikke által védett vállalkozás és verseny szabadsága működésének elengedhetetlen feltétele a szerződési szabadság, amely ennek következtében szintén élvezi az Alaptörvény védelmét. Ezt támasztják alá a szerződési szabadságnak a Ptk.-ban foglalt garanciális szabályai is.” (Indokolás [21])
[10] Az Alaptörvény megalkotására tett törvényjavaslatnak a szóban forgó rendelkezéshez fűzött indokolása is kifejezésre juttatta, hogy a gazdasági verseny tételének megfogalmazása mellett az alkotmányozó egyben a versenynek a közjó általi ésszerű korlátozását is rögzíteni kívánta. Erre utal a verseny „tisztességes” jelzője, az erőfölénnyel való visszaéléssel szembeni állami fellépésre és a fogyasztók jogainak állami védelmére történő utalás. A szerződéseken, mint jogi kereteken keresztül megvalósuló gazdasági verseny fogyasztóvédelmi célú korlátozásának alkotmányos alapjait teremtette meg az Alaptörvény M) cikkének (2) bekezdése, anélkül azonban, hogy konkrét fogyasztói jogosultságokat megfogalmazott volna. Mind a gazdasági verseny, mind a fogyasztói jogok védelme olyan állami kötelezettség, amelyhez külön nevesített alapjogok is kapcsolódnak [pl. vállalkozáshoz való jog (XII. cikk), tulajdon védelme (XIII. cikk)]. Önmagában ebből a rendelkezésből tehát nem vezethető le, hogy egy szerződéses jogviszonyban miként kell a jogokat és kötelezettségeket a fogyasztó és a vele szerződő fél között elosztani, miként kell a fogyasztói érdekek védelmét érvényre juttatni.
[11] Mindezekre tekintettel önmagában amiatt, hogy a parkolási célú jogviszonyokban a Kkt. alapján a szolgáltató jogkövetkezményként növekvő összegű pótdíjat alkalmazhat, illetve a pótdíj kiszabásáról szóló értesítést a jármű szélvédőlapátján vagy a járművön egyéb jól látható helyen kell elhelyezni, az M) cikk (2) bekezdésének sérelme nem állapítható meg.
[12] A Kkt. 9/D. § (3) bekezdése a következőképpen fogalmaz: „A járművek helyi közutakon, valamint helyi önkormányzat tulajdonában álló közforgalom elől el nem zárt magánutakon, tereken, parkokban és egyéb közterületeken történő várakozása a helyi önkormányzat, vagy a Mötv. [Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény] 16/A. §-ában meghatározott szolgáltató és a várakozási terület igénybevevője közötti polgári jogi jogviszony.” Az indítványozó bíró kételyeivel ellentétben tehát a pótdíj nem lehet quasi hatósági szankció, melyet hatósági határozati formában kellene kiszabni. Az, hogy a Ptk. nem nevesíti a pótdíjat mint szerződést biztosító mellékkötelezettséget, nem jelenti azt, hogy más törvények az általuk szabályozott jogviszonyokra vonatkozó rendelkezések között ne írhatnának elő ilyen mellékkötelezettséget, egyúttal meghatározva alkalmazásuk feltételeit. A Ptk. és a külön törvény rendelkezései közötti eltérések jogbizonytalanságot okozhatnak ugyan, jelen esetben azonban ilyenre az indítványozó bíró nem hivatkozott. Az, hogy az idő múlásával a pótdíj összege nagymértékben növekedik, azzal indokolható, hogy kilátásba helyezése az egyébként kisösszegű díj és pótdíj önkéntes megfizetésére ösztönzi a szerződésszegőt. Ezzel csökkenthető a követelt összeggel arányban nem álló költségekkel járó bírósági igényérvényesítések száma. A parkolási célú jogviszonyok sajátosságaira tekintettel is (tömeges előfordulás, kisösszegű követelések) a támadott pótdíj rendelkezések nem borítják fel a szerződő felek közötti mellérendelt helyzetet.
[13] 1.2. Az indítványozó bíró szerint a Kkt. 15/D. § (2) bekezdése is ellentétes a fogyasztói jogok védelmét kimondó M) cikk (2) bekezdésével, mert a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 22/A. §-a alapján a nyilvántartó a járműnyilvántartásból történő adatszolgáltatás során a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerinti lakcím adatokat adja át, a gépjárműnyilvántartás és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás szerinti adatok azonban nem feltétlenül egyeznek meg egymással.
[14] A fent kifejtett érvek fényében e szabály szintén nem sérti az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdését. Emellett az, hogy a jogalkotó a fogyasztót védő jogvesztő határidő érvényesülése alól a fogyasztó önhibájából, törvényi kötelezettsége elmulasztásából származó szűk körben kivételt iktatott be, a nyilvántartások adattartalmának egyezőségével nincs összefüggésben. A 60 napos jogvesztő (a szerződésszegő fogyasztót kötelezettségei alól mentesítő) határidő ugyanis csak akkor nem alkalmazható, ha a gépjármű üzembentartója a nyilvántartott adataiban bekövetkezett változásokat a gépjárműnyilvántartás központi szervéhez mulasztotta el bejelenteni, és emiatt nem a tényleges üzembentartónak küldték meg a fizetési felszólítást.
[15] 2. Az indítványozó bíró szerint a Kkt. 15/C. § (2) bekezdése az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdését is sérti, mivel a szélvédőlapát mögé helyezett fizetési felszólítás nem alkalmas módszer a fizetési kötelezettség beálltáról való tudomásszerzésre, s ezért felmerül a jogorvoslathoz való jog sérelme.
[16] A jogorvoslati jog mint alkotmányos alapjog lehetővé teszi, hogy bárki jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság a 2/2013. (I. 23.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a jogorvoslathoz való jog érvényesülésének két eleme van: egyrészt, hogy a jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét nem gátolják-e jogszabályi előírások, másrészt, hogy milyen a jogorvoslat terjedelme, azaz teljes körűsége, illetve korlátozottsága (Indokolás [35] és [37]). A jogorvoslathoz való jog ugyanakkor az Alkotmánybíróság értelmezésében nem terjed ki a nem állami, például a munkáltatói vagy a tulajdonosi döntésekre {9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [27]}. A fizetési felszólítás nem tekinthető bírósági, hatósági vagy más közigazgatási döntésnek, mellyel szemben jogorvoslati jogot kellene biztosítania a törvényhozónak, így a jogorvoslathoz való jog és a támadott szabály között hiányzik az érdemi alkotmányossági összefüggés.
[17] A Kkt. 15/C. § (2) bekezdése a szerződésszegés esetére meghatározott jogkövetkezmény mértékét és alkalmazásának feltételeit rögzíti, a szolgáltató igényérvényesítése esetén jogszerűségéről bíróság dönt, a bíróság ítélete jogorvoslattal az eljárási szabályok szerint támadható. Kétségtelen, hogy az értesítésnek a szélvédőlapáton történő elhelyezése nem jelenti szükségképpen, hogy a szerződésszegő fél megfelelő időben (még a 15 nap elteltét megelőzően) értesül a pótdíj kiszabásáról (pl. mert az értesítést valaki leveszi a gépjárműről), a szerződésszegés tényével (vagyis a díj meg nem fizetésével) azonban tisztában van (ha nincs, akkor az az eljárás során tisztázandó, beleértve azt is, hogy történt-e szerződésszegés). A pótdíjazási eljárás megindítása, illetve elmaradása, az értesítés célba érése vagy elveszése, ennek kapcsán az alacsonyabb vagy magasabb összegű pótdíjfizetési kötelezettség, avagy a pótdíj alóli mentesülés kockázatának jogalkotó által történő elosztása a fogyasztó és a szolgáltató között nem érinti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogot.
[18] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2013. szeptember 23.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
||||||
|
Dr. Salamon László s. k., |
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
Alkotmánybírósági ügyszám: III/1026/2013.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás