KÜ BH 2013/320
KÜ BH 2013/320
2013.11.01.
A fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatások esetén a kifizetési kérelem megalapozottságának nem feltétele a földhasználati jogcím bejelentésére vonatkozó kötelezettség. A kérelmezőnek azonban bizonyítania kell, hogy a támogatással érintett földterületen ténylegesen gazdálkodik [2007. évi XVII. tv. 12. §, 38. § (8) bek.; 67/2007. (VII. 26.) FVM r. 4. §].
A felperes 2008. február 7-én nyújtott be az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 67/2007. (VII. 26.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) alapján támogatás iránti kérelmet, amelynek az alperes 2008. augusztus 28-án helyt adott és folyósította a felperes számára a támogatási összeg 90%-át. A fennmaradó 10% tekintetében azonban a felperes 2010. február 1-jén benyújtott kérelmét a 2010. június 19-én kelt elsőfokú határozatával elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes nem érte el a jóváhagyott támogatási kérelemben vállalt üzemméretet. Ennek okát abban jelölte meg, hogy a ... és a ... hrsz.-ú területek földhasználati jogát a felperes a földhasználati nyilvántartás szerint csak 2010. január 10-től szerezte meg igazolható módon.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. október 29-én kelt határozatával az elutasítás jogalapjának megváltoztatása mellett az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Indokolása megegyezett az elsőfokú határozatban foglaltakkal.
A Szegedi Törvényszék a felperes keresetét jogerős ítéletével elutasította. Indokolása értelmében a felperes földhasználati joga sem tulajdonosi, sem egyéb jogcímen a 2009-es évre nem volt bizonyítható. A Törvényszék ugyanis bizonyítottság hiányában nem fogadta el a felperes által állított szívességi használatot, de a felperes által bizonyítékként csatolt kiadási számlákat, permetezési naplót sem, mert annak adataiból sem volt azonosítható a felperes földterülettel kapcsolatos földhasználati jogosultsága.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben a Törvényszék ítéletének a Polgári perrend-tartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (4) bekezdésére tekintettel történő hatályon kívül helyezését kérte, az alperes új eljárás lefolytatására történő kötelezésével. A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a közigazgatási eljárásban az alperes jogszabályi felhatalmazás nélkül alkalmazott kötött bizonyítást és kizárólag a területalapú támogatás iránti kérelem, valamint a földhasználati lap alapján döntött a felperes gazdaságának üzemméretéről. A felperes egyebekben hivatkozott arra is, hogy a Törvényszék az illetékekről szóló szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 42. § a) pontja, valamint 43. § (3) bekezdésével ellentétesen határozta meg az eljárási illetéket. A felperes egyebekben eltúlzottnak ítélte az alperes javára megállapított perköltséget is.
A felülvizsgálati kérelem érdeme tekintetében nem megalapozott.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelem és a Törvényszék ítélete kapcsán abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a földhasználathoz kötött kifizetési kérelem esetében tényszerűen megvalósult-e a fiatal mezőgazdasági termelő gazdaságalapítása, amely feltétele a vállalt üzemméret számításnak és a kifizetési kérelem teljesítésének.
A kifizetési kérelem idején hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 25/B. § (1)–(2) bekezdései értelmében a felperest földhasználati jogával kapcsolatosan bejelentési kötelezettség terhelte.
A Jogcímrendelet 7. § (1) bekezdéséből következőleg a felperesnek a kifizetési kérelem mellékleteként is dokumentumokkal kellett volna igazolnia a földterület jogszerű használatát. A Jogcímrendelet 7. § (1) bekezdés b) pontja, bb) alpontja ilyenként ismeri el a bérleti szerződés eredeti példányát vagy hiteles másolatát, a teljes földhasználati lap másolatát és a teljes földhasználati lapszemlét, adásvételi vagy ajándékozási szerződés hiteles másolatát, minden olyan dokumentumot, amely hitelt érdemlően igazolja a felperes földhasználati jogcímét. Mindazonáltal a kifizetés iránti kérelem benyújtásakor hatályos Jogcímrendelet nem köti a kifizetést e bejelentéshez.
A mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 12. § (1) bekezdése értelmében – a (2) bekezdésben megjelölt kivételekkel – a mezőgazdasági támogatás iránti kérelmek olyan hatósági eljárások keretében nyernek elbírálását, amelyek a Ket. hatálya alá tartoznak. A Ket. az Eljárási tv. háttér-jogszabálya. Helyesen hivatkozik a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az alperest a kifizetési kérelem elbírálásakor terheli a Ket. 50. §-án alapuló tényfeltárási kötelezettség. Az alperes ezen kötelezettségének azonban eleget tett, mivel az iratok tanúsága szerint helyszíni ellenőrzés keretében megbizonyosodott arról, hogy a támogatási kérelemmel érintett földterületek művelés alatt álltak. Azt azonban okirati bizonyítékok hiányában nem tudta megállapítani hitelt érdemlően, hogy a földterületeket ki műveli.
Az Eljárási tv. 38. § (8) bekezdése megfordítja a bizonyítási terhet a vizsgálati típusú közigazgatási eljárásokra általában jellemző szabályokhoz képest. Ebből a felperesre a jelen per alapját képező hatósági eljárásban annak a ténynek a bizonyítása hárult volna, hogy a folyósított támogatást a ..., valamint ... hrsz.-ú ingatlanokon folytatott gazdálkodói tevékenysége során használta fel. Ez a kérdés ugyanis a felek között vitatott volt, így bizonyítás tárgyát képezte volna a felperes részéről.
A Törvényszék a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező jogerős ítélet meghozatalát megelőző eljárásban részletesen vizsgálta a felperes által hivatkozott eljárási jogsértések megalapozottságát és a földhasználati jogcímével összefüggésben hivatkozott bizonyítékokat. A bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve jutott arra a következtetésre, hogy az alperes felülvizsgálni kért határozata meghozatalakor eljárási jogsértést nem követett el, és a felperes földhasználati joga nem volt bizonyítható és ellenőrizhető. A Kúria a tények alapjául szolgáló bizonyítékok újabb mérlegelésére, azaz a jogerős ítélet felülmérlegelésére nem jogosult. A következetesen alkalmazott bírói gyakorlat szerint a bizonyítási eljárás hibáira alapított felülvizsgálati kérelem akkor vezethet sikerre, ha annak előterjesztője igazolja, hogy a bíróság a bizonyítékok egybevetése és értékelése során logikai hibát követett el, vagy iratellenes mérlegelése kirívóan okszerűtlen, vagy iratellenes volt. Jelen ügyben a Kúria ilyen eljárási jogszabálysértést sem állapított meg.
A Kúria a kifejtettek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes jog- és tényszerű gazdálkodása a támogatással érintett földterületen nem volt bizonyított, ezért a Törvényszék nem sértette meg a Jogcímrendelet 4. § (4) bekezdés e)-f) pontjait akkor, amikor a felperes üzemméretének számításakor figyelmen kívül hagyta a két balástyai földterületet. Tehát nem a nyilvántartásba való bejelentkezés kötelezettségének elmulasztása alapozta meg a kifizetési kérelem elutasítását, mert a földhasználati joggal összefüggő bejelentési kötelezettség önmagában nem képezi a kifizetés feltételét. A kérelemben megjelölt földterületen folytatott tényleges gazdálkodás igazolása azonban igen.
Helyes mérlegeléssel, és logikus érvelés mellett jutott a Törvényszék arra a következtetésre, hogy a felperesnek a kérdéses földterületeken folytatott gazdálkodói tevékenységet nem sikerült meggyőzően bizonyítania.
A kifejtettek értelmében a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének érdemét megalapozatlannak ítélete és ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy a Törvényszék az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 43. § (3) bekezdése értelmében jogsértően állapította meg a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettséget.
Az Itv. a közigazgatási peres eljárás illetékét tételes illetékként szabályozza. Az elsőfokú eljárás során, a 2011. XI. 30-át megelőzően beadott keresetlevelek esetében az Itv. 43. § (3) bekezdése az illeték mértékét 20 000 forintban, azt követően pedig 30 000 forintban határozta meg. Mivel a felperes a keresetlevelet 2011. július 25-én adta be a Törvényszékre, ezért pervesztességére tekintettel az elsőfokú eljárásban 20 000 forint eljárási illeték megfizetése terhelte. A Kúria a Törvényszék ítéletét az eljárási illeték vonatkozásában hatályon kívül helyezte.
(Kúria Kfv. IV. 35.314/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás