3209/2013. (XI. 18.) AB határozat

alkotmányjogi panasz elutasításáról

2013.11.18.

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t :

1. Az Alkotmánybíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 129. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdésére alapított – alkotmányjogi panaszt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 129. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény M) cikkének (1) bekezdésére és XIII. cikkére alapított – alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a nemzetközi szerződésbe ütközés tárgyában visszautasítja.

I n d o k o l á s

[1] 1. Egy, a cégnevében „állami” jelzőt tartalmazó gazdasági társaság jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 129. § (1) bekezdésének vizsgálatát és megsemmisítését.

[2] A Ctv. cégnévhasználattal kapcsolatos alapvető szabályai között elhelyezkedő 4. § (3) bekezdése – a törvény hatályba lépése, azaz 2006. július 1. napja óta változatlan tartalommal – kimondja: „A cégnévben az »állami« vagy »nemzeti« kifejezés csak abban az esetben szerepelhet, ha a cégben az állam közvetlenül vagy szervezetei útján többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkezik, vagy a cég a külön törvény szerinti tartós állami tulajdoni körbe tartozik”.

[3] A 2012. március 1. napja előtt hatályos Ctv. 129. § (2) bekezdése alapján a Ctv. – a korábban idézett – 4. § (3) bekezdését kizárólag a Ctv. hatályba lépését követően, azaz kizárólag a jövőre nézve kellett alkalmazni, tehát a már működő társaságoknak nem kellett módosítaniuk a cégnevüket.

[4] A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 139. § (2) bekezdése 2012. március 1-jei hatálybalépéssel módosította a Ctv. 129. § (1) bekezdését és előírta: „a […] Módtv. […] hatálybalépését megelőzően bejegyzett azon cégek, melyeknek cégneve vagy rövidített neve nem felel meg a 3. § (5) bekezdésben vagy a 4. § (3) bekezdésben foglalt előírásnak, a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor, ennek hiányában legkésőbb 2013. február 1. napjáig kötelesek cégnevük megváltoztatására.”

[5] Az indítványozó gazdasági társaság felett – mivel az 1990-es évek elején privatizáció tárgyát képzete és magántulajdonba került – az állam nem rendelkezik többségi befolyással, és tartós állami tulajdoni körbe sem tartozik, így a Módtv. hatályba lépése következtében, a Ctv. 129. § (1) bekezdésében foglaltak szerint köteles változtatni a cégnevén. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium igazságügyi és magánjogi jogalkotásért felelős helyettes államtitkára 2012. június 27-én kelt levélben felhívta az indítványozó figyelmét arra, hogy: „a megváltozott törvényi rendelkezésekkel összhangban köteles a cégnevének megváltoztatására. Amennyiben erre a törvényi feltételekkel nem kerül sor, eredményesen kezdeményezhető a cégnév tekintetében a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása”.

[6] Az indítványozó az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a számára kötelező módon előírt cégnévváltoztatással kapcsolatos törvényi rendelkezés, a Ctv. 129. § (1) bekezdésének megsemmisítését. Véleménye szerint a támadott törvényhely az Alaptörvényben biztosított jogait súlyosan sérti, ezen túlmenően nemzetközi egyezményekbe is ütközik az alábbiak szerint.

[7] Az indítványozó érvelése szerint a tulajdonjog alkotmányos védelme kiterjed a cégnévre és a kereskedelmi névre is, ezért ennek kötelező megváltoztatása tulajdon elvonást eredményez, ezért az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésébe ütközik. Az alkotmányjogi panasz szerint a tulajdonelvonás, a kisajátítás előfeltételei hiányoznak, így az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésével is ellentétes a támadott rendelkezés, továbbá jelentős vagyoni és nem vagyoni hátrányt is okoz.

[8] A tulajdonjog sérelmén túlmenően az indítvány által támadott rendelkezés az Alaptörvény B) cikkével is ellentétes az indítványozó álláspontja szerint. Érvelése szerint az „állami” megjelölést tartalmazó cégnevet az 1993-ban történt privatizációt követően is folyamatosan használja, azonban a jogbiztonság követelménye magában foglalja a megszerzett jogi pozíciók fennállásába vetett bizalom védelmét. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába is ütközik, így ellentétes a jogállamiságból következő jogbiztonság követelményével. Az Alaptörvény B) cikkébe ütközik, mert a törvényhely elfogadását megelőzően létrejött jogviszonyokat érinti. Véleménye szerint a támadott rendelkezés egy törvényi formába burkolt egyedi aktusnak minősül, mert az indítványozó az egyetlen „állami” jelzővel a cégnevében működő társaság, amelyben az állam nem rendelkezik közvetlenül vagy szervezetei útján többségi befolyással, és a cég nem tartozik a külön törvény szerinti tartós állami tulajdoni körbe, így a visszaélésszerű jogalkotás tilalmába ütközés miatt is ellentétes az Alaptörvény B) cikkével.

[9] Az indítványban kifejtettek szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésében garantált vállalkozás szabadságával is, mert az elvonással érintett cégek gazdasági életben való részvételét, a vállalkozás szabadságának gyakorlását indokolatlanul és aránytalanul adminisztratív módon korlátozza.

[10] Az indítványozó a Ctv. 129. § (1) bekezdésének nemzetközi szerződésbe ütközését is állította, az véleménye szerint több kétoldalú beruházásvédelmi egyezményben foglaltakkal is ellentétes.

II.

[11] 1. Az Alaptörvény indítvánnyal érintett rendelkezései:

„B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

„M) cikk (1) Magyarország gazdasága az értékteremtő munkán és a vállalkozás szabadságán alapszik.”

„XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.

(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”

[12] 2. A Ctv. indítvánnyal támadott, illetve az elbírálás során érintett, hatályos rendelkezései:

„3. § (5) A cégnévnek – a (4) bekezdésen túlmenően – egyértelműen különböznie kell a közhatalmi és közigazgatási szervek hivatalos és a köznyelvben használt elnevezésétől.”

„4. § (3) A cégnévben az „állami” vagy „nemzeti” kifejezés csak abban az esetben szerepelhet, ha a cégben az állam közvetlenül vagy szervezetei útján többségi befolyással (Ptk. 685/B. §) rendelkezik, vagy a cég a külön törvény szerinti tartós állami tulajdoni körbe tartozik.”

„129. § (1) A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi IV. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 99. §-ának hatálybalépését megelőzően bejegyzett azon cégek, melyeknek cégneve vagy rövidített neve nem felel meg a 3. § (5) bekezdésben vagy a 4. § (3) bekezdésben foglalt előírásnak, a cégjegyzékben vezetett adataik első változásakor, ennek hiányában legkésőbb 2013. február 1. napjáig kötelesek cégnevük megváltoztatására.”

III.

[13] Az indítványozók az Abtv. 26. § (2) bekezdés szerinti hatáskörben kérték az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. A kivételes panasz esetében, mivel az közvetlenül a norma ellen irányul, különös jelentősége van a befogadhatóság vizsgálatának, hiszen a panaszos alapjogában való személyes, közvetlen és aktuális sérelme különbözteti meg alapvetően a kivételes alkotmányjogi panaszt az utólagos normakontrolltól.

[14] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.

[15] Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz csak részben teljesíti ezen, a befogadáshoz szükséges követelményeket, azonban ez nem eredményezte az indítvány teljes, érdemi vizsgálat nélküli visszautasítását. Az alkotmányjogi panasz azon jól elhatárolható része, mely megfelel a törvényi feltételeknek, önmagában meg tudta alapozni az érdemi vizsgálatot, az ezen kívül eső indítványi elemek tekintetében pedig nem került sor az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatára.

IV.

[16] Az alkotmányjogi panasz részben nem megalapozott, részben érdemben nem bírálható el az alábbiak szerint.

[17] 1. Az indítványozó szerint a Ctv. 129. § (1) bekezdése, mely kötelezővé teszi számára, hogy a cégjegyzékben vezetett adatai első változásakor, ennek hiányában legkésőbb 2013. február 1. napjáig köteles cégnevének megváltoztatására, mert az a Ctv. 4. § (3) bekezdésében foglalt előírásnak nem felel meg, alaptörvény-ellenes. Érvelése szerint saját cégnevét az 1990-es években szerezte meg a privatizáció során, melyet azóta is használ, továbbá a Ctv. 2006-os hatálybalépésekor sem kellett megváltoztatnia annak ellenére, hogy a Ctv. 4. § (3) bekezdése változatlan tartalommal már akkor is szabályozta a „nemzeti” és „állami” jelzők használatát. Véleménye szerint a kötelező cégnévváltoztatást előíró Ctv. 129. § (1) bekezdése ellentétes az Alaptörvény B) cikkében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonsággal, mivel az ennek részét képező visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.

[18] 1.1. Az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálata előtt áttekintette a cégnévhasználattal kapcsolatos szabályozási környezetet, melyek kapcsán az alábbiakat tartja fontosnak kiemelni.

[19] A cégnévhasználattal kapcsolatos rendelkezéseket és restrikciókat a Ctv. a kihirdetése óta változatlan elvek mentén szabályozza. A cégnév elsődlegesen a cég azonosítását, és más cégektől való megkülönböztetését szolgálja. A Ctv. azonban az egyértelmű azonosításon és más cégektől történő megkülönböztetésen túlmenően egyéb regulációkat is tartalmaz a cégnévhasználatot illetően, melyek elsődlegesen a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát hivatottak szolgálni. Ilyen rendelkezésnek minősül, hogy bizonyos cégnevek bejegyzéséhez szükséges a Magyar Tudományos Akadémia engedélye, állásfoglalása, vagy például nem kelthet megtévesztő látszatot a cég elnevezése sem. A Ctv. 3. § (2) bekezdése szerint alapkövetelmény továbbá a magyar helyesírás szabályainak betartása, és a latin betűs írásmód is. A Ctv. 2012. március elsejétől hatályos 3. § (5) bekezdése megköveteli a cégnévtől, hogy az egyértelműen különbözzön a közhatalmi és közigazgatási szervek hivatalos, és a köznyelvben használt elnevezésétől is.

[20] 2013. január elsejétől a cég elnevezésében nem szerepelhet olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, továbbá nem szerepelhet olyan kifejezés vagy szervezet neve a cégnévben, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerekkel közvetlenül összefüggésbe hozható.

[21] A negatív előírásokon túlmenően a Ctv. meghatározza azt is, hogy a cégnévnek milyen kötelező elemei vannak és adott esetben milyen többlet kifejezéseket kell tartalmaznia. A Ctv. 3. § (1) bekezdése minimum követelményként előírja, hogy a cégnév a választott cégforma megnevezését, és legalább a vezérszót kell, hogy tartalmazza. Kötelezően fel kell tüntetni továbbá a cégnévben a nonprofit jelleget, és bizonyos feltételek teljesülése esetén a külföldi vállalkozások nevét is.

[22] 2006. július 1-je óta a Ctv. 4. § (3) bekezdése alapján az „állami” vagy „nemzeti” kifejezés csak abban az esetben szerepelhet a cégnévben, ha az állam a cégben közvetlenül vagy szervezetei útján többségi befolyással rendelkezik, vagy a cég a külön törvény szerinti tartós állami tulajdoni körbe tartozik. A Ctv. hatálybalépését követően azonban az indítványozónak nem kellett megváltoztatnia a cégnevét, mert a 2012. március elseje előtt hatályos Ctv. 129. § (2) bekezdése alapján a 4. § (3) bekezdést kizárólag csak azon cégek esetében kellett alkalmazni, amelyekben a Ctv. hatálybalépése után szűnt meg az állam közvetlen vagy szervezetei útján gyakorolt többségi befolyása, vagy amelyek a törvény hatálybalépése után kerültek ki a tartós állami tulajdoni körből.

[23] A Ctv. jelen alkotmányjogi panasszal támadott 129. § (1) bekezdése ezen a 4. § (3) bekezdésében foglalt főszabály alóli mentességet szüntette meg, mely az indítványozó szerint a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik.

[24] 2. Az Alaptörvény nem tartalmaz kifejezetten a gazdasági társaságok létrehozására, megszűnésére, megszüntetésére vonatkozó speciális szabályokat. Ennek következtében az Alaptörvény keretei között a törvényhozó nagy szabadságot élvez a gazdasági társaságokkal kapcsolatos szabályok kialakításában, vagy éppen a cégnévhasználattal kapcsolatos jogi szabályozásában. Ez a szabályozási szabadság nem terjedhet odáig, hogy az Alaptörvényben deklarált más elveket – jelen esetben az Alaptörvény B) cikkét – a jogalkotó figyelmen kívül hagyhatná.

[25] A fennálló, tartós jogviszonyok esetében azonban csak a hátrányosabb szabályozás bevezetése sérti a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát, azonban a cégekkel kapcsolatos szabályozási környezet kétséget kizáróan nem minősül ilyennek. A visszaható hatályú jogalkalmazás tilalma természetesen nem értelmezhető akként, hogy a tartós, határozatlan időtartamú jogviszonyok a jövőre nézve nem alakíthatók át, nem változtathatók meg. Jelen ügy elbírálásakor az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ctv. támadott 129. § (1) bekezdése nem tette jogellenessé az indítványozó korábbi névhasználatát, és kötelezettséget számára – felkészülési idő biztosítása mellett – csak a jövőre nézve állapított meg.

[26] A fentiekben kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság nem tartotta megalapozottnak az indítvány Ctv. 129. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, ezért azt elutasította.

[27] 1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz esetén azonban az Abtv. 29. §-a kapcsán természetszerűleg csak az alapvető alkotmányjogi jelentőség megléte vagy éppen hiánya merülhet fel.

[28] Az indítványozó érvelése szerint az Alaptörvény XIII. cikkéből eredő tulajdonjog alkotmányos védelme kiterjed a cégnévre és a kereskedelmi névre is. Arra vonatkozó indokolást azonban, hogy az Alaptörvényből eredő joga van a Ctv. 4. § (3) bekezdésében foglalt restrikció ellenére a cégnévben szereplő „állami” jelző használatára is, nem terjesztett elő. A kérdés megoldása a törvényhozó kompetenciája, nem az alapvető jogok, hanem az alanyi jogok szintjén. Az alkotmányjogi panasz alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel az Alaptörvény XIII. cikkével összefüggésben, ezért azt az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-a és a 64. § d) pontja alapján – figyelemmel azonban az Abtv. 52. § (1b) e) pontjára is – visszautasította.

[29] Az indítványozó vagyoni és nem vagyoni kár elszenvedését is állította, azonban ennek értékelése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe, ezért ezen indítványi elemet az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § a) pontja alapján visszautasította.

[30] 2. Az indítványozó szerint a támadott jogi rendelkezés sérti az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésébe foglalt vállalkozás szabadságát is.

[31] Az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése kapcsán megállapította, hogy: a vállalkozáshoz való jog alapjog, mely azt jelenti, hogy bárkinek Alaptörvényben biztosított joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga azonban egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – azonban annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást [3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, [153]–[154].

[32] Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a cégnévvel kapcsolatos azon szabályozás, mely a „nemzeti” és „állami” jelzők használatát a cégnévben, csak olyan cégek esetén teszi lehetővé ahol az állam közvetlenül vagy szervezetei útján többségi befolyással rendelkezik, nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, mely a vállalkozás szabadságával, illetve az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésével összefüggésbe hozható lenne, ezért erre az alaptörvényi rendelkezésre alapított indítványi elemet az Abtv. 29. §-a és a 64. § d) pontja alapján visszautasította.

[33] 3. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát is kezdeményezte. Az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján ezt az eljárást azonban csak az országgyűlési képviselők egynegyede, a Kormány, a Kúria elnöke, a legfőbb ügyész, valamint az alapvető jogok biztosa, illetve az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során az eljáró bíró kezdeményezheti. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó nem tartozik ezen, az Abtv. által meghatározott személyi körbe, így a nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatának kezdeményezésére nem jogosult. Az alkotmányjogi panasz ezen részét, mint nem jogosulttól származót, az Alkotmánybíróság az Abtv. 64. § b) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2013. november 5.

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
	tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,		Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,		Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró		előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3246/2012.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek