KÜ BH 2013/322
KÜ BH 2013/322
2013.11.01.
A bíróság által elrendelt megismételt eljárás határozata alapján nem lehet teljes körűen újra kezdeni a bírósági felülvizsgálatot [2003. évi CXII. tv. 140. §].
A felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytattak le, szja és százalékos EHO adónemekben a 2001-2005. évekre. A vizsgálat során több adójogi tényállást állapítottak meg. Az egyik szerint a felperes 2001. május 4. és 2003. március 31. között hét alkalommal, összesen 13 100 000 forint tagi kölcsönt nyújtott az E. R. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.).
A kapcsolódó másodfokú határozatot a felperes keresettel támadta: a tagi kölcsön nyújtásának tényét és összegszerűségét nem vitatta.
Az alperes ezen határozatát az elsőfokú bíróság ítéletével – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az indokolás szerint abból a tényből következően, hogy a felperes vallott adóköteles jövedelme nem biztosított fedezetet a tagi kölcsön nyújtására, indokolt és jogszerű volt a becslés alkalmazása. Azonban felperes bizonyíthatja, hogy milyen forrás biztosított lehetőséget a tagi kölcsön nyújtására. Ezen okból az új eljárásban az adóhatóságnak bizonyítási eljárást kellett lefolytatni a devizaszámlák 2001. január havi egyenlegeire, nagy értékű személygépjármű vásárlásokra, ingatlanszerzésre és annak forgalmi értéknövekedésére. Ki kellett térni arra is, hogy a felperes a 2004. évben nagy értékű kötőgépeket értékesített.
A jogerős ítéletben megadott szempontoknak megfelelő bizonyítási eljárást követően a revízió a 2001. január 1-jei állapotban 20 000 000 forint nyitóegyenleggel számolt. A megismételt eljárásban az adóhatóság a Kft. részére nyújtott tagi kölcsönt az alapeljárással egyezően vette figyelembe.
Az elsőfokú adóhatóság a 2001. és 2002. évekre elévülés miatt nem tett megállapítást, míg a 2003-2004. évekre szja és EHO adónemekben összesen 3 140 203 forint adókülönbözetet rögzített, az adóhiánynak minősülő rész után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
Az alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot: vitatta a vállalkozói kivét összegét, hivatkozott a Kft. névváltozásaira, valamint arra, hogy a tagi betétek 5 500 000 forintos összegét igazoló két „fecni"-t talált.
A jogerős ítélet az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A vállalkozói kivétnél az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a keresetet, továbbá nem tekintette érdeminek a Kft. névváltozásait. Értékelése szerint relevanciája annak volt, hogy a felperes az alperes által megállapított nagyságrendben és időpontban nyújtott-e kölcsönt a Kft.-nek.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését a felperes keresetének elutasítását kérte.
Előadta, hogy az új eljárás lefolytatására az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 140. § (2) bekezdésének megfelelően az alapeljárás jogerős ítéletében előírtaknak megfelelően került sor, az alapeljárás megállapításai a megismételt eljárásban is kötötték, ennek folytán a határozat nem volt jogszabálysértő. A kölcsön tényét a felperes az alapeljárás során nem vitatta és az új eljárás során is csak a peres eljárásban terjesztette elő kifogásait. További álláspontja szerint érdemben helytálló volt a tagi kölcsönre vonatkozó megállapítás.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem, vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002.490, KGD 2002.262.). Ennek következtében a Kúria a felülvizsgálati eljárást a tagi kölcsönre nézve folytatta le, a jogerős ítélet egyéb érdemi megállapításait nem érintette.
A felperes 2001-2005. évekre vonatkozó adófizetési kötelezettsége két adóigazgatási eljárásnak volt tárgya. A második, a megismételt eljárás szempontjait az elsőfokú bíróság 4. K. 21.045/2008/7. számú jogerős ítélete határozta meg. Az Art. 140. § (2) bekezdése folytán az adóhatóság a bíróság által elrendelt új eljárásban kizárólag az új eljárás elrendelésére okot adó körülményeket, illetőleg az ezekkel összefüggő tényállási elemeket vizsgálhatja.
A 4. K. 21.045/2008/7. számú jogerős ítélet az új eljárás szempontjai között a tagi kölcsönt érintő körülményt nem jelölt meg. Az ítéletből megállapítható, hogy abban az eljárásban a felperes további, az új eljárással érintett jövedelmeit éppen az okból tekintette relevánsnak az elsőfokú bíróság, hogy azok fedezetet nyújtanak-e a tagi kölcsön nyújtására. A jogerős ítéletet, így azt, hogy a tagi kölcsön nyújtásának és összegének ténye nem volt tárgya a peres eljárásnak, a felperes felülvizsgálati kérelemmel nem támadta. Ennek következtében az adóhatóság által lefolytatott új eljárás nem terjedhetett ki a tagi kölcsön nyújtását érintő megállapításokra, és a bíróság előtt is csak az Art. 140. § (2) bekezdése által megadott keretek között, leszűkített tartalommal lett volna lehetőség a bírósági felülvizsgálatra. (Legfelsőbb Bíróság Kfvf. I. 35.143/2006/6. szám, Kfv. I. 35.073/2007/4. szám, Kfv. I. 35.368/2008/4. szám, Kfv. V. 35.392/2010/9. szám, Kfv. V. 35.394/2010/8. szám).
Az elsőfokú bíróság ezt a korlátozást figyelmen kívül hagyta, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a tagi kölcsön körében is elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.167/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás