• Tartalom
Oldalmenü

3231/2013. (XII. 21.) AB határozat

bírói kezdeményezés elutasításáról

2013.12.21.
Az Alkotmánybíróság tanácsa – bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a Kúriának a terhelt távollétében folytatott eljárás felfüggesztéséről szóló 1/2013. büntető jogegységi határozata rendelkező részének utolsó bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
[1]    1. A Budaörsi Járásbíróság a 2013. június 14. napján kelt, 12.B.319/2013/5. számú végzésével az előtte önbíráskodás bűntettének kísérlete miatt folyamatban lévő büntetőügyben az eljárást felfüggesztette, és kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó bíró a Kúria 1/2013. számú, a terhelt távollétében folytatott eljárás felfüggesztéséről szóló büntető jogegységi határozata (továbbiakban: Jogegységi határozat) rendelkező részének utolsó bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását, valamint az előtte folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárását kérte. A támadott rendelkezés szerint, „[m]iután az eljárás folytatásának akadálya – az ügyész erre vonatkozó indítványának hiánya – így elhárul, az eljárás felfüggesztésének egyik feltétele, és ezzel a felfüggesztés oka megszűnik. Ezért a bíróságnak – az ügyészi indítvány alapján – a Be. 266. § (5) bekezdésére figyelemmel az eljárást folytatnia kell.”
[2]    Az indítványozó bíró szerint a Jogegységi határozat sérelmezett rendelkezése és az ahhoz kapcsolódó indokolás tartalmilag megfelel a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 528. § (1) bekezdésének 2004. május 7. napját megelőzően hatályos normaszövegének, amely szerint, „ha az ügyész indítványozza az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az eljárást, a bíróság az eljárást a Be. 188. § (1) bekezdésének a) pontja alapján nem függesztheti fel.” E rendelkezést az Alkotmánybíróság a 14/2004. (V. 7.) AB határozatában (továbbiakban: Abh.) – a jogállamiság és a tisztességes eljárás követelményeibe ütközése miatt – alkotmányellenesnek találta és megsemmisítette.
[3]    Az indítványozó bíró szerint az Alaptörvény a korábbi Alkotmányban foglaltakkal egyezően tartalmazza a jogállamiság [B) cikk (1) bekezdés] és a tisztességes eljárás [XXVIII. cikk (1) bekezdés] követelményeit, így a Jogegységi határozat sérelmezett szövegrésze az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseibe ütközik. Az indítványozó bíró érvelése szerint – idézve az Abh. indokolását – „[…] nem egyeztethető össze a büntető igazságszolgáltatás funkciójával, a jogerős büntető bírósági határozat alkotmányos jelentőségével az a törvényi szabályozás, amely a bíróságot más alkotmányos jogok vagy értékek védelme által nem indokoltan arra kényszeríti, hogy tudatosan megalapozatlan döntést hozzon akár a terhelt felmentése, akár pedig elítélése tárgyában. Ez az igazságszolgáltatás tekintélyének sérelmével is járhat.”
[4]    Az indítványozó bíró álláspontja szerint a fentiekből következően alaptörvény-ellenesnek tekinthető minden olyan szabályozás, amely megfosztja a bíróságot attól a jogától, hogy a terhelt távollétére tekintettel az eljárást felfüggessze. Érvelése szerint emiatt alaptörvény-ellenes a Jogegységi határozat sérelmezett rendelkezése is, amelynek értelmében a Be. 529. § (2) bekezdése alapján tett ügyészi nyilatkozatra figyelemmel a bíróságnak az eljárást kötelező – mérlegelést lehetővé nem tevő – jelleggel folytatni kell. Az indítványozó e körben az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenség sérelmét is állította.
II.
[5]    Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe.
[6]    1. Az Alaptörvény indítvány elbírálása során figyelembe vett rendelkezései:
B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”
XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
26. cikk (1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.”
[7]    2. A Jogegységi határozat érintett rendelkezése:
„Miután az eljárás folytatásának akadálya – az ügyész erre vonatkozó indítványának hiánya – így elhárul, az eljárás felfüggesztésének egyik feltétele, és ezzel a felfüggesztés oka megszűnik. Ezért a bíróságnak – az ügyészi indítvány alapján – a Be. 266. § (5) bekezdésére figyelemmel az eljárást folytatnia kell.”
[8]    3. A Be. hatályos, a Jogegységi határozattal értelmezett rendelkezései:
188. § (1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha
a) a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható,
[…]”
266. § (1) A bíróság az eljárást
a) a 188. § (1) bekezdés a) […] pontjában meghatározott okból felfüggeszti,
[…]
(5) Ha az eljárás felfüggesztésének oka megszűnt, […] a bíróság az eljárást folytatja.”
528. § (1) A bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el. A magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben a bírósági eljárást nem indítványozhatja.
(2) Ha az ügyész a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartását indítványozta, és a vádlott tartózkodási helye a tárgyalás megkezdése előtt ismertté válik, a bíróság értesíti az ügyészt, és a vádlottal szemben szükség esetén személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedést rendel el.
(3) A bíróság további eljárására a XII-XIII. Fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni.
529. § (1) Ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően vált ismeretlenné, és megalapozottan feltehető, hogy a vádlott megszökött vagy elrejtőzött, a bíróság a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárásban az eljárás felfüggesztése nélkül elfogatóparancsot bocsát ki.
(2) Ha az elfogatóparancs kibocsátása tizenöt napon belül nem vezetett eredményre, a bíróság erről az ügyészt tájékoztatja. Ha az ügyész indokoltnak tartja, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg, illetőleg folytassák, a bíróság tájékoztatásától számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz.
(3) Ha a vádlott érdekében korábban nem járt el védő, az ügyész a (2) bekezdés szerinti indítványában védő kirendelését is indítványozza. A tárgyalást a korábbi tárgyalás anyagának ismertetésével kell folytatni.
(4) Ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében folytassák, a tanács elnöke az eljárást felfüggeszti.
(5) Az (1)–(4) bekezdésben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a másodfokú és a harmadfokú bírósági eljárásban is.”
III.
[9]    1. Az Alkotmánybíróság először áttekintette a Be. távollévő terhelttel szembeni eljárás jelen indítvány elbírálása szempontjából releváns szabályainak változását. Ennek során megállapította, hogy az indítványozó bíró által hivatkozott Abh. rendelkezéseinek eredményeként alakult ki a máig hatályos szabályozás.
[10]    1.1. A Be. 528. § (1) bekezdése 2004. május 7. napját megelőzően a következőképpen rendelkezett: „[a] bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el. Ha az ügyész indítványozza az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szembeni eljárást, a bíróság az eljárást a 188. § (1) bekezdésének a) pontja alapján nem függesztheti fel. A magánvádló, illetőleg a pótmagánvádló az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben a bírósági eljárást nem indítványozhatja.”
[11]    1.2. Az Abh. említett jogszabályhellyel kapcsolatos érvelése szerint nem sérti a bírói függetlenség elvét a bíróságnak a távollévő terhelt elleni eljárásra és a büntető igény érdemi elbírálásra vonatkozó, ügyészi indítványon alapuló kötelezettsége.
[12]    1.3. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Be. 528. § (1) bekezdésének második mondatát, mivel a jogállamiság és a tisztességes eljárás követelményeivel ellentétesnek tartotta azt, hogy az ügyész indítványa esetén a bíróság köteles a terhelt távollétében a büntetőjogi felelősség kérdésében érdemi döntést hozni, és nem áll lehetőségében az eljárás felfüggesztése. Az Alkotmánybíróság szerint ez a szabályozás megfosztja a bíróságot annak mérlegelésétől, hogy tud-e megalapozott érdemi döntést hozni a büntetőjogi felelősség kérdésében a terhelt személyes jelenléte, joggyakorlásának lehetősége, illetve esetleges vallomása nélkül is.
[13]    Összegzésként az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a büntető igazságszolgáltatás funkciójával, a jogerős büntető bírósági határozat alkotmányos jelentőségével összeegyeztethetetlen az a szabályozás, amely a bíróságot indokolatlanul arra kényszeríti, hogy tudatosan megalapozatlan (akár bűnösség megállapításáról, vagy felmentésről rendelkező) döntést hozzon.
[14]    1.4. Az Abh. további – a külön eljárás kivételességét és átmenetiségét szolgáló garanciákat előíró – rendelkezéseinek megfelelően az Országgyűlés a 2004. évi CXXXII. törvénnyel újraszabályozta a távollévő terhelt ellen folyó eljárás szabályait. A jogalkotó több feltétel együttes meglétéhez kötötte a vádemelést, így az eljárásra kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények esetén van lehetőség. További feltétel a nyomozás során kötelezően kibocsátott elfogatóparancs eredménytelensége, valamint annak valószínűsítése, hogy a terhelt a büntetőeljárás akadályozásának céljából van távol. E feltételeknek – értelemszerűen – az eljárás bírósági szakaszában is fenn kell állniuk, attól függetlenül, hogy a terhelt az eljárás mely szakaszában vonta ki magát az eljárás alól. Amennyiben tehát a terhelt tartózkodási helye a vádemelést követően vált ismeretlenné, a jogalkotó a bíróság feladatává teszi annak valószínűsítését, hogy a terhelt megszökött vagy elrejtőzött, valamint a bíróságnak kell az elfogatóparancsot is kibocsátania.
[15]    A jogalkotó további garanciális elemként a terhelt részére kézbesítendő iratok hirdetményi kézbesítését is kötelezővé tette. A Be. távollétes eljárásra vonatkozó rendelkezései – az ismertetett módosítással – lényegében változatlan tartalommal a mai napig hatályosak.
[16]    2. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta az indítványban sérelmezett Jogegységi határozat meghozatalának indokát, illetve a rendelkezései tartalmát.
[17]    2.1. A Legfőbb Ügyész azért indítványozta a Kúriánál jogegységi eljárás lefolytatását, mert eltérő bírósági gyakorlatot észlelt a távollétes eljárás lefolytatására tett ügyészi indítványok megítélése vonatkozásában. Azokban az esetekben ugyanis, amikor az ügyész – korábbi nemleges nyilatkozatát, vagy „hallgatását” követően – újabb, immár a távollétes eljárás lefolytatására irányuló nyilatkozatot tett, különböző tartalmú döntések születtek. A bíróságok egy része nem rendelte el a – korábbi ügyészi nyilatkozat (vagy annak hiánya) miatt a Be. 529. § (4) bekezdése értelmében – felfüggesztett eljárás folytatását, hanem elutasította a távollétes eljárás lefolytatására irányuló ügyészi indítványt. A bíróságok indokolásukban vagy arra hivatkoztak, hogy az ügyész korábbi nyilatkozata, illetve annak elmulasztása óta a körülményekben nem állott be változás; vagy arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az előírt határidőn túl benyújtott ügyészi indítvány elkésett.
[18]    A bíróságok másik része úgy érvelt, hogy az ügyész indítványára nyitva álló határidő nem jogvesztő, valamint a Be. az ügyész számára biztosítja a jogot a távollétes eljárásra történő „áttérésre”. Ebből következően az ügyésznek az eljárás felfüggesztését követően bármikor joga van – indokolás nélkül – újabb, a korábbitól eltérő indítványt tenni.
[19]    2.2. A Kúria a Jogegységi határozatában – a Be. szabályainak értelmezésével – arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ügyész akkor is jogosult utóbb az eljárás folytatására indítványt tenni, ha a korábbi nemleges nyilatkozata, vagy nyilatkozatának elmulasztása következtében a bíróság az eljárást felfüggesztette. Ebben az esetben a büntetőeljárást a vádlott távollétében alkalmazandó külön eljárás szabályai szerint kell folytatni. Ezzel összefüggésben állapította meg a Jogegységi határozatának utolsó bekezdésében, hogy „[m]iután az eljárás folytatásának akadálya – az ügyész erre vonatkozó indítványának hiánya – így elhárul, az eljárás felfüggesztésének egyik feltétele, és ezzel a felfüggesztés oka megszűnik. Ezért a bíróságnak – az ügyészi indítvány alapján – a Be. 266. § (5) bekezdésére figyelemmel az eljárást folytatnia kell.”
IV.
[20]    Az indítvány nem megalapozott.
[21]    1. A bírói kezdeményezés a Jogegységi határozat támadott – véleménye szerint a hatályos Be-t tulajdonképpen „felülíró” – rendelkezéseit két okból tartotta az Alaptörvénybe ütközőnek. Egyrészt azt kifogásolta, hogy a Jogegységi határozat alapján a távollétes eljárásra irányuló ügyészi indítvány esetén a bíróságnak mérlegelés nélkül, kötelezően le kell folytatnia az eljárást. Másrészt az indítványozó bíró érvelése szerint ez a kötelezettség azzal a további következménnyel is jár, hogy a bíróságnak a külön eljárásban akkor is kötelezően érdemi döntést kell hoznia, ha annak a feltételei nem állnak fenn. Az Alkotmánybíróság az indítványozó bíró megállapításait külön-külön vetette alkotmányos vizsgálat alá, először tehát az eljárás kötelező megindításával, illetve folytatásával kapcsolatos indítványozói érvelést (Indokolás [25]–[40]), majd a kötelező érdemi döntésre vonatkozó állításait vizsgálta (Indokolás [41]–[49]).
[22]    1.1. A Jogegységi határozat rendelkező részében rögzíti, hogy amennyiben a terhelt tartózkodási helye az általános szabályok szerint történt vádemelést követően vált ismeretlenné, a bíróság kizárólag ügyészi indítvány alapján folytathatja a büntetőeljárást a távollétes eljárás szabályai szerint. Ennek hiányában (nemleges indítvány, vagy az indítvány elmulasztása esetén) a bíróságnak az eljárást – a kötelezően előírt feltétel hiánya okán – fel kell függesztenie. Megállapítja a Jogegységi határozat továbbá azt is, hogy az ügyész a korábbi nemleges indítványához nincs kötve, így azt később indokolás nélkül megváltoztathatja, pótolhatja. Mindebből pedig az is következik, hogy amennyiben az eljárás lefolytatását addig akadályozó ok már nem áll fenn, a bíróságnak az eljárást folytatnia kell, immár a külön eljárás szabályai szerint.
[23]    A rendelkező részhez fűzött indokolás bírói kezdeményezésben idézett rendelkezései ennek megfelelően rögzítik, hogy a távollévő terhelttel szemben a bíróság az ügyészi indítvány hiányában „nem járhat el”, viszont az indítvány alapján „köteles a külön eljárást lefolytatni” [Jogegységi határozat indokolásának 3. bekezdése]. Az indokolás másik felhívott megállapítása szerint „az ügyész utólagos indítványa megteremti az eljárás folytatásának hiányzó törvényi feltételét” [Jogegységi határozat indokolásának 10. bekezdése]
[24]    1.2. Az Alkotmánybíróság az ismertetett rendelkezések alapján megállapította, hogy a Jogegységi határozat a távollétes eljárás lefolytatására irányuló ügyészi indítvány jogkövetkezményeként valóban a külön eljárás bírói szakaszban történő kötelező folytatását jelöli meg. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e kötelezettség – attól függően, hogy a vádlott tartózkodási helye a bíró előtti eljárás mely szakaszában vált ismeretlenné – a tárgyalás megnyitását, megkezdését, illetve a bizonyítási eljárás megkezdését vagy folytatását jelenti. Az Alkotmánybíróság már itt rögzíti azon (a későbbiekben az Indokolás [41]–[49] bekezdéseiben kifejtett) álláspontját, hogy a sérelmezett rendelkezésekből nem következik ugyanakkor, hogy e kötelezettség a bíróságot arra kényszerítené, hogy megalapozatlanul hozzon érdemi döntést az ügyben.
[25]    2. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy a bíróságok azon kötelezettsége, amely szerint az ügyészi indítvány alapján kötelezően folytatniuk kell a távollétes eljárást, sérti-e a tisztességes eljáráshoz való jogot.
[26]    2.1. A távollévő terhelttel szembeni külön eljárás a büntetőeljárás gyorsítását szolgáló olyan jogintézmény, amelyben a jogalkotó lehetővé teszi, hogy a bíróság a terhelt személyes joggyakorlása és személyes védekezése nélkül folytassa le az eljárást. E lehetőség kialakítása azonban nem öncélú, megteremtésére azért volt szükség, mert a terheltek bizonyos esetekben – magukat kivonva az eljárás alól – visszaéltek azzal az alapelvvel, hogy a büntetőeljárásban főszabályként kizárólag a terhelt személyes jelenléte esetén hozható érdemi döntés. Ennek eredményeként hozzájárultak a büntetőeljárások elhúzódásához, amely bizonyos esetben azzal a következménnyel is járt, hogy a büntetőjogi igény elévülés következtében érvényesíthetetlenné vált.
[27]    Az Alkotmánybíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint, a bűnüldözés sikertelenségének kockázatát ugyan az állam viseli, de ez nem zárja ki, olyan szabályok megalkotását, amelyek e kockázatot csökkentik. A törvényhozónak tehát szabadságában áll olyan eljárási szabályok megalkotása, amelyek az említett terhelti magatartások esetén is lehetővé teszik a büntetőjogi igény érvényesítését, amennyiben e szabályok nem ütköznek az Alaptörvény rendelkezéseibe.
[28]    2.2. Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése szerint a tisztességes eljáráshoz való jog a terhelt számára elsősorban azt garantálja, hogy az ellene emelt vádat törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A XXVIII. cikk (3) és (7) bekezdései biztosítják a büntetőeljárás során a védelemhez való jogot, illetve a jogorvoslathoz való jogot. A tisztességes eljáráshoz való jog tehát több, egymással összefüggő, egymással kölcsönhatásban álló részjogosultságból áll. Az Alkotmánybíróság által kialakított gyakorlat az Alaptörvényben kifejezetten nevesített részjogosultságokon kívül ide sorolja a büntetőeljárások szempontjából is lényeges a funkciómegosztás, illetve a fegyverek egyenlőségének elvét is. Előbbi a vádlói és az igazságszolgáltatási funkciók szétválasztásának, tehát az ügyészség és a bíróság feladatai elkülönítésétnek a kötelezettségét jelenti, utóbbi pedig azt követeli meg, hogy az eljárásában a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzék {utoljára lásd 3242/2012. (IX. 28.) AB határozat, Indokolás [15]}.
[29]    Az Alkotmánybíróság megítélése szerint egy büntetőeljárás akkor tekinthető tisztességesnek, ha lefolytatása során az egyes részjogosultságok megfelelő arányban érvényesülnek. Az egyes részjogosultságok esetleges hiánya önmagában nem teszi tisztességtelenné az eljárást, hiszen az esetleges hiányt, más részjogosultságok erőteljesebb érvényesülése ellensúlyozhatja, így az eljárás összességében tisztességesnek értékelhető.
[30]    2.3. Az Alkotmánybíróságnak tehát jelen ügyben azt kellett vizsgálnia, hogy a terhelt személyes joggyakorlásának és védekezésének hiányát ellensúlyozzák-e más garanciák.
[31]    Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben először arra kíván rámutatni, hogy az Abh. következtében a Be-be épített garanciális feltételek eredményeként a jelenlegi szabályozás megköveteli annak megalapozott valószínűsítését, hogy a terhelt tudatosan vonta ki magát az eljárás alól. Ez azt jelenti tehát, hogy a terhelt a személyes joggyakorlásának és védekezésének hiánya saját döntésén alapul, amellyel az ellene folyó büntetőeljárás befejezését, a büntetőjogi felelősségre vonást kívánja megakadályozni. A terhelt e magatartása következtében sérül a tisztességes eljáráshoz való jog egyik fontos részjogosultsága, az eljárások ésszerű határidőben történő befejezésének a követelménye. Mindez hátrányosan érintheti a sértett büntetőeljárás során érvényesíteni kívánt jogait, érdekeit, valamint megnehezítheti a bűncselekmény elkövetésének a bizonyítását is. Továbbá azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontja és a bíróság által kiszabott büntetés időpontja közt huzamosabb idő telik el, a büntetés célzott joghatása is csökken.
[32]    Mindezekre figyelemmel a jogalkotónak – éppen az állam büntető igénye érvényesítésének kötelezettségéből fakadóan – szabadságában áll olyan szabályozás meghozatala, amely a fentiekben írt feltételek esetén megindítja, illetve továbbfolytatja a büntetőjogi felelősségre vonást szolgáló bírósági eljárást. Ennek egyetlen korlátja, hogy a szabályozás megfelelő garanciákkal biztosítsa azt, hogy az eljárás megfeleljen a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeinek.
[33]    Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Jogegységi határozat azzal, hogy a Be-ben jól körülírt, meghatározott körben – erre irányuló ügyészi indítvány esetén – kötelezővé teszi a bírósági eljárás megindítását, illetve folytatását, nem sértette meg a tisztességes eljáráshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a szabályozás azt a célt szolgálja, hogy érvényesülhessen a tisztességes eljárás egyik részeleme, az eljárás ésszerű határidőben történő befejezésének követelménye, amelyet ebben az esetben éppen a terhelt magatartása korlátoz. A terhelt személyes joggyakorlásának és védekezésének hiányát ebben az esetben pedig megfelelően ellensúlyozza a kötelező védelem, az ügyésznek azon kötelezettsége, hogy a terhelt érdekeit is figyelembe kell vennie eljárása során. A szabályok az ismertetett törvénymódosítás óta biztosítják az eljárás kivételességét, illetve átmenetiségét is azzal, hogy a jogalkalmazó szerveknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a terhelt felkutatása érdekében, ennek sikertelensége esetén pedig kötelező számukra elfogatóparancs kibocsátása [Be. 529. § (1) bekezdés]. További garancia, hogy a terheltnek kézbesítendő iratok vonatkozásában kötelezően alkalmazni kell a hirdetményi kézbesítés rendelkezéseit [Be. 530. § (2) bekezdés]. Ha terhelt felkutatására tett intézkedések a bíróság ügydöntő határozatának meghozatala előtt eredményre vezettek, a bíróság ismerteti a korábbi tárgyalás anyagát, szükség esetén újra megnyitja a bizonyítási eljárást [Be. 531. § (1) bekezdés]. Ha a terhelt tartózkodási helye az ügydöntő határozat meghozatalát követően vált ismertté, a terheltnek jogában áll, hogy az egyébként fellebbezésre nyitva álló határidőn belül a távollétében meghozott elsőfokú ítélet tekintetében indítványozza az eljárás megismétlését [Be. 531. § (2) bekezdés]. Ha pedig a terhelt tartózkodási helye a jogerős ítélet meghozatalát követően vált ismerté, azzal szemben – kizárólag a terhelt javára – perújítási indítvány előterjesztésének van helye [Be. 531. § (7) bekezdés].
[34]    3. Az Alkotmánybíróság a fentieket követően megvizsgálta, hogy a bíróságok indítványozó által sérelmezett kötelezettsége sérti-e a bírói függetlenséget.
[35]    3.1. Az Alaptörvény 26. cikke szerint „a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.” Az Alkotmánybíróság értelmezésében a bírói függetlenség nem jelenti azt, hogy a büntetőeljárás szabályai ne tartalmazhatnának olyan rendelkezéseket, amelyek a bíróságot arra kötelezik, hogy az eljárás más szereplőinek indítványa szerint járjon el. Ebben az esetben a távollétes eljárásra vonatkozó ügyészi indítvány nélkülözhetetlenségét az a körülmény indokolja, hogy az ügyész mérlegelhesse, hogy a rá háruló bizonyítási tehernek a vádlott távollétében eleget tud-e tenni.
[36]    Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a bíróság nem önmagában az ügyész indítványa alapján jár el, hanem azért, mert minden olyan feltétel teljesült, amelyet a törvényhozó a távollétes eljárás lefolytatásához megkíván. A Be. 529. § (1) bekezdése alapján ugyanis először a bíróság vizsgálja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabadságvesztéssel büntetendő-e, valamint állapítja meg, hogy „megalapozottan feltehető-e”, hogy a terhelt megszökött vagy elrejtőzött. A bíróság azután bocsátja ki az elfogató parancsot, miután a beszerzett adatokat mérlegelve megállapította, hogy a távollétes eljárás említett feltételei fennállnak. A bíróság az ügyészt csupán az általa kibocsátott elfogató parancs eredménytelenségét követően hívja fel nyilatkozattételre, hiszen ez a körülmény tovább erősíti azt a megalapozott feltételezést, hogy a terhelt kivonta magát az eljárás alól.
[37]    A kérdés tehát az Alkotmánybíróság megítélése szerint olyan összefüggésben merül fel, hogy sérti-e a bírói függetlenséget az a szabályozás, amely – azért, hogy az eljárás a terhelt távollétében is ésszerű határidőn belül befejezhető legyen – a bíróságot a büntetőeljárás lefolytatására kötelezi.
[38]    Az Alkotmánybíróság a határozat 2.3. pontjában megállapította, hogy a jogalkotó a távollévő terhelttel szembeni eljárás lefolytatásának feltételeit olyan garanciákhoz kötötte, amelyek biztosítják a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeinek érvényesülését. Mindezekre figyelemmel nem sérül a bírói függetlenség elve, ha a jogalkotó az említett feltételek (köztük az ügyészi indítvány) megléte esetén arra kötelezi a bíróságokat, hogy kezdje meg, illetve folytassa az előtte folyamatban lévő eljárást és folytassa le a terhelt távollétében lehetséges bizonyítást.
[39]    4. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a bíróságok azon kötelezettsége, hogy az ügyészi indítvány alapján kötelezően folytatniuk kell a távollétes eljárást, sérti-e a jogállamiság elvét.
[40]    Az indítványozó bíró – az Alkotmánybíróság által korábban a jogállamiság elvével kapcsolatban kifejtettek idézésével – lényegében az igazságszolgáltatás tekintélyének sérelmében látja megvalósulni a jogállamiság elvének a megsértését. A jogállamiság (az igazságszolgáltatás tekintélyének) sérelme a bírósági eljárásra vonatkozó jogszabállyal kapcsolatban akkor merül fel, ha az ellehetetleníti az anyagi igazság érvényre juttatását. Az indítványozó bíró által kifejtett érvelés szerint a támadott rendelkezés következtében e sérelem azért következik be, mert nem ad a bíróságnak mérlegelési lehetősége arra vonatkozóan, hogy milyen módon, milyen tartalommal fejezi be az eljárását. A támadott szabályok – ahogy erre az Alkotmánybíróság az Indokolás [24] bekezdésében utalt, illetve az Indokolás [41]–[49] bekezdéseiben részletesen kitér – nem tartalmaznak semmilyen korlátozó rendelkezést a bíróságra vonatkozóan a büntetőeljárás érdemi befejezésével összefüggésben. Mindezekre figyelemmel a jogegységi határozat rendelkezései nem gátolják az anyagi igazság érvényre juttatását, így nem sértik a jogállamiság elvét sem.
[41]    5. Az Alkotmánybíróság a fentiekben tett megállapításokat követően az indítványozó azon megállapítását vizsgálta, amely szerint a támadott szabályozás a bíróságot akkor is érdemi döntés meghozatalára kényszeríti, ha annak feltételei nem állnak fenn.
[42]    5.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – szemben az indítványozó bíró érvelésével – a Jogegységi határozat a távollétes eljárás kötelező érdemi befejezésére vonatkozóan nem tesz semmilyen konkrét megállapítást. Az Alkotmánybíróság szerint a Jogegységi határozat következetesen az eljárás „folytatását”, illetve „lefolytatását” említi. Ahogy a határozat IV/1.2. pontjában rögzítésre került, a távollétes eljárás kötelező lefolytatása nem jelent mást, mint a büntetőeljárás bíróság előtti szakaszának kötelező megindítását, illetve folytatását. Ebből következően a bíróságnak kötelező lefolytatni a terhelt távollétében a bizonyítási eljárást is, hiszen csak ezt követően kerül olyan helyzetbe, amelynek során állást foglalhat a büntetőjogi felelősségről. Az ügyészi indítvány azonban abban már nem köti (és nem is kötheti) a bíróságot, hogy a terhelt távolléte során lefolytatott bizonyítás eredményeként milyen tartalmú döntést fog hozni. A Jogegységi határozat sem tartalmaz ezzel ellentétes okfejtést.
[43]    Az Alkotmánybíróság rögzíti tehát, hogy a Jogegységi határozat (egyéb feltételek fennállása mellett) az ügyészi indítványnak az eljárás megindítását, illetve folytatását kiváltó joghatását állapítja meg, ugyanakkor semmilyen rendelkezést nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az ügyész indítványa tudatosan megalapozatlan érdemi döntést „kényszerítene ki” a bíróságoktól. Ebből következően megállapítható, hogy a Jogegységi határozat – az indítványozó bíró érvelésével szemben – a hatályos Be. rendelkezéseit sem „írja felül”.
[44]    5.2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a hatályos Be. rendelékezései szerint a terhelt ismeretlen helyen történő tartózkodása esetében – az eljárás bármely szakaszában – akkor van helye az eljárás felfüggesztésének, ha az a terhelt „távollétében nem folytatható” [Be. 188. § (1) bekezdés a) pontja]. Ebből következően akkor lehet egy – a távollétes eljárás egyéb feltételeinek egyébként megfelelő – eljárást felfüggeszteni, ha az eljárás (tovább)folytatásához a terhelt személyes jelenléte és joggyakorlása bármely szempontból elengedhetetlen.
[45]    A hatályos Be-ben foglalt szabályok értelmében a távollétes eljárás feltételeinek vizsgálata megoszlik az ügyészség és a bíróság között. Így az ügyészség vizsgálja azt, hogy a nyomozás adatai alapján van-e helye a terhelt távollétében történő vádemelésnek. Amennyiben a terhelt tartózkodási helye a vádemelést követően vált ismeretlenné, a bíróság vizsgálja, hogy az eljárás a távollétében folytatható-e, majd a bíróság megállapításai tükrében az ügyész nyilatkozik arról, hogy – a vádhatóság bizonyítási kötelezettségét is mérlegelve – az ügyészség megítélése szerint is folytatható-e az eljárás a terhelt távolléte ellenére.
[46]    A bizonyítási eljárás lefolytatását követően az eljárás olyan új szakaszba lép, amikor ismét a bíróság az, akinek vizsgálnia kell, hogy a távollétes eljárás folytatásának, jelesül immár az érdemi befejezésének fennállnak-e a feltételei.
[47]    Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindez logikusan következik a tisztességes eljáráshoz való jog rendelkezéseiből, különösen a funkciómegosztás elvéből, illetve a Be. alapvető rendelkezései között rögzített alapelvből, mely szerint bárkinek a büntetőjogi felelősségét megállapítani és vele szemben büntetést kiszabni kizárólag a bíróság jogosult [Be. 3. § (2) bek.]. A bíróság a távollétes eljárás során is a Be. általános, a bíróságnak a tényállás felderítésére és tisztázására irányuló kötelezettségét előíró [Be. 75. §], illetve a bizonyítékok értékeléséről rendelkező szabályai [Be. 78. §] alkalmazásával dönt arról, hogy hogyan fejezi be az eljárást.
[48]    5.3. Az Alkotmánybíróság fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy nem kerülte el a figyelmét a Jogegységi határozat indokolásának – az indítványozó bíró által egyébként nem idézett – azon megállapítása, amely szerint a Kúria által „[…] kifejtettek nem jelentik azt, hogy a bíróság a későbbiekben a Be. 266. §-ában megjelölt egyéb okból nem függesztheti fel ismét az eljárást.” [a Jogegységi határozat indokolásának 14. bekezdése] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e mondatot a Jogegységi határozat rendelkező részével és az indokolás egészével összhangban kell értelmezni. Így teljesen egyértelmű, hogy e magállapítás arra az esetre tartalmaz iránymutatást, amikor a távollétes eljárás lefolytatásának minden feltétele fennáll, de egyéb körülmény miatt kell az eljárást felfüggesztő határozatot hozni. Ekkor tehát az eljárás folytatásának nem a terhelt személyes jelenlétének és joggyakorlásának a hiánya az akadálya, hanem más, az eljárás felfüggesztésére okot adó körülmény.
[49]    Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ismertetett szabályok értelmében, amennyiben a bíróság szerint a távollétes eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás eredményére figyelemmel bármely okból nem hozható megalapozott érdemi döntés, a kiváltó ok függvényében a Be. 266. §-ában felsorolt bármely okból lehetősége van az eljárás felfüggesztésére.
[50]    6. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Be. és a Jogegységi határozat ismertetett rendelkezéseinek értelmezése alapján megállapítható, hogy – szemben az indítványozó bíró érvelésével – a Jogegységi határozat támadott rendelkezései nem fosztják meg a távollétes eljárás szabályai szerint eljáró bíróságot annak megválasztásától, hogy a bizonyítás eredményét értékelve ügydöntő, vagy attól eltérő (akár az eljárást felfüggesztő) határozatot hozzon. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Be. távollétes eljárásra vonatkozó – a Jogegységi határozatban adott jogértelmezéssel irányadó – szabályai nem kényszerítik a bíróságot tudatosan megalapozatlan döntés meghozatalára sem.
[51]    7. A Jogegységi határozat támadott rendelkezése (az Indokolás [21]–[49] bekezdéseiben kifejtettekre figyelemmel) nem ütközik sem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében írt jogállamiság követelményébe, sem a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog rendelkezéseibe és az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésébe foglalt bírói függetlenség elvét sem sérti. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Jogegységi határozat utolsó bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2013. december 16.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

 

 

Dr. Paczolay Péter s. k.,

Dr. Pokol Béla s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Stumpf István s. k.,

Dr. Szívós Mária s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: III/973/2013.