BÜ BH 2013/326
BÜ BH 2013/326
2013.12.01.
Erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítására adhat alapot, ha a sértett pusztán testi épséget sértő jogtalan támadásának elhárítását követően a terhelt a támadás kiváltotta nagy fokú, tudatát elhomályosító indulat hatására az „elhárító tevékenységet” anélkül folytatja, hogy a támadás folytatódásával számolnia kellene, és ezzel a sértett életét kioltja [1978. évi IV. tv. 167. §].
A megyei bíróság a 2011. május 10-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettében, és ezért öt év börtönbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. A terhelt és védője felmentésért, másodsorban a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítése és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett; a másodfokú eljárásban a fellebbezést hatályon kívül helyezés végett is fenntartották.
Az ítélőtábla a 2012. január l9-én meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A megyei bíróság által megállapított tényállás lényege – az ítélőtábla által eszközölt kiegészítés mellett – a következő.
Az 1948-ban született, nyugdíjas terhelt évek óta együtt élt öccsével, az 54 éves sértettel. A szüleiktől örökölt családi házban laktak, mindketten saját szobát és konyhát használtak.
A sértett rendszeresen italozott, míg a terhelt esetenként fogyasztott alkoholt. A testvérek között a sértett magatartásából fakadóan rendszeres volt a vita, veszekedés, a sértett ugyanis ittas állapotban erőszakos, durva magatartást tanúsított másokkal, így a terhelttel szemben is.
Emiatt egyébként a sértett ellen korábban több büntetőeljárás is indult. Őt a bíróság az 1996-ban jogerőre emelkedett végzésével súlyos testi sértés bűntette miatt két évre próbára bocsátotta, majd a 2004-ben jogerőre emelkedett ítéletével – a terhelt sérelmére megvalósított – súlyos testi sértés bűntette miatt 30 000 forint, végrehajtásában egy évi próbaidőre felfüggesztett pénzbüntetésre ítélte.
Beszámítási képességét kizáró vagy korlátozó kóros elmeállapotban a terhelt sem a cselekmény elkövetésekor, sem az ítélet hozatalakor nem szenvedett, illetőleg nem szenved. Nála alkoholfüggőség nem állapítható meg.
2009. július 6-án a sértett a kora délelőtti óráktól italozni kezdett. Napközben két ízben – délelőtt és kora délután is – pénzt követelt és kapott italozására a terhelttől.
A terhelt napközben a lakóház körül dolgozott, folyamatosan szódával hígított bort fogyasztott.
18 óra körül a terhelt az általa használt nyári konyhában a vacsoráját készítette. Egy konyhakéssel éppen szalonnát szeletelt, amikor a sértett ismét hazatért és ittas állapotban bement a konyhába. Kiabált és italozására újból pénzt követelt. A terhelt közölte, hogy nem ad, mert a pénz a tévé javítási költségére van félretéve.
A sértett tovább kiabált és az asztalnál – neki oldalt – álló terheltet nekilökte a mosogatónak. A terhelt ekkor, jobb kezében tartva a 33 cm teljes hosszúságú, 21 cm pengehosszúságú konyhakést, megfordult és a konyhakéssel több esetben a vele szemben álló sértett felé szurkált, majd utolsó esetben célzottan, a III. bordaporcot átvágva, egy mellüregbe hatoló szúrást is leadott.
A szúrások a sértett mellkasát, arcát, fejét és nyakának háti részét érték. A sértett a helyszínen életét vesztette.
A terhelt ezután a kést visszatette az asztalra és telefonon bejelentést tett a rendőrségen, hogy leszúrta a testvérét.
A terhelt cselekményének következtében a sértett arcán a bal halántéktájon, a bal fül előtt, az orr baloldalán, a jobb arcfélen és az állcsúcson szúrva metszett sérülés, a bal mellkasfél hátsó felszínén mellüregbe hatoló szúrt sérülés és a bal mellkasfél első felszínén mellüregbe hatoló szúrt sérülés keletkezett. Utóbbi szúrás a III. bordaporcot átvágva hatolt a mellüregbe, és mintegy l5 cm hosszúságú szúrcsatorna létrehozása mellett, a bal tüdő áthatoló szúrt sérülését a szív és a tüdő verőér szúrt sérülését okozta.
A sértett halálának közvetlen oka vérvesztéses sokk volt, amelynek kialakulásához a szív bal pitvarának szúrt sérülése és a bal tüdő felső lebenyének áthatoló szúrt sérülése vezetett. E sérülések és a halál bekövetkezte között közvetlen kizárólagos és egyenes okozati összefüggés állapítható meg.
A sértett életét a legkorábban érkező orvosi segítséggel sem lehetett volna megmenteni.
A sértett testmagassága mintegy 190 cm, testsúlya kb. 90 kg volt, a terhelt mintegy 170 cm magas, testsúlya kb. 82-85 kg.
A bűncselekmény időpontjában mind a terhelt, mind a sértett közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, 2,20-2,50 ezrelék, illetőleg 1,74 ezrelék véralkohol koncentráció mellett.
A jogerős határozatok ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára hivatkozással a terhelt érdekében védője élt felülvizsgálati indítvánnyal a terhelt jogos védelemre tekintettel [Btk. 29. §-ának (1) és (2) bekezdés] történő felmentése, másodlagosan cselekményének erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként [Btk. 167. §] minősítése és az erre tekintettel törvénysértő büntetés enyhítése, illetőleg hatályon kívül helyezés és új elsőfokú eljárás elrendelése érdekében.
Az indítvány lényege szerint az eljárt bíróságok a bizonyítékok téves és hiányos értékelésével helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a terheltet a sértett részéről nem érte olyan támadás, amellyel szemben a védekezése szükséges volt, illetve, tévesen zárták ki azt, hogy a jogos védelem szükséges mértékét legfeljebb menthető felindulásból és ijedtségből lépte túl. A rendelkezésre álló adatok, a sértett előéletére is figyelemmel ugyanis azt valószínűsítik, hogy miután a terheltet megtámadta, a sértett azt követően is folyamatosan támadó magatartást tanúsított vele szemben, és a támadásra a terhelt egész cselekmény során folyamatosan számíthatott. Így legfeljebb az vetődhet fel, hogy a terhelt a védekezés szükséges mértékét túllépte, ebben azonban őt ijedtsége és menthető felindulása korlátozta.
Arra az esetre, ha jogos védelem címén a terhelt felmentésére nem kerül sor, a cselekménye erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettekénti minősítését, ehhez a minősítéshez igazodó enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.
Végezetül a védő arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok az ügyet megfelelően nem derítették fel. Egyetlen objektív bizonyítékot sem kutattak fel, nem szereztek be arra nézve, hogy a terhelt – egyébként az egész eljárás során fenntartott – beismerő vallomása alapos-e. Így az sem zárható ki, hogy a terhelt más személy helyett vállalja magára a cselekmény elkövetését. Erre figyelemmel a jogerős határozatok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése is indokolt lehet.
A Legfőbb Ügyészség az indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak értékelve, a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
Az ügyészi álláspont lényege szerint az indítvány részint a bizonyítékok mérlegelését és a megállapított tényállást támadja, így e részében törvényben kizártnak tekintendő.
Azt az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a sértett nem tanúsított olyan magatartást, amelytől a terhelt élete közvetlen veszélyben forgott volna. Ebből következően a támadást elhárító cselekmény aránytalan volt. Nem alkalmazható a Btk. 29. §-ának az elbíráláskor hatályos (2) bekezdése, amely ilyen esetben az elkövető büntethetőségét kizárná. Az elhárításnak ijedtségből, vagy menthető felindulásból történő túllépése éplélektani, fiziológiás jellegű indulati állapot, hasonlóan ahhoz az állapothoz, amely az erős felindulásban elkövetett emberölés törvényi tényállásának részét képezi.
A terhelt felindultsága méltányolható okból – a sértett agresszív magatartásából, korábbi sérelmeiből – származott, azonban az indulat tudatát nem homályosította el, a cselekmény elkövetése utáni viselkedése meggondolásra utaló ismérveket tartalmazott. Az ítélet nem rögzít olyan tényeket, amelyek alapján tudat-beszűkült állapotot lehetne megállapítani. A terhelt az elkövetés után céltudatosan cselekedett. A rendőrségnek telefonált, a történtek lényegét kérdésekre előadta. A cselekményt követően annak súlyához mérten zavart volt, ám az eseményekről beszámolt, közlékeny volt, fizikailag sem tűnt ittasnak. Ekként a cselekmény erős felindulásban elkövetettnek sem tekinthető.
A Kúria a támadott határozatokat az ügyben rögzített tényállás alapulvétele mellett a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjai szerinti okokból vizsgálta felül [Be. 423. §-ának (1) és (4) bekezdése].
A felülvizsgálat hivatalból kiterjedt a hatályon kívül helyezést kötelezővé tevő felülvizsgálati okokra is [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, tételesen a Be. 373. § (1) bekezdés I/b. és I/c. pontja és II-IV. pontjai] figyelemmel a Be. 423. § (5) bekezdésére, azonban abszolút hatályon kívül helyezési okot a Kúria az ügyben nem észlelt.
A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozó, felmentést célzó részében a felülvizsgálati indítvány az ügy mikénti felderítését, a bizonyítékok mérlegelését és a megállapított tényállást támadta. A védő az általa helyesnek tartott, eltérő tényállásra – folyamatosan fennálló sértetti támadásra – alapozva kérte a Btk. elbíráláskori szabályai szerinti 29. § (1) bekezdésében szabályozott jogos védelemnek, illetve másodlagosan az elhárítás szükséges mértéke ijedtségből, menthető felindulásból történt túllépésének [Btk. 29. § (2) bekezdés] a megállapítását.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint azonban a jogerős határozatban megállapított tényállás a felülvizsgálat során irányadó, az az indítvánnyal nem is támadható. A felülvizsgálat ugyanis nem ténykérdések, hanem jogkérdések elbírálására hivatott. Ebből következően az irányadó tényálláshoz a felülvizsgálat során a Kúria is kötve van. Kizárólag e tényállás alapulvételével foglalhat állást abban, hogy a terhelt bűnösségének megállapítása törvénysértő-e, illetőleg a cselekmény téves jogi minősítése vagy más anyagi jogszabálysértés miatt büntetésének kiszabására anyagi jogszabálysértéssel került-e sor.
Az indítvány ezen hivatkozásai tehát törvényben kizártnak bizonyultak.
Érdemi vizsgálatának eredményeként a Kúria a felülvizsgálati indítványt – az abban kifejtettektől eltérő okokból – alaposnak találta.
Helytállóan utalt az indítvány arra, hogy az elbírálás során a Btk. 29. §-ának az elkövetési időpontot követően módosított, az elbíráláskor már hatályos rendelkezéseit kellett alkalmazni, tekintettel a Btk. 2. §-ára, minthogy ezek a terheltre kedvezőbb elbírálást jelentenek. Nem kétséges a sértett részéről a terhelt mosogatóhoz lökésével ún. intézett, legalábbis a testi épséget közvetlenül veszélyeztető jogtalan támadás történt. A már hivatkozott – módosult – rendelkezést alkalmazva, amennyiben a terhelt csak egyetlen szúrást mér az őt hátulról a mosogatónak neki lökő sértettre, úgy jogos védelem címén [Btk. 29. § (1) és (2) bekezdése] történő felmentésének lett volna helye.
Az irányadó tényállás szerint azonban a sértett – jóllehet tíz évvel korábban már okozott súlyos testi sértést a terheltnek, és egyébként is agresszív természetű volt – a mosogatónak lökést követően már semmilyen támadó magatartást nem tanúsított. A terhelt azonban felismerte, hogy a sértettre leadott első szúrás után a támadás, ehhez képest a jogos védekezés szükségessége megszűnt.
A jogtalan támadás elhárításához szükséges jogszerű védekezés mértékét a támadás elhárítása szabja meg. A támadás elhárítását követően jogos védelemről már nem lehet szó. Ehhez képest az elsőt követő további szúrások, amelyek a sértett halálát előidézték, már kívül estek a jogos védelem körén, következésképpen jogos védelem címén a terhelt felmentésének nincs helye.
Kétségtelen az első – élet kioltására nem alkalmas, ahhoz nem is vezető, nem célzott – szúrásért a terhelt a Btk. a cselekmény elbírálásakor hatályos 29. §-ának (2) bekezdése alapján felelőssé nem tehető, tekintettel arra, hogy menthető felindulásának hatására történt az arányosság túllépése.
Az ezt követő szúrások azonban, beleértve az utolsó, a sértett halálát előidéző célzott szúrást is, már indulat hatása alatt, a támadás elhárítása utáni, tehát a jogos védelmi helyzet időbeli túllépésével történtek. Az időbeli túllépés, minthogy a támadás által kiváltott felindultság a terheltnél már az első szúrás alkalmával is megmutatkozott – az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően [pl. BH 1993.594. szám] – felveti az erős felindulásban elkövetett emberölés vizsgálatának szükségességét.
A Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében és 167. §-ában írt rendelkezéseket egybevetve az nem igényel különösebb kifejtést, hogy az emberölés bűntettének és az erős felindulásban elkövetett emberölésnek, mint a privilegizált esetnek az elkövetési magatartása azonos, mindkettő nyitott törvényi tényállással megvalósuló eredmény bűncselekmény.
Az emberölés privilegizált esete akkor állapítható meg, ha az elkövető ölési szándéka erős felindulásból fakad, ezen erős felindulás méltányolható okból származik, és az ölési cselekmény ennek az indulatnak a hatása alatt, rögtönös cselekményként megy végbe.
Az e kérdésben követett, kiforrott ítélkezési gyakorlat szerint az ölési cselekményt kiváltó indulat akkor tekinthető a privilegizált eset megállapítására alkalmasnak, ha egyfelől az elkövetőn kívül ok miatt keletkezik, másfelől éplélektani alapon jön létre azaz nem kóros természetű; tehát nem vezethető vissza az elkövető kóros elmebeli vagy pszichés állapotára, és az ebből származó, minőségileg a fiziológiás indulattól elkülöníthető tudatborulására.
Az így kialakult indulat akkor tekinthető a Btk. 167. §-ának megállapításához megkívánt mértékűnek, ha az érzelmi fellobbanás hatására az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul, és ennek következtében a cselekvéshez vezető akaratelhatározás folyamata jelentősen lerövidül, (a motívumok harcaként jellemzett lélektani folyamat a cselekvést nem előzi meg), ezáltal a megfontolás, meggondolás szokásos mértéke is lehetetlenné válik.
Végezetül a privilegizált alakzat megállapításának feltétele az is, hogy legalább bizonyos fokig erkölcsi szempontból menthető legyen az az indok, amely az elkövetőben az imént jellemzett nagy intenzitású indulatot kiváltotta, és amelynek hatása alatt az ölési cselekmény végbemegy, vagy legalábbis az elkövetési magatartásának kifejtése megkezdődik.
Valamennyi körülményt a fentiek szerint egyenként és összességében vizsgálva a terhelt erős felindulása megállapításának feltételei az ügyben maradéktalanul megállapíthatók.
Az elbírált esethez hasonló atrocitások a sértett részéről már korábban is megnyilvánultak. A terhelt az évek során folyamatosan tűrte a korábban már súlyos testi sértést is megvalósító sértetti agresszivitást. A cselekményt megelőzően pedig az egész napos sértetti italozásra kétszer is pénzt adott, és csak az utolsó esetben, amikor a félretett pénzből már nem tudott tovább adni, akkor zárkózott el ettől. Mindez egyszersmind erkölcsileg is menthetővé teszi a terheltnek a sértetti cselekmény miatti indulatát.
A terhelt ittas állapota önmagában nem zárja ki a fiziológiás indulat létrejöttét. A felmerült esetben az ittasság közepes foka a terheltet alapvetően nem befolyásolta az indulat kialakulásában. A sértett mindennapos, rendszeres agresszivitása a terheltnél elérte azt a kritikus határt, amelyet – ittasságától függetlenül – az adott esetben nem volt képes tolerálni.
Az ítélkezési gyakorlat konzekvens abban is, hogy a cselekményre a véghezvitelét követő későbbi visszaemlékezés sem feltétlenül zárja ki a nagyfokú fiziológiás indulat hatására elkövetést. (Egyébként a tények arra utalnak, hogy a terhelt a cselekmény után némileg zavart volt, ami ugyancsak a fiziológiás indulat magas fokát jelzi.)
A terhelt cselekménye tehát helyesen a Btk. 167. §-a szerinti erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősül. A cselekmény enyhébb minősítése mellett az alkalmazott büntetés törvénysértően súlyos.
Az új büntetés kiszabása során a Kúria az alapügyben feltárt súlyosító és enyhítő körülményeket – utóbbiak köréből értelemszerűen mellőzve a minősítésnél értékelt sértetti közrehatást – vette alapul.
A Btk. 37. §-a szerinti büntetési célokra és 83. §-ában foglalt büntetés-kiszabási elvekre figyelemmel úgy találta, hogy az egyéni és az általános visszatartás céljait a terhelttel szemben négy évi börtönbüntetés kiszabása szolgálja megfelelően. Ugyanakkor a töretlen bírói gyakorlatra figyelemmel a büntetlen előéletű terhelttel szemben a cselekmény jellege folytán a közügyektől eltiltás nem indokolt [BH 1993/594. szám]. A támadott határozatok további rendelkezései ugyanakkor törvényesek.
A kifejtetteknek megfelelően a Kúria a támadott határozatokat a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontjának alkalma-zásával megváltoztatta. A terhelt cselekményét a Btk. 167. §-ában foglalt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítette, a vele szemben kiszabott börtönbüntetés tartamát enyhítette, a közügyektől eltiltását mellőzte. Egyebekben a támadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 23/2013.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás