BÜ BH 2013/34
BÜ BH 2013/34
2013.02.01.
A balesettel érintett jármű vezetőjének azzal kell számolnia, hogy e balesettel érintetteknek a testi sérülése bekövetkezhetett. Ebből eltérő következtetés csak akkor reális, ha a baleset kivételes körülményei erre az eltérő következtetésre alapot adnak [Btk. 190. § 1/1975. (II. 5.) KPM–BM e. r. 58. § (1) és (3) bek.].
A városi bíróság a 2011. április 14-én kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki cserbenhagyás vétségében (Btk. 190. §). Ezért őt 1 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2009. augusztus 12. napján 20 óra 30 perckor személygépkocsival közlekedett a mellékúton. Egy erősen jobbra ívelő útkanyarulatban a járművel a sebesség helytelen megválasztása miatt áttért a menetirány szerinti baloldalra, ahol nekiütközött a vele szemben három utassal szabályosan közlekedő és az ütközés elkerülése végett balra térő személygépkocsi jobb oldalának.
Az ütközést követően a terhelt által vezetett jármű a menetiránya szerinti baloldalon tovább sodródott, nekiütközött egy útkanyarulatot jelző táblának, majd tovább haladt. A terhelt, bár észlelte az ütközést, csak később állt meg a járművel. Ott kereket cserélt, majd otthonába távozott. A baleset helyszínére nem ment vissza, nem győződött meg arról, hogy a balesetben bárki megsérült-e, vagy segítségnyújtásra szorult-e.
A balesetben személyi sérülés nem történt.
A terhelt megszegte a KRESZ 25. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá nem tett eleget meggyőződési és segítségnyújtási kötelezettségének sem. Ezzel megszegte a KRESZ 58. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A terhelt és védője által felmentésért és enyhítésért bejelentett fellebbezés folytán a megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
A két gépjármű ütközése objektíve nem lehetett alkalmas arra, hogy annak folytán a másik járműre olyan erő hatott volna, amely miatt utasa személyi sérülésével is számolnia kellett. A testi sérülés előidézésének reális veszélye hiányában pedig a pusztán dologrongálással járó baleset résztvevője – a következetes ítélkezési gyakorlat szerint – a cserbenhagyás vétségét nem követi el. Mindezekre figyelemmel a terhelt nem követett el bűncselekményt, ezért a védő a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a terhelt által előidézett veszélyhelyzet és maga az ütközés is alkalmas volt arra, hogy a sértett személygépkocsiban tartózkodó utasok testi sérülését előidézze. A sértett gépjármű vezetőjének jó helyzetfelismerése és kiváló vezetési technikája miatt a frontális ütközés elmaradt ugyan, azonban a két gépjármű között bekövetkezett érintőleges ütközést a terheltnek mindenképpen észlelnie kellett.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalanak találta.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
A Btk. 190. §-ában meghatározott cserbenhagyás vétségét az a közlekedési balesettel érintett járművezető követi el, aki a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.
A KRESZ 58. §-ának (1) bekezdése a balesettel érintett jármű vezetőjének kötelezettségeit előíró rendelkezése szerint a járművezető köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni.
A cserbenhagyás vétségének elkövetője a baleset helyszínén való megállási, meggyőződési kötelezettségét akkor szegi meg, ha a közlekedési baleset jellegéből adódóan alappal feltételezhető, hogy annak következményeként az érintettek személyi sérülést is elszenvedhettek. A járművek nagyobb erejű ütközése, megingása, a durvább külső sérülésekben megmutatkozó váratlan erőbehatás mindig felveti annak lehetőségét, hogy a járművet vezető, vagy az abban utazók – akár felületesen is – megsérülhettek. A cserbenhagyás vétsége törvényi tényállásában megfogalmazott parancs a baleset lehetséges sérültjeinek védelmét, ellátását hivatott biztosítani.
Az irányadó tényállás szerint a terhelt éppen a sebesség helytelen megválasztása miatt tért át a menetiránya szerinti baloldalra egy erősen jobbra ívelő útkanyarulatban az általa vezetett személygépkocsival. A vele szemben közlekedő jármű a frontális ütközés elkerülése érdekében tért ki a haladási irányát tekintve balra, de az ütközést már nem tudta elkerülni. A terhelt nekihajtott a vele szembe közlekedő gépkocsi jobb oldalának, majd tovább haladt. Hosszabb időt vett igénybe, amíg uralmát a jármű felett visszanyerte, ám végül megállt.
A baleset jellegéből, körülményeiből, az ütközés erejéből a mindennapos élettapasztalat szerint is arra kellett következtetnie, hogy a másik járműben tartózkodó személy(ek) sérülésének reális veszélye fennáll. Semmi nem akadályozta meg abban, hogy visszaforduljon és meggyőződjön arról, vajon a másik gépkocsiban nincs-e sérült vagy segítségre szoruló személy. A sérülés veszélyét előidéző baleset ellenére a meggyőződési kötelezettségének nem tett eleget, és belenyugodott abba, hogy eltávozása után a másik személygépkocsiban sérült vagy segítségnyújtásra szoruló személy maradhatott.
A Kúria észlelte, hogy az utóbbi időszakban több olyan felülvizsgálati indítvány is érkezett cserbenhagyás bűncselekménye kapcsán, mely a BH 2004/308. számú eseti döntésben kifejtett jogelven alapuló felmentésre irányult, azonban az elbírálandó esetet a Kúria nem találta e körbe tartozónak. A Kúria ezért rögzíti, hogy a cserbenhagyás vétsége szempontjából a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjének továbbra is a megállási, és meggyőződési kötelezettsége tekintendő tipikusnak és az eseti döntésen alapuló megítélés a kivételes. Csak azokban az esetekben kerülhet alkalmazásra, amelyekben az ismertetett előfeltételek megállapíthatóak.
A kifejtettekből következően a Kúria a terhelt bűnösségét megállapító rendelkezést az anyagi jogszabályoknak megfelelőnek találta, ezért a felülvizsgálati indítvány alaptalan. Tekintettel arra is, hogy a Be. 423. § (5) bekezdése értelmében hivatalból figyelembe veendő, a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja esetkörébe eső eljárási szabálysértést sem észlelt, a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 134/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás