PÜ BH 2013/340
PÜ BH 2013/340
2013.12.01.
Ha az egymásra tekintettel, egyidőben járulékos kötelezettséget vállaló egyetemleges kötelezettek közül csak az egyik biztosítékot adó kötelezett teljesít az adós helyett a hitelezőnek, a teljesítő társkötelezett megállapodás hiányában az általa teljesített követelés 1/2 részének megtérítését igényelheti a másik féltől. A jelzálogjog törvényi engedmény folytán ebben a részben száll át reá [Ptk. 276. §].
Az I. r. alperes jogelődje 2006. december 22. napján szerződést kötött a T. Kft.-vel 20 000 000 forint összegű hitel folyósítására. A folyószámlahitel szerződés aláírásával egyidejűleg a szerződés elválaszthatatlan részeként a felperes ingatlan jelzálogszerződést, míg a II. r. alperes készfizető kezességi szerződést kötött a hitelezővel. A felperes mint zálogkötelezett közjegyzői okiratban a tulajdonában álló perbeli ingatlanra 20 000 000 forint erejéig jelzálogjogot engedett a hitelező javára bejegyezni az ingatlan-nyilvántartásba. Ugyanezen a napon, ugyanebben a közjegyzői okiratban került sor a II. r. alperes készfizető kezességvállalását tartalmazó megállapodásra is. A hitelfelvevő Kft. felszámolás alá került, így a hitelező követelése egy összegben lejárttá vált. Az I. r. alperes tájékoztatta a mellékkötelezetteket az esedékes tartozás összegéről és teljesítésre hívta fel őket. A tartozás 2008. szeptember 15. napján 3 756 678,80 forint összegű volt. A felperes nem teljesített, a II. r. alperes azonban kezesi kötelezettségének eleget téve a tartozást kiegyenlítette.
A felperes a kezes teljesítésére figyelemmel levélben kérte a jelzálogjog jogosulttól a zálogjog törlését, a törlési engedély kiadását. Ezt az I. r. alperes megtagadta azzal, hogy a jelzálogjog a teljesítő kezes kérelmére a kezesre szállt át.
A felperes kereseti kérelmében a kezes teljesítésére figyelemmel a jelzálogjogra vonatkozó bejegyzés kiigazítását, illetve ingatlan-nyilvántartásból való törlését kérte azzal, hogy a bíróság az I. r. alperes jognyilatkozatát pótolja. Kérelmét az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. § (1) bekezdésére és a Ptk. 295. §-ára alapította. Kérte továbbá annak megállapítását, hogy a kezes és a zálogjogosult közötti hitelszerződés kapcsán törvényi engedményezésre nem került sor, annak feltételei nem állnak fenn. A felperes álláspontja szerint egyrészt az engedményezésről nem tájékoztatták, másrészt a felperes által biztosított jelzálogjog nem a II. r. alperes kötelezettségvállalását megelőzően keletkezett, hanem azzal egyidejűleg. A Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése csak a kötelezettségvállalást megelőzően keletkezett jogokra vonatkozóan rendelkezik úgy, hogy az a követelést kielégítő kezesre száll át.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a kezes teljesítése miatt törvényi engedmény alapján nem csak a követelés, hanem az annak fedezetéül szolgáló biztosítékok is átszállnak a kezesre. A biztosítéki szerződések egyező dátuma is igazolja, hogy a kezességvállalás nem a jelzálog kötelezettségvállalást megelőzően történt meg. A II. r. alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott a Ptk. 276. § (1) bekezdésében foglaltakra, amely szerint ha a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. A per során nem volt vitatott, hogy a felperes és a II. r. alperes egymásra tekintettel vállalták a kötelezettséget és a II. r. alperes a felperes helyett is teljesített. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kezes teljesítése következtében a felperes által nyújtott biztosíték törvényi engedményezéssel a II. r. alperesre szállt át és így a jelzálogjog a törvényi engedményes hozzájárulása nélkül nem törölhető. A bíróság álláspontja szerint ez a jogi helyzet akkor is, ha a biztosítékot nyújtó személyek egy okiratban, a többiek kötelezettségvállalásáról való tudomás alapján vettek részt a jogügyletben. Az elsőfokú bíróság utalt az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatra is (BH 2000.117., BH 2007.157., BH 1998.172. számú jogesetek). Mivel a zálogjog átszállása a törvényi rendelkezés folytán ment végbe, így az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés nélkül is megszerezte a II. r. alperes a kielégített követelés erejéig a zálogjogból őt megillető jogokat. Az I. r. alperes tehát jogszerűen nem járult hozzá a jelzálogjog törléséhez.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes helyesen értelmezte a Ptk. 276. § (1) bekezdését, azonban a jelen ügyben a Ptk. 4. és 5. §-ában foglaltak is irányadóak. A felperes tisztában volt azzal, hogy a kezes az ő kötelezettségvállalására is tekintettel vállalta a kötelezettségét, és azzal is, hogy nemteljesítés esetén a kezessel együtt helyt kell állnia. A biztosítékokat egymásra tekintettel vállalták, így a kezes teljesítése miatt a felperes nem hivatkozhat arra, hogy mentesül a kötelezettség alól és a zálogjogot törölni kell.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének történő helytadást kérte.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria az alábbiak szerint részben találta megalapozottnak.
A peradatok szerint nem vitatott, hogy a II. r. alperes, illetve a felperes ugyanazon kötelezettségért egyszerre, különböző jellegű biztosítéki célú szerződést kötöttek a hitelezővel. A Ptk. 276. § (1) bekezdése szerint amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. A teljes követelés átszállásának az az oka, hogy aki a kezességvállalást megelőzően kötelezettséget vállalt a jogosult követelésének teljesítésére, annak számítania kellett arra, hogy a kötelezett nemteljesítése esetén a teljes követelést tőle fogják behajtani. A helytállási kötelezettséget az adós nemteljesítése alapozza meg. Abban az esetben tehát, ha később kötelezettséget vállaló személy teljesít, úgy a követelés biztosítéka is erre a személyre száll át.
Az eljáró bíróságok helytállóan értékelték azonban, hogy a jelen ügyben nem ez a tényállás. A felperes és a II. r. alperes egymásra tekintettel, egy időben, egy okiratban vállaltak kötelezettséget a 20 000 000 forint hitel visszafizetéséért. Bár egymás között a követelés esetleges teljesítésének mértékében nem állapodtak meg, számítaniuk kellett arra, hogy az adós nemteljesítése esetén mindkettőjüknek helyt kell majd állni. A Ptk. 338. § (1) bekezdése szerint az egyetemleges kötelezetteket – ha jogviszonyukból más nem következik – a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Ha valamely társkötelezett a jogosultnak kötelezettségét meghaladó szolgáltatást teljesített, a többi társkötelezettel szemben – a követelésnek őket terhelő része erejéig – megtérítési követelése támad. A bírói gyakorlat már hosszabb ideje követi azt az elvet, hogy az egyetemlegesség különböző biztosítékok esetén is megállapítható. Pl. a BH 2008.222. számú jogesetben a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy a megtérítési követelése erejéig erre a társkötelezettre átszállnak a kielégítés biztosítására szolgáló jogok is.
A Kúria szerint ugyanakkor a felperes megalapozottan hivatkozik arra, hogy abban az esetben, hogy ha a II. r. alperesre a teljes általa kielégített követelés erejéig száll át a jelzálogjog, úgy a helytállási kötelezettség egyedül a felperest terhelné annak ellenére, hogy a II. r. alperessel egy időpontban, egymásra tekintettel vállaltak kötelezettséget. A felperes keresete nem megalapozott a kifejtettek alapján abban a kérdésben, hogy a II. r. alperes vonatkozásában nem jött létre törvényi engedmény, a II. r. alperesre a jelzálogjog nem szállt át, megalapozott azonban az annak mértékére vonatkozó érvelése.
A kifejtettek alapján a II. r. alperest annak az összegnek az erejéig illeti meg a jelzálogjog, amely tekintetben megtérítési igénye van a társkötelezettel, a felperessel szemben. Ez a kielégített követelés 1/2 része. Helytálló tehát a jogerős ítélet abban, hogy a felperesnek a jelzálogjog teljes törlésére vonatkozó igényét elutasította, illetve hogy megállapította a törvényi engedmény létrejöttét. Ugyanakkor a felperes keresete, illetve felülvizsgálati kérelmében – mint többen a kevesebb – szerepelt a jelzálogjog érvényesíthetőségének összeghatárára vonatkozó kérelem is. Megalapozott volt tehát a kereseti kérelem abban a körben, hogy a törvényi engedmény folytán milyen mértékben maradhat fenn a II. r. alperes javára a jelzálogjog.
A Kúria ezért a felperesi kereseti kérelemnek részben helytadva megállapította, hogy a II. r. alperes jelzálogjog jogosultsága az általa a kifizetett tartozás összegének 1/2 részéig és annak járulékai erejéig áll fenn. Ezért a Kúria tehát a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott: a II. r. alperes javára 20 000 000 forint és járulékai erejéig bejegyzett jelzálogjogot 1 878 340 forintra és ezen összegnek a hitelező javára történt megfizetésétől, 2008. október 7. napjától járó járulékaira korlátozta. Megkereste a földhivatalt, hogy a zálogjogot a korlátozásnak megfelelően jegyezze be.
(Kúria Pfv. VI. 21.023/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás