PÜ BH 2013/345
PÜ BH 2013/345
2013.12.01.
Nem kizárt, hogy a fél a fellebbezési eljárás során terjessze elő ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, ha az annak alapjául szolgáló körülmények az elsőfokú bíróság határozatának meghozatalát követően következtek be [Pp. 156. §, 239. §].
Az elsőfokú bíróság részítéletével elutasította a felperesnek azt a keresetét, amelyben kérte annak a megállapítását, hogy a felek között létrejött kikötő használati megállapodás jelenleg is érvényes és hatályos, az alperesi kikötőrend és kikötő használati szabályzat és kikötői díjszabás általános szerződési feltételnek minősül, a 2010. és 2011. évi kikötő használati szabályzat és a kikötői díjszabás pedig érvénytelen, de legalábbis a díjszabás a peres felek jogviszonyában nem alkalmazható. Elutasította továbbá azt a kereseti kérelmet, amelyben a felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogbiztonságot és a tervezhetőséget nyújtó éves díjkategória alkalmazására és azt, amelyben az alperes szolgáltatási kötelezettségének a megállapítását kérte a fenntartott közforgalmú veszteglőhelyek tekintetében azzal, hogy a bíróság tiltsa el az alperest attól, hogy a felperes hajóját a kikötő területi hatályán kívül szorítsa és kötelezze az alperest a veszteglőhely változatlan biztosítására.
A részítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, továbbá a másodfokú eljárás során ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a kikötő D1 szektorában a veszteglőhely használatától és kötelezze, hogy annak a használatát a felperes hajója számára változatlanul és zavartalanul tegye lehetővé oly módon, hogy a felperes szerződésszerű használatában álló D1 szektor veszteglő helyről az alperes az általa jogsértő módon ott elhelyezett saját vízi járműveit távolítsa el és azt a felperes számára hagyja szabadon.
A másodfokon eljáró ítélőtábla végzésével a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította.
A végzés indokolása szerint az ideiglenes intézkedés elrendelésével a bíróság egy olyan időpontban kötelezi teljesítésre a kérelmező fél ellenfelét, amikor a felek közötti jogvitát érdemben még nem bírálta el. A Pp. ideiglenes intézkedésre vonatkozó rendelkezései értelmében azonban kizárt az, hogy a bíróság az ügy érdemi eldöntését követően, az érdemi határozat elleni fellebbezési eljárásban teljesítsen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, mert azt az elsőfokú bíróság rendelheti el a jogvita érdemi eldöntését megelőzően. A keresetről az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott részítéletében már döntött, így ezt követően ideiglenes intézkedés már nem rendelhető el.
A végzés ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben kérte annak megváltoztatásával az ideiglenes intézkedés iránti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát, vagy annak hatályon kívül helyezése mellett az első fokon eljárt bíróság új határozat hozatalára történő utasítását.
A fellebbezés indokolása szerint a Pp. 156. §-ának (1) és (8) bekezdése, továbbá a 239. §-ának rendelkezései alapján az ideiglenes intézkedés elrendelésének a másodfokú eljárás során is helye van. Az ellenérdekű fél a fellebbezési eljárás során is végezhet olyan jogcselekményeket, amelyek ideiglenes intézkedés meghozatalát igénylik. Az erre okot adó állapotot az alperes – a veszteglőhely elfoglalásával – 2012. július 17. napján, az elsőfokú bíróság részítéletének a meghozatalát követően idézte elő. Ezt az alperes az ellenkérelmében nem is tette vitássá. Objektív tény tehát az, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatalára okot adó állapot a másodfokú eljárás során következett be, ezért nem zárható el a felperes attól, hogy a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján jogvédelemben részesüljön. A Pp. 239. §-a szerint a másodfokú eljárás során is megfelelően kell alkalmazni az elsőfokú eljárásra vonatkozó általános szabályozást, a felperes pedig nem a keresete teljesítését kérte, hanem csak a súlyosan jogellenes cselekményekkel okozott joghátrányokkal szembeni azonnali jogvédelem biztosítását. Annak eldöntése, hogy az alperes az előadása szerint a kikötő üzemeltetőjeként minden hajót oda állíthat-e ahová kíván, már az ügy érdemére tartozó kérdés. A felperes hajójának a feltétlenül szükséges karbantartási munkálatai a jelenleg kényszerűségből használt beszállító helyen nem végezhetőek el, az alperes így a magatartásával ellehetetleníti a felperes vállalkozását.
A fellebbezést a Kúria megalapozottnak találta és ezért az ítélőtábla végzését hatályon kívül helyezte és ezt a bíróságot új határozat hozatalára utasította. A végzés indokolásában a Kúria a következőkre mutatott rá.
A Pp. 156. §-ának (1) bekezdése szerint az ideiglenes intézkedés célja, hogy a jogvita érdemi elbírálását megelőzően azonnali jogvédelmet biztosítson az időmúlás miatt utóbb már el nem hárítható jogsérelem megelőzésére. Az ideiglenes intézkedés meghozatala a peres eljárás alatt kérhető és az csak a keresettel, viszontkeresettel érvényesített követelés tekintetében teljesíthető.
Annyiban helyes az ítélőtábla álláspontja, hogy általában – amennyiben az arra okot adó körülmény az elsőfokú bíróság érdemi határozathozatalát megelőzően következett be – valóban nincs mód a másodfokú eljárás során megalapozott ideiglenes intézkedés iránti kérelem előterjesztésére. A félnek ugyanis ilyen esetben volt a lehetősége arra, hogy az általa már ismert tények alapján ilyen tartalmú kérelmet terjesszen elő, annak elmaradása pedig már önmagában arra utal, hogy a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételek nem állnak fenn.
A perbeli esetben azonban a kérelem előterjesztésére okot adó cselekményre – a felperes előadása szerint – az elsőfokú bíróság érdemi döntését követően került sor, ami azt jelenti, hogy korábban ideiglenes intézkedés iránti kérelmet ez okból nem lehetett előterjeszteni, illetve az nem is lett volna szükséges. A jogintézmény célja az, hogy a jogvita érdemi eldöntéséig a fennállott helyzetet változatlanul tartsa fenn, ezért ennek érdekében az sem kizárt, hogy a kérelem a másodfokú eljárás során kerüljön előterjesztésre.
A Pp. 239. §-a szerint az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseket a másodfokú eljárásban is megfelelően alkalmazni kell. Erre való tekintettel, miután a jogszabály egyéb rendelkezései sem zárják ki – a megkívánt feltételek fennállása esetén – az ideiglenes intézkedés másodfokú eljárás során történő elrendelését, nem vonható le az következtetés, amely szerint ekkor ilyen tartalmú kérelem előterjesztése már eleve kizárt.
A jogszabály a kérelem előterjesztésének a kezdő időpontját a Pp. 156. §-ának (2) bekezdése szerint határozta meg és az ilyen kérelem egészen addig előterjeszthető, amíg az már egyébként is a hatályát veszítené. Az elrendelt ideiglenes intézkedést a jogvita érdemi lezárása, a jogerős döntés meghozatala helyezi szükségképpen hatályon kívül, ezt megelőzően pedig az elsőfokú bíróság a saját belátása szerint dönthet erről, ha az intézkedés fenntartása már szükségtelen. Az elsőfokú bíróság döntése azonban még nem jelenti az ügy érdemi lezárását, hiszen az nem jogerős, így a benyújtott fellebbezés e tekintetben is halasztó hatállyal bír az abban foglaltak végrehajtására.
A Pp. 156. §-ában foglaltaknak az ítélőtábla által alkalmazott módon történt szűkítő értelmezése megfosztaná a másodfokon eljáró bíróságokat attól a lehetőségtől, hogy az ideiglenes intézkedés elrendelésével a továbbiakban is gondoskodjanak a fennálló állapot fenntartásáról, vagy jogvédelmet biztosítsanak a hátrányos helyzetbe került fél részére. A nem jogerős ítélet alapján alkalmazható egyéb lehetőségek, így az előzetes végrehajthatóság kimondása, vagy a biztosítási intézkedés elrendelése nem alkalmasak az ilyen jellegű joghátrányok orvoslására. Jogszerű lehetőség ez annak a megakadályozására is, hogy a fél az elsőfokú bíróság nem jogerős ítéletét önhatalmúlag hajtsa végre.
(Kúria Pf. VI. 24.984/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás