BÜ BH 2013/35
BÜ BH 2013/35
2013.02.01.
Ha jogszabály határozza meg a hivatalos személy vonatkozásában a vezetői beosztásokat, akkor a jogszabályban tételesen megjelölt kör nem bővíthető. Ebből következően a terhelt – a jogszabály felsorolásában nem szereplő – körzeti megbízotti csoportvezető státusza nem tekinthető vezető beosztásnak [Btk. 250. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság a 2011. június 22. napján kihirdetett ítéletével
– az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettének kísérletében [Btk. 250. § (1) bekezdés és (3) bekezdés 1. tétel I. fordulat] és ezért őt 2 év és 2 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte,
– a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki vesztegetés bűntettének kísérletében [Btk. 250. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont és (3) bekezdés 2. tétel I. fordulat] és ezért őt 4 év és 2 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte,
– a felülvizsgálattal nem érintett III. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettében [Btk. 250. § (1) bekezdés és (3) bekezdés 1. tétel I. fordulat] és ezért vele szemben is büntetést szabott ki.
Az ítélőtábla mindhárom terhelt és védőik fellebbezése alapján eljárva a 2011. november 10. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy
– mindhárom terhelt cselekményét vesztegetés bűntetté-nek [Btk. 250. § (1) bekezdés és (3) bekezdés I. tétel III. fordulat] minősítette, amit a felülvizsgálattal nem érintett III. rendű terhelt bűnsegédként követett el,
– a II. rendű terhelt büntetését 2 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra enyhítette,
– enyhítette a felülvizsgálattal nem érintett III. rendű terhelt büntetését is,
– egyebekben az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos büntetőtörvényt alkalmazta. Jogi értékelése szerint az I. rendű és a II. rendű terhelt kötelességét ténylegesen nem szegte meg, ennek hiányában (befejezetlen) kísérlet valósult meg. A II. rendű terhelt körzeti megbízotti csoportvezetői pozíciója pedig vezető beosztás.
A másodfokú bíróság törvényesnek találta mindhárom terhelt bűnösségének megállapítását.
A másodfokú bíróság szerint kötelességszegés nem történt, de az I. rendű és a II. rendű terhelt a hivatali helyzetével visszaélt, mert a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványaikat a vonatkozó jogszabályokkal és a társadalmi rendeltetésével ellentétes módon gyakorolták. Így a bűncselekmény elkövetése befejeződött.
A másodfokú bíróság szerint a II. rendű terhelt nem vezető beosztású. Vezető beosztásúnak nemcsak az a hivatalos személy minősül, aki beosztásánál fogva egy vagy több szervezeti egység irányítását végzi, hanem az is, akinek beosztására, személyére figyelemmel feladata az, hogy működése során irányítson, igazgasson, más személyek felé utasítási joga legyen. Erre azonban nem tartalmaz tényeket a vádirati tényállás, de a bizonyítás anyaga sem.
Felülvizsgálati indítványt a jogerős ügydöntő határozat ellen az I. rendű és a II. rendű terhelt védői nyújtottak be.
Az I. rendű terhelt védője a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontját jelölte meg. Szerinte téves a minősítés, ami miatt törvénysértő a büntetés. Az I. rendű terhelt esetében a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy önkéntes elállás valósult meg. Az I. rendű terhelt ugyanis O. K. és a III. rendű terhelt felé egyaránt jelezte, hogy a cselekményben nem kíván részt venni. Így kötelességszegés és a hivatali helyezettel való egyébkénti visszaélés fel sem merülhet. Kizárólag a Btk. 250. §-ának (1) bekezdése szerinti alapeset valósult meg, ami a jogtalan előny kérésével, elfogadásával, illetőleg a kérővel vagy elfogadóval egyetértéssel befejezett. Végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.
A II. rendű terhelt védője szintén a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontját jelölte meg, és a Btk. 250. §-ának (1) bekezdése szerinti alapesetet látta megállapíthatónak. A (3) bekezdés egyetlen fordulata sem történt meg, ilyen intézkedést a védence nem tett, O. K.-val kapcsolatba sem került. Végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak, és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
Nem értett egyet azonban a másodfokú bíróság általi minősítéssel. A cselekmény helyesen hivatalos személy által, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 250. § (1) és (3) bekezdés]. A büntetés azonban a büntetési tételek azonossága miatt nem törvénysértő.
A Legfőbb Ügyészség a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt sem tartotta alaposnak és szintén a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
Álláspontja szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor nem állapította meg a (3) bekezdés szerinti minősített esetet. A II. rendű terhelt körzeti megbízotti csoportvezetői beosztásánál fogva irányította a csoport tevékenységét és ebben a minőségében az I. rendű terhelt elöljárója volt. Elöljárói kötelességét megszegve nem jelentette az I. rendű terhelt tudomására jutott bűncselekményt, de ez nem ad alapot a (3) bekezdés megállapítására. A II. rendű terhelt a pénz reményében ösztönözte, hogy alárendeltje a jogellenes kapcsolatot fenntartsa.
A másodfokú bíróság törvényt sértett, mivel nem állapította meg a (2) bekezdés a) pontja szerinti minősített esetet, vagyis azt, hogy a II. rendű terhelt vezető beosztású volt. Vezető beosztású az, aki szervezeti egységet vezet, vagy akinek mások felé utasítási joga van. Annak nincs jelentősége, hogy milyen szintű vezető az elkövető. A cselekmény helyesen vezető beosztású hivatalos személyként elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 250. § (1) bekezdés III. fordulat és (2) bekezdés a) pont]. A büntetés azonban a büntetési tételek azonossága miatt nem törvénysértő.
Az I. rendű és a II. rendű terhelt védőinek felülvizsgálati indítványa nem alapos.
Felülvizsgálat
– az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés],
– a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és
– főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés] kötött.
Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
A bíróság azonban nem sértett törvényt, amikor a két terhelt bűnösségét hivatalos személyként elkövetett és a Btk. 250. § (3) bekezdése szerinti vesztegetés bűntettében megállapította, ámde az nem a hivatali helyzetükkel egyéb módon visszaélve, hanem kötelességszegéssel elkövetettnek minősül. A törvénysértő minősítés azonban egyik terhelt esetében sem vezetett törvénysértő büntetés kiszabásához.
Előrebocsátja a Kúria, hogy a Btk. 250. §-a szerinti vesztegetés törvényi tényállása több elkövetési magatartást tartalmaz, amelyek büntetési tétele azonos, akkor az elkövetési magatartások fordulatairól van szó, ha pedig eltérő, akkor az egyes elkövetési magatartások a törvényi tényállás külön tételei,
s ennek megfelelően kell azokat a bűncselekmény megnevezésében jelölni [BKv. 61. 3.a) pont].
Mindemellett értelemszerű, hogy a jogalkotó a törvényi tényállás szerkezetét – a bekezdésekre, azon belül pontokra, alpontokra osztással – eleve megszabta. Ehhez képest a fordulat, illetve tétel megjelölés mindig az adott szerkezeti egységen belüli többség elemeinek megkülönböztetését szolgálja. Ha nincs többség, akkor a fordulat, illetve tétel használata okafogyott, ez esetben önmagában a törvény szerkezeti egységének (bekezdés, pont stb.) megjelölése elegendő.
Az előzőekben írtak alapján az alaptényállásnak háromféle, azonos büntetési tétellel fenyegetett elkövetési magatartása, azaz 3 fordulata van, a (2) bekezdés a) pontjának kétféle, azonos büntetési tétellel fenyegetett elkövetési magatartása, azaz 2 fordulata van, a (2) bekezdés b) pontjának egy elkövetési magatartása van (nincs se fordulat, se tétel), a (3) bekezdésnek két tétele van, és mindkét tételen belül 5-5 fordulata.
Egyértelmű, és az indítványokban sem vitatott, hogy az irányadó tényállás szerinti cselekmények esetében az I. rendű és a II. rendű terhelt hivatalos személy (hivatásos, egyben szolgálatban lévő rendőr) volt [Btk. 137. § 1. pont l) alpont].
A működésével kapcsolatban az I. rendű terhelt a jogtalan előnyt kérte: azon ígérete ellenében, hogy heti 40 000 forintért a rendszeresen prostitúciót végző O. T.-t védelemben részesíti, vele szemben nem intézkedik [Btk. 250. § (1) bekezdés 1. fordulat].
A II. rendű terhelt ugyancsak a működésével kapcsolatban, ezen tények ismeretében, egyetértett a jogtalan előny kérőjével: az ő ötlete volt a felülvizsgálattal nem érintett III. rendű terhelt bevonása a pénz átvételére, továbbá az I. rendű terhelttel megállapodott a pénz elosztásáról [Btk. 250. § (1) bekezdés 3. fordulat].
A jogtalan előnyért a hivatali kötelességét mindkét terhelt megszegte [Btk. 250. § (3) bekezdés 1. tétel 1. fordulat]. Az I. rendű terhelt azzal, hogy a prostituálttal szemben nem intézkedett. A II. rendű terhelt azzal, hogy ő sem intézkedett O. K.-val szemben, továbbá elöljárói kötelessége elmulasztásával [Btk. 361. § (1) bekezdés a) pont] nem jelentette az I. rendű terhelt tudomására jutott bűncselekményét.
Az I. rendű és a II. rendű terhelt a rendőri kötelességét szegte meg.
A rendőr jogkörében eljárva hivatalból köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak, és az rendőri beavatkozást igényel. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van [Rtv. 13. § (1) bekezdése és ahhoz fűzött indokolása].
Bűncselekmény vagy szabálysértés észlelése esetén, illetőleg ha ilyet hoznak tudomására, a rendőrt intézkedési kötelezettség terheli [szolgálati szabályzat 3. § (1) bekezdés].
Ezek az általános intézkedési szabályok. Vannak különös szabályok is.
A rendőr szabálysértési jogkört gyakorol [Rtv. 1. § (2) bekezdés b) pont]. A rendőr szabálysértés észlelése esetén feljelentést tesz, vagy jogszabály által meghatározott esetekben helyszíni bírságot szab ki [szolgálati szabályzat 21. § (1) bekezdés]. A körzeti megbízott alapvető feladatai közé tartozik szabálysértési ügyekben az előzetes intézkedés foganatosítása [szolgálati szabályzat 86. § (2) bekezdés].
A hatóság tagja és a hivatalos személy köteles a hatáskö-rében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni [Be. 171. § (2) bekezdés]. A rendőr az általa észlelt, vagy tudomására jutott és hivatalból üldözendő bűncselekményről – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelentést tesz [szolgálati szabályzat 20. § (1) bekezdés].
Mindezekkel szemben a hivatali helyzettel visszaélés alatt a hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványok rendeltetésellenes gyakorlása értendő. Ilyen különösen a hivatali helyzet, tekintély, a hivatali tevékenységből adódó ismertség, ismeretség, függőség, befolyás személyes cél érdekében, személyes indokból saját vagy más előnyére, illetve hátrányára törekvő felhasználása.
Az adott ügyben azonban nem erről volt szó. A vesztegetés alapesetét képező terhelti magatartások (jogtalan előny kérése, illetve egyetértés a jogtalan előny kérőjével) a jellegüknél fogva eleve a rendőr, mint hivatalos személy működésének jogellenes és egyúttal rendeltetésellenes gyakorlása. Ha a vesztegetés alapesetében már értékelt magatartás a hivatali helyzettel való egyébkénti visszaélés, és ezáltal a (3) bekezdés szerinti minősített eset lenne, az ugyanannak a magatartásnak kétszeres értékelése. A (3) bekezdés szerinti minősített eset akkor állapítható meg, ha – a kötelességszegés és a hatáskör-túllépés eseteit most ide nem értve – a terheltek további magatartást is tanúsítottak volna (pl. O. K. prostitúciós szolgáltatásának igénybevételét).
Ugyanakkor – szemben a Legfőbb Ügyészség álláspontjával – a II. rendű terhelt nem vezető beosztású.
A II. rendű terhelt esetében a (3) bekezdés mellett ez a minősítés a terhére irányuló felülvizsgálatot igényelne, ami kizárt, hiszen felülvizsgálati indítvánnyal a terheltek védői éltek [Be. 423. § (4) bekezdés].
A Btk. 250. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja között alapvető a különbség, mert a törvényi hangsúly az a) pont esetén magán a hivatalos személyen, míg a b) pont kapcsán a hivatalos személy által ellátott konkrét tevékenységen van.
A (2) bekezdés a) pontja alá tartozik, ha a hivatalos személy beosztása vezető beosztásúnak tekintendő, vagy az általa betöltött munkakör, ellátott feladatkör, a rendelkezésére bízott jogkör gyakorlása fontosabb ügybeli intézkedést jelent. A (2) bekezdés b) pontjáról van szó, amennyiben az előbbi körbe nem tartozó más hivatalos személy jár el egyébként fontosabb ügyben.
A ,,vezető beosztás'' a korábbi magyar büntető anyagi jogban (1878. évi V. tc., 1961. évi V. törvény) nem szerepelt, azt a jelenleg hatályos Btk. iktatta be.
Az adott ügyben 3 különféle fogalom alkalmazása történt: ,,vezető'' (II. rendű terheltnél: csoportvezető), ,,szolgálati elöljáró'' (II. rendű terhelt az I. rendű terhelt felé) és ,,vezető beosztású''.
A vezető általában az, aki az adott szervezeti egység élén áll, azt a sajátos jogosítványai folytán vezeti (igazgatja), azaz biztosítja a szervezeti egység működésének személyi és tárgyi feltételeit, rendeltetésszerű tevékenységét összehangolja, irányítja.
Van, amikor a ,,vezető'' megnevezés egyértelműen vezető beosztást is jelent (pl. hivatalvezető, intézményvezető, főosztályvezető, osztályvezető, részlegvezető). Van, amikor a ,,vezető'' megnevezés nélkül a vezető beosztás értelemszerűen következik a beosztás jogi természetéből (pl. elnök, igazgató, főtitkár).
A vezető beosztás azonban nem azonosítható egyszerűen a vezetői, vezetőkénti megnevezéssel.
A Btk. 137. §-ának 1. pontjában megjelölt hivatalos személyek közül vannak, akik eleve vezető beosztásúak [pl. a 137. § 1. pont c)–d) alpont szerinti együttes megjelöléssel: állami vezető, ld. a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 6. § (1) bekezdés].
Ha jogszabály meghatározza az adott szervezeten belüli vezetői beosztásokat, akkor a jogszabályi meghatározottság irányadó, s annak köre nem tágítható, az ugyanis nyilvánvalóan a terhelt terhére eső kiterjesztő értelmezést jelentene. A jogszabályi értelmezés esetében vizsgálni kell annak hatályát. Nyilvánvaló azonban, hogy amennyiben a jogszabályi meghatározás rendeltetése az adott fogalom rendeltetésével egybevág, akkor az ilyen jogszabályi meghatározás egyben kötelező értelmezés is.
A jelen esetben is erről van szó.
Az elkövetéskor és az elbíráláskor az igazságügyi és rendészeti miniszter felügyelete, irányítása alá tartozó fegyveres szerveknél rendszeresített hivatásos beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 19/2008. (IX. 18.) IRM rendelet határozta meg a rendőrségi szervezeten belüli vezető beosztásokat [3. § (1) bekezdés], amelyek helyi szinten a rendőrkapitányság osztályvezetői jogállású őrsparancsnokával bezárultak (1. számú melléklet), így a II. rendű terhelt nem nevesített körzeti megbízotti csoportvezetői státusa nem tekinthető vezető beosztásúnak. A hatályos 65/2011. (XII. 30.) BM rendelet sem változtatott ezen.
Megjegyzi a Kúria, hogy e tekintetben közömbös a II. rendű terhelt védője által korábban hivatkozott, a Magyar Köztársaság Rendőrségének Körzeti Megbízotti Szabályzata kiadásáról szóló 11/1995. (VIII. 30.) ORFK utasítás (mellékletbeli) IV.51. pontja, mely szerint a körzeti megbízotti szolgálat közvetlen irányítását a rendőrkapitány, a közrendvédelmi (közbiztonsági) osztályvezető, körzeti megbízotti alosztályvezető, vagy az őrsparancsnok végzi.
A hivatkozott pont ugyanis nem egy adott csoport, hanem a szolgálat egészének közvetlen irányítóját jelöli meg. Mindemellett a körzeti megbízotti csoportvezető kötelességét, felelősségét és jogosultságát valójában a melléklet I.5. pontja határozza meg.
Kétségtelen, hogy a csoportvezető egy csoportnak a vezetője, s ilyen értelemben természetesen vezető, azonban önmagában ez jelen esetben nem azonosítható a – fentebb kifejtettek szerinti – tételes jogszabályi rendelkezéssel meghatározott vezető beosztással.
Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy az elkövetés és az elbírálás idején hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 2. §-ának d) pontja szerint e törvény alkalmazásában szolgálati elöljáró a hivatásos állomány tagjával szemben a magasabb szolgálati beosztásánál fogva parancs, intézkedés kiadására vagy munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy.
A Hszt. a fegyveres szervezet hierarchikus belső viszonyrendszerébe helyezett szolgálati elöljárói fogalmat eltérő szempontok alapján határozza meg, és ez az eltérő rendeltetésű fogalom sem léphet a vezető beosztás külön jogszabály általi tételes meghatározottságának a helyébe. Nem is volna alkalmas arra (ilyen alapon pl. a járőrparancsnok is vezető beosztásúnak lenne tekintendő).
Az elkövetés és az elbírálás idején hatályos 11/1997. (II. 18.) BM rendelet 1. melléklete a körzeti megbízotti csoportvezetőnek nem adott munkáltatói jogkört, az helyi szinten általában a rendőrkapitányt és egyedül a készenlét elrendelése vonatkozásában a szolgálati elöljárót illette.
Összegezve: ha jogszabály határozza meg az adott hivatalos személy vonatkozásában a vezetői beosztásokat, akkor a tételesen megszabott kör nem tágítható, így az is közömbös, hogy a II. rendű terhelt csoportvezető, és az I. rendű terhelt szolgálati elöljárója is volt.
A Kúria végül rámutat arra, hogy a bíróság – a tett-azonosság körében maradva – akkor is megállapíthatja a minősített esetet, ha az ügyész nem módosítja a vádat [1/2007. BK vélemény A.I.3.h) pont].
Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványoknak nem adott helyt, s a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 224/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás