KÜ BH 2013/353
KÜ BH 2013/353
2013.12.01.
Mozgásszervi fogyatékosság meglétére a felperes tárgyaláson való megjelenéséből megalapozottan nem lehet következtetést levonni, annak megállapításához a szakértői vélemények figyelembevétele is szükséges [1998. évi XXVI. tv. 23/C. § (1) bek.; 141/2000. (VIII. 9.) Korm. r. 1. mell.; 331/2010. (XII. 27.) Korm. r. 7. § (1) bek.].
A felperes 2011. január 17-én állapotrosszabbodás címén fogyatékossági támogatás iránt nyújtott be kérelmet, amelyet a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága Családtámogatási és Szociális Ellátási Iroda elutasított. Az elsőfokú határozat szerint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: Fogy.tv.) 23/C. § (1) bekezdése értelmében a súlyosan fogyatékos állapot megállapításának kérdésében az orvosszakértői szerv szakhatóságként jár el. Az ügyben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága elsőfokú szakhatósági állásfoglalást adott ki. A szakhatósági állásfoglalás nem támogatta a felperes kérelmét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Magyar Államkincstár Központ 2011. május 26-án kelt határozatával az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát helybenhagyta. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal 2011. május 10-i másodfokú szakhatósági véleményében kifejtettek szerint a kérelmező nem minősül súlyosan fogyatékosnak, nem halmozottan fogyatékos és jelenlegi állapota alapján felülvizsgálata nem szükséges.
Az alperes határozatával szemben a felperes keresetet nyújtott be a bírósághoz. Álláspontja szerint a szakhatóságok indokolatlanul megszorítóan értelmezték a Fogy.tv. előírásait. Előadta, hogy leletei egyértelműen bizonyítják a csont, illetve ízületi deformitást és ezek mozgását jelentős mértékben akadályozzák. A szakhatósági állásfoglalások ezekre a körülményekre nem terjedtek ki.
Az ügyben eljárt Fővárosi Törvényszék a ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság megállapította, hogy a felperes esetében a közigazgatási eljárásban úgy születtek meg az első-, illetve másodfokú határozatok és szakhatósági állásfoglalások, hogy a felperes személyes vizsgálatára nem került sor. A bíróság nem tudta elfogadni az Orvosszakértői Intézet azon megállapítását, hogy a felperes nem minősíthető súlyos fogyatékosnak, illetve a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) alapján mozgásszervi fogyatékosnak. A Korm. r. 1. sz. melléklet 5. pontjában felsorolt segédeszközök állandó és szükségszerű használatát – az orvosszakértői vélemények szerint – a felperes nem igényli, ennek azonban teljes mértékben ellentmond a felperes megjelenése. A bíróság hivatkozott a Korm. r. 1. sz. mellékletének 5. pontjában felsorolt segédeszközökre, amelyeken belül a c) pontban megjelölt személyes mozgás nem testen viselt segédeszközei közé egyértelműen beletartozik a felperes által használt két könyökmankó is.
A bíróság az eljáró hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, egyúttal felhívta a felperest, hogy nyújtson be újabb fogyatékossági támogatás iránti kérelmet állapotrosszabbodásra hivatkozással, melyhez kérje kezelőorvosának igazolását. Az új eljárásban az első fokon eljáró hatóságnak a felperes személyes vizsgálata és nem csak az orvosi dokumentáció iratai alapján kell a felperes egészségi állapotáról állást foglalnia.
A Fővárosi Törvényszék határozatával szemben a Magyar Államkincstár Központ nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem szerint a bíróság döntése jogszabálysértő, a döntés megalapozatlan, iratellenes, a bíróság a perben beszerzett igazságügyi orvosszakértői véleményt felülbírálva szakkérdésben foglalt állást a vonatkozó jogszabályok többszöri téves értelmezése mellett. Az alperes álláspontja szerint a Fogy.tv. 23. § (1) bekezdés e) pontja a Korm. r. 1. sz. mellékletének 5. pontja, 6.b) pontja, illetve a Fogy.tv. 23/C. § (1) bekezdése, továbbá a kérelem benyújtásakor hatályos 331/2010. (XII. 27.) Korm. r. 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a közigazgatási hatóság az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásban is beszerezte a jogszabályban meghatározott szakhatósági állásfoglalásokat, amely szerint a felperes nem súlyosan fogyatékos.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni a Kúriától. Az általánosan kialakult és következetes bírói gyakorlat szerint, ha a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélettel megállapított tényállást sérelmezi, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat – azok egybevetése során – nem a maguk összességében értékelte, és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A Fogy.tv. 23. § (1) bekezdése szerint súlyosan fogyatékos személynek minősül a mozgásszervi fogyatékos. A mozgásszervi fogyatékosság fogalmát a Fogy.tv. 23. § (1) bekezdés e) pontja tartalmazza. E szerint mozgásszervi fogyatékos az, aki: a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható.
A Fogy.tv. 23/C. § (1) bekezdése értelmében a súlyosan fogyatékos állapot megállapításának kérdésében az orvosszakértői szerv szakhatóságként jár el. Az ügyben a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint eljárásának részletes szabályairól szóló 331/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal (a továbbiakban: NRSZH) járt el szakhatóságként. Az NRSZH ügyben eljáró szakértői bizottságának 2011. február 17-én kelt I. fokú szakhatósági állásfoglalása szerint a felperes nem minősül súlyosan fogyatékosnak, nem minősíthető halmozottan fogyatékosnak, a szakhatósági állásfoglalás értelmében azonban a felperes önálló életviteli képessége és önkiszolgáló képessége nem vizsgált. Az NRSZH II. fokú 2011. május 10-én kelt szakhatósági állásfoglalása az I. fokú állásfoglalással azonos álláspontra jutott. Az ügy irataiból az is megállapítható, hogy a felperes személyes vizsgálatra az I. fokú szakvéleményhez kapcsolódva 2011. 02. 17-én 7 óra 30 percre, a II. fokú szakvéleményhez kapcsolódva 2011. 05. 10-én 10 óra 30 percre volt berendelve. Iratellenes ezért a jogerős döntés azon megállapítása amely szerint a közigazgatási eljárásban a felperes személyes vizsgálatára nem került sor.
A Kúria e körben megjegyzi, hogy az ügyben első fokon eljárt Magyar Államkincstár Budapest és Pest Megyei Igazgatósága határozatának rendelkező része a szakhatósági állásfoglalással ellentétesen állapította meg, hogy a felperes önálló életvitelre képes és önkiszolgálási képessége nem hiányzik. A szakhatósági állásfoglalás szerint az NRSZH ezt nem vizsgálta. A Magyar Államkincstár Központ másodfokú – a bírósági felülvizsgálat alapját képező – határozata ezt a kitételt már nem tartalmazza.
A Korm. rendelet 1. számú mellékletének 6. b) pontja szerint mozgásszervi fogyatékosnak kell tekinteni azt a személyt is, akinek legalább két végtagra vagy egy végtagra és a törzsre kiterjedő tartós ízületi, illetve izommerevsége, bénulása, vagy csont-, illetve ízületi deformitása van, amennyiben ez az állapot a mozgást vagy az érintett testrészek használatát súlyos mértékben akadályozza. A Fővárosi Törvényszék által kirendelt igazságügyi szakértői vélemény (Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek Budapesti Orvosszakértői Intézete 2012. március 7-én kelt Orvosszakértői lelet és vélemény) szerint a felperesnek a Korm. rendelet 1. melléklet 6. pont b) pontjában lefektetettek alapján csont-, illetve ízület alaki rendellenessége (deformitása) nem áll fenn.
A jogerős ítélet értelmében a Korm. rendelet 1. számú mellékletének 5. pont c) pontjában felsorolt segédeszközök közé tartozik a könyökmankó, amelynek állandó és szükségszerű használatát igényli a felperes. A bíróság e következtetést a felperes tárgyaláson való megjelenéséből vonta le. A fent említett igazságügyi orvosszakértői szakvélemény utolsó bekezdése szerint azonban a felperes a Korm. rendelet „alapján nem minősíthető mozgásszervi fogyatékosnak, mert a rendelet 1. mellékletének 5. pontjában felsorolt segédeszközök állandó és szükségszerű használatát nem igényli.”
A Kúria megállapítja: a szakértői bizonyítás a bizonyítási eszközök egyike a tényállás megállapítása során, de önmagában – az egyébként egybehangzó szakértői véleményekkel szemben – a felperes tárgyaláson való megjelenése alapján nem lehet megalapozottan állást foglalni a tekintetben, hogy a felperes súlyosan fogyatékos. Ennek kritériumait a Fogy.tv. és a Korm. rendelet meghatározza.
A fentiek szerint a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg, a bíróság a bizonyítékokat – azok egybevetése során – nem a maguk összességében értékelte, így az ítélet megalapozatlan. A Kúria ezért a Fővárosi Törvényszék 8.K.33.113/2011/11. számú ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Kúria végül utal arra, hogy állapotrosszabbodás esetén a felperes új fogyatékossági támogatás iránti kérelmet nyújthat be.
(Kúria Kfv. IV. 35.532/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás