KÜ BH 2013/355
KÜ BH 2013/355
2013.12.01.
Házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén a vagyontömeget aggálytalanul kell meghatározni az értékkülönbözet, mint illetékalap megfelelő mértékének megállapítása érdekében [Pp. 1990. évi XCIII. tv. 25. §].
Felperes házasságát a Győri Városi Bíróság a 2011. május 23. napján kelt és jogerős ítéletével felbontotta, rögzítve, hogy: „a peres felek egyezséget kötöttek az ingóvagyon megosztás, a lakáshasználat, és a házastársi tartás vonatkozásában, melyet a bíróság végzésével jóváhagyott”.
A felperes és volt házastársa 2011. június 4-én házastársi közös tulajdont megszüntető szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a Gy. Sz. alatti lakás 1/2-1/2 hányadban a tulajdonukban áll, 10 300 000 Ft értékű, továbbá, hogy korábban, a házasságuk tartama alatt szerzett összes ingóságokat megosztották, és rendelkeznek 5 150 000 Ft készpénz megtakarítással. Az ingatlanuk közös tulajdonát akként szüntetik meg, hogy a készpénzvagyon a volt férj kizárólagos tulajdonába kerül, amelynek fejében a lakástulajdonban meglévő 1/2-ed tulajdoni hányada a felperes tulajdonába kerül. A felperes tehát 5 150 000 Ft fejében magához váltja volt férje 1/2-ed tulajdoni illetőségét, aki pedig az 1/2-ed tulajdoni hányadnak megfelelő pénzösszegben részesül. Mindezek alapján az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 25. §-ában foglaltak szerint illetékfizetési kötelezettségük nem keletkezik.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Győr-Moson-Sopron Megyei Adóigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2011. augusztus 8-án kelt határozatával a felperest 83 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes jogorvoslati kérelmében a terhére kiszabott illeték törlését kérte, fenntartva azon álláspontját, hogy illetékfizetési kötelezettség nem keletkezett, „mert nincs értékkülönbözet az ingatlan 1/2-ed része, és az ellenértékként megjelölt pénzösszeg között”.
A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és a felperest 257 000 Ft ajándékozási illeték megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság az illetékfizetési kötelezett megállapításakor az Itv. 25. § (2) bekezdésére figyelemmel az adózó által a vagyonmegosztás folytán szerzett értékkülönbözetet vette alapul, a többletszerzést pedig visszterhesnek minősítette, így visszterhes vagyonátruházási illetékfizetési kötelezettséget állapított meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az Itv. 25. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően járt el az alperes akkor, amikor a felperes javára többletszerzést állapított meg és annak jogcímét ajándékozásnak minősítette, helytállóan döntött az ajándékkulcsról is. A szerződésben foglaltak szerint az ingóságok nem képezték a felek megállapodásának a részét, így e tekintetben az alperesnek tényállás tisztázási kötelezettsége nem volt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Itv. 12. § (3) bekezdését, 25. § (2) bekezdését, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt (a továbbiakban: Csjt.) 31. §-át.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperes illetékügyben meghozott közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérte a bíróságtól, a hatóságnak eljárása során arról kellett döntenie, hogy a felperes és volt férje közötti házastársi vagyonközösség megszüntetése folytán a felperesnek keletkezett-e, és ha milyen mértékű illetékfizetési kötelezettsége.
Az Itv. 25. § (2) bekezdése értelmében házastársi vagyonközösség megszüntetése esetén az értékkülönbözetet a közös vagyon értékének figyelembevételével kell megállapítani. Az értékkülönbözet után a vagyonszerzés jogcímének megfelelő vagyonszerzési illetéket kell fizetni. Ha valamelyik fél csak azért kap a közös vagyonból nagyobb részt, mert a közös tartozásból is többet vállalt át, és az átvállalt tartozás összege az értékkülönbözetet kiegyenlíti, illeték kiszabásának nincs helye. Az Itv. alkalmazásában vagyon: az ingatlan, az ingó, a vagyoni értékű jog; ingatlan: a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog; ingó: a fizetőeszköz, az értékpapír, a gazdálkodó szervezetben fennálló vagyoni betét, valamint mindaz, ami ingatlannak nem minősülő dolog [102. § (1) bekezdés a), b), c) pontok].
A hatóság által értékelt szerződés a keresetben foglalt felperesi hivatkozással egyezően azt tartalmazza, hogy a szerződő felek ingatlan, ingó és készpénzvagyonukat osztották meg.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) XX. fejezetében szabályozott közigazgatási perben a bíróság a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszerűségéről dönt a kereseti kérelem keretei között. A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni, az ügy érdemében határozatot hoz [A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 20. §-ának (1) bekezdése, 71. § (2) bekezdése]. A határozatnak tartalmaznia kell a rendelkező részben a hatóság döntését, az indokolásban a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait. A határozatok nem tartalmazzák, hogy a hatóság a házastársi közös vagyonból miért hagyta figyelmen kívül a szerződésben, illetve a Győri Városi Bíróság ítéletében hivatkozott ingóvagyont, annak megosztását. Nem tisztázott tehát, hogy teljes körűen mi volt a tárgya felperes és volt férje házastársi vagyonközösségének, illetve annak megszüntetésének. A vagyontömeg valóságnak megfelelő meghatározása nélkül az értékkülönbözet sem állapítható meg aggálytalanul, amely az illetékügy érdemét képező kérdés. A határozatoknak az ügy érdemi elbírálására kiható hiányait az alperes a perben nyilatkozatával nem pótolhatja. Az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor e hiányokat nem észlelte.
Mindezek folytán a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet, az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárás során a hatóság határozatának tartalmaznia kell, hogy mely tételekből állt a megosztott vagyon, ha valamely tételt nem vont értékelési körbe, azt milyen jogszabályhely alapján és miért tette. A házastársi közös vagyon teljes körű számba vétele és mikénti értékelése után lehetséges felperes ügyében az Itv. 25. § (2) bekezdése alkalmazásával jogszerűen dönteni.
(Kúria Kfv. V. 35.260/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás