KÜ BH 2013/356
KÜ BH 2013/356
2013.12.01.
A kamarai nyilvántartásba vétel előtt a döntést hozó meghallgathatja a jelöltet. A meghallgatás jogszerűségét a közigazgatási perben a bíróság csak a jogszabály keretei között vizsgálhatja [1994. LIII. tv. 240/D-240/F. §, 250/H. §; 16/2001. (X. 25.) IM r. 12. §, 14. §].
A felperes kérelmezte a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamaránál (a továbbiakban: alperes), hogy Z. Á. önálló bírósági végrehajtó mellé az önálló bírósági végrehajtó-helyettesek névjegyzékébe vegyék fel. A kérelmet maga Z. Á. önálló bírósági végrehajtó is benyújtotta és aláírta.
Az alperes 2011. május 13-án megtartott elnökségi ülésén meghallgatta a felperest, illetőleg áttanulmányozta a felperes által előterjesztett kérelem mellékleteit, melyből kiderült, hogy jogi szakvizsgával rendelkezik, végrehajtói szakvizsgával nem. A meghallgatás eredményeképpen az alperes 2011. május 13. napján kelt ügyvezetői határozatával a felperes nyilvántartásba vételi kérelmét elutasította. A határozat indoklása hivatkozik a bírósági végrehajtás szervezetéről szóló 16/2001. (X. 25.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) 14. § (1) és (3) bekezdéseire, mellyel kapcsolatosan rögzíti, hogy a névjegyzékbe vétel nem egyszerű regisztratív jogi aktus, hanem konstitutív döntést igényel. A meghallgatás alapján és a beadott iratanyagból a döntést hozó azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem felkészült a végrehajtó helyettesi munkára, a szükséges elméleti és gyakorlati ismeretekkel nem rendelkezik, kérelme megalapozatlan, ezért a döntést hozó a kérelmet mérlegelési jogkörben elutasította.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Választmánya 2011. augusztus 15-én kelt határozatával a felperes fellebbezését egyhangú döntésével elutasította. A határozat indoklása az IMr. II. fejezetére, 12. § (3) bekezdésére, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 240/E. §-ára, valamint 240/F. § (1) bekezdés g) pontjára hivatkozott.
A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. Ítéletének indoklásában mindenekelőtt rögzítette, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. § (1) bekezdésére, azaz a keresetváltoztatás tilalmára tekintettel a bíróság a felperes keresetlevelében és az első tárgyaláson előadott, az alperes határozatát érintő jogszabálysértésekkel foglalkozott, az első tárgyalást követően megjelöltekkel már nem. Álláspontja szerint a felperes hivatkozása a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 33. § (1) bekezdésére, azaz az eljárási határidő túllépésére nem olyan súlyú eljárás jogsértés, amely a határozat hatályon kívül helyezését indokolná, annál is inkább nem, mivel az eljárási határidő túllépése nem az alperes mulasztása okán történt. A Ket. 50. § (1) és (6) bekezdésének megsértése tekintetében az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a döntéshez szükséges tényállás tisztázásra került, a határozat a tényállást, illetve annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, indokokat tartalmazza, így sem a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdését, sem a Ket. 72. §-ának (1) bekezdés ea), eb), ec) pontjait nem sértette meg az al-peres.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet mind anyagi, mind eljárási értelemben jogszabálysértő. Az anyagi jogszabálysértések tekintetében előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a Vht. 240/E. és 240/F. §-ok rendelkezéseit úgy kell értelmezni, miszerint a jelentkezőnek szakvizsgával és szakmai gyakorlattal is rendelkeznie kell. Ezzel szemben a jogszerű értelmezés az, hogy a jogi szakvizsgával rendelkezőnek nem szükséges végrehajtói szakvizsgát és/vagy szakmai gyakorlatot igazolnia.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 272. § (2) bekezdése és a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott az alperesi határozat jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel a Kúria a következőkre mutat rá.
A felperes az önálló végrehajtó-helyetteskénti nyilvántartásba vétel iránti kérelme benyújtásakor jogi szakvizsgával rendelkezett, végrehajtói szakvizsgával nem. Utóbbi hiánya valóban nem akadálya a névjegyzékbe történő felvételnek [Vht. 240/F. § (3) bek.], ugyanakkor a Vht. 240/E. § előírja, hogy a kamara a nyilvántartásba vételt kérőt meghallgatja.
Az IMr. 12. § (3) bekezdése egyértelműen megjelöli, milyen mellékleteket kell csatolni a kérelemhez, melyeket a kamara megvizsgál [IMr. 14. § (3) bekezdés], míg a 12. § (2) bekezdése rögzíti a meghallgatás kereteit. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem lépte túl hatáskörét, amikor az IMr. 14. § (3) bekezdésében vétett nyilvánvaló jogalkotási vagy nyomdai hibát korrigálta és a nyelvtani, továbbá a logikai jogértelmezés lehetőségével élve a megfelelő tartalmú jogszabályhely alapján értékelte az alperesi döntést. Az elsőfokú bíróság jogértelmezése önmagában is helytálló, amelyet tovább erősít az azzal egyezően, időközben elvégzett jogszabály pontosítás.
A fentiek tükrében megállapítható egyfelől az, hogy melyek a meghallgatás szabályai, másfelől az, hogy a döntést hozó e jogszabályi keretek között vizsgálta a felperes szakmai rátermettségét. A meghallgatásról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a Kamara nem lépte túl a meghallgatás kereteit, melynek jogszerűségét a közigazgatási perben a meghallgatásra vonatkozó jogszabályi előírások alapján vizsgálta a bíróság, annak szakmai része tekintetében nem foglalhat állást.
A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az alperes kellően tisztázott tényállás alapján hozta meg döntését, így a perben a további bizonyítás mellőzhető volt.
A felperes azon hivatkozása sem helytálló, hogy a meghallgatás során diszkriminatív módon jártak el vele szemben, mivel a meghallgatás a jogszabályi követelményeknek megfelelt. A Kúria egyetért az elsőfokú bírósággal abban is, hogy a kérelem benyújtása és a mellékletek beadása után az alperes az IMr. 12. § (2) bekezdésében nevesített körben (azaz szakmai kérdésekben) meghallgathatta a felperest, annak eredményét értékelhette, és nem csak egy regisztratív döntést kellett meghoznia.
A felperes által kifogásolt eljárási jogsértések tekintetében megállapítható volt, hogy azok a döntésre nem hatottak ki, nem olyan súlyú sérelmek, melyek az alperesi határozat hatályon kívül helyezését megalapoznák, miként ezt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította, indokolta.
Az alperes ugyanakkor elvi jelleggel vitatta, hogy a per alapját képező meghallgatás közigazgatási hatósági ügyként kezelhető-e vagy sem. A Ket. 12. § (2) bekezdés b) pontja kimondja, hogy közigazgatási hatósági ügy a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel, ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. A jelen per tárgyát képező határozat – a névjegyzékbe vétel elutasítása – ilyen közigazgatási ügyben keletkezett határozat, nem vitásan a Pp. 324. § (2) c) pontja szerint közigazgatási perben felülvizsgálható. A névjegyzékbe vétel elutasításának alapjául szolgáló meghallgatás nem önálló közigazgatási eljárás, hanem e per alapjául szolgáló közigazgatási eljárás egyik mozzanata. A meghallgatás, mint az eljárás része közvetve értelemszerűen szintén felülvizsgálható, és a rá vonatkozó jogszabályi előírás tükrében megmérhető.
Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. II. 37.781/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás