BÜ BH 2013/37
BÜ BH 2013/37
2013.02.01.
Az erdő vágásra érettsége ellenére is szándékosan követi el a környezetkárosítás bűncselekményét az az elkövető, aki – felismerve az élővilág (összetevőjének) ebből származó veszélyeztetettségének lehetőségét – a tulajdonában álló 2 hektár nagyságú erdőrészen az erdészeti hatóság engedélye nélkül tarvágást végeztet, s nem tesz eleget a vágástakarítási és felújítási kötelességének sem, aminek következményeként az erdő természetes (korábbi) állapota emberi beavatkozás nélkül már nem állítható helyre [Btk. 280. § (1) bek., (3)–(4) bek.].
A városi bíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 280. § (1) bekezdés b) pontja szerinti környezetkárosítás bűntettében; ezért egy év két hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását két évi próbaidőre felfüggesztette; emellett a terheltet a Btk. 281. § (2) bekezdés b/1. pontja szerinti természetkárosítás bűntettének vádja alól felmentette.
Az ítéleti tényállás lényege a következő:
A terhelt 2004. február 6-án megvásárolta 2 000 000 forint vételárért a 87 ha 5842 négyzetméter területű, erdő-, szántó-, gyep művelési ágú külterületi ingatlannak az eladók nevén álló tulajdoni illetőségét, tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba 2004. február 20-án bejegyezték.
A terhelt a vételt követően szembesült azzal, hogy a területen a vágási engedély megszerzéséhez olyan adminisztratív előfeltételeknek kell eleget tennie, amelyekre nem képes, így jogszerűen a faállományt letermeltetni nem tudja, noha az erdő életkora és állapota miatt egyébként vágásra érett volt. Emiatt az általa alig ismert N. T.-t kérte meg arra, hogy ezt a területet 50 000 forint ellenében írassa a nevére. Ennek érdekében 2006. február 21-én a terhelt és N. T. (színlelt) adásvételi szerződést is kötöttek, az ügyvédi ellenjegyzés hiánya miatt azonban a tulajdonosváltozást nem jegyezték be; N. T. vételárat nem fizetett.
2006. augusztus 2-án a terhelt egy megbízást íratott alá N. T.-vel, amely a vádbeli erdő letermeltetésére és őriztetésére vonatkozott, ezzel azt a látszatot keltve, mintha N. T. megbízottjaként járna el.
2006. augusztus elején a terhelt megbízást adott K. B.-nek a vádbeli erdő teljes letermelésére, azaz az ún. tarvágásra. A megbízás alapján K. B. 2006. augusztus 10-étől augusztus végéig folyamatosan tevékenykedve kivágta a majdnem teljes faállományt. A fakitermelési munkák a terhelt felügyelete és irányítása mellett zajlottak.
A tarkivágással érintett erdőrészlet a kitermelés előtt 2,01 ha területű mézgás, jéger, kocsányos tölgy, gyertyán fafajú terület volt. A munkák leállításának időpontjáig kb. 1,8 hektár terület lett letermelve kb. 0,2 hektár hagyásfolt mellett, tehát az erdő mintegy 90%-át hatósági engedély nélkül kivágták.
Ily módon nettó 7 060 800 forint értékű 613–667 köbméter körüli famennyiséget termeltek ki az uralkodó három fafajtából, melyből 264 köbméter a helyszínen maradt.
A nem védett, funkcióját tekintve faanyag-termelő erdő engedély nélküli tarvágással történő letermelése ugyan traumát jelentett a környezetre nézve, de önmagában környezetkárosítást nem idézett elő.
A terhelt ugyanakkor nem tett eleget az erdőfelújítási kötelezettségének. A letermelt területen nem végezte vagy végeztette el a vágástakarítást és a felújítási terv szerinti fafajok szakszerű telepítését, emiatt a vágási terület elvadult. Invazív növényfajok jelentek meg, amelyek lehetetlenné teszik az erdő felújítását, így a letermelt kb. 1,8 hektár területen a környezetkárosítás bekövetkezett. Az eredeti állapot csak emberi beavatkozással állítható helyre, beavatkozás nélkül a letermelthez hasonló állomány kialakulásának ideje több száz évben mérhető.
A bejelentett fellebbezésekre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a büntetés kiszabására vonatkozó részében változtatta meg, a terhelt büntetését 300 napi tétel pénzbüntetésre enyhítette azzal, hogy egy napi tétel összege 1000 forint.
A jogerős határozat ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt felmentése érdekében. Arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására törvénysértően került sor, mert a tényállás alapjaként mind az első, mind a másodfokon eljárt bíróság kizárólag a vádat alátámasztó tanúvallomásokat és szakértői véleményeket vette figyelembe, a terhelt védekezését alátámasztó tanúk vallomását, szakértői véleményt, egyéb bizonyítékot figyelmen kívül hagyta.
Kitért arra is, hogy a bíróságok a terhelt ,,pszichés tudatát'' nem vizsgálták, és alap nélkül vontak le következtetést arra, hogy a cselekményt szándékosan követte el. Megítélése szerint az eljárt bíróságoknak hatáskörük sem volt a cselekmény elbírálására, mert csupán az erdőtörvény hatálya alá tartozó és csak közigazgatási szankcióval sújtható jogsértés történt, és a másodfokú bíróság által kifejtettekkel szemben a ,,ne bis in idem'' elvét sérti, ha ugyanazon cselekmény miatt bírságot is és büntetést is kiszabnak.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta, tekintve, hogy a törvényes vád alapján a bíróságoknak joga és egyben kötelessége volt a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása, és ez nem függ attól, hogy a cselekmény vont-e maga után közigazgatási szankciót; ráadásul a hivatkozott hatásköri összeütközés a közigazgatási hatóság és a bíróság között nem is értelmezhető. Így a bűnösség megállapítása és a jogi minősítés törvényes.
Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt.
A Kúria az indítványt részben kizártnak, részben megalapozatlannak találta.
Nem foghatott helyt az indítványozó azon kifogása, hogy az eljárt bíróságok hatáskörüket túllépték.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdés I. b) vagy c), illetve II–III. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
Kétségtelen, hogy a 373. § (1) bekezdésének II. c) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezési és ekként felülvizsgálati ok az, ha a bíróság határozatát hatáskörét túllépve hozta meg.
A bíróság hatásköre azonban nem függ össze a ,,ne bis in idem'' jogelvével, és független attól, hogy a cselekmény miatt közigazgatási eljárásra sor került-e a terhelttel szemben vagy sem.
Miután az adott cselekményt a Btk. bűncselekményként szabályozza, kizárólag annak van jelentősége, hogy a törvényes vád alapján eljáró bíróság az ügy elbírálására rendelkezett-e hatáskörrel vagy sem. Olyan törvényi rendelkezésre, amelyet ennek kapcsán az eljárt bíróságok megszegtek volna, az indítványozó nem is hivatkozott. Egyértelműen megállapítható, hogy az eljárt bíróságok nem is szegték meg a hatásköri szabályokat.
Emellett a ,,ne bis in idem'' elvére hivatkozás önmagában sem helytálló. Ahogy arra a másodfokon eljárt bíróság is utalt, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 107. §-a szerint a környezetvédelmi bírság nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól; emellett a 2009. évi XXXVII. törvény indítványozó által hivatkozott 107. § (1) bekezdés a) pontja alapján az erdőgazdasági bírság kiszabására önmagában az engedély nélküli fakitermelésre adott megbízás miatt is sor kerülhet, így annak alapja nem azonos a Btk. 280. § (1) bekezdés b) pontja szerinti természetkárosítás bűntettével. A bírság egyébként is reparációs jellegű, célja a jövőbeli károsodás megelőzése és az okozott károsodás helyreállítása.
A Kúria egyéb – a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott – eljárási szabályszegést sem észlelt.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; e tényállás a felülvizsgálati indítványban nem is támadható.
Az indítványozó akkor, amikor a bizonyítási eljárás mikéntjét, a bíróságok által figyelembe vett bizonyítékok helytállóságát, a megállapított tényekből további tényekre levont következtetések megalapozottságát vitatta, tulajdonképpen a törvényi tilalom ellenére a tényállás megalapozottságát támadta. A felülvizsgálat ez okbóli kizártságára tekintettel érdemben ezekkel a kifogásokkal a Kúria nem foglalkozott.
A védő indítványa felülvizsgálati okként ugyan a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjának I. fordulatát hívta fel, amely szerint felülvizsgálati ok, ha a cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Ténylegesen azonban nem a cselekmény minősítését, hanem a terhelt bűnösségének megállapítását támadta, amikor arra hivatkozott, hogy a terhelt szándékát a bíróságok nem vizsgálták, ezért bűnösségének megállapítására a csak szándékosan elkövethető bűncselekményben törvénysértően került sor.
Miután a Be. 416. § (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, a Kúria a felülvizsgálatot ezen ok alapján folytatta le.
Az indítványozó által állítottakkal szemben azonban az elsőfokú bíróság részletesen megindokolta, miért találta bizonyítottnak, hogy a terhelt a cselekményt szándékosan követte el. Az nem kétséges, tisztában volt a tarvágás jogellenességével, és felismerte azt is, hogy az adott nagyságú erdő kivágása az élővilágot veszélyeztetheti, s ezért engedélytől függő a tarvágás jogszerű végrehajtása. Egyébként – a Kúria álláspontja szerint – e veszélyeztetettség [Btk. 280. § (1) bek. a) pont] magával a tarvágás végrehajtásával bekövetkezett, az erdőfelújítási kötelesség elmulasztásától függetlenül. Levezette a bíróság azt is, hogy a terheltnek nem is állt szándékában az erdőfelújítási kötelezettség teljesítése, és rámutatott arra is, hogy ennek minden következmény nélkül eleget tehetett volna. Emellett módjában állt volna az erdőhatóságot értesíteni arról: miért nem tud eleget tenni kötelességének.
Ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság más ügyben korábban rámutatott (BH 2009/5.): az elkövető, aki erdejében az erdészeti hatóság engedélye nélkül tarvágást végeztet, és ennek következtében az erdő oly mértékben károsodik, hogy korábbi állapota csak emberi beavatkozással – újratelepítéssel – állítható helyre, megvalósítja a környezetkárosítás bűntettét.
Így az indítvány e részében alaptalan.
Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatokat a Kúria a Be. 426. §-a alapján hatályban tartotta.
(Kúria Bfv. I. 207/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás