BÜ BH 2013/39
BÜ BH 2013/39
2013.02.01.
A sértett tárgyalásra történő megidézésének és kihallgatásának mellőzése nem valósít meg felülvizsgálatra okot adó feltétlen eljárási szabálysértést, miután jelenlétét a tárgyaláson a törvény kötelezően nem írja elő [Be. 269. §, 373. § (1) bek. II/d] pont, 416. § (1) bek. c) pont].
A kerületi bíróság ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében [Btk. 323. § (1) és (2) bekezdés b) pont] és közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében (Btk. 230. §), ezért őt, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül három évi fegyházbüntetésre és három évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, és a terhelt korábbi szabadságvesztéséből engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindössze annyiban változtatta meg, hogy a vagyon elleni bűncselekményt társtettesként elkövetettként minősítette és rendelkezett arról, hogy a szabadságvesztést börtönfokozatban kell végrehajtani.
A jogerős határozatokkal szemben a II. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Abban arra hivatkozott, hogy a tárgyalást olyan személy jelenléte nélkül tartották meg, akinek a jelenléte a tárgyaláson kötelező lett volna; így a sértett tanú kihallgatására a tárgyaláson nem került sor. Emellett súlyos eljárási szabálysértés történt – emiatt őt joghátrány érte – azáltal, hogy egy 2004-es ügyhöz egy 2008-as ügyet egyesítettek, mert a törvényi előírásoknak megfelelően csak a két 2008-as ügyet lehetett volna egyesíteni.
Végül kitért arra is, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokból kitűnően ő a sértettet nem fenyegette, nem erőszakoskodott vele, élet, vagy testi épség elleni vagy hasonlóan súlyos fenyegetést ellene nem alkalmazott.
A felülvizsgálati indítvány a törvénynél fogva kizárt.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ezért annak csak a törvényben tételesen meghatározott okokból [Be 416. § (1) bekezdése] van helye. A Be. 423. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az a felülvizsgálati indítványban nem is támadható. Ebből következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok értékelésére és a tényállás megalapozottságának vizsgálatára nem kerülhet sor, ily módon a terheltnek a bíróságok mérlegelési tevékenységének helyességét kétségbe vonó érvei nem vezethettek eredményre.
Az előzőeken túlmenően a sértett által hivatkozott eljárási szabálysértés sem szolgálhat felülvizsgálat alapjául.
A Be. 416. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint ugyanis a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben rendkívüli jogorvoslatnak csak a Be. 373. §-ának (1) bekezdés b) vagy c) pontjában, illetve II–IV. pontjának valamelyikében meghatározott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés miatt van helye.
Sem a sértett tanúkénti kihallgatásának mellőzése, sem pedig az ügyek egyesítése – a Be. 416. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel – nem tartozik ebbe a körbe. Az erre vonatkozó szabályok megsértése legfeljebb relatív eljárási szabálysértés lehet, és az ügydöntő határozat megalapozottságát érintheti.
A Kúria egyébként utal arra, hogy a Be. 296. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján a tanács elnöke a tanúnak az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását hivatalból ismertetheti, vagy felolvastathatja, ha a tanú a tárgyaláson nem hallgatható ki. Továbbá a törvény nem tartalmaz kizáró rendelkezést eltérő években indult büntetőeljárások egyesítésére nézve. Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok relatív eljárási szabálysértést sem követtek el.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt a fenti indokoknál fogva a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján – a Be. 424. §-ának (1) bekezdés a) pontja szerint tanácsülésen eljárva – elutasította.
(Kúria Bfv. I. 974/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás