BÜ BH 2013/4
BÜ BH 2013/4
2013.01.01.
I. Aki úttestre tolatás közben a rokkant kocsival közlekedő sértettnek ütközik, a baleset (veszélyhelyzet) előidézője attól függetlenül, hogy a rokkant kocsival közlekedő sértett járművezetőnek vagy gyalogosnak minősül, ezért segítségnyújtás elmulasztása esetén e bűncselekmény minősített esetét valósítja meg [Btk. 172. § (1) bek., (3) bek. I. ford.; KRESZ 33. § (1) bek.].
II. Önmagában a sértett közrehatására hivatkozás nem felülvizsgálati ok, mivel az büntetéskiszabási körülmény [Be. 416. §].
A városi bíróság a 2011. április 13. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki ittas járművezetés vétségében [Btk. 188. § (1) bekezdés] és segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 172. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. fordulata]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre, 1 évi közügyektől eltiltásra és végleges hatályú közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte az ugyanezen városi bíróság 2009. április 23-án jogerőre emelkedett ítéletével kiszabott 5 hónapi fogházbüntetés végrehajtását.
Az elsőfokú ítélet – másodfokú bíróság által kiegészített – tényállásának lényege szerint a terheltet korábban több esetben marasztalta a bíróság ittas járművezetés vétsége miatt, és szabálysértési eljárások is folytak ellene. A jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetése idején járművezetéstől eltiltás hatálya alatt állt.
A terhelt 2010. június 22-én a nap folyamán elfogyasztott szeszes italtól 1,7 ezrelékes, közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában a lakása előtti 6 méter széles és 9 méter hosszú gépkocsibejáróról a 4 méter széles úttest túlsó szélére tolatva kívánt áthaladni. Ebben az időben a terhelt járműve mögött, az úttest jobb szélénél haladt a szabályosan közlekedő és útját egyenesen továbbfolytatni szándékozó sértett elektromos rokkantkocsijával. A közelben dolgozó munkások – észlelve a terhelt figyelmetlen tolatását – hangos kiabálással próbálták megállítani, azonban a terhelt ittasságából eredő figyelmetlensége miatt nem észlelte a rokkantkocsit, így gépjárműve jobb hátsó sarokrészével a sértett éppen megálló járművének ütközött, amely a jobboldali füves útpadkára borult. Az ütközés hanghatással is járt és mindkét jármű megrongálódott.
A sértett a baleset során a mellkas zúzódását, a bal alkar nyílt sebét, ténylegesen 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
Az ütközést követően a terhelt egy pillanatra kiszállt a gépkocsiból, majd – anélkül, hogy a sértettnek tőle elvárható segítséget nyújtott volna, vagy a mentőket, illetve a rendőrséget értesítette volna – adatai hátrahagyása nélkül elhagyta a baleset helyszínét, járművével beállt a garázsba és bezárkózott a lakásba.
Itt további szeszes italt fogyasztott, és a kiérkező rendőröket sem engedte be.
A közelben dolgozó személyek a sértettet felsegítették, a rokkantkocsit felállították, kihívták a mentőket és a rendőröket.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a terhelt a biztonságos járművezetési tevékenységhez szükséges, a közlekedési helyzetekhez való alkalmazkodáshoz, illetve a járművezetőre vonatkozó szabályok tudatos betartásához szükséges észlelési, döntési, cselekvési képességgel nem rendelkezik. Személyi tulajdonságai, képességszintje miatt gépjárművezetésre nem alkalmas. A bíróság a terhelt terhére rótta a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában írt rendelkezés megszegését, a szeszes italtól befolyásolt állapotban (eltiltás hatálya alatt) történt vezetést, a 24. § (1) bekezdés szerinti közlekedési szabály megsértését, mivel az úttestre hajtása során nem biztosított az úton haladó jármű (gyalogos) részére elsőbbséget, valamint a 33. § (1) bekezdését, amely értelmében a járművel hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza. Végül az 58. § (1) és (2) bekezdését is felrótta a terheltnek.
A bíróság határozatának indokolásában kifejtette, hogy a közvetlen baleseti veszélyhelyzet kialakulásában a sértett nem hatott közre, mert rokkantkocsijával szabályosan közlekedett az egyenes vonalvezetésű úttesten, nappali látási viszonyok mellett, a külső szemlélő által is jól észlelhető módon. A BH 2008/4. számon közzétett eseti döntést alapul véve rámutatott arra, hogy a baleset helyszínén passzív szemlélőként való megállás önmagában további segítő jellegű megnyilvánulás, cselekvés hiányában nem értékelhető a törvényben előírt segítségnyújtásként. Ezért a terhelt cselekményét – az ittas járművezetés vétsége mellett – segítségnyújtás elmulasztása bűntettének minősítette.
A másodfokon eljárt megyei bíróság a 2011. szeptember 21. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A segítségnyújtás elmulasztása bűntettének értékelt cselekménnyel összefüggésben kifejtette, hogy az ittas állapotban lévő személytől is elvárható és megkövetelhető a más személy segítségének igénybevételével történt segítségnyújtás. Azonban a terhelt ezt sem tette meg, nem jelzett a közelben tartózkodóknak, nem kért tőlük segítséget, nem értesítette a mentőket vagy a rendőrséget, hanem bezárkózott a házába (másodfokú végzés 3. oldal első, második bekezdés).
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben a segítségnyújtás elmulasztásának bűntetteként értékelt cselekmény törvénysértő minősítését és a kiszabott büntetést sérelmezték [Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja]. Indokaik szerint e bűncselekmény helyes minősítése a 2/1999. Büntető jogegységi határozatnak megfelelően segítségnyújtás elmulasztásának vétsége, ezért a büntetés enyhítését kérték.
Vitatták a bíróság azon megállapítását, hogy a sértett járművével szabályosan közlekedett, és a veszélyhelyzetet a terhelt idézte elő, illetve azt, hogy a sértett elektromos rokkantkocsijának (sík úton önerejéből 10 km/óra sebességnél gyorsabb, vagy ennél lassabb haladásának függvényében) járműként való meghatározását. Amennyiben a sértettre, mint a gyalogosra irányadó közlekedési szabályok [KRESZ 21. § (1) és (2) bekezdés] vonatkoznak, úgy nem közlekedhetett volna az úttest jobb szélén.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak ítélte, és – a felülvizsgálatot kérők észrevétele ellenére, szóbeli felszólalásában is – a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A terhelt védője a nyilvános ülést megelőzően írásban tett észrevételt a Legfőbb Ügyészség átiratára, amelyben kifejtette, hogy álláspontja szerint a terhelt a bejáróból az úttest szélére történt tolatása során semmilyen közlekedési szabályt nem sértett meg, a baleset bekövetkezésének veszélyét nem idézte elő, az kizárólag a sértett – fel nem derített – közlekedési szabályszegése folytán állhatott elő. Sérelmezte, hogy a bíróság indokolásában csupán azt rögzítette, hogy nyilvánvalóan ittassága befolyásolta a terhelt cselekvőségét.
A nyilvános ülésen a védő az írásbeli indítvánnyal egyezően szólalt fel. A terhelt az ittasság tényét is vitatva, ártatlanságának adott hangot.
A Kúria a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. A jogerős ítélettel szembeni jogi – és nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a c) pont alapján – a Be. 373. § (1) bekezdés b) vagy c) pontjában, illetve a II–IV. pontjában meghatározott, kimerítően felsorolt – eljárási szabálysértések esetén van helye.
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása értelmében a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem egymás viszonyában nem vizsgálható, az felülvizsgálat tárgya nem lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy a tényállás alapjául elfogadott bizonyítékok eltérő értékelésére, a jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására, további bizonyításra sem kerülhet sor.
Ezért a felülvizsgálati indítványnak a gépjárművezetés időpontjában a szeszes italtól befolyásoltság mértékét vitató, az ütközést követően a sértettől állapota felőli érdeklődést állító része a tényállás törvényben tilalmazott támadását jelenti. E körben az indítvány érvei ellentétesek a jogerős határozatban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó ítéleti tényállással.
A felülvizsgálati indítvány a terheltnek felrótt segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményének törvénysértő minősítését is sérelmezte [Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja]. Az indítvány szerint az ütközéssel járó közlekedési esemény nem a terhelt tolatása, hanem a rokkantkocsival (nem a járdán, hanem) az úttesten szabálytalanul haladó sértett által előidézett veszélyhelyzet folytán következett be. Márpedig a 2/1999. Büntető jogegységi határozat szerint, ha a személysérüléssel járó vagy a sértett életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető vétlenül idézi elő, de nem nyújt tőle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás alapeseteként és nem annak bűntetti alakzata szerint minősül.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a terhelt a gépkocsibejáróból hátramenetben hajtott ki az úttestre, ahol a sértett a jobb szélen rokkantkocsijával közlekedett, észlelését semmi nem korlátozta.
Az adott ügyben a terheltnek felrótt közlekedési helyzetet értékelve egyértelműen megállapítható, hogy jogi kötelezettségét a KRESZ 33. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint járművel hátramenetet végezni csak a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedésének akadályozása nélkül szabad. Ebből következően nem bír jelentőséggel, hogy a sértett (akár 9,5 km/óra, akár 11 km/óra sebességgel haladó) rokkantkocsival történt közlekedése miatt gyalogosnak, vagy járműnek tekintendő, miként az sem, hogy szabályosan haladt-e az úttesten. Az úttesten haladó járművek és gyalogosok részére egyaránt elsőbbséget kell adni az úttestre ráhajtó jármű vezetőjének [KRESZ 24. § (1) bekezdés]. A terheltnek a tolatással összefüggő feltétlen jogi kötelezettségét az sem oldaná fel, ha a sértett szabálytalanul közlekedett, mert az adott előírás egyaránt védi a szabályosan és a szabálytalanul haladók biztonságát. A sértett – esetleges – közreható szabályszegése (a terhelt járműve mögötti úttesten haladása) nem minősül a terhelt büntetőjogi felelősségét kizáró körülménynek, csupán a büntetéskiszabás körében lenne értékelhető, így a felülvizsgálati eljárásban nem.
Osztotta a Kúria az eljárt bíróság álláspontját abban, hogy az akadályozás tilalmát sértő közlekedési manővere, egyben a gyalogos észlelésének hiánya okozati összefüggésben áll a ittasságával.
Nem sértettek anyagi jogi szabályt az eljárt bíróságok akkor sem, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét az ún. különös segítségnyújtási kötelezettség körében állapították meg. Az állandó bírói gyakorlat a KRESZ 58. § (1) bekezdéséből is következően a segítségnyújtást több fázisból álló cselekménysornak tekinti, amelynek része a baleset helyszínén való megállás, meggyőződés a segítségnyújtás szükségességéről, a segítségnyújtás felajánlása, a tényleges segítségnyújtás és a helyszínen maradás (BH 2008/4.).
Az irányadó tényállás szerint a terhelt az ütközést követően megállt, egy pillanatra kiszállt a gépkocsiból, de a karján vérző sértetthez nem ment oda, nem győződött meg a segítségnyújtás szükségességéről, azt nem ajánlotta fel, a mentőt, rendőrséget nem értesítette, és a helyszínen tartózkodó személyek útján sem próbált segítséget nyújtani. Ehelyett a gépkocsival beállt a garázsba és bezárkózott a lakásba, ahol alkoholt fogyasztott. A megállás és a formális kiszállás nem azonosítható a segítségnyújtás szükségességéről való meggyőződéssel, netán a segítségnyújtás felajánlásával. A terhelt nem csak a balesetet követő pillanatokban, hanem azt követően – a lakásba bezárkózása alatt – sem értesítette telefonon sem a mentőket, sem a rendőrséget, ebből következően nem bír jelentőséggel, hogy tudatában mi játszódott le, miként irreleváns az is, hogy a járművezetésre mely okból kell őt alkalmatlannak tekinteni.
A Legfőbb Ügyészség helytállóan fejtette ki, hogy a terhelt a segítségnyújtás folyamatában megkívántak mindegyik elemét elmulasztotta teljesíteni, és a sérült mások által, tényleges segítségben részesítése ellenére is megvalósult a segítségnyújtás elmulasztásának minősített esete.
A büntetés felülvizsgálatára a bűncselekmény törvénysértő minősítésének és más anyagi jogszabálysértésnek a hiányában nincs lehetőség. A büntetés nemét vagy mértékét meghatározó rendelkezéseket abból az okból nem lehet támadni, hogy eltúlzottan súlyosak vagy enyhék, a Btk. 37. § vagy 83. § előírásainak nem megfelelő figyelembevétele miatt a büntetéskiszabás felülvizsgálat tárgyát nem képezheti.
A Kúria mindezekre figyelemmel – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.352/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás