45/2013. (X. 14.) NGM rendelet
az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról szóló 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet módosításáról1
2013.11.13.
„(3) A 9. § hatálya a más részére szolgáltatásként nyújtott munkavégzés során alpintechnikát alkalmazó valamennyi jogi személyre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságra, egyéni vállalkozóra és magánszemélyre kiterjed.”
(E rendelet alkalmazásában)
„1. Alrendszer: a lezuhanásgátló rendszer részét képező elemek, illetve részegységek együttese.
2. Csatlakozó: a lezuhanásgátló rendszer eleme vagy részegysége, amely lehet karabiner (zárkapocs) és horog (kampó).
3. Dinamikus kötél: olyan körszövött kötél, amelynek nyúlása 10%, vagy annál nagyobb, ezáltal csökkenteni képes a munkavállaló zuhanása során fellépő erőhatást.
4. Elölmászás: az alpintechnika előkészítő része, amelynek során az e tevékenységre kiképzett elölmászó köztes biztosítási pontokat helyez el, miközben egy független rögzítési ponton kikötött másik munkavállaló dinamikus vagy erre a célra alkalmas félstatikus kötéllel biztosítja.
5. Energiaelnyelő: a lezuhanásgátló rendszer azon része, amely a zuhanás során keletkező energia egy részének elnyelésével a zuhanás hatását az emberi szervezet számára elviselhető mértékűre csökkenti.
6. Ereszkedő eszköz: a testhevederzethez csatlakoztatott fékező eszköz, amelynek használatával a függőleges irányban lefelé történő ereszkedés sebessége csökkenthető.
7. Esési tényező: a zuhanó test felfogásakor az esési magasság és a zuhanás megállításában résztvevő kiengedett kötél hosszának a hányadosa, ahol a kiengedett kötél hossza az a távolság, amelyet a mászó munkavállaló a zuhanás bekövetkeztéig a biztosítási ponttól megtett. Az esési tényező értéke akkor a legnagyobb (2-es értékű), ha a zuhanás hossza kétszer akkora, mint a biztosításban kiengedett kötél hossza.”
(E rendelet alkalmazásában)
„13. Megtartási rántás: a zuhanás megállításakor a testet érő, a kötéltípusra a gyártó által kN-ban megadott érték. A megtartási rántás mértéke függ az eséstényezőtől, a test súlyától és a kötél energia elnyelő képességétől.”
(E rendelet alkalmazásában)
„16. Részegység: Az alpintechnikához használt felszerelés tartósan egymáshoz rögzített alapelemeinek együttese.”
(E rendelet alkalmazásában)
„19. Rögzítő kötél: a szerkezeti rögzítések közötti kötél, amelyhez az egyéni védőeszközt lehet csatlakoztatni.
20. Statikus kötél: olyan körszövött kötél, amelynek nyúlása 5% vagy annál kisebb.
21. Szerkezeti rögzítő: egy szerkezethez olyan módon rögzített elem vagy elemek, amelyről több személyt lehet biztosítani oly módon, hogy a teherbírása alkalmas egy elölmászó 2-es értékű esési tényezőjű zuhanásának a megtartására is.
22. Szélső szerkezeti rögzítő eszköz: olyan szerkezeti rögzítő eszköz, amely egy rögzítő kötél mindkét végének rögzítésére szolgál.”
„24. Teljes testhevederzet: egyéni védőeszköz, amely hevederből, szerelvényekből, csatokból és más elemekből áll, és alkalmas a munkavállaló teljes testének rögzítésére és megfogására a zuhanás alatt és a zuhanás megállítását követően, a zuhanás megállításakor fellépő erők elosztására a testfelületen, valamint a test függőleges vagy ahhoz közeli helyzetben tartására.”
(E rendelet alkalmazásában)
„28. Félstatikus kötél: olyan 5%-nál nagyobb, de 10%-nál kisebb nyúlású körszövött kötél, amely alkalmas a munkavállaló statikus vagy dinamikus terhelésének megtartására.
29. Karabiner: véletlenszerű kinyílás ellen önzáródó elemmel ellátott, vagy kézzel zárható csatlakozó, amely gyorsan oldható kapcsolatot biztosít a különböző eszközök között.”
„3. § (1) Alpintechnika csak akkor kezdhető meg, illetve folytatható, ha az megfelel az e rendeletben, valamint az egészséget nem veszélyeztető, biztonságos munkavégzésre vonatkozó egyéb jogszabályokban meghatározott előírásoknak. (2) Az alpintechnika és annak munkaterülete az Mvt. szerinti veszélyes technológiának, illetve munkahelynek minősül, amelynek üzemeltetésére az Mvt.-ben foglaltakat kell alkalmazni. (3) Az alpintechnika csak olyan munkafeladat végrehajtása érdekében alkalmazható, amely két métert meghaladó szintkülönbség áthidalását igényli és a kiépíthető állványzat, vagy más műszaki megoldás ráfordítási igénye nem áll arányban a munkafeladattal.”
4. § (1) Az FMM rendelet 4. §-át megelőző „A munkáltató alapvető munkavédelmi és munkabiztonsági kötelezettségei” alcím-megjelölés helyébe a következő alcím-megjelölés lép:
„A munkáltató alapvető munkavédelmi kötelezettségei”
„(3) Az Mvt. szerinti munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálat során és a kockázatértékelés keretében a munkafeladathoz szükséges, annak jellegéből adódó engedélyeket is be kell szerezni.”
„(3) A munkáltatónak az oktatás keretében a munkavállalókat az alpintechnika adott körülmények közötti végrehajtására is fel kell készítenie. Ennek érdekében minden munkakezdés előtt valamennyi munkavállalóval ismertetni kell a különleges, az alpintechnikai módszer alkalmazásának általános ismeretein túlmenő, a feladatok végrehajtásához kapcsolódó egyedi tudnivalókat, így különösen a munkafeladat végrehajtására és az esetleges mentésre vonatkozó különleges ismereteket.”
„(4) Az alpintechnika módszerének munkavégzés közbeni megváltoztatása esetén a munkavállalókat a szükséges új ismeretekkel kell ellátni. Az új módszer ismertetéséig az alpintechnika alkalmazását fel kell függeszteni.
(5) Az alpintechnikai feladat végrehajtására a munkáltató a munkavégzés megkezdése előtt írásban jelöli ki a munkavállalót.”
„8. § (1) A munkáltató által erre felhatalmazott munkairányító köteles minden munkakezdés előtt a munkavállalók alpintechnikai munkavégzésre alkalmas állapotáról meggyőződni, ideértve a 9. § (1) bekezdésében meghatározott dokumentumok meglétét is. (2) A munkairányító számára lehetővé kell tenni, hogy a munkaterületen igazolni tudja, hogy a munkakezdés előtt meggyőződött a munkavállaló írásbeli kijelölésének megtörténtéről és az alpintechnikai munkavégzésre alkalmas állapotáról.
(3) A munkavégzésre alkalmatlan munkavállaló – az alkalmatlanságot kiváltó ok megszűnéséig – alpintechnikai munkavégzést nem folytathat.”
„(1) Alpintechnikát csak olyan személy végezhet, aki
a) a 18. életévét betöltötte,
b) az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott Ipari alpinista elnevezésű szakképesítéssel vagy ipari alpintechnika végzésére jogosító, jogszabály alapján elismert, vagy honosított külföldi bizonyítvánnyal vagy oklevéllel rendelkezik.”
(Az alpintechnika módszerének meghatározása során a munkáltató köteles tekintettel lenni)
„a) a munkafeladat egészére;”
„c) a munkahely, illetve munkaterület megközelítésének irányára és módjára;”
„(1) Az alpintechnika alkalmazása során valamennyi munkavállalónak rendelkeznie kell a biztonságos munkavégzéshez szükséges felszereléssel és egyéni védőeszközzel. Az egymás felett kialakított munkaterületek elhatárolásáról gondoskodni kell.
(2) Az alpintechnika alkalmazása során a munkavállalót a rögzítési ponthoz biztosító, a magasból történő lezuhanást megakadályozó, vagy annak biztonságos lefékezését, illetve a munkaterület megközelítését szolgáló eszközként kizárólag egyéni védőeszköz alkalmazható. Az alpintechnikát végző munkavállaló számára legalább a következő egyéni védőeszközöket kell biztosítani:
a) 2 db félstatikus kötél (egy ereszkedő és egy biztosító),
b) 1 db teljes testhevederzet,
c) 1 db önfékező ereszkedő eszköz,
d) 1 db lezuhanásgátló,
e) 1 db Y alakú rögzítő kötél (kantár),
f) 8 db karabiner,
g) 1 db védősisak,
h) 1 db mászógép,
i) 1 db energiaelnyelő,
j) 3 db varrott heveder.”
„(4) Az alpintechnika során alkalmazott egyéni védőeszközöket EK-típustanúsítvány, illetve EK-megfelelőségi nyilatkozat, a tájékoztatóban foglalt, valamint a használatukra vonatkozó jogszabályi követelmények szerint kell használni.
(5) A munkavállaló és a munkaterületen tartózkodó egyéb személyek számára a védősisak használata kötelező. A munkavállalónak a fejről való leesés biztosítására Y kialakítású, a zuhanás esetén bekövetkező terhelés esetén legalább 0,25 kN erő hatására kioldódó állhevederes védősisakot kell viselni.”
„(8) Zuhanást gátló eszközként visszahúzható vagy vezérelt típusú lezuhanásgátló egyaránt használható.”
„(1) Az ereszkedő kötél és a biztosító kötél rögzítési pontjának terhelhetősége nem lehet alacsonyabb, mint 7,5 kN. A ferde kötélpálya rögzítési pontjának, valamint elölmászás során a köztes biztosítási pontoknak a terhelhetősége nem lehet alacsonyabb, mint 15 kN.
(2) Ereszkedő állásban és biztosító állásban legalább 10 mm átmérőjű félstatikus kötél használható.”
„(5) Ha a szélső szerkezeti rögzítések között köztes szerkezeti rögzítő elhelyezése szükséges, annak terhelhetősége nem lehet alacsonyabb, mint 15 kN.”
„(4) Ha a kötél leereszkedésekor fennáll a felakadás veszélye, így különösen fémszerkezetek közötti térben, a munkavállaló testéhez rögzített kötélzsákot kell használni. A kötélzsákba felszedett kötélre végcsomót kell kötni.”
„(1) A kötél sérülését meg kell előzni, a sérülés lehetőségének kitett kötélrészt pedig a veszély jellegétől függő védelemmel kell ellátni.”
„20. § (1) Munkahelyzet beállításhoz használt rögzítő kötélként kizárólag szintetikus kötél, drótkötél, heveder vagy lánc használható, amely a kötélrendszer csatlakozó elemeként vagy részeként legfeljebb 2 méter hosszú lehet. (2) Segédkötélként bármilyen átmérőjű kötél vagy heveder használható a várható terhelés és a munkafolyamat figyelembevételével.”
15. § (1) Az FMM rendelet 21. §-át megelőző „Az előmászásra vonatkozó előírások” alcím-megjelölés helyébe a következő alcím-megjelölés lép:
„Az elölmászásra vonatkozó előírások”
„21. § (1) Elölmászás kizárólag akkor alkalmazható, ha a munkahely ereszkedéssel nem közelíthető meg vagy az ereszkedés ráfordítási igénye nem áll arányban a munkafeladattal. (2) Elölmászásra csak a kötél rögzítési pontjainak elhelyezése céljából kerülhet sor.
(3) Az elölmászó munkavállalót a biztosítását végző munkavállalónak legalább 10 mm átmérőjű dinamikus egész kötéllel, vagy legfeljebb 0,33 esési tényezővel rendelkező félstatikus kötéllel és önzáró biztosító eszközzel kell biztosítania.
(4) A biztosítást végző munkavállalónak lezuhanó tárgyak ellen védett, stabil helyen, két egymástól független rögzítési ponthoz kikötve kell tartózkodnia.
(5) A biztosítást végző munkavállalónak az elölmászó munkavállalótól látó- és hallótávolságban kell tartózkodnia.
(6) Ha az elölmászó munkavállaló biztosítása a földön állva nem oldható meg, akkor a biztosítást végző munkavállalónak két, egymástól független rögzítési ponthoz kell biztosítania magát, és az elölmászó munkavállaló biztosítására ettől független biztosító kötelet kell alkalmazni.
(7) Az elölmászás során a köztes biztosítások sűrítésével meg kell akadályozni a biztosító munkavállaló vonaláig történő visszazuhanást, illetőleg a földről történő biztosításkor a földig való esést.”
„23. § E rendeletnek az ipari alpintechnikai tevékenység biztonsági szabályzatáról szóló 11/2003. (IX. 12.) FMM rendelet módosításáról szóló 45/2013. (X. 14.) NGM rendelettel (a továbbiakban: Módr.) megállapított rendelkezései nem érintik a Módr. hatálybalépése előtt megszerzett szakképesítést tanúsító bizonyítványok érvényességét. A korábban hatályos jogszabályok alapján elismert képesítések, mentesítések mindaddig érvényesek, amíg a munkavállaló munkaköre, illetve az egyéni vállalkozó tevékenységi köre nem változik. 24. § 2015. december 31. napjáig alpintechnikát az e rendelet 9. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ipari alpinista szakképesítéssel vagy képesítéssel nem rendelkező személy is végezhet, amennyiben a) 18. életévét betöltötte,
b) legalább szakmunkás vagy középiskolai végzettséget tanúsító bizonyítvánnyal rendelkezik,
c) a munkáltató által elrendelt, a gyakoroltatásokra is kiterjedő oktatásokon részt vett, az ismereteket elsajátította és az erről szóló igazolást a munkáltató kiadta, és
d) legalább alapfokú elsősegélynyújtási ismeretekkel rendelkezik.
25. § Ez a rendelet a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja.”
17. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.
