BÜ BH 2013/56
BÜ BH 2013/56
2013.03.01.
A hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette csak akkor állapítható meg, ha az engedély nélkül elhelyezett hulladék alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére [Btk. 281/A. § (1) bek. a) pont].
A városi bíróság a bíróság elé állítás keretében tartott tárgyalás alapján hozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettében [Btk. 281/A. § (1) bekezdés a) pont].
Ezért a terheltet 30 napi tétel, napi tételenként 2500 forint, összesen 75 000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére havi 5000 forintonként fizetendő 15 havi részletfizetést engedélyezett. Egyebekben rendelkezett a pénzbüntetésnek a meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásáról, a lefoglalt dolgokról és a bűnügyi költségről.
A megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára. Megjelölte a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontját, s az ítélet megváltoztatását, a terhelt felmentését célozta.
A megyei főügyészség indoka szerint az adott bűntett törvényi tényállását nemcsak a Btk. 281/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja képezi, hanem annak része a Btk. 281/A. §-a (4) bekezdésének a) pontjában foglalt „eredmény” is. Az pedig, hogy a hatóság által nem engedélyezett helyen elhelyezett hulladék alkalmas-e a törvényben megkívánt veszélyeztetésre, egyrészt vizsgálandó szakkérdés, másrészt azt a tényállásban rögzíteni is kell. Ez a vizsgálat elmaradt, és a támadott határozatban megállapított tényállás nem tartalmazza, hogy a hulladék alkalmas-e a törvényben megkívánt veszélyeztetésre. Így a terhelt cselekménye maradéktalanul nem meríti ki az adott bűntett törvényi tényállását, de nem valósít meg más bűncselekményt sem.
A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt fenntartotta, s indítványt tett a terheltnek a Be. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontjára figyelemmel a Be. 331. §-ának (1) bekezdése alapján történő felmentésére.
A Kúria a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
A Legfőbb Ügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartva szólalt fel. Kitért arra is, hogy az indítvány benyújtását követően a terhelt eleget tett a jegyző hulladék elszállítására vonatkozó felszólításának, és befizette a kiszabott környezetvédelmi bírságot is. Helyes megoldásnak a felmentést, és nem a hatályon kívül helyezés melletti új eljárásra utasítást tartotta.
A védő egyetértett a felülvizsgálati indítvánnyal, és maga is indítványt tett a terhelt felmentésére.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen helye van a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, ha a terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
Felülvizsgálatban a felülbírálat
– az indítványhoz [Be. 423. § (4) bekezdés],
– a jogerős határozatban megállapított, s nem támadható tényálláshoz [Be. 423. § (1) bekezdés] és
– főszabályként a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályokhoz [Be. 423. § (2) bekezdés]
kötött.
Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bekezdés, 388. § (2) bekezdés].
A tényállás irányadósága azt is jelenti, hogy a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Az irányadó tényállás a következő:
– a terhelt 2011. augusztus 11. és 2011. augusztus 20. napjai között, két-három alkalommal, egy árokparton háztartási hulladékot helyezett el,
– az elhelyezett dolgok a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 3. §-ának a) pontja és 1. számú melléklete alapján hulladéknak minősülnek,
– a terhelt a hulladék adott helyen történő elhelyezésére, tárolására engedéllyel nem rendelkezett.
Az elkövetéskor és az elbíráláskor azonos tartalommal volt hatályban a hulladékgazdálkodás rendje megsértésének Btk. 281/A. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti törvényi tényállása. Ezt a bűntettet az követi el, „aki arra a célra hatóság által nem engedélyezett helyen hulladékot elhelyez”.
A Btk. 281/A. §-a (4) bekezdésének a) pontja azonban meghatározta, hogy e § alkalmazásában mi tekintendő hulladéknak: „mindaz, amit a hulladékgazdálkodásról szóló törvény hulladéknak minősít, amennyiben alkalmas az emberi élet, testi épség, egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére”.
A Btk. utaló rendelkezést alkalmaz, így mögöttes szabályként a Hgt. mondja ki, hogy mi tekintendő az elkövetés tárgyának. Az adott bűntett törvényi tényállását tehát a Btk. 281/A. § (1) bekezdése a) pontjának és a Btk. 281/A. § (4) bekezdése a) pontjának együttese képezi.
Mindezekre figyelemmel az adott cselekmény akkor törvényi tényállásszerű, ha az elkövető
– hatósági engedély nélkül,
– nem arra a célra engedélyezett helyen,
– elhelyez
– a hulladékgazdálkodásról szóló törvény által hulladéknak minősített dolgot,
– és az a dolog alkalmas az emberi élet, a testi épség, az egészség, a föld, a víz, a levegő, vagy azok összetevői, illetve élő szervezet egyedének veszélyeztetésére.
Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a terhelt által elhelyezett dolgok a Hgt. 3. §-ának a) pontja és az 1. melléklete alapján hulladéknak minősültek.
A Hgt. 3. §-ának a) pontja szerint pedig hulladék „bármely, az 1. számú melléklet szerinti kategóriák valamelyikébe tartozó tárgy vagy anyag, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles”. A Hgt. 1. számú melléklete pedig a hulladékot 16 (Q1-Q16) kategóriába sorolja.
A Btk. ehhez a hulladék-fogalomhoz képest szűkítő követelményt támasztva írja elő, hogy az elhelyezett dolognak nemcsak hulladéknak, hanem meghatározott vonatkozásban veszélyeztetésre alkalmasnak is kell lennie.
Szakértés körébe tartozó kérdés – azon túl, hogy a dolog melyik hulladék-kategóriába tartozik – a meghatározott vonatkozású veszélyeztetésre alkalmasság.
Az irányadó tényállás viszont nem tartalmazza – és szakértő bevonásának hiányában (amint az iratokból kitűnik) nem is tartalmazhatja – ezen megállapítást.
A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni [Magyarország Alaptörvénye XXIV. cikk (1) bekezdés második mondat]. A bíróság a határozatát – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – indokolni köteles [a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 13. § (1) bekezdés].
A bírósági határozattal szemben támasztott követelményeket a Be. 257-258. §-a határozza meg.
A határozat – ha a Be. másképp nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll [Be. 257. § (3) bekezdés]. A határozat két főeleme a rendelkező rész és az indokolás. Az indokolás elemeiről a Be. 258. §-ának (3) bekezdése rendelkezik.
Az indokolásnak – egyebek mellett, de alapvetően – tartalmaznia kell a bíróság által megállapított tényállást [Be. 258. § (3) bekezdés c) pont], mint valamely döntésként megjelenő rendelkezésnek a ténybeli alapját.
Ha a tényállás valamely rendelkezés ténybeli alapját nem rögzíti, önmagában kétértelmű, vagy a tényállás és a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) eltérő, akkor az anyagi jogi sérelem (BH 1998.110., BH 2001.518., BH 2004.102., BH 2010.324., Bfv. III. 742/2008/14.).
Összegezve: Az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy a terhelt által elhelyezett és – melyik kategóriába tartozó – hulladék az adott vonatkozású veszélyeztetésre alkalmas.
A jelen ügyben tehát határozatban rögzített ténybeli alap hiányában nem vonható jogi következtetés a terhelt bűnösségének a megállapítására, következésképpen a terhelt bűnösségének a megállapítására valóban a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.
Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek a vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a támadott határozatot a Be. 427. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megváltoztatta, s a terheltet a törvénynek megfelelő határozatot hozva a Be. 331. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a Be. 6. § (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján felmentette az ellene emelt vád alól, miután a cselekmény nem bűncselekmény.
A Kúria az alapeljárásban kiszabott pénzbüntetés címén befizetett összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszatérítéséről a Be. 585. § (1) bekezdése alapján, a (3) bekezdés szerint rendelkezett.
(Kúria Bfv. III. 490/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás