BÜ BH 2013/59
BÜ BH 2013/59
2013.03.01.
Kifogásnak nem önmagában a mulasztás megállapítása, hanem az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzése céljából van helye. A kifogás elbírálása tanácsülésen történik [Be. 262/A. § (1) bek., 262/B. § (3) bek.].
Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban lévő büntetőeljárásban a törvényszék a 2012. október 15-én meghozott végzésével az I. rendű terheltnek a 2012. október 1-jén kelt és 2012. október 4-én kelt – lakhelyelhagyási tilalmat részlegesen feloldó – végzések elleni fellebbezéseit, mint törvényben kizártakat elutasította.
E végzés ellen fellebbezésként benyújtott, tartalma szerint azonban kifogásnak tekintett terhelti beadvány alapján az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság járt el.
Az I. rendű terhelt 2012. október 30-án kelt, és az ítélőtáblához ugyanaznap érkezett beadványában az ügyben soron kívüli, nyilvános ülésen történő felülbírálatot indítványozott.
Az I. rendű terhelt a 2012. november 7-én kelt és az ítélőtáblához 2012. november 8-án érkezett beadványában kifogást terjesztett elő arra hivatkozással, hogy az ítélőtábla a fenti, nyilvános ülés kitűzése iránt előterjesztett indítványának elbírálását elmulasztotta.
Az ítélőtábla a 2012. november 12-én tanácsülésen meghozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte; az I. rendű terhelt – lakhelyelhagyási tilalom megszüntetése iránti indítványa elbírálásának elmaradása miatt előterjesztett – kifogását elutasította.
Az I. rendű terhelt a 2012. november 18-án kelt és az ítélőtáblához 2012. november 19-én érkezett beadványában mulasztás címén – az eljárás elhúzódását okként megjelölve – a Be. 262/B. § (3) bekezdésére hivatkozással kifogást jelentett be.
Álláspontja szerint a nyilvános ülés tartására vonatkozó indítványát az ítélőtábla a kiemelt jelentőségű ügyben elmulasztotta soron kívül, alakszerű, jogorvoslattal támadható határozattal elbírálni [Be. 43. § (2) bekezdés d) pont; Be. 257. § (1) bekezdés; 358. § (2) bekezdés; Be. 554/C. §].
Irattanulmányozás során észlelte, hogy a bírósági eljárás iratanyaga nem került felterjesztésre az ítélőtáblára, így utóbbinak – objektív okból – nem volt lehetősége a tényállás-tisztázási kötelezettségének teljesítésére [Be. 75. § (1) bekezdés].
Utalt arra, hogy az ítélőtábla végzésének meghozatalában kizárt bírók vettek részt.
Indítványozta a jelen kifogás elbírálására nyilvános ülés kitűzését, a törvényszék ezen ügye teljes iratanyagának beszerzését, az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését és az eljárásában megvalósított mulasztások pótlására kötelezését.
Az ítélőtábla a 2012. november 7-i keltezésű átiratával a kifogást felterjesztette a Kúriához, ahová az 2012. novem-ber 20-án érkezett.
A 2012. november 18-i keltezésű kifogás 2012. november 19-én került felterjesztésre; az a Kúriához 2012. november 23-án érkezett.
A terhelt kifogása törvényben kizárt.
A Be. 262/A. § (2) bekezdése szerint kifogás akkor terjeszthető elő,
– ha a törvény a bíróság részére az eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapított meg, azonban az eredménytelenül eltelt [Be. 262/A. § (2) bekezdés a) pont]; vagy
– ha a bíróság az ügyész, az eljárásban résztvevő személy, a megkeresett szerv vagy személy, a tanú vagy a szakértő részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt, és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket [Be. 262/A. § (2) bekezdés b) pont].
A Be. 262/A. §-ának (1) bekezdése alapján a 262/A. §-a (2) bekezdésének a) pontjára alapított kifogást a mulasztás tényének megállapítása, valamint – megfelelő határidő tűzésével – a mulasztó bíróságnak az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára történő utasítása érdekében lehet előterjeszteni.
Bár a Be. a kifogás előterjesztésének időpontjára nézve nem rendelkezik, azonban a Be. 262/A. §-a (1) bekezdésének – a 262/B. §-a (4) bekezdésében foglaltakkal összhangban álló – értelmében a Be. 262/A. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti okból kifogásnak abban az esetben van helye, ha
– előterjesztésekor a mulasztás fennáll; és
– az elmulasztott eljárási cselekmény elvégzése, vagy határozat meghozatala eljárásjogilag még lehetséges, illetve még nem történt meg, tehát szükséges.
A kifogás ezen – 262/A. § (1) bekezdése szerinti – előfeltételei konjunktívak, ezért ha valamelyik hiányzik, akkor a másik feltétel tartalmi vizsgálata is közömbös [1/2007. BKv. C. Rész].
A törvény értelmében kifogásnak nem önmagában a mulasztás megállapítása, hanem az elmulasztott intézkedés elvégzése céljából van helye. Következésképpen nem csupán a kifogás okának (a mulasztás tényének), hanem céljának, az elmulasztott intézkedés megtételéhez szükséges eljárásjogi lehetőségnek is fenn kell állnia.
Mindez egyben azt is jelenti, hogy a kifogás nem általános jellegű, hanem mindig konkrét. Lehetősége valamely folyamatban lévő eljárás vonatkozásában, annak keretein belül áll fenn, ahhoz kötődik. Ezzel összhangban elintézési határideje rövid, biztosított a saját hatáskörben elintézése, illetve ennek hiányában közvetlen a felterjesztése.
Következésképpen a kifogás lehetősége az adott (akár ügydöntő, akár nem ügydöntő határozat meghozatalával záruló) eljárás folyamatban léte alatt biztosított. Rendeltetése ugyanis éppen az eljárás előbbre vitelének szolgálata, elhúzódásának megakadályozása.
Ehhez képest a jelen ügyben a kifogás tárgyát az képezte: az ítélőtábla az I. rendű terhelt indítványa ellenére nem döntött arról, hogy a törvényszék támadott határozatát nyilvános ülésen vagy tanácsülésen bírálja-e majd felül.
Időközben azonban a felülbírálat megtörtént, az eljárási forma megválasztásáról való bármely döntés okafogyottá és szükségtelenné vált.
E felülbírálatot követően a már tanácsülésen lezárult eljárásban valamely – így a nyilvános ülésre tűzés tárgyában való – intézkedés elmaradása kapcsán a kifogás okafogyott.
Ilyen kifogás lehetőségét, érvényesítését a törvény valójában nem biztosítja, előterjesztésének törvényi előfeltétele nincs.
Mindazonáltal a kifogás kapcsán a Kúria rámutat a következőkre.
Az 1/2007. BK vélemény C. pontjában írt értelmezés szerint a Be. 347. §-ának (1) bekezdése alapján a (nem ügydöntő és az ügydöntő) végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai irányadók.
Miután a Be. – fellebbezés elintézéséről szóló – XV. Fejezetének II. Címe az elintézés eljárási formáit illetően nem különböztet aszerint, hogy a megtámadott határozat ügydöntő vagy nem ügydöntő, így nem ügydöntő végzés esetében értelmezést igényel a fellebbezés elintézésének előkészítésére vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága.
A Be. 360. §-a (1) bekezdésében kimerítően szabályozott esetek kizárólag azok, amikor a fellebbezés az ügydöntő határozatot támadja, s ez tűnik ki a Be. 360. §-ának (4) bekezdéséből is.
Ehhez képest – rendszertani szempontból is – nyilván-való, hogy a Be. 360. §-a (3) bekezdésének érvénye csak az ügydöntő határozat (ítélet vagy végzés) – tanácsülésen történő – felülbírálatának esetére korlátozott.
Mindebből az következik, hogy a nem ügydöntő végzéssel szembeni fellebbezés elintézésére (illetve a nem ügydöntő végzés tanácsülésen történő felülbírálatára) főszabályként a Be. 360. §-ának (3) és (4) bekezdése nem vonatkozik.
Így az eljárási forma megválasztása tekintetében sem érvényesül az a szabály, hogy a terhelt erre vonatkozó kérelmétől – indítványától – függene, hogy a felülbírálatra tanácsülésen avagy nyilvános ülésen kerül-e sor.
Nem ügydöntő végzés esetében a fellebbezés elintézése előkészítése tekintetében a Be. 358-359. §-ai szerinti rendelkezéseket kell – értelemszerűen – alkalmazni.
A Be. 358. §-ának (2) bekezdése a kitűző intézkedés megtételének határidejéről rendelkezik; az eljárási formákra való utalása nem ad alapot az ügyelintézés eljárási formája – belátás szerinti – megválasztására.
A Be. az eljárási forma megválasztását, nem pedig a terhelt indítványától teszi függővé.
A felülbírálatra a Be. 347. § (4) bekezdésében foglalt általános szabályok vonatkoznak, melyek az elsőfokú végzés tanácsülésen történő elintézését írják elő.
Az ítélőtábla ennek megfelelően járt el, a tanácsülésen való elbírálás törvényi feltételei fennálltak.
Mindez pedig önmagában szükségtelenné tette az eljárási formával kapcsolatos I. rendű terhelti indítvány alakszerű elbírálását.
Az I. rendű terhelt utóbb előterjesztett, 2012. november 18-i keltezésű – bár kifejezetten a Be. 262/B. § (3) bekezdésére hivatkozó – kifogása pedig nem annak törvényi feltételét képező határidő, illetve intézkedés elmulasztására, hanem az ítélőtábla eljárására – iratok hiányában döntött a bíróság, a határozat meghozatalában kizárt bírók vettek részt – vonatkozik.
Mindez azonban a Be. 262/A. § (1)–(3) bekezdése alapján nem képezi kifogás tárgyát, a Kúria jelen eljárásában nem az ítélőtábla hivatkozott határozatát bírálja felül.
A kifogás tárgyát képező eljárásban – a terhelt lakhelyelhagyási tilalma kérdésében – 2012. november 12-én döntést hoztak, a hivatkozott újabb kifogás ez időpont utáni, így fogalmilag eleve szó sem lehet valamely mulasztásról.
Az I. rendű terhelt indítványozta, hogy a Kúria a jelen kifogás elbírálására nyilvános ülést tűzzön.
Tekintve, hogy a Be. 262/B. §-ának (3) bekezdése szerint a kifogás elbírálása tanácsülésen történik, a Kúria ennek megfelelően járt el, és a Be. 262/B. §-ának (5) bekezdése értelmében, a 341. § (1), illetve 359. § (1) bekezdése alapján, mint törvényben kizártat elutasította.
(Kúria Bkif. III. 1.520/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás