BÜ BH 2013/6
BÜ BH 2013/6
2013.01.01.
Elköveti a csalás bűncselekményét, aki a „vásárlói klubot” nem azzal a céllal hozza létre, hogy azt működtesse, hanem a belépő tagok által „előtörlesztésként” befizetett összegeket a saját céljaira fordítja [Btk. 318. §].
A városi bíróság a 2004. április 20. napján kihirdetett ítéletével:
Az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki
társtettesként, folytatólagosan, nagyobb kárt okozó, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntetté-ben,
105 rb. – ebből 89 rb. folytatólagosan – társtettesként elkövetett csalás bűntettében,
4 rb. csalás vétségében,
folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében és
számvitel rendjének megsértése vétségében.
Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év és 6 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
Az ellene 2 rb. csalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette;
A II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki
társtettesként, folytatólagosan, nagyobb kárt okozó, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében,
105 rb. – ebből 89 rb. folytatólagosan – társtettesként elkövetett csalás bűntettében,
4 rb. csalás vétségében.
Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év és 2 hónap börtönbüntetésre, 2 év közügyektől eltiltásra és 200 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A terheltek 1997. december 1. napján megalapították a H. L. Kft.-t, amelynek az I. rendű terhelt lett az önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője. 2001. év elején az I. és II. rendű terhelt elhatározta, hogy a vállalkozást bővítik oly módon, hogy a vásárlói klubok működési elvén alapulóan pénzkölcsönzési lehetőséget hirdetnek. Céljuk az volt, hogy magánszemélyektől belépési díj és előtakarékosság címén havonta pénzt gyűjtenek össze. A pénzt befizetőket azzal kecsegtetik, hogy az így összegyűjtött pénzt sorsolás útján kapják meg.
A terheltek tevékenységüket az ország egész területén kívánták folytatni, ezért különféle újságokban feladott hirdetésekben kerestek tevékenységükhöz üzletkötőket, akiket azután tájékoztatták a kft.-ben végzendő feladatukról, díjazásukról, a cég működéséről és a hitel igénybevételének lehetőségéről.
A H. L. Kft. 2001. évben több üzletkötőt is foglalkoztatott, akik egyéni vállalkozóként vagy megbízás alapján végezték tevékenységüket. Az üzletkötők valamennyien belépési nyilatkozatokat, szerződés-nyomtatványokat, valamint a H. L. Kft. által szervezett klubok működési szabályzata elnevezésű nyomtatványt kaptak. A belépési nyilatkozatokat és szerződéseket az üzletkötőknek kitöltés után a kft.-nek kellett megküldeniük, s azt aláírva kapták vissza az ügyfelek. Az üzletkötők feladata volt, hogy hirdetések útján üzletfeleket szerezzenek, tájékoztassák őket a cégről és arról, hogy a kft.-be való belépést követően 1 000 000 forint készpénz kifizetése lehetséges. Belépési díjként 20 000 forintot kellett az ügyfeleknek fizetnie, majd 10 éven keresztül havi 10 500 forintos törlesztést, s ennek ellenértékeként kapják meg az 1 000 000 forintot.
Az üzletkötők valamennyien helyi és környékbeli lapokban, hirdetési újságokban tájékoztatták az embereket arról, hogy 1 millió forintos kölcsön felvételére van lehetőség. A későbbiekben – 2001 novemberében – az I. és II. rendű terheltek felhívták az üzletkötők figyelmét arra, hogy a hirdetés szövegében a hitel szó nem szerepelhet.
Az üzletkötők a megkötött szerződésenként általában 5000-10 000 forintot kaptak. Ebből kellett fedezniük kiadásaikat – hirdetések, irodabérlet, telefon – is.
Az üzletkötők rendelkezésére bocsátott működési szabályzat formálisan a klub, illetve a szerződés céljaként, azaz a kft. által nyújtott szolgáltatásként egy megszerezni kívánt termék árának kiegyenlítését jelölte meg, ezt azonban a szerződésben minden esetben 1 000 000 forintként jelölték meg. Az I. és II. rendű terheltek ugyanis tisztában voltak azzal, hogy tevékenységük engedélyköteles pénzügyi szolgáltató tevékenység, amelyre a kft. működési köre nem terjed ki. Céljuk valójában nem is a pénzügyi tevékenység, a hitelnyújtás volt, hanem az, hogy a befizetéseket megszerezve maguk haszonra tegyenek szert. Ennek érdekében üzletkötőiken keresztül a hitelösszeghez való gyors hozzájutást hangsúlyozták. Hirdetéseikben ez jelent meg, s ezt azzal is igyekeztek még inkább kedvező lehetőségként feltüntetni, hogy a futamidőt 10 évben, viszonylag alacsony havi 10 500 forintos törlesztéssel jelölték meg.
Még inkább kedvező színben tüntették fel a pénzhez jutás lehetőségeként a licitálást, amelyet a működési szabályzat 6/a. és 6/b. pontja határozott meg. Aszerint a teljes készpénzösszeg odaítélése licitálás eredményeként történik. Az a tag a győztes, aki a legmagasabb havi részletre egyösszegű részlet befizetését ajánlotta fel. A licit maximuma a hátralévő hónapok legfeljebb 50 százaléka lehet. Azonos licitálás esetén a bírálóbizottság sorsolás útján dönt a nyertes személyéről.
Az üzletkötők a terheltek tájékoztatása és megbízása, illetve a rendelkezésükre bocsátott írásbeli anyag alapján végezték az ügyfelek szervezését, a belépési szerződések kötését.
A tájékoztatás és megbízásuk után valamennyi üzletkötő a hirdetésében is, majd az ügyfelekkel való személyes találkozáskor is a hitelt igénylőket arról tájékoztatta, hogy rövid időn – általában néhány hónapon belül – hozzájuthatnak a kívánt kölcsön összegéhez, illetve hogy ezt az időt is csökkenteni lehet a licitálással.
A hirdetésre jelentkezők nagy többsége az üzletkötőket tájékoztatta arról, hogy a hitelt milyen célra – ház és lakásfelújítás, gépkocsi vásárlás, esküvő tartása – kívánják igénybe venni, amely célok lényegében a gyors hitel lehetőségén alapultak.
Az üzletkötők a velük szerződő felektől belépési díjként 20 000 forintot szedtek be. Kivételesen ennél kisebb összeg, 10 000 forint is előfordult, majd a klubtag a belépést követő 24 órán belül köteles volt befizetni az első havi 10 500 forintos részletet a kft. OTP Rt.-nél vezetett számlájára. A belépési díjat az üzletkötők ugyancsak az OTP-nél vezetett számlára fizették be.
A belépési díjként és teljesítési részletként az OTP számlára befizetett összegeket a kft. nem gyűjtötte, nem tartalékolta a hitelkifizetések lehetőségének megteremtésére. Az oda befolyó összegeket a számláról az I. rendű terhelt részére kiállított bankkártyával folyamatosan – 5000-től 50 000 forintig terjedő összegben automatából, illetve ennél magasabb összegben esetenként banki kifizetéssel – felvették. Az így felvett készpénz a kft. pénztárába nem került be, azt az I. és II. rendű terheltek elköltötték.
A H. L. Kft. az ügyfelekkel kötött szerződésekben foglalt kötelezettségét egyáltalán nem teljesítette. Ügyfelei felé hitel lehetőséget nem biztosított. Ennek anyagi fedezete sem volt, hiszen a befolyt összegeket a bankszámláról folyamatosan kivették. Ennek ellenére a hitelt igénylő ügyfeleket folyamatosan, továbbra is tévedésben tartották. Látszat licitálásokat tartottak. Arra az ügyfelektől a licitálási nyomtatványokat bekérték, és havonta készítettek hamis tartalmú jegyzőkönyveket a licitálások megtörténtéről, amelyeket azután a látszat fenntartása és a további befizetések érdekében a licitálóknak kiküldtek.
A licitálások eredményként kiküldött jegyzőkönyvekben nyertesként nem olyan szerződést jelöltek meg, amelyek mögött valós szerződő fél áll, hanem úgynevezett technikai számot használtak. E technikai szám kitalált szám volt. Ilyen számú szerződést senki nem kötött. A technikai szám csupán arra szolgált, hogy a szerződést kötő, és hitelre váró személyekben téves információt keltsen arról, hogy a kft. dolgai rendben mennek, és reményük van arra, hogy befizetéseik ellentételezéseként hozzájutnak az ígért kölcsönhöz.
A terheltek a bűncselekmények elkövetésében a fenti módon előre megállapodva és rendszeres haszonszerzésre törekedve, üzletkötőiket és üzletfeleiket tévedésbe ejtve, a hitelt igénylő és előtörlesztést megkezdő ügyfeleiknek az ítéletben megjelölt összegű károkat okozták, mely károk a belépési díjból és a havi előtörlesztési összegből adódtak.
A bíróság 112 pontban rögzítette az üzletkötők által megkötött szerződéseket, a tagként csatlakozó személyek által befizetett összegeket, illetőleg az okozott kár összegét.
A bíróság álláspontja szerint az üzletkötők tevékenységüket nem saját elképzelésük szerint folytatták. Ügyfeleiket nem a saját maguk által kidolgozott szabályokról tájékoztatták, hanem azt a tájékoztatást adták tovább, amelyet ők maguk is kaptak a terheltektől. Az egymástól távoli, egymást nem ismerő üzletkötők hirdetéseikben kedvező hitellehetőséget ajánlottak, majd a jelentkezőknek olyan felvilágosítást adtak, hogy viszonylag rövid időn belül juthatnak az 1 000 000 forintos hitelhez.
A terheltek voltak azok, akik a szerződési feltételeket meghatározták, és az üzletkötők tudomására hozták. A védelem érvelésével szemben nem az üzletkötők voltak azok, akik az ügyfeleket tévedésbe ejtették, hanem a terheltek. Az ügyfelekkel valóban nem a terheltek, hanem az üzletkötők tárgyalták és kötötték meg a szerződéseket, azonban ők nem önállóan, hanem az I. és a II. rendű terhelt megbízásából jártak el.
A terheltek tévedésbe ejtő magatartására következtetett a bíróság abból is, hogy az I. és a II. rendű terheltnek anyagi fedezete sem volt szerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítésére. Semmiféle olyan anyagi fedezet nem állt a rendelkezésükre, amely a szerződő felek felé vállalt kötelezettségeik kielégítésére felhasználható lett volna. A kft. csak azzal a pénzzel rendelkezett, amelyet a sértettek fizettek be a számlájukra.
A bíróság megállapította, hogy a terheltek az ügyfelek által befizetett pénzeket rövid idő alatt a számláról bankkártyával kivették. Céljuk nem a pénzek tartalékolására, illetve arra irányult, hogy a szerződésben foglalt kötelezettségeiknek eleget tegyenek, hanem arra, hogy folyamatosan pénzhez jussanak.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a terheltek és védőik által felmentésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt megyei bíróság a 2005. április 26-án megtartott tárgyaláson kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. és a II. rendű terheltet érintően megváltoztatta. A 105 rb. – ebből 89 rb. folytatólagosan – társtettesként elkövetett csalás bűntetteként elbírált cselekményt,
102 rb – ebből 58 rb. folytatólagosan – társtettesként elkövetett csalás bűntettének minősítette,
a 4 rb. csalás vétségeként elbírált cselekményt 4 rb. társtettesként elkövetett csalás vétségének minősítette. A börtönbüntetés végrehajtását mindkét terhelt vonatkozásában 5-5 évi próbaidőre felfüggesztette, s egyidejűleg a közügyek gyakorlásától eltiltást mindkét terhelt vonatkozásában mellőzte.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette, illetőleg helyesbítette egyebek mellett azzal, hogy a jelen ügyből az I. és a II. rendű terheltnek 5 852 000 forint jövedelme származott. Maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság jogi értékelésével. Azt meghaladóan rámutatott: a haszonszerzési célzatra egyértelmű bizonyítékaként szolgál a III. tényállási pontban leírt tényállás is, amely szerint az I. rendű terhelt az ügyfelek által befizetett pénzek felvételét és saját részre történő felhasználását leplezni kívánva állított ki hamis bevételi pénztárbizonylatokat annak igazolására, hogy ezt az összeget a kft. pénztárába befizette.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terheltek meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terheltek terhére megállapított bűncselekmények törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor.
Az indítvány szerint az első- és a másodfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mivel a megállapított tényekből további tényekre helytelenül következtetett. A H. L. Kft. által működtetett ún. vásárlói klubba belépő tagok elmondták az eljárásban, hogy az üzletkötők a szabályzatot tartalmazó szerződés bizonyos oldalait eltávolították annak érdekében, hogy a tagok ne ismerhessék meg annak tartalmát. Ennél fogva az I. és a II. rendű terheltek a szerződések megcsonkításáról utólag sem szerezhettek tudomást. Valamennyi tag következetesen állította, hogy a klub működési szabályzata vonatkozásában az üzletkötőktől kaptak téves, hiányos tájékoztatást, és belépésük e nem tájékoztatás következménye volt.
A hiányos dokumentáció folytán az I. és a II. rendű terheltnek nem volt tudomása arról, hogy az üzletkötők a licitálásról nem tájékoztatták a belépő tagokat. Arról sem tudhattak, hogy az üzletkötők téves, illetve hiányos tájékoztatást nyújtottak a tagoknak, és a tagok a szerződés bizonyos lapjait nem látták. Az üzletkötők a jutalékos rendszer miatt minél nagyobb számú tag belépésére törekedtek. A jutalékot a belépési díj befizetését követően azonnal megkapták. A tagok megtévesztése az üzletkötőknek állt érdekében.
Az okozati összefüggés a tagokat ért kár és az üzletkötők által tanúsított megtévesztő magatartása között állt fenn. Jogtalan haszonszerzési célzat, tévedésbe ejtés és károkozás hiányában az I. és II. rendű terhelt bűnösségének kimondására a csalás bűntettében a büntető anyagi jogszabály megsértésével került sor. A védő ezért a marasztaló jogerős döntés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében a törvényben kizártnak, érdemében alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján a terheltek bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor. Cselekményük jogi minősítése és a kiszabott büntetés is törvényes. Felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés sem történt, ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a marasztaló jogerős döntést mindkét terheltet érintően hatályában tartsa fenn.
A Kúria a felülvizsgálati indítványokkal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott – okból, valamint – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] bírálta felül.
Ennek során a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalanak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
A Kúria mindenekelőtt abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a c) pontja alapján – a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjában pontosan meghatározott, kimerítően felsorolt – eljárási szabálysértések esetén van helye.
Az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható.
A megállapított tényállás szerint a terheltek célja nem pénzügyi tevékenység volt, hanem az, hogy a befizetéseket megszerezve maguk haszonra tegyenek szert. Az üzletkötők a terheltek tájékoztatása és a rendelkezésükre bocsátott írásbeli anyag alapján végezték az ügyfelek szervezését, s nem a saját elképzelésük szerint. Ügyfeleiket nem a saját maguk által kidolgozott szabályokról tájékoztatták, hanem azt a tájékoztatást adták tovább, amelyet ők maguk is kaptak a terheltektől.
A védő valójában ezeket a ténymegállapításokat támadja, amikor azt állítja, hogy az üzletkötők a szerződéseket megcsonkították, s az I. és a II. rendű terheltek erről utólag sem szerezhettek tudomást. Valójában őket is megtévesztették az üzletkötők, akik saját hasznukra dolgoztak.
A védő felülvizsgálati indítványa tehát ebben a részében a jogerős ítéletben megállapított tényállást, a bizonyítékok mérlegelését és a bíróság ténybeli következtetéseit vitatja. Ezzel összefüggésben a Kúria csupán annak a megállapítására szorítkozhat, hogy a tényálláshoz kötöttség folytán e tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A jogerős határozatban megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására, további bizonyításra a felülvizsgálat keretében nem kerülhet sor. A tényállást támadó részében a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt indítvány.
A védő szerint ilyen anyagi jogi szabálysértés valósult meg, mert megtévesztés és jogtalan haszonszerzési célzat hiányában a terheltek a csalás bűncselekményét nem követték el.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében büntetni rendelt csalás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
Az irányadó tényállás alapján helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy az I. és a II. rendű terhelt az általuk szervezett vásárlói klubba tagként belépő személyeket a tagsággal összefüggő jogok és kötelezettségek tekintetében megtévesztették. Céljuk nem a tagoktól „előtakarékosság” címén összegyűjtött pénzösszegek szerződés szerinti visszaosztása, hanem kizárólag e pénzek megtévesztés útján történő megszerzése és a saját céljaikra történő felhasználása volt. A szerződéses kötelezettségeik teljesítésére anyagi fedezetük nem volt. A befolyt összegeket a bankszámláról folyamatosan kivették és saját céljaikra elköltötték. Ekként az sem kétséges, hogy jogtalan haszonszerzés céljából hozták létre és működtették a vásárlói klubot. A H. L. Kft. az ügyfelekkel kötött szerződésekben foglalt kötelezettségét egyáltalán nem teljesítette.
Amint azt az eljárt bíróságok ugyancsak helyesen állapították meg, a terheltek haszonszerzési célzatát igazolja az is, hogy az I. rendű terhelt az ügyfelek által befizetett pénzek felvételét és saját részre történő felhasználását leplezni kívánva állított ki hamis bevételi pénztárbizonylatokat annak igazolására, hogy ezt az összeget a kft. pénztárába befizette. Az ügyfeleket ért kár tehát a terheltek megtévesztő magatartásával okozati összefüggésben következett be.
A Kúria a kifejtettek alapján a bűnösség megállapítását és a cselekmények minősítését sérelmező felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
Mindezekre figyelemmel – s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – mindkét terheltet érintően a hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 85/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás