60/2013. (VII. 19.) VM rendelet

1. A körzet neve

Alsó-Tápió-vidéki erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdeinek termőhelyi adottságai, fafajösszetétele és rendeltetései összességében a faanyagtermelési célok érvényesülését helyezik előtérbe. Emiatt az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során a tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon – akácosok és hazai nyárasok esetében, amennyiben annak feltételei adottak, sarjaztatáson – alapuló vágásos üzemmód más erdőtervezési körzetekhez képest gyakrabban alkalmazható.

A körzetben található erdők 16%-a (850 ha) védelmi, jellemzően gyenge fatermőképességű, talajvédelmi elsődleges rendeltetésű (700 ha). A körzeti erdőtervezés során a faanyagtermelésre alkalmatlan termőhelyi adottságú erdők esetében a talajvédelmi szempontokat indokolt hangsúlyosabban érvényesíteni.

Az erdőtervezési körzet erdőterületének 2%-át érinti a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A védett természeti területen található természetszerű és származékerdők területe mindössze 7 ha. Ezek teljes egészében fiatal vagy középkorú, mesterségesen telepített vagy felújított erdők.

Az erdőtervezési körzet erdőterületének 4%-a a Natura 2000 hálózat részét képezi. A jelölő élőhelyek itt jellemzően vizes élőhelyek. A Natura 2000 területen található nem védett, természetszerű és származék erdők területe mindössze 15 ha, amelyek szintén fiatal vagy középkorú, mesterségesen telepített vagy felújított erdők. Az erdei élőhelyekhez kötődő közösségi jelentőségű jelölő fajok az intenzív erdőgazdálkodási tevékenység mellett vannak jelen a területen.

Az erdőgazdálkodást nehezítő tényezők közül kiemelendő az erdők természetes felújításának lehetőségét erősen akadályozó, intenzíven terjedő fa- és cserjefajok (különösen a zöld juhar, amerikai kőris, gyalogakác, bálványfa, nyugati ostorfa) özönszerű jelenléte, illetve további terjedése.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Részletösszevonásra elsősorban a 0,5 ha területet el nem érő erdőrészletek esetében, megosztásra elsősorban az ingatlan-nyilvántartással való megfeleltethetőség érdekében kerülhet sor.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a kiemelt védelmi vagy közjóléti célokat szolgáló erdők esetében javasolt.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.1.1. A körzeti erdőtervezés során a közjóléti rendeltetés indokoltságát felül kell vizsgálni.

5.1.2. A közjóléti berendezések és nyomvonalak famagasságnyi környezetében a fahasználatok tervezése során elő kell írni a balesetveszélyt okozó fák kitermelését.

5.1.3. Erdőfelújítás célállományaként a termőhely függvényében lehetőleg a hosszabb vágásfordulójú, elegyes célállományok tervezésére kell törekedni.

5.1.4. Az erdőnevelési beavatkozások- és véghasználatok tervezése során törekedni kell a folyamatos erdőkép megőrzésére, valamint az elegyesség megőrzésére és növelésére.

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú, természetes, természetszerű és származék erdőkben fakitermelésként csak az intenzíven terjedő fafajok kitermelését lehet megtervezni.

5.2.2. Az erdőszerkezet-átalakításokat az alábbi szempontok figyelembe vételével kell megtervezni:

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.3.3. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására különösen a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek esetében kell törekedni.

5.3.4. A kiemelt közösségi jelentőségű enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők jelölő erdei élőhelytípusba tartozó puhafás ligeterdőkben (91E0) véghasználat csak akkor tervezhető, ha az erdő adott erdei élőhelytípusnak megfelelő célállományú természetes felújításának feltételei adottak. Az élőhelyek sérülékenysége miatt egyéb fakitermelés csak az élőhelyek fenntartása vagy helyreállítása érdekében tervezhető.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A mesterséges erdősítések végrehajtása során törekedni kell a helyi, vagy az adott származási körzetből származó szaporítóanyag felhasználására.

6.1.2. A mesterséges pótlások végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására.

6.1.3. Az erdei tisztásokat természetvédelmi célból indokolt hosszú távon fenntartani.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A böhöncös, odvas faegyedek, valamint az álló és fekvő holt faanyag visszahagyására különösen az élő, vagy holtfához kötötten fejlődő, védett, illetve jelölő erdei rovarfajok – kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint védett madár- és denevérfajok – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében kell kiemelt figyelemmel lenni.

6.2.2. A fokozottan védett és kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő növényfaj, a homoki kikerics (Colchicum arenarium) élőhelyein teljes talajelőkészítés nem végezhető.

6.2.3. A kiemelt közösségi jelentőségű euro-szibériai erdőssztyepptölgyesek (91I0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó felnyíló erdők esetében erdőgazdálkodási tevékenységet csak az idegenhonos fajok eltávolítása, valamint erdőfelújítási kötelezettség keletkezése esetén az adott élőhelynek megfelelő fafajokkal történő erdőfelújítás érdekében lehet végezni.

6.3. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.3.1. A fokozottan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a nőszőfű fajok (Epipactis sp.) élőhelyéül szolgáló erdőben fakitermelés szeptember 1-től szeptember 30-ig csak a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel egyeztetett módon végezhető.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Faültetvényekben erdőnevelésként csak törzskiválasztó gyérítést lehet tervezni.

7.2.2. Indokolt esetben (például az erdőrészleten belül eltérő záródási viszonyok esetén) a nevelővágások részterületen is előírhatók.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Az erdőnevelési munkák során a természetszerű és származék erdőkben az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen elegyfafajok visszaszorítása mellett elő kell segíteni a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos, értékes elegyfafajok (például vadgyümölcsök) további fejlődését.

8.2. Intenzíven terjedő fafajok visszaszorítása és káresetek elhárítása érdekében tervezett egyéb termelést többszöri visszatéréssel indokolt végrehajtani.

9. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

9.1. A körzetben a vegetációs időszak április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. A körzet neve

Észak-Hanság és Szigetközi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

Az országos átlaghoz közeli erdőborítottság a vizek világában kiemelt fontossággal bír. Szerepe a gazdasági értéken messze túlmutat, hiszen az erdők jelenléte szoros összefüggésben van az árvíz elleni védekezéssel, a térség környezeti állapotával, tájképi megjelenésével és turisztikai vonzerejével.

A védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek magas aránya, az árvíz- és talajvédelem nagy jelentősége, valamint a térség idegenforgalmi és turisztikai szerepe miatt – különösen a Szigetközben – az erdők három kiemelt funkcióján (gazdasági, védelmi és közjóléti) belül nagyobb teret kell biztosítani a védelmi és a közjóléti prioritások érvényesülésének. Emellett azonban továbbra is fontos vidékfejlesztési cél az erdők gazdasági potenciáljának lehetséges mértékű kihasználása is.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A folyók, holtágak, csatornák (kiemelten a Hansági-főcsatorna) külön jogszabály szerinti parti sávjában, továbbá az árvízvédelmi létesítmények védősávjában új erdőrészlet csak a vízügyi hatóság engedélye alapján alakítható ki.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Az alább felsorolt esetekben a védelmi és közjóléti funkciók érvényesülését a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodás fokozottabban biztosítja:

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.1.1. Az erdőtervezés során figyelemmel kell lenni a 2009-ben elkészült „Szigetköz erdőfejlesztési terv” megállapításaira.

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. A tarvágások területi korlátozása az idős, romló egészségi állapotú, illetve a későbbiekben várhatóan ilyenné váló nemes nyárasok esetében nem indokolt. Ezt a tényt az érintett erdőrészlet leíró lapjának szöveges megjegyzésében rögzíteni szükséges.

5.2.2. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembevételével kell elvégezni:

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.2 A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.3.3. A keményfás ligeterdőkben (91F0) és az ártereken, illetve az erdei vízfolyások mentén található egyéb jelölő erdei élőhelyek körzeti erdőtervezése során törekedni kell:

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. Parkerdőkben a fakitermelést, különösen álló fák döntését március 15. és november 15. között lehetőség szerint kerülni kell.

6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdő

6.2.1. Az erdőfelújítás sikeressége érdekében elengedhetetlen tuskózás csak tuskófúrással végezhető.

6.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.3.1. A böhöncös, odvas faegyedek, valamint az álló és fekvő holt faanyag visszahagyására különösen az élő, vagy holtfához kötötten fejlődő, védett, illetve jelölő erdei rovarfajok – kiemelten a remetebogár (Osmodesma eremita) és a szarvasbogár (Lucanus cervus) –, valamint védett madár- és denevérfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében kell kiemelt figyelemmel lenni.

6.3.2. Az erdőfelújítás sikeressége érdekében elengedhetetlen tuskózás csak tuskófúrással végezhető.

6.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.4.1. A településvédelmi rendeltetésű erdőkben törekedni kell az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

6.4.2. Kulturális örökségvédelmi területek esetében 30 cm-nél mélyebb földmunkával járó, vagy a terület jellegét befolyásoló tevékenységet (különösen tuskóirtás) nem lehet végezni.

6.5 Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.5.1. A fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

6.5.2. Védett geofiton növények [például a védett és közösségi jelentőségű hóvirág (Galanthus nivalis)] élőhelyéül szolgáló erdőben február 15-től március 31-ig, talajlakó orchideák (például nőszőfű fajok) élőhelyén szeptember 1-től szeptember 30-ig fakitermelés csak a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel egyeztetett módon végezhető.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (pl. a magyar kőris, magas kőris, hegyi juhar, mezei juhar, vénic szil, mezei szil, fekete nyár, rezgő nyár stb.) megőrzését.

7.3 A véghasználatok tervezése során alkalmazandó vágásérettségi szakaszok

7.3.1. Vágásos üzemmódú erdőben a tájléptékű mozaikosság megteremtése érdekében a nagyobb, egykorú erdőtömbökben a vágásérettségi szakasz alsó határértékénél alacsonyabb vágásérettségi kort is meg lehet határozni.

7.3.2. Készletgondozó használatokat követően, vagy azok tervezése esetén a vágásérettségi kor a vágásérettségi szakasz felső határához közelítve is megállapítható.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.2. Természetes felújulásra képes kocsányos tölgy vagy magas (magyar) kőris főfafajú erdőkben fokozatos felújítóvágást az erdők fafajösszetétele és termőhelyi viszonyai függvényében vagy egyszeri, 40–50%-os bontással, majd az újulat megjelenését követően, egy menetben történő végvágással, vagy legfeljebb 40 m széles pászták alkalmazásával és 2-3 menetben történő végrehajtás mellett, ugrópásztás módszerrel indokolt tervezni.

7.5.3. A természetes, természetszerű vagy származékerdő természetességű, vizes vagy igen száraz termőhelyeken álló erdők felnyíló erdőként tervezhetők.

7.5.4. Az árvízvédelmi lefolyási sávban található erdők felújítása során a tág hálózatban is fenntartható fafajok alkalmazását kell előtérbe helyezni. Amennyiben a természetvédelmi szempontok őshonos fafajokból álló erdőfelújítás tervezését teszik szükségessé, de a természetes állapottól jelentősen eltérő vízjárási viszonyok miatt ennek jelentős kockázatával kell számolni, akkor az erdőfelújítás tervezése során második lehetőségként intenzíven nem terjedő, idegenhonos főfafajú célállománytípust is lehet tervezni. Ennek végrehajtására azonban csak az őshonos fafajokkal végrehajtott erdőfelújítás vízborítás miatt történő kipusztulása után indokolt lehetőséget biztosítani.

8. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

8.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódú erdőrészletekben új erdészeti magánút vagy épített közelítőnyom nem létesíthető.

9. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

9.1. A fakitermelések során támogatni kell a kevesebb talajsérülést eredményező technológiák, berendezések használatát, arányának növelését.

10. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

10.1. A vegetációs időszak április 1-től augusztus 31-ig tart.

10.2. Az alábbi fakitermelési tevékenységek vegetációs időszakban való korlátozása nem indokolt:

11. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

11.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetszerű vagy származék erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

1. A körzet neve

Gerecse-Vértesi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet a Vértes-hegység északnyugati ill. a Gerecse délnyugati részén található, jellemzően természetes úton kialakult erdőterületeket foglal magába. Az erdők több mint 80%-a természetszerű és származékerdő. A természeti értékek megőrzése érdekében a védett természeti és a Natura 2000 területek aránya jelentős. A táj, az erdők, a kultúrtörténeti emlékek sokakat vonzanak a térségbe, így az erdők jelentős közjóléti szerepet is betöltenek.

Az előbbiknek megfelelően a körzeti erdőtervezés elsődleges célja azon erdőgazdálkodási tevékenységek meghatározása, amelyek a faanyagtermelési célkitűzéseket a környezet- és természetvédelmi, valamint a közjóléti szempontok érvényre juttatásával összhangban szolgálják. Így az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során fokozottan kell törekedni az őshonos fafajokból álló, és a természeteshez közelálló szerkezetű erdők megőrzésére, az erdők természetes úton való felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására. A védelmi és a közjóléti szempontokat rendszerint együttesen kell érvényesíteni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Részletösszevonásra elsősorban a 0,5 ha területet el nem érő erdőrészletek esetében kerülhet sor.

3.2. Szálaló vagy átalakító üzemmódú erdőben nagyobb területű erdőrészletek, erdőtömbök kialakítására kell törekedni.

3.3. Védett természeti területen található vágásos üzemmódú erdők esetében az erdőrészlet határok módosítása során hozzávetőlegesen 5 hektár területű erdőrészletek kialakítása a cél.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a kiemelt védelmi vagy közjóléti célokat szolgáló erdők esetében javasolt.

4.2. Az erdei fafajok számára határ termőhelyen álló, magas természetvédelmi értékű felnyíló erdőben az élőhely folyamatos fennmaradását faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapításával kell biztosítani.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. A körzeti erdőtervezés során a változatos felszíni formák, a sziklaalakzatok, a sziklafalak, a sziklagyepek, a szurdokvölgyek, a források, a természetes vízfolyások, valamint a hegyi rétek megőrzésére különös figyelmet kell fordítani.

5.1.2. Az erdőszerkezet-átalakítások tervezését az alábbi szempontok figyelembe vételével kell elvégezni:

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása illetve javítása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására különösen a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhelytípusokba tartozó erdőkben kell törekedni.

5.2.4. A kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő élőhellyel határos erdő intenzíven terjedő fő vagy elegyfafajjal történő felújítását lehetőség szerint az erdészeti tájban őshonos fa- illetve cserjefajokból álló, legalább 20 méter széles védőzóna létesítésével kell megtervezni.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. A turisták által gyakran látogatott erdőben arra kell törekedni, hogy az erdőgazdálkodási tevékenység minél kevésbé zavarja az erdő látogatóit (látogatási csúcsidőszakokon kívüli munkavégzés, rövid idejű korlátozás, keletkező károk gyors felszámolása).

6.1.2. A fakitermelések során a kijelölt közjóléti nyomvonalak jelzéseit hordozó fákat kímélni kell.

6.1.3. A közjóléti nyomvonalak közelítésre, készletezésre történő használatát lehetőség szerint kerülni kell.

6.1.4. Közjóléti nyomvonalakon történő közlekedés akadályoztatása esetén (kerítés, fakitermelés stb.) gondoskodni kell figyelmeztető táblák kihelyezéséről, a megfelelő tájékoztatásról, és ideiglenes elkerülő nyomvonal kijelöléséről.

6.1.5. A közjóléti berendezések és kijelölt turistautak egy famagasságnyi környezetében a tervezett fahasználatok során vagy külön egyéb termelés tervezésével el kell végezni a balesetveszélyt okozó fák vagy koronarészek kitermelését.

6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.2.1. A kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) védelme érdekében tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben idősebb sarj eredetű tölgy csoportok fenntartásával, illetve a véghasználatot követően a tölgy és cser tuskók egy részén – 1–5% elegyarányban – a felverődött sarjak visszahagyásával és megőrzésével kell elősegíteni a talajszinti faodúk fennmaradását és kialakulását.

6.2.2. A sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) élőhelyein az erdőszegélyek galagonyás cserjéseit eltávolítani csak szakaszosan lehet úgy, hogy megfelelő arányban biztosítani kell 0,5–1,5 méter magasságú bokorcsoportok fennmaradását.

6.2.3. A mesterséges erdősítések végrehajtása során törekedni kell a helyi, vagy az adott származási körzetből származó szaporítóanyag felhasználására.

6.2.4. A mesterséges pótlások végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására.

6.2.5. Az erdei tisztásokat és hegyi kaszálókat természetvédelmi célból indokolt hosszú távon fenntartani.

6.2.6. Teljes talajelőkészítés csak a kultúrerdő vagy faültetvény természetességi állapotú erdő felújítása során végezhető.

6.2.7. Fokozottan védett, növedékfokozó gyérítési korú vagy annál idősebb erdőben végzett fakitermelés során – amennyiben a faállományviszonyok lehetővé teszik – a keletkező és elbomló holtfaanyag egyensúlya mellett hektáronként legalább 20 m³ mennyiségű álló vagy fekvő holtfát kell visszahagyni a területen.

6.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.3.1. A cserjeszint védelmére különösen a Pannon molyhos tölgyes Quercus pubescensszel (91H0) élőhelytípusba tartozó területeken kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.3.2. A böhöncös, odvas fák, valamint az álló és fekvő holt faanyag visszahagyására különösen az élő, vagy holtfához kötötten fejlődő, közösségi jelentőségű jelölő erdei rovarfajok – kiemelten a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a szarvasbogár (Lucanus cervus), a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) és a havasi cincér (Rosalia alpina) –, valamint erdei madár- és denevérfajok – fekete harkály (Dryocopus martius), közép tarkaharkály (Dendrocopos medius), piszedenevér (Barbastella barbastellus), nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) – kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartása érdekében kell kiemelt figyelemmel lenni.

6.3.3. A kék pattanóbogár (Limoniscus violaceus) védelme érdekében tölgyes és cseres faállománytípusú erdőkben idősebb sarj eredetű tölgy csoportok fenntartásával, illetve a véghasználatot követően a tölgy és cser tuskók egy részén – 1-5% elegyarányban – a felverődött sarjak visszahagyásával és megőrzésével kell elősegíteni a talajszinti faodúk fennmaradását és kialakulását.

6.3.4. Az erdőszegélyek cserjéseinek megőrzésére különösen a csíkos medvelepke (Callimorpha quadripunctaria) életfeltételeinek biztosítása céljából kell törekedni.

6.3.5. A sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) élőhelyein az erdőszegélyek galagonyás cserjéseit eltávolítani csak szakaszosan lehet, megfelelő arányban biztosítani kell 0,5–1,5 méter magasságú bokorcsoportok fennmaradását.

6.3.6. Az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületen előforduló, közösségi jelentőségű jelölő élőhelytípusok – Pannon sziklagyepek (Stipo-Festucetalia pallentis) (6190), Meszes alapkőzetű féltermészetes száraz gyepek és cserjésedett változataik (Festuco-Brometalia) (6210), Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) (6510), Hegyi kaszálórétek (6520), Mészkősziklás lejtők sziklanövényzettel (8210), Szubkontinentális peripannon cserjések (40A0), Szubpannon sztyeppék (6240), Síksági pannon löszgyepek (6250) – területének, illetve a közönséges ürge (Spermophilus citellus) állományok előfordulási helyének erdősítése tilos. A szubkontinentális peripannon cserjések (40A0) területén cserjeritkítást nem szabad végezni.

6.3.7. Talajhoz kötődő közösségi jelentőségű jelölő fajok élőhelyéül szolgáló erdők felújítása során teljes talajelőkészítés nem végezhető.

6.3.8. Különleges madárvédelmi területeken előforduló, és a 6.5.1. pont szerint az erdőtervezési körzet teljes területére kiterjedő korlátozás alá nem eső Natura 2000 jelölő madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

Erdei pacsirta (Lullulaarborea), bajszos sármány (Emberizacia), lappantyú (Caprimulguseuropaeus):

Szaporodási és utódnevelési időszak: március 15. – augusztus 15.

A bokorerdő-jellegű, karsztbokorerdőkben, sziklakibúvásos részeken, sziklagyepeken és melegkedvelő tölgyes erdőkben erdőgazdálkodási tevékenységre lehetőség szerint ne kerüljön sor. Fent kell tartani az idős állományrészeket, karsztbokorerdőket. Kímélni kell az odvas-korhadó törzseket.

6.3.9. Natura 2000 elsődleges rendeltetésű erdőben lévő, egy évnél régebben elhalt faanyagot – a nagy területű biotikus és abiotikus károsítások felszámolása kivételével – vissza kell hagyni a területen.

6.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.4.1. Honvédelmi rendeltetésű erdőkben erdőgazdálkodás csak a honvédelmi érdekekkel összhangban folytatható.

6.5. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.5.1. Talajhoz kötődő védett fajok élőhelyéül szolgáló erdőkben teljes talajelőkészítés nem végezhető.

6.5.2. A fokozottan védett és a közösségi jelentőségű, jelölő bíboros sallangvirág (Himantoglossum caprinum) és a fénylő zsoltina (Serratula lycopifolia) erdőtervben rögzített élőhelyén és 20 méteres környezetében erdőgazdálkodási tevékenység csak a védett természeti területek természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel egyeztetett módon és csak akkor folytatható, ha az a fajok megőrzése érdekében szükséges.

6.5.3. A fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

6.5.4. Védett geofiton növények [például a védett és közösségi jelentőségű hóvirág (Galanthus nivalis)] élőhelyéül szolgáló erdőben február 15-től március 31-ig, talajlakó orchideák (például nőszőfű fajok) élőhelyén szeptember 1-től szeptember 30-ig fakitermelés csak a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel egyeztetett módon végezhető.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például házi, madár-, barkóca berkenye, madárcseresznye, tatárjuhar, rezgőnyár, kecskefűz, kis- és nagylevelű hárs, vadkörte, vadalma, mézgás éger, mezei szil, hegyi szil), valamint cserje fajok (például húsos som, mogyorós hólyagfa) megfelelő arányú megőrzését.

7.2.2. Az erdőnevelési munkák során a második lombkoronaszintet és a cserjeszintet kímélni kell.

7.2.3. Indokolt esetben (például az erdőrészleten belül eltérő záródási viszonyok esetén) a nevelővágások részterületen is előírhatók.

7.2.4. Faültetvények természetességű erőkben erdőnevelésként csak törzskiválasztó gyérítést lehet tervezni.

7.2.5. Kiemelt közjóléti, vagy természetvédelmi cél (például az intenzíven terjedő fajok visszaszorítása, természetes állományszerkezet kialakítása) elérése érdekében, továbbá balesetveszély, illetve főleg lakott területek, műtárgyak mellett egyéb káresetek elhárítása érdekében – a tervidőszak alatt esetleg többszöri visszatéréssel – egyéb termelés is tervezhető.

7.4.1. A nagy területen érintett állami erdőgazdálkodók (Tatabányai és Oroszlányi erdészet) a természetes felújítások támogatása és a tartamosság követelményeinek megfelelően a területükre vonatkozóan a bővebb véghasználati előírásból évente maximálisan csak a 30 éves vágásérettség átlagának megfelelő arányos részt hajthatják végre.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Az erdőnevelési munkák során az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen elegyfafajok visszaszorítása mellett elő kell segíteni a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos, értékes elegyfafajok (például vadgyümölcsök) további fejlődését.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A feltáró hálózat bővítése elsősorban a szálaló üzemmódra történő átállás érdekében javasolt.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. A faanyagmozgatás során a közelítő nyomokból kiinduló eróziót meg kell akadályozni.

10.2. Az állandó vagy időszakos vízfolyásokon keresztül történő anyagmozgatást lehetőség szerint kerülni kell, illetve arra csak olyan módszerrel vagy időszakban kerülhet sor, ami a lehető legkisebb mértékben eredményezi a meder erodálódását, és a vízfolyások élővilágának károsodását.

10.3. A vízfolyásokban történő hosszirányú faanyagmozgatás, valamint közlekedés tilos.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. A körzet neve

Guthi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgáló, telepített erdő, amelyek esetében az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során az Alföldön jellemzően alkalmazott tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok, hazai nyarasok, égeresek esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

A körzet erdeinek 5,9%-át teszik ki a védelmi rendeltetésű erdők. Ennek közel kétharmada a védett természetvédelmi területen lévő erdő. Az erdők közel 25%-a kijelölésre került a Natura 2000 hálózat részeként.

A körzetben található továbbá 110 hektárnyi közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő is.

Az ismertetett adottságoknak megfelelően a körzeti erdőtervezés során a fenntartható erdőgazdálkodás lehetőségét és feltételeit a környezet-, természet- és egyéb védelmi, illetve a közjóléti szempontokkal összhangban is vizsgálni szükséges. A védelmi és közjóléti rendeltetésű erdőkben – különösen a 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben – az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során fokozottabban kell törekedni a védett természeti területek, Natura 2000 területek esetében a közösségi jelentőségű jelölő élőhelyek illetve fajok hosszú távú fennmaradásához szükséges feltételek megőrzésére, így többek között az őshonos fafajokból álló és a természeteshez közelítő szerkezetű erdők kialakítására, az erdők természetes úton történő felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál nagyobb, de legalább 1,0 hektárt elérő részterületén eltérő erdőfelújítási célállománytípus előírása indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

3.2. Az új erdőrészletek kialakításakor – amennyiben az várhatóan mesterséges úton kerül erdőfelújításra – a terület gépi művelhetősége érdekében 2,0–3,0 hektárnál kisebb erdőrészletek lehetőség szerint ne kerüljenek kialakításra.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Folyamatos erdőborítást, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódú erdőgazdálkodásra való áttérés elsősorban a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság és a NYÍRERDŐ Zrt. vagyonkezelésében álló védett, vagy fokozottan védett természeti területen lévő, illetve a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdők esetében javasolt, ha a termőhelyi és faállományviszonyok – átalakító és szálaló üzemmód esetén a gazdálkodási viszonyok – ezt lehetővé teszik.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.1.1. Erdőfelújítás célállományaként a termőhely függvényében elsősorban a hosszú vágásfordulójú, elegyes célállományok tervezésére kell törekedni, az erdők eszmei és esztétikai értékét növelő, nem intenzíven terjedő fajok elegyítésével.

5.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.2.1. A hozamvizsgálat és a véghasználatok tervezése során törekedni kell arra, hogy a védett természeti területeken elhelyezkedő nagyobb erdőtömbökben mindig legyen zárt, idős erdő.

5.2.2. Fokozottan védett természeti területen található erdőben erdőgazdálkodási tevékenységet csak az erdő természetességi állapotának fenntartása, illetve javítása valamint a változatos kor- és térszerkezet kialakítása érdekében lehet tervezni.

5.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.3.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, kiemelt közösségi jelentőségű vagy közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.3.2. Az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyes kiemelt közösségi jelentőségű jelölő erdei élőhely állományaiban (91I0) csak a természetvédelmi kezelést, fenntartást szolgáló beavatkozás tervezése javasolt. Véghasználat alapvetően nem, vagy csak ennek megfelelően tervezhető.

5.3.3. A nem védett természeti területen található Natura 2000 területeken elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan,

5.3.4. Az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására különösen a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdőkben kell törekedni.

5.3.5. A körzeti erdőtervezés során figyelemmel kell lenni a közösségi jelentőségű, fához kötötten fejlődő, jelölő bogárfajok (például a szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) életfeltételeinek megőrzésére. Ennek érdekében az erdőkben a fahasználatokat úgy kell tervezni, hogy az biztosítsa az idős, nagyméretű fák és álló holt faanyag folyamatos jelenlétét.

5.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.4.1. A talajvédelmi, mezővédő, településvédelmi, tájképvédelmi és műtárgyvédelmi rendeltetésű erdőkben elsődleges cél a minél folyamatosabb erdőborítás megvalósítása, kíméletes erdőgazdálkodási módszerek alkalmazása, valamint lehetőség szerint magasabb vágásérettségi korok meghatározása.

5.4.2. Több védelmi rendeltetés fennállása esetén arra kell törekedni, hogy a megfelelő prioritások szem előtt tartásával minden védelmi szempont érvényesüljön.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. Az erdőgazdálkodási tevékenység végrehajtása során törekedni kell a látogatók minél kisebb mértékű zavarására. Ez többek között a látogatási csúcsidőszakokon kívüli – elsősorban téli – munkavégzéssel, a munkálatok mielőbbi és a keletkező károk gyors felszámolásával érhető el.

6.1.2. A közjóléti berendezések és kijelölt turistautak egy famagasságnyi környezetében a tervezett fahasználatok során vagy külön egyéb termelés tervezésével elő kell írni a balesetveszélyt okozó fák vagy koronarészek kitermelését.

6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.2.1. Az erdőnevelések során a termőhelynek nem megfelelő, vagy idegenhonos elegyfafajok közül különös tekintettel a nemes nyár fajták, a fekete dió, a vöröstölgy, valamint az intenzíven terjedő akác, amerikai kőris, zöld juhar, bálványfa és kései meggy fafajok lehetséges mértékű visszaszorítására, illetve az őshonos, lombos elegyfafajok közül különös tekintettel a kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei és feketegyűrű juhar, vénic, hegyi és mezei szil, madárcseresznye, zselnicemeggy, kislevelű, nagylevelű és ezüst hárs, mézgás éger, szőrös és közönséges nyír, fehér, fekete és rezgő nyár, fehér és törékeny fűz, vadkörte és vadalma kíméletére kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.2.2. Intenzíven terjedő fafajok visszaszorítása érdekében szükség esetén vegyszeres ápolás is végezhető.

6.2.3. Indokolt esetben a tuskózás tervezhető és engedélyezhető erdőszerkezet-átalakítással nem járó erdőfelújítások esetén is, amennyiben az a természetvédelmi célokat nem veszélyezteti.

6.2.4. A mesterséges erdősítések végrehajtása során törekedni kell a helyi, vagy az adott származási körzetből származó szaporító anyag felhasználására.

6.2.5. A mesterséges pótlások végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására. Az elegyítés lehetőség szerint csoportosan történjen.

6.2.6. Az őshonos fajok uralta hagyásfa csoportban az elegyedő akác és egyéb, erősen sarjadó, intenzíven terjedő fafaj egyedeinek kitermelése esetén a természetes sarj eredetű újulat későbbi folyamatos visszaszorítását is el kell végezni.

6.3.Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.3.1. Az intenzíven terjedő fa- és cserjefajok visszaszorítása érdekében a természetvédelmi szempontokkal összhangban szükség esetén vegyszeres ápolás is végezhető.

6.3.2. Jelölő erdei élőhely véghasználata során – különösen nem őshonos fafajú erdőterületbe zárt kis kiterjedésű erdőrészlet esetén –, indokolt hagyásfa csoport kijelölése, melynek szerepe nem kizárólag a faállomány egy kis részének fenntartása, hanem az élőhely egyéb elemeinek átmentése is a véghasználat utáni időszakra.

6.3.3. A fakitermelések során böhöncös, odvas faegyedek, valamint álló és fekvő holt faanyag visszahagyása különösen a közösségi jelentőségű, fában fejlődő bogárfajok, kiemelten a szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) kedvező természetvédelmi helyzetének a fenntartása érdekében szükséges.

6.3.4. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) előfordulási helyén különös hangsúlyt kell fektetni az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, valamint a cserjeszint, az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására, háborítatlanságának biztosítására.

6.3.5. A magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) élőhelyein különösen nagy figyelmet kell fordítani az intenzíven terjedő fás szárú fajok visszaszorítására. Akácosban külön figyelmet kell fordítani arra a fahasználatok és az erdőművelési tevékenység során, hogy a növények felett a lombkorona felnyílt legyen.

6.3.6. Az euroszibériai erdőssztyepp-tölgyes erdőkben (91I0) kiemelt szempont az erdei tisztások, erdőszegélyek, érintkező gyepek védelme, bolygatatlanságának biztosítása, illetve szükség esetén az intenzíven terjedő fajok visszaszorítása.

6.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.4.1. A közutak menti műtárgyvédelmi rendeltetésű erdők véghasználatát – amennyiben az elengedhetetlen – csak a hóvédművek előzetes kihelyezése után lehet elvégezni.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a 7.1. táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem tervezhető.

7.2.2. Azokban a tölgyes faállománytípusú erdőkben, ahol az elegyfafajok veszélyeztetik a tölgy megmaradását, a tervidőszakban többszöri előhasználatot is lehet tervezni.

7.2.3. A minőségi fatermelésre kijelölt erdőkben többszöri tisztítás vagy törzskiválasztó gyérítés is tervezhető.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. A véghasználatra kerülő állományokban található, magas ökológiai értékű faegyedek, illetve facsoportok visszahagyására irányuló korlátozást az érintett erdőrészlet leíró lapjának szöveges megjegyzései között is szerepeltetni kell.

7.5.2. Az átalakító üzemmódú erdőkben, amennyiben annak lehetősége adott, időben elnyújtott, egyenletes vagy csoportos bontáson alapuló fokozatos felújítóvágást, illetve szálalóvágást kell tervezni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Több, szomszédosan elhelyezkedő, véghasználatra tervezett erdőrészlet esetén a hagyásfa csoportokat nem erdőrészletenként, hanem a véghasználattal érintett teljes erdőtömb figyelembe vételével kell kijelölni.

8.2. Fokozatos felújítóvágásoknál a hagyásfa csoportokat még a bontás megkezdése előtt ki kell jelölni.

8.3. Az erdőnevelési munkák során az erdészeti tájban őshonos elegyfafajokat lehetőség szerint kímélni kell.

8.4. Az erdőtervezési körzet területén található nyilvántartott régészeti lelőhelyeken az erdőfelújítások során a tuskózás nélküli, és 30 cm-nél sekélyebb talajelőkészítést kell előnyben részesíteni. Az erdősítések során a kialakult terepi formákat, morfológiai alakzatokat meg kell őrizni.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. Az átalakító üzemmódú vagy felújító- és szálalóvágással érintett, vágásos üzemmódú erdőknél az erdőtalaj és a természetes újulat kímélete érdekében megfelelő sűrűségű közelítőnyom-hálózat kialakítása szükséges.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. Terepi anyagmozgatást és faanyag készletezését védett és közösségi jelentőségű jelölő növényfajok élőhelyéül szolgáló tisztásokon, gyepeken nem, vagy legfeljebb fagyott talajviszonyok mellett, időszakosan szabad végezni.

10.2. Az átalakító üzemmódú erdőben végrehajtott fokozatos felújítóvágások és szálalóvágások során kitermelt faanyagot a visszamaradó erdő védelme érdekében – amennyiben arra mód van – kíméletes közelítésre alkalmas technológia, illetve berendezés alkalmazása esetén legalább elődarabolva, egyébként darabolva kell kiközelíteni.

10.3. Faanyagmozgatás során törekedni kell a gyepek, az erdei vízfolyások, vízbázisok és vizes élőhelyek védelmére.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

11.2. A fakitermelés vegetációs időszakban való végrehajtása védett természeti területen az alábbi esetekben lehet indokolt:

12. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

12.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

1. A körzet neve

Hernádvölgyi erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

Az erdők gazdasági funkciói a körzet erdeiben döntően érvényesíthetők, azzal a kitétellel, hogy azok a megalapozott védelmi, valamint az esetleges közjóléti szempontok egyidejű érvényesülését nem akadályozhatják.

A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű erdei élőhelytípusok és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából a körzet erdeinek közel 10,5%-a a Natura 2000 hálózat részeként kijelölésre került.

Az erdőtervezési körzet erdeinek egy része a Hernád folyó hullámterében található. Itt az erdőtervezés és az erdőgazdálkodás során tekintettel kell lenni a hullámtéri elhelyezkedéséből fakadó gazdálkodási nehézségekre, illetőleg az árvizek biztonságos levezetésének vízgazdálkodási szempontjaira is.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A védett természeti területen lévő erdők esetében kiemelt szempont, hogy az erdőrészletek határai a természetes erdőállomány-típusok határait is kövessék.

3.2. A Hernád folyó külön jogszabály szerinti parti sávjában, továbbá az árvízvédelmi létesítmények védősávjában új erdőrészlet csak a vízügyi hatóság engedélye alapján alakítható ki.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A szálaló és átalakító üzemmódú erdőgazdálkodás alapvető feltétele az erdő természetes felújulását nem akadályozó vadlétszám biztosítása és az erdők megfelelő feltártsága.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az Ex lege védett lápok (Csenyéte: Kellői-völgy, Kány: Kányi-patak völgye, Szemere: Rakaca forrásvidék) területén található láposodó égerligetek (Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae) szalagszerű, patakokat kísérő sávjaiban, illetve foltjaiban – tisztítás kivételével – fakitermelés nem tervezhető, a spontán felverődő ilyen állományok felvétele esetén javasolt faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot megállapítani.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A kiemelt közösségi jelentőségű enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0) jelölő erdei élőhelytípusba, valamint a közösségi jelentőségű keményfás ligeterdők nagy folyók mentén Quercus robur, Ulmus laevis, Fraxinus excelsior vagy Fraxinus angustifolia fajokkal (91F0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdőkben

5.2.3. Az odvas fatörzsekhez, illetve lábon álló holtfához kötődő, közösségi jelentőségű, jelölő fekete harkály (Dryocopus martius) fészkelő helyén a záródásbontás jellegű fakitermeléseket a gyérítési kortól kezdődően 5 m³/ha mennyiségű, 15 cm-nél nagyobb mellmagassági átmérőjű, őshonos lombos fafajú, álló faegyedekből álló holt-, illetve odvas faanyag visszahagyásával kell tervezni.

5.2.4. Az őshonos fafajú, elegyes faállományokban a nevelővágások tervezése során különösen a magas kőris, mezei szil, fehér fűz, törékenyfűz, mezei juhar, barkócaberkenye, vadkörte fafajok elegyarányának növelésére kell törekedni.

5.2.5. Törekedni kell a puhafás ligeterdők területarányának a nemesnyaras állományok rovására történő növelésére, valamint a meglévő puhafás ligeterdők természetességi állapotának javítására.

5.2.6. A közösségi jelentőségű és kiemelt közösségi jelentőségű jelölő élőhelyek állományaiban szálalóvágás maximum 25% eréllyel tervezhető.

5.2.7. Természetes, természetszerű vagy származékerdő véghasználatának tervezése során az élőfakészlet 5%-át kitevő mennyiségű facsoport visszahagyását kell megtervezni.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. Az ex lege védett láperdőkben (Csenyéte: Kellői-völgy, Kány: Kányi-patak völgye, Szemere: Rakaca-forrásvidék)

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel különleges madárvédelmi területen (HUBN10007) előforduló közösségi jelentőségű, jelölő madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

6.2.2. A Hernád-völgy és Sajóládi-erdő (HUAN 20004), valamint a Rakaca-völgy és oldalvölgyei (HUAN20002) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területeken található erdőkben

6.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

A hullámtér árvízi levezető sávjában található erdőkben a nagyterületű végvágások részterületeinek kijelölése alkalmával figyelembe kell venni, hogy a felújítás során a sorokat a nagyvízi folyásiránnyal párhuzamosan célszerű kialakítani.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.1.1. A gazdasági rendeltetésű, vágásos üzemmódú, erdők nevelővágásainak tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek:

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a 7.1. táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem vagy csak részterülettel tervezhető.

7.2.2. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (például gyertyán, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, madárcseresznye, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz stb.) megőrzését.

7.2.3. Vegyes záródású, vagy heterogén szerkezetű erdőben indokolt lehet az erdőnevelési tevékenység részterületenként eltérő eréllyel való tervezése.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.2. Az átalakító üzemmódú erdőkben, amennyiben annak lehetősége adott, időben elnyújtott, csoportos bontáson alapuló fokozatos felújítóvágást, illetve szálalóvágást indokolt tervezni.

7.5.3. A termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők felújításának tervezése során az erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként a nem védett természeti területen található erdőkben is meg kell tervezni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Átalakító üzemmódú erdőben az erdőnevelési tevékenységeket – különösen a növedékfokozó gyérítéseket – a szálaló erdőszerkezet tervezett térbeli rendjéhez igazodva, váltakozó erélyekkel kell végrehajtani.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A szálaló és átalakító üzemmódú erdők feltártságát elsősorban sűrűbb közelítőnyom-hálózat kialakításával javasolt növelni.

9.2. A láposodó égeresekben és égeres láperdőkben új feltáróút, közelítőnyom és épített közelítőnyom nem létesíthető.

10. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

10.1. A körzetben a vegetációs időszak március 15-től augusztus 15-ig tart.

1. A körzet neve

Jósvafői erdőtervezési körzet.

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdősültsége az országos átlaghoz képest magas. Az itt található erdők jelentős hányada őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő. A körzetben a védelmi rendeltetésű erdők aránya magas (66,5%), ezek zöme természetvédelmi és kisebb hányadban talajvédelmi elsődleges rendeltetésű. A körzetben két erdőrezervátum, és az Aggteleki Bioszféra Rezervátum került kijelölésre. A körzet területe átfedésben van az Aggteleki Nemzeti Park területével.

A közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű erdei élőhelytípusok és fajok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése céljából az erdőterület 90,3%-a a Natura 2000 hálózat részeként is kijelölésre került.

A jelentősebb települések környékén található erdőkben továbbá a közjóléti funkció erősítése szükséges.

A gazdasági rendeltetésűerdőkön belül magas a túltartott erdők aránya, illetve nagy a sarjeredetű erdők területe. Emiatt már a tervezés során körültekintően kell vizsgálni ezen erdők véghasználatra történő tervezésének vagy esetenként a vágásérettségi kor emelésének lehetőségét.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A védett természeti területen lévő erdőkben kiemelt szempont, hogy az erdőrészletek határai a természetes erdőtípusok (különösen a véderdő jellegű karsztbokorerdő, melegkedvelő tölgyes, sziklaerdő, szurdokerdő és törmeléklejtő-erdő állományok) határait is kövessék.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A szálaló és átalakító üzemmódú erdőgazdálkodás alapvető feltétele az erdő természetes felújulását nem akadályozó vadlétszám biztosítása, és az erdők megfelelő feltártsága.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Vágásos üzemmódú, természetes vagy természetszerű erdőkben, illetve a jellemzően őshonos fafajokból álló, de idegenhonos fafajokkal szórt elegyes erdőkben, amennyiben az idegenhonos fafaj aránya nem éri el a 40%-ot, véghasználatként elsősorban szálalóvágás tervezhető. Amennyiben a szálalóvágás sikeres alkalmazása a faállomány záródása, kora vagy egészségi állapota miatt kétséges, a lehetőségekhez mérten hosszú felújítási időszakkal fokozatos felújítóvágás is tervezhető.

5.1.2. Mesterséges erdőfelújítások tervezésekor fő- és elegyfafajként kizárólag az erdészeti tájban őshonos fafajok tervezhetők.

5.1.3. Fakitermelés nem tervezhető az alábbi erdőrészletekben:

5.1.4. A véderdő jellegű állományokban (karsztbokorerdők, melegkedvelő tölgyesek, szikla-, szurdok- és törmeléklejtő-erdők, továbbá az egyéb erdőtípusokba tartozó meredek, sekély, kőkibúvásos talajú területek erdei) csak az idegenhonos fafajok visszaszorítását célzó fakitermelés tervezhető.

5.1.5. Patak menti égerligetek (Aegopodio-Alnetum glutinosae) sávjaiban, a fiatal, sűrű állományrészekben az esedékes, őshonos lombos elegyfafajok kímélete mellett elvégzett tisztítás munkák kivételével fakitermelés nem tervezhető.

5.1.6. A nemzeti park területén az akác lehetséges mértékű visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.1.7. Az ex lege védett lápokon (pl. Kánó: Kalla-rét) található égeresekben a fiatal, sűrű állományrészeket érintő, az őshonos lombos elegyfafajok kíméletével elvégzett tisztítás kivételével fakitermelés nem tervezhető.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A meglévő és a spontán erdősült lápterületek égeres foltjainak erdőtervezésekor a fiatal, sűrű állományrészeket érintő, őshonos lombos elegyfafajok kíméletével elvégzett tisztítás kivételével fakitermelés nem tervezhető.

5.2.2. A természetes, természetszerű és származék erdőkben a véghasználatok tervezése során lehetőség szerint csoportos-lékes felújítóvágásokat vagy szálalóvágásokat kell előírni.

5.2.3. A véderdő jellegű karsztbokorerdő, melegkedvelő tölgyes, sziklaerdő, szurdokerdő és törmeléklejtő-erdő erdőtársulásokban fakitermelés csak a közút-menti és épületekkel szomszédos 10-30 méter széles erdősávokban vagy az idegenhonos fafajok eltávolítása céljából tervezhető.

5.2.4. Az őshonos fafajokból álló, elegyes erdőkben tervezett nevelővágások (tisztítások, gyérítések) esetében a fafajonkénti beavatkozási erély mértékét úgy kell megállapítani, hogy az egyes élőhelyekre jellemző elegyfafajok (különösen a magas kőris, kislevelű hárs, mezei és hegyi juhar, madárcseresznye, barkócaberkenye, törékenyfűz) legalább 15-20%-os elegyarányú jelenléte biztosítható legyen.

5.2.5. „Aggteleki-karszt” különleges madárvédelmi területen (HUAN10001) az odvas fatörzsekhez, illetve lábon álló holtfához kötődő, közösségi jelentőségű, jelölő fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), fekete harkály (Dryocopus martius), hamvas küllő (Picus canus) és örvös légykapó (Ficedula albicollis) fészkelő helyén a záródásbontás jellegű fakitermeléseket a gyérítési kortól kezdődően

5 m³/ha mennyiségű, 15 cm-nél nagyobb mellmagassági átmérőjű, őshonos lombos fafajú, álló faegyedekből álló holt-, illetve odvas faanyag visszahagyásával kell tervezni.

5.2.6. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.7. A közösségi jelentőségű, jelölő Cephalanthero-Fagion közép-európai sziklai bükkösei mészkövön–Tilio-Fraxinetum excelsioris (9150), a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő Pannon molyhos tölgyesek Quercus pubescensszel–Ceraso mahaleb-Quercetum pubescentis és Corno-Quercetum pubescentis (91H0), valamint a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő lejtők és sziklatörmelékek Tilio-Acerion-erdői Scolopendrio-Fraxinetum és Mercuriali-Tilietum erdőtársulásokban fakitermelés a veszélyes fák eltávolítását és az idegenhonos fafajok visszaszorítását célzó esetek kivételével nem tervezhető.

5.2.8. A közösségi jelentőségű, Pannon cseres-tölgyes (91M0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó Quercetum petraeae-cerris, a Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraeával és Carpinus betulusszal (91G0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó Carici pilosae-Carpinetum, valamint a Szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) (9130) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó Melittio-Fagetum erdőtársulásokban az erdőnevelések során az őshonos, lombos elegyfafajok – különös tekintettel a mezei juhar, kislevelű hárs, madárcseresznye, barkóca berkenye, magas kőris, hegyi juhar – és az idős faegyedek kíméletére kiemelt figyelmet kell fordítani.

5.2.9. A közösségi jelentőségű, jelölő díszes tarkalepke (Euphydrias maturna) előfordulási helyein különös hangsúlyt kell fektetni az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, valamint a cserjeszint, az aljnövényzet és a fagyalos erdőszegély fenntartására.

5.2.10. Kiemelt figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű, jelölő keleti mustárlepke (Leptidea morsei), magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) előfordulási helyeit jelentő száraz gyepek és száraz tölgyesek mozaikjainak fenntartására, az élőhelyek részét képező erdőszegélyek megőrzésére.

5.2.11. A farkas (Canis lupus) és a hiúz (Lynx lynx) védelme érdekében az erdőgazdálkodási tevékenységek lehetséges koncentrálásával törekedni kell arra, hogy mindig legyenek összefüggő, viszonylag háborítatlan erdőtömbök az elterjedési területen.

5.2.12. A közösségi jelentőségű, jelölő csengettyűvirág (Adenophora lilifolia), boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus), osztrák sárkányfű (Dracocephalum austriacum) és a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) élőhelyein erdőgazdálkodási tevékenység nem végezhető. A leánykökörcsin élőhelyén faanyag készletezése és rakodása tilos.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A fakitermelésre, faanyagmozgatásra és készletezésre lehetőség szerint csak száraz vagy fagyott talajon kerüljön sor.

6.1.2. A mesterséges erdőfelújítások során – az akácos szerkezetátalakítását és az akác visszaszorításának esetét kivéve – a vegyszeres beavatkozásokat kerülni kell.

6.1.3. A mesterséges erdősítések végrehajtása során törekedni kell a helyi vagy legfeljebb északi-középhegységi származási körzetből származó szaporító anyag felhasználására.

6.1.4. A fakitermelések végrehajtása során az odúlakó madarak és emlősök fészkelő- és élőhelyének megóvása érdekében a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban honos fafajú

6.1.5. Különösen a fokozatos felújítóvágással véghasznált erdőkben mikroélőhelyek kialakítása céljából idős, őshonos hagyásfákat vagy facsoportokat kell visszahagyni.

6.1.6. Az erdőnevelések során törekedni kell az elegyfafajok–kiemelten a hársak, juharok, szilek, magas kőris, vadgyümölcsök–egyedei, valamint a cserjeszint kíméletére. Kerülni kell az egyenletes hálózatot kialakító, homogenizáló jellegű beavatkozásokat, törekedni kell az állományszerkezeti változatosság megtartására, illetve fokozására.

6.1.7. Az ex lege védett lápokon (pl. Kánó: Kalla-rét) található erdőkben a nevelővágások végrehajtása során az elegyfafajok (például hársak, juharok, füzek, magas kőris, vadgyümölcsök) egyedei, valamint a cserjeszint cserjéi kímélendők, visszahagyandók. A lápterületeken munkagépekkel átjárni tilos.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A fakitermelésre, faanyagmozgatásra és készletezésre lehetőség szerint száraz vagy fagyott talajon kerülhet sor.

6.2.2. A mesterséges erdőfelújítások során – az akácos szerkezetátalakítását és az akác visszaszorításának esetét kivéve – a vegyszeres beavatkozásokat kerülni kell.

6.2.3. Különleges madárvédelmi területen előforduló közösségi jelentőségű, jelölő madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

6.2.4. A patakmenti égeresekben-füzesekben a fakitermelések során munkagépekkel átjárni nem szabad, a fakitermelési és faanyag közelítési munkákat kíméletes módon kell végrehajtani.

6.2.5. Az őshonos, lombos elegyfafajok – különös tekintettel magas kőris, hegyi juhar, mezei juhar, törékeny fűz – és az idős faegyedek kíméletére, az idegenhonos fafajok visszaszorítására a kiemelt közösségi jelentőségű jelölő enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó Aegopodio-Alnetum glutinosae, Angelico sylvestris-Alnetum glutinosae erdőtársulások erdőnevelése során kiemelt figyelmet kell fordítani.

6.2.6. A Csepleszmeggy-cserjésekkel (40A0, Prunetum fruticosae) közösségi jelentőségű élőhelytípussal határos erdőkben végzett fakitermelések során az erdőszegélyeket kímélni szükséges.

6.2.7. A természetes, természetszerű és származék erdőkben a növedékfokozó gyérítési kortól a fakitermelések során böhöncös, odvas faegyedek, valamint legalább 5 m³ álló és fekvő holt faanyag visszahagyása különösen a közösségi jelentőségű, fában fejlődő bogárfajok – kiemelten közösségi jelentőségű, jelölő szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyix cerdo), valamint a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő havasi cincér (Rosalia alpina) – kedvező természetvédelmi helyzetének a fenntartása érdekében szükséges.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Azokban az erdőrészletekben ahol az adott erdőnevelési tevékenység tervezését a faállomány kora lehetővé teszi, de annak erélye nem érné el a 7.1. táblázatban foglalt alsó határértéket, erdőnevelési tevékenység nem vagy csak részterülettel tervezhető.

7.2.2. Az erdőnevelési tevékenységeket úgy kell tervezni, hogy azok elősegítsék az idegenhonos, valamint az erdészeti tájidegen fafajok visszaszorítása mellett a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos elegyfafajok (különösen molyhos tölgy, hegyi juhar, mezei juhar, korai juhar, hegyi szil, mezei szil, magas kőris, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, kislevelű hárs, mézgás éger, házi berkenye, barkócaberkenye, rezgő nyár és fehér fűz) megőrzését.

7.3.1. A kiemelt közösségi jelentőségű, enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0) jelölő erdei élőhelytípusba tartozó éger elegyes füzes állományokat 30-40 éves vágásérettségi szakasszal kell tervezni.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.2. A fenyőszáradással érintett lucfenyvesekben előírt egészségügyi termelés mellett az állomány egészségi állapotának függvényében véghasználat is tervezhető.

7.5.3. Az átalakító üzemmódú erdőkben, amennyiben annak lehetősége adott, időben elnyújtott, csoportos bontáson alapuló fokozatos felújítóvágást, illetve szálalóvágást indokolt tervezni.

7.5.4. A termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők felújításának tervezése során az erdőszerkezet-átalakítást alternatív lehetőségként a nem védett természeti területen található erdőkben is meg kell tervezni.

7.5.5. A hozamok hosszú távú kiegyenlítése érdekében, elsősorban tölgy főfafajú erdők esetében, egészségi állapottól függően, a vágásérettségi kor emelésére kell törekedni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Átalakító üzemmódú erdőben az erdőnevelési tevékenységeket – különösen a növedékfokozó gyérítéseket – részterületenként eltérő eréllyel javasolt végrehajtani.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A természetszerű erdőgazdálkodás minél kisebb kockázatok mellett történő megvalósíthatósága érdekében indokolt az erdők – különösen a szálaló és átalakító üzemmódú erdők – feltártságának bővítése, valamint a meglévő erdészeti feltáró hálózat javítása.

9.2. A Zabanyik-hegy Természetvédelmi Területen található erdőkben, valamint az ex lege védett lápok területén az erdészeti feltáró hálózat legfeljebb a talajfelszín megbolygatásával és idegen anyag elhelyezésével nem járó közelítőnyomok kialakításával bővíthető.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. Új erdei rakodó és készletező hely nyilvántartására ott kerülhet sor, ahol az előző időszakban is gyakran készleteztek, vagy a fakitermelési lehetőségek szerint a következő években is rendszeres használatra kerül.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 15-ig tart.

1. A körzet neve

Kecskeméti erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdeinek meghatározó hányada faanyagtermelést szolgál, így az erdőtervezés, illetve az erdőgazdálkodás során általános esetben az Alföldön már hagyományos és bevált tarvágásos véghasználaton, valamint mesterséges erdőfelújításon alapuló módszereket, akácosok és hazai nyárasok esetében pedig – amennyiben annak feltételei adottak – a sarjaztatást lehet és célszerű alkalmazni.

A körzetben nagy hányadban található határ termőhelyeken az erdő talajvédelmi funkcióit indokolt a jövőben hangsúlyosabban érvényesíteni.

Törekedni kell a védett természeti területek, illetve a Natura 2000 területek esetében a jelölő élőhelyek illetve fajok hosszú távú fennmaradásához szükséges feltételek megőrzésére, így többek között az őshonos fafajokból álló és a természeteshez közelítő szerkezetű erdők kialakítására, az erdők természetes úton történő felújítására, valamint az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A faanyagtermelő elsődleges rendeltetésű erdőben 2,0 hektárnál kisebb erdőrészlet lehetőség szerint ne kerüljön kialakításra.

3.2. Az erdőtervezés során a 0,5 hektárnál nagyobb, összefüggő területű, kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó, illetve az őshonos fafajokból álló erdőfoltokat lehetőség szerint külön erdőrészletbe kell sorolni.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapítása különösen az V–VI. fatermési osztályba tartozó, gyenge termőhelyű, nem gazdasági rendeltetésű [ide értve az őshonos fafajú kubikgödrök területén lévő erdőket és a partmenti puhafás (galéria) erdőket is], természetes, természetszerű vagy származék erdők esetében indokolt, amennyiben azok hosszú távon önfenntartásra alkalmasak, jó egészségi állapotúak, és zömében őshonos, természetes úton jól sarjadó fafajokból állnak.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Az erdészeti tájidegen főfafajú erdőket a véghasználatukat követően – amennyiben azt a termőhelyi viszonyok is lehetővé teszik – a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokkal kell felújítani. Amennyiben az adott termőhelyen az erdészeti tájban őshonos fafajokból várhatóan csak alacsonyabb záródású, felnyíló erdő létesíthető, az inváziós fajok visszaszorításához szükséges záródás fenntartása érdekében a természetvédelmi kezelésért felelős szervvel egyeztetve egyes területrészeken tájidegen, nem inváziós fafajok alkalmazása is megengedett.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. A közösségi jelentőségű, illetve kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdők (kiemelve a puhafa ligeterdőket) előfordulási területe nem csökkenhet.

5.2.4. A közösségi jelentőségű, illetve kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdők esetében – típusonként külön vizsgálva – egyenletes korosztályszerkezet elérésére kell törekedni.

5.2.5. A magas természetvédelmi értékű, az erdő számára határtermőhelyen lévő területeken, a nyáras-borókás (91N0) és erdőssztyepp (91I0) felnyíló erdők esetében biztosítani kell az élőhely folyamatos fennmaradását (pl. faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód megállapításával).

5.2.6. Puhafás ligeterdők (91E0) vagy keményfás ligeterdők (91F0) alkotta élőhelyeken véghasználatot csak akkor szabad tervezni, ha jelölő erdei élőhely megújításának feltételei adottak, valamint azok sérülékenysége miatt fahasználatot csak az élőhelyek fenntartása, helyreállítása érdekében szabad tervezni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A sarjaztatásra már nem alkalmas talajvédelmi rendeltetésű erdő mesterséges erdőfelújítását egyik változatként lehetőség szerint őshonos lombos főfafajú célállománytípussal kell megtervezni.

5.3.2. Az árvízvédelmi töltések menti védő erdősávokat a körzeti erdőtervben külön erdőrészletként kell szerepeltetni, és azokra csak a környező természeti területekre kockázatot jelentő állapot felszámolása érdekében szükséges erdőgazdálkodási tevékenységek tervezhetők.

5.3.3. A hullámtéren elhelyezkedő, kiritkult vagy elöregedett, a védelmi funkcióját már betölteni nem képes partvédelmi erdők – különösen a korábban fejesfa üzemmódban használt füzesek – véghasználatát és erdőfelújítását meg kell tervezni.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. A települések belterületével határos erdőkben folytatható erdőgazdálkodásra indokolt a közjóléti erdőkre meghatározott alapelveket megfelelően alkalmazni.

6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.2.1. Az erdőnevelések során az intenzíven terjedő elegyfa- és cserjefajok (különösen a gyalogakác, az amerikai kőris, a zöld juhar és amerikai vadszőlő) lehetséges legnagyobb mértékű visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani. E tevékenységhez hullámtéri viszonyok között nem támogatott a vegyszerek alkalmazása. A tájidegen fajok visszaszorítása érdekében alkalmazott kezelések nem jelenthetik egyidejűleg az állomány jelentős lékesedését és nem nyithatnak teret tájidegen újulat megtelepedésének.

6.2.2. A mesterséges pótlások végrehajtása során törekedni kell az erdők elegyességének fokozására.

6.3. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.3.1. Böhöncös, odvas faegyedek, és változatos méretű álló- és fekvő holtfák visszahagyása különösen a közösségi jelentőségű, vagy kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelytípusba tartozó erdőkben, valamint a körzetben előforduló, közösségi jelentőségű, faanyaghoz kötött fejlődésű, jelölő bogárfajok [skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus)], valamint a közösségi jelentőségű, jelölő madár- és denevérfajok [például fekete harkály (Dryocopus martius) és a tavi denevér (Myotis dasycneme)] állományainak megőrzése érdekében indokolt.

6.3.2. A hullámtéri magaskórós növénytársulásokkal meghatározott területek kiterjedése az erdőgazdálkodási tevékenység hatására nem csökkenhet, ezek kialakulására és fennmaradására különösen a nagy tűzlepke (Lycaena dispar) valamint egyéb, az ilyen élőhelyekhez kötődő védett fajok fenntartása érdekében kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.3.3. A tekert csüdfű (Astragalus contortuplicatus) élőhelyein az erdősítést, közelítést és készletezést megfelelő kímélettel kell végrehajtani.

6.3.4. A közösségi jelentőségű jelölő növényfaj, a homoki kikerics (Colchicum arenarium) és a homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) élőhelyein teljes talajelőkészítés nem végezhető.

6.4. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

6.4.1. Az árvízvédelmi töltések menti védősávokban található erdők elsődleges feladata és rendeltetése az árvízvédelmi töltések hullámverés elleni védelme, ezért itt zárt, elegyes és többszintű állományok fenntartása szükséges.

6.4.2. Régészeti lelőhelyet érintő erdő felújítása során tuskózást csak a kulturális örökségvédelmi szempontokkal összhangban lehet végezni.

6.5. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.5.1. Védett és közösségi jelentőségű geofiton növények [pl. hóvirág (Galanthus nivalis)] élőhelyéül szolgáló erdőben fakitermelés február 15-től március 14-ig csak a védett természeti terület természetvédelmi kezeléséért felelős szervvel egyeztetett módon végezhető.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Folyamatban lévő, jól záródott erdősítések esetén – elsősorban gyorsan növő lombos faállományú erdőkben – tisztítás tervezése javasolt.

7.2.2. Egészséges, fenyves faállomány-típusú erdőben két alkalommal történő kis erélyű tisztítás is tervezhető.

7.2.3. A jó növekedésű, gyorsan növő, lágy lombos faállomány-típusú erdőkben, valamint akácosokban a törzskiválasztó gyérítés csökkentett eréllyel, két alkalommal is tervezhető.

7.2.4. Egészséges, jó növekedésű faállományok esetében növedékfokozó gyérítés a véghasználatot megelőzően nemes nyár esetén 5 éves, akác, hazai nyár, szilek és fenyők esetén 8 éves, tölgyek esetén 15 éves időszakra vonatkozóan már nem tervezhető.

7.3.1. Gazdasági rendeltetésű, 150 m³-nél nagyobb hektáronkénti fatömegű akácosban, illetve a részletben előforduló hazai nyár faegyedek sarjaztatására alkalmatlan termőhelyen álló és 35%-nál nagyobb nemes nyár elegyarányú nemes nyár elegyes hazai nyarasokban véghasználat már 25 éves kortól tervezhető.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. A nagy, összefüggő, egykorú erdőtömbök újbóli kialakulásának elkerülése érdekében a véghasználatokat megfelelő térbeli és időbeli ütemezéssel kell megtervezni.

7.5.2. Az elmúlt időszakok károsításai folytán túlzottan kiritkult, már helyre nem hozható záródású állományokat a sikeres erdőfelújítás érdekében véghasználatra kell tervezni.

7.5.3. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető, illetve engedélyezhető:

7.5.4. Megfelelő termőhelyi adottságok esetén az erdőfelújítást alternatív lehetőség biztosításával kell előírni.

7.5.5. A faanyagtermelő rendeltetésű, feketefenyves faállománytípusú erdők felújítását – amennyiben azt a termőhely is lehetővé teszi – elsősorban őshonos fafajokkal, esetleg akácos, vagy egyéb lomb elegyes feketefenyves, vagy erdeifenyves célállománytípussal kell megtervezni.

7.5.6. Az erdőfelújítások tervezése során az akácosok harmadszori sarjaztatását kerülni kell.

7.5.7. A felnyíló erdők esetében fakitermelésként csak egészségügyi termelés, készletgondozó fahasználat, egyéb termelés tervezhető.

7.5.8. Az árvízvédelmi lefolyási sávban található erdők felújítása során tág hálózatban is fenntartható fafajok alkalmazását kell előtérbe helyezni. Amennyiben a természetvédelmi szempontok erdőszerkezet-átalakítás keretében őshonos fafajokból álló erdőfelújítás megtervezését teszik szükségessé, de a természetes állapottól jelentősen eltérő vízjárási viszonyok miatt ennek jelentős kockázatával kell számolni, akkor a kizárólag őshonos fafajokból álló távlati célállománytípus rögzítése mellett a soron következő erdőfelújítást őshonos fafajok legalább 30%-os elegyarányát biztosító, intenzíven nem terjedő, idegenhonos főfafajú célállománytípussal is meg lehet tervezni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Az erdőnevelési beavatkozások során a fenyves faállománytípusú erdőkben található, az erdészeti tájban őshonos fafajok alkotta alsó szint előretörését és fennmaradását elő kell segíteni.

8.2. Az erdőnevelési munkák során a szil, vadgyümölcs és feketegyűrű (tatár) juhar fafajú, továbbá az idegenhonos főfafajú erdőkben minden, az erdészeti tájban őshonos fafajú faegyedet – az erdőnevelési szempontok figyelembe vétele mellett – kímélni kell.

8.3. A Vásárhelyi terv által tervezett nagyvízi levezető sávok területén az erdőfelújítás sarjaztatással csak az árvízi levonulást elősegítő pászták kialakítása mellett lehet végrehajtani. Ennek érdekében az erdősítés első éves korában legalább 20 méterenként 4 m széles párhuzamos nyiladékot kell nyitni, amelyek felületét minden évben visszatérően az erdőállomány aljának feltisztulásáig a fás szárú aljnövényzettől mentesen, tisztán kell tartani. Ezen vízelvezető sávok irányát az erdőrészlet geometriai formájának és a helyi vízrajzi vízáramlásnak megfelelően az árvízi folyásiránnyal párhuzamosan kell kitűzni, hogy a vízelvezetés biztosított legyen.

9. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

9.1. Fakitermelések során a faanyag felkészítése és készletezése lehetőség szerint a fakitermeléssel érintett erdőrészlet területén, az azt határoló úton illetve nyiladékon, a rakodóként nyilvántartott, az erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló földterületen, vagy a rendkívüli helyzetek (például árvíz, erdőtűz és egyéb erdőkárok) esetén kialakított ideiglenes rakodókon történjen.

9.2. Fakitermelések során a terepi anyagmozgatást és a készletezést úgy kell végezni, hogy a természeti környezet – különösen a források és közjóléti létesítmények környékén, valamint védett fajok élőhelyein – a lehető legkisebb mértékben sérüljön.

10. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

10.1. A vegetációs időszak a körzetben március 15-től augusztus 31-ig tart.

10.2. A fakitermelés vegetációs időszakban való végrehajtása védett természeti területen az alábbi esetekben különösen indokolt lehet:

11. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

11.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetben tervezhető, illetve engedélyezhető:

1. A körzet neve

Kisvaszari erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzet erdősültsége az országos átlagnál magasabb. Az itt található erdők mintegy fele őshonos fafajokból álló, természetszerű vagy származék erdő.

A körzetben védett természeti területen álló erdő nincs, viszont az erdők több mint egyharmada a Natura 2000 hálózat részeként kijelölésre került.

Az erdők gazdasági funkciói a körzet erdeiben döntően érvényesíthetők, azzal a kitétellel, hogy azok a megalapozott védelmi, valamint az esetleges közjóléti szempontok egyidejű érvényesülését nem akadályozhatják.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Amennyiben az erdőrészlet területének 30 százalékánál, de legalább 1,0 hektárnál nagyobb részterületén eltérő erdőfelújítási előírás megtervezése indokolt, azon külön erdőrészletet kell kialakítani.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a fiatal, illetve középkorú, lehetőség szerint vegyes faállományszerkezetű, Natura 2000 területen álló erdők esetében javasolt.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

5.1.1. A közjóléti létesítmények, berendezések és kijelölt turistautak egy famagasságnyi környezetében a tervezett fahasználatok során, vagy külön egyéb termelés tervezésével elő kell írni a balesetveszélyt okozó fák kitermelését.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként lehetséges megállapítani, és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. Az erdőnevelések tervezése során erdei-, fekete- vagy lucfenyő főfafajú erdők esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos lombos fafajok előretörésének elősegítésére.

5.2.4. Az egészségügyi fakitermelések korlátozására különösen a közösségi jelentőségű, fában fejlődő bogárfajok – például szarvasbogár (Lucanus cervus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina) – állományainak megőrzése érdekében kell sort keríteni.

5.3. Egyéb védelmi rendeltetésű erdők

5.3.1. A talajvédelmi szempontok érvényesítése rendeltetéstől függetlenül indokolt a vízmosásokban, az átlagosan 25 fokos vagy annál nagyobb lejtésű területeken, valamint az igen sekély, sekély termőrétegű gyenge termőhelyeken található erdők esetében.

5.3.2. A talajvédelmi és mezővédő rendeltetésű erdőkben az erdőtervezés során az erdőborítás minél folyamatosabb fenntartására kell törekedni, többek között a vágásterületek térbeli és időbeli tagolásával, valamint az erdő felújulóképességének a fenntartásával.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. A kijelölt, valamint rendszeresen használt turistautak közelítésre, valamint készletezésre történő használatát kerülni kell.

6.1.2. A turistajelzéseket hordozó fákat a fakitermelések során lehetőség szerint vissza kell hagyni a területen.

6.1.3. Az erdőnevelések végrehajtása során a termőhelynek nem megfelelő vagy az erdészeti tájidegen elegyfafajokat – különös tekintettel az intenzíven terjedő fafajokra – vissza kell szorítani.

6.1.4. Az erdei-, fekete- vagy lucfenyő főfafajú erdőkben a megfelelő csoportos jellegű gyérítési módszerek alkalmazásával elő kell segíteni az őshonos lombos fafajok előretörését.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. A cserjeszint védelmére a kiemelt közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyeken, különösen az enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (91E0) esetében kell kiemelt figyelmet fordítani.

6.2.2. A böhöncös faegyedek és a lábon álló és fekvő holt faanyag folyamatos jelenlétének biztosítása különösen a holt faanyaghoz kötődő fajok, így például a közösségi jelentőségű szarvasbogár (Lucanus cervus), nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), havasi cincér (Rosalia alpina), remetebogár (Osmodesma eremita), a holt faanyagot költő- és táplálkozóhelyül használó, közösségi jelentőségű madárfajok – örvös légykapó (Ficedula albicollis), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), hamvas küllő (Picus canus), fekete harkály (Dryocopus martius) –, valamint a jelölő erdei denevérfajok védelme érdekében fontos.

6.3. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.3.1. A jelentősebb védett illetve fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Az erdőneveléseket úgy kell tervezni, hogy az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok – kiemelten a vadgyümölcsök és a molyhos tölgy – megőrzését szolgálják.

7.2.2. Egyéb termelésként kell megtervezni a közepes vagy hosszú vágásfordulójú faállományokban tömbös vagy mozaikos elegyben megtalálható, alacsonyabb vágásérettségi korú illetve intenzíven terjedő fafajok eltávolítását, valamint a fenyves faállományok alatt található, az erdészeti tájban őshonos lombos újulat megerősödését célzó, gyenge erélyű fahasználatot (ha nevelővágást egyébként nem igényel), amennyiben annak végrehajtása során erdőfelújítási kötelezettséget keletkeztető nagyságú üres vágásterület előre láthatóan nem keletkezik.

7.2.3. Készletgondozó fahasználat – erdőgazdálkodói javaslatra – elsősorban azokon a kis magánbirtokokon tervezhető, ahol hagyományos nevelővágás elvégzése szakmailag nem indokolt.

7.3.1. A tuskósarj eredetű faállományok vágásérettségi korát a vágásérettségi szakasz alsó határa közelében kell megállapítani.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

7.5.2. Szálalóvágást a nagyobb, többé-kevésbé egykorú erdőtömbökben, elsősorban bükkös, gyertyános-kocsánytalan tölgyes, vagy jelentős bükk illetve kocsánytalan tölgy elegyű gyertyános faállománytípusú erdőkben javasolt tervezni.

7.5.3. Megfelelő termőhelyi adottságok esetén az erdőfelújítást alternatív lehetőség biztosításával kell előírni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. Álló holtfát a fakitermelés során visszahagyni a turista útvonalaktól és a közjóléti létesítményektől mért egy fahossznyi távolságon belül tilos.

8.2. Az erdőnevelési munkák során az idegenhonos valamint az erdészeti tájidegen elegyfafajok visszaszorítása mellett elő kell segíteni a termőhelynek megfelelő és az erdészeti tájban őshonos vagy értékes elegyfafajok további fejlődését.

8.3. A beerdősült legelőerdők idős, őshonos hagyásfái a fakitermelések során kímélendők.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A fenntartható erdőgazdálkodás érdekében az erdők feltártságának a növelése és a meglévő feltáró hálózat állapotának javítása a védelmi célok figyelembe vételével indokolt.

10. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

10.1. A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től augusztus 31-ig tart.

11. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkre vonatkozó erdőtervezési szempontok

11.1. Védelmi vagy közjóléti elsődleges rendeltetésű, természetes, természetszerű vagy származék erdőben tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető illetve engedélyezhető:

1. A körzet neve

Letenyei erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzetben jellemzően a termőhelynek megfelelő, az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló, kedvező természetességi állapotú erdők találhatók. Az erdőtervezés során fokozott figyelmet kell fordítani ennek az állapotnak a fenntartására, illetve további javítására.

A körzet erdei jó lehetőséget biztosítanak a természetkímélő erdőgazdálkodási eljárások szélesebb körű alkalmazására. Ennek megfelelően – rendeltetéstől függetlenül – csökkenteni szükséges a tarvágások és ebből következően a mesterséges erdőfelújítások arányát.

A körzet egyes területein az intenzíven terjedő fafajok – elsősorban az akác – veszélyezteti az őshonos fafajok állományait, ezért kiemelt feladat azok terjedésének megállítása, a folyamat visszafordítása. Az ehhez szükséges nevelővágásokat minden esetben meg kell tervezni. Az erdőfelújítások tervezése során a szerkezetátalakítás előírását a rendeltetés, a természetvédelmi célok és a gazdálkodási viszonyok figyelembe vételével – lehetőség szerint az erdőgazdálkodó egyetértése mellett – egyedileg szükséges mérlegelni.

A határ-termőhelyen álló, labilis egészségi állapotú, extrazonális bükkös állományok tervezésénél a várható változásokra okvetlenül figyelemmel kell lenni. Alapelv, hogy a terv elegyetlen bükkösök helyett elegyben gazdag állományok létrehozását célozza meg, s ha a feltételek ehhez adottak, akkor a főfafaj ne bükk, hanem kocsánytalan tölgy legyen.

Átmeneti erdők, kultúrerdők és faültetvények esetében a gazdálkodókat ösztönözni kell a természetességi állapot javítására.

A klímaváltozás és szúkár következtében pusztuló és tovább nem fenntartható lúcfenyvesek véghasználatát és szerkezetátalakítását minden indokolt esetben meg kell tervezni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. A szálaló vagy átalakító üzemmódra tervezett területeken lehetőség szerint nagyobb erdőrészletek kialakítására kell törekedni.

3.2. A tervezés során törekedni kell arra, hogy a véghasználatok után mikroélőhelyként visszahagyandó nagyobb hagyásfa csoportok területe külön erdőrészletben legyen leválasztva. A hagyásfacsoportok kialakítása a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével történjen.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Átalakító üzemmódmegállapítása elsősorban természetvédelmi, vagy Natura 2000 hálózat részeként kijelölt területen álló erdőkben javasolt.

4.2. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot a források és vízfolyások védőzónájában, a lápokon és azok védőzónájában található, valamint az egyéb védelmi vagy közjóléti rendeltetésű, elegyes, hosszú távon állékony erdők esetében indokolt megállapítani.

4.3. Nem vágásos üzemmód esetén az erdőtervezés kiemelt szempontja a természetességi állapot, a rendeltetés és az üzemmód összhangjának megteremtése.

4.4. A szálaló vagy átalakító üzemmód alkalmazásának alapvető feltétele az erdő természetes felújulását nem akadályozó vadlétszám biztosítása a területen.

5. A védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. A körzeti erdőtervezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a vizes élőhelyek védelmére.

5.1.2. A Vétyem erdőrezervátum magterületeként tervezett erdőrészletekben a természetes folyamatok érvényesülésének biztosítása érdekében erdőgazdálkodási tevékenység legfeljebb a természetvédelmi célokkal összhangban, például intenzíven terjedő fa-, illetve cserjefajok visszaszorítása érdekében tervezhető. Az erdőrezervátum védőzónájaként tervezett erdőrészletekben csak a magterület védelmét, és az erdők természetességi állapotának fenntartását, illetve lehetőség szerinti javítását eredményező erdőgazdálkodási tevékenységek tervezhetők.

5.1.3. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő, a termőhelynek nem megfelelő, vagy erdészeti tájidegen főfafajú erdők területének legalább 25%-án – elsődlegesen az intenzíven terjedő fafajokból álló erdőkben, illetve a patakvölgyek üde termőhelyeire telepített fenyvesekben – az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

5.1.4. Az akác kivételével az intenzíven terjedő fafajokból (különösen zöld juhar, bálványfa) álló erdőket a soron következő erdőfelújítás során át kell alakítani a termőhelynek megfelelő, és az erdészeti tájban őshonos fafajokból álló erdőkké.

5.1.5. A körzeti erdőterv érvényességi időszakában véghasználatra kerülő akác főfafajú erdők területének 30%-án – elsősorban az őshonos fafajú erdőtömbökben található akácosokban – az erdőfelújítást kizárólagosan erdőszerkezet-átalakítással kell tervezni.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.2. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.3. A talaj- és lágyszárú szint elemei, az erdőklíma és a társulások alkotóelemei megőrzése, az élőhely-változás ütemének mérséklése érdekében a véghasználatot és erdőfelújítást lehetőség szerint minél hosszabb átfutási idővel kell megtervezni.

5.2.4. Az erdőfelújítások tervezése során törekedni kell az őshonos fafajokból álló, elegyes erdők létrehozására.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.1.1. A természetes, természetszerű vagy származék erdőből a megjelenő akác faegyedeket mielőbb el kell távolítani.

6.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

6.2.1. Odvas fák, valamint álló és fekvő holt faanyag visszahagyása a területen különösen a közösségi jelentőségű nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii), pisze denevér (Barbastella barbastellus), skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus) és nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) valamint a jelölő madárfajok (például a közép fakopáncs (Dendrocopos medius), a fekete harkály (Dryocopus martius) élőhelyéül szolgáló erdőben indokolt.

6.2.2. Az erdőszegélyek kialakulását és fennmaradását különösen a csíkos medvelepke (Callimorpha quadripunctaria), sárga gyapjasszövő (Eriogaster catax) élőhelyén kell biztosítani. Utóbbi faj élőhelyén a fakitermelések során a 0,5-1,5 méter magasságú cserjéket is vissza kell hagyni a területen.

6.2.3. A díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) élőhelyén (91E0) különös hangsúlyt kell fektetni az elegyben előforduló, őshonos kőris faegyedek megőrzésére, valamint a cserjeszint, az aljnövényzet és az erdőszegély fenntartására.

6.2.4. Tölgyes illetve bükkös erdőből a kitermelt faanyagot lehetőség szerint a vegetációs időszak megkezdéséig el kell szállítani a területről, mivel egyes közösségi jelentőségű bogárfajok [például nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), gyászcincér (Morimus funereus)] petézéskor előnyben részesítik a területen hagyott farakásokat.

6.2.5. Az akác visszaszorítása, illetve terjedésének megakadályozása céljából a természetvédelmi szempontok függvényében vegyszeres kezelés is végezhető.

6.3. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.3.1. A fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai.

6.3.2. A fokozottan védett, illetve védett, hagymás, rizómás, gyöktörzses növények élőhelyein erdőgazdálkodási tevékenység csak fagyott, vagy kiszáradt talajviszonyok mellett végezhető.

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágásosok tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. Többszintű erdők esetében a felső szintben nagyobb erélyű beavatkozást indokolt tervezni.

7.2.2. A kétszintes állományok gyérítésénél az alsó szintre csak kivételes indokkal tervezhető fakitermelés.

7.2.3. Ha az erdő faállományának tőszáma 20%-nál nagyobb mértékkel meghaladja a véghasználatra elérni kívánt értéket, akkor húsz évnél kisebb vágásérettségi mutató esetén is indokolt a növedékfokozó gyérítés tervezése.

7.2.4. A vágásérettségi kort még nem elérő erdő részterületén előforduló vágásérett akác csoportos kitermelését 0,5 ha-t meghaladó egybefüggő terület esetén véghasználat, egyéb esetben nevelővágás keretében kell megtervezni.

7.5. A véghasználatok és erdőfelújítások tervezési szempontjai

7.5.1. Véghasználatként tarvágás jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az alábbi esetekben tervezhető:

7.5.2. Gyenge, erodált termőhelyeken, meredek oldalakban az akác sarjaztatása egyes esetekben indokolt lehet.

7.5.3. Tölgyesek fokozatos felújítóvágásának teljes folyamatát célszerű egy erdőtervi időszakra megtervezni. Ennek érdekében, ha az idős faállomány a tervezési ciklus során nem éri el a vágáérettségi korát, akkor abban fokozatos felújítóvágás bontóvágást sem javasolt tervezni, ellenkező esetben viszont javasolt a fokozatos felújítóvágás végvágására is lehetőséget biztosítani.

7.5.4. A véghasználatok tervezése során legalább 0,5 hektár kiterjedésű hagyásfa csoportok (mikroélőhelyek) visszahagyására kell törekedni. Egymással szomszédos, véghasználatra tervezett erdőrészletek esetében a hagyásfa csoportokat összevontan is ki lehet alakítani.

7.5.5. Folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódot védelmi vagy közjóléti rendeltetésű erdőkben, az üzemmód bevezetésére alkalmas faállományviszonyok esetén javasolt megállapítani.

7.5.6. Mesterséges erdőfelújítások esetében egyik változatként a termőhelynek megfelelő, őshonos fafajokból álló célállománytípust kell megtervezni.

8. A fakitermelések és erdőfelújítások végrehajtására vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

8.1. A mikroélőhelyként tervezett hagyásfa csoportok kialakítását már a nevelővágások során meg kell kezdeni, és azokban a faegyedek hosszú távú állékonyságát elősegítő erdőnevelési beavatkozásokat kell végezni.

8.2. Kocsányos tölgyesek természetes felújítása során a fényigényes újulat életben tartásához erős bontás szükséges. Az újulat kímélete és a törzsminőség romlása miatt a végvágás egy-két évnél tovább nem késleltethető.

8.3. A nevelővágások végrehajtása során törekedni kell az erdőtársulásokat kísérő, értékes elegyfafajok (például: hársak, kőrisek, szilek, berkenyék, madárcseresznye) megőrzésére.

9. Az erdészeti feltáró hálózat kialakítására, fenntartására és bővítésére vonatkozó erdőgazdálkodói tervezési irányelvek

9.1. A szakmai elvárásoknak megfelelő erdőgazdálkodás érdekében a rendeltetéseknek megfelelő szempontok figyelembe vétele mellett az erdészeti feltáróúthálózat fejlesztése illetve korszerűsítése javasolt.

10. A fakitermelések során végzett terepi anyagmozgatásra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok

10.1. A terepi anyagmozgatás során törekedni kell a védett természeti értékek megőrzésére, valamint a források, az erdei vízfolyások és a vízbázisok védelmére.

11. A vegetációs időszakra vonatkozó erdőgazdálkodási szabályok védett természeti területen

11.1. A vegetációs időszak az erdőtervezési körzet területén április 1-től augusztus 31-ig tart.

1. A körzet neve

Pápai erdőtervezési körzet

2. A körzeti erdőtervezés során érvényesítendő szakmai célok, tervezési alapelvek

A körzetben a védelmi és közjóléti rendeltetésű erdők aránya alacsony. Emiatt a körzeti erdőtervezés során nagyobb hangsúlyt kaphat az erdőgazdálkodás fenntarthatósága, valamint az erdő további funkciói érvényesülése mellett lehetséges haszonvételek biztosítása.

A körzeti erdőtervben az erdők hozamainak gazdaságos kihasználása mellett lehetővé kell tenni az erdők természetességi állapotának javítását. Ennek érdekében a tervezés kiemelt feladata a távlati célállomány, a természetességi állapot minél pontosabb megállapítása, valamint a gazdálkodó által választott üzemmódon belül a legcélravezetőbb tevékenységek meghatározása.

A települések közelében lévő erdők esetében a gazdálkodó érdekeivel összhangban a településvédelmi és közjóléti szempontok fokozottabb érvényesítésére kell törekedni.

3. Az erdészeti igazgatási egységek (erdőrészletek, erdőtagok) kialakításának erdőtervezési szempontjai

3.1. Az egymás mellett elhelyezkedő állami erdőgazdasági társaságok, illetve egyéb erdőgazdálkodók üzemi területeit képező erdőket, valamint a természetben nem összefüggő erdőfoltokat külön erdőtagokba kell sorolni.

3.2. A Rába folyó külön jogszabály szerinti parti sávjában, továbbá az árvízvédelmi létesítmények védősávjában új erdőrészlet csak a vízügyi hatóság engedélye alapján alakítható ki.

4. Az üzemmódok megállapítására, megváltoztatására vonatkozó erdőtervezési szempontok

4.1. Fenyves, akácos, illetve nemes nyáras faállománytípusú erdőre vonatkozóan faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód nem állapítható meg. Faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódot emellett az égeresek és a fűzesek esetében is – tekintettel a víz hatásához kötődő termőhelyi viszonyaikra – csak körültekintően javasolt megállapítani, mivel vízhatáshoz kötődő termőhelyeikben rövid idő alatt is jelentős változások következhetnek be, így kezelés nélküli fennmaradásuk bizonytalan lehet.

4.2. A 100%-os állami tulajdonban lévő erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító, vagy az arra való átállást szolgáló üzemmódra való áttérés elsősorban a természetvédelmi, tájképvédelmi, talajvédelmi valamin közjóléti rendeltetésű erdők esetében javasolt.

5. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdők erdőtervezésének szempontjai

5.1. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

5.1.1. Erdőszerkezet átalakítás kizárólagos előírása ebben a tervezési időszakban a rendelkezésre álló adatok alapján nem szükséges.

5.2. Natura 2000 rendeltetésű erdők

5.2.1. A nem védett, Natura 2000 területen elhelyezkedő erdők esetében a Natura 2000 rendeltetést elsődleges rendeltetésként indokolt megállapítani és az azt megalapozó körülmény fennállásáig fenntartani minden olyan erdőrészletre vonatkozóan:

5.2.2. Az erdőtervezési körzet területén található, a kedvező természetvédelmi helyzet fenntartása szempontjából a körzeti erdőtervezés során kiemelten kezelendő, jelölő erdei élőhelytípusok:

5.2.3. A meglévő közösségi jelentőségű, jelölő erdei élőhelyek kiterjedését és természetességi állapotát fenn kell tartani.

5.2.4. A körzeti erdőtervezések során arra kell törekedni, hogy a jelölő erdei élőhelytípusokból az egyes átfedő Natura 2000 területeken arányos mértékben és eloszlásban mindig legyen idős erdő. A tölgyes faállománytípusú, 80 évnél idősebb erdők aránya a jelenlegi mértékhez viszonyítva nem csökkenhet.

6. A közjóléti és védelmi rendeltetésű erdőkben folytatható erdőgazdálkodás szabályai

6.1. Közjóléti rendeltetésű park- és gyógyerdők

6.1.1. A kijelölt turistautak jelzéseit hordozó fákat a fakitermelések során lehetőség szerint kímélni kell.

6.1.2. A kijelölt turista utakon való közlekedés akadályoztatása esetén gondoskodni kell figyelmeztető táblák kihelyezéséről és ideiglenes elkerülő nyomvonal kijelöléséről.

6.2. Természetvédelmi rendeltetésű erdők

6.2.1. A hagyásfák helyett a hagyásfa csoportokat, ligeteket kell előtérbe helyezni a nagyobb egybefüggő véghasználati területek létrejöttének megakadályozására. Elhelyezkedésük épüljön a felszíni formák, erdőszegélyek, vízmosások és gerincek takarására, az erózióveszélynek kitett területeken a talaj védelmére és a tájkép megtartására.

6.2.2. Az erdőnevelések végrehajtása során az őshonos, lombos elegyfafajok – különös tekintettel a hársak, kőrisek, szilek, berkenyék és madárcseresznye – és az idős faegyedek kíméletére, az idegenhonos fafajok visszaszorítására kiemelt figyelmet kell fordítani.

6.3. Az erdő rendeltetésétől független, természetvédelmi célú erdőgazdálkodási szabályok

6.3.1. A védett és fokozottan védett madárfajok szaporodási és utódnevelési időszakai, valamint az egyes madárfajok élőhelyéül szolgáló erdőben folytatott erdőgazdálkodás egyedi szempontjai:

7. A fakitermelések és erdőfelújítások tervezésének szempontjai

7.1. A nevelővágások tervezése során alkalmazandó előhasználati erélyek

7.1.2. Átalakító üzemmódú erdők esetében a 7.1.1. alpontban foglaltak az irányadók, annyi eltéréssel, hogy felső határértékként az ott feltüntetett maximális értékek 150%-át kell tekinteni.

7.1.3. A legyengült egészségi állapotú fenyvesekben, különösen alacsony záródás esetén erélyesebb egészségügyi termelés tervezése indokolt.

7.2. Az erdőnevelések tervezésének szempontjai

7.2.1. A lomb elegyes fenyvesekben és lomb elegyes akácosokban a nevelővágások során a nem intenzíven terjedő lombos fafajok lehetséges kíméletével azok elegyarányának növelésére kell törekedni.

7.2.2. Az erdőneveléseket az elegyfafajok – különösen a berkenyék, madárcseresznye, vadalma, vadkörte, szilek, fehér és szürke nyár – lehetséges kíméletének elősegítésével kell tervezni.