BÜ BH 2013/62
BÜ BH 2013/62
2013.03.01.
Az, hogy a hatályos eljárási törvény ún. külön eljárásban, tárgyalás mellőzésével is lehetővé teszi a közérdekű munka büntetés kiszabását, nem mentesíti a bíróságot – ilyen büntetés kiszabása előtt – e büntetési nem alkalmazási feltételei meglétének vizsgálata alól.
Tárgyalás mellőzésével hozott végzésben közérdekű munka büntetés a terhelttel szemben akkor szabható ki, ha rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyek alapján meghatározható, hogy egészségi állapotánál és képességénél fogva előreláthatóan milyen munkát képes elvégezni [Be. 544. § (1) bek., Be. 75. § (1) bek.; Btk. 49. § (2) bek.].
A városi bíróság a 2011. december 12-én tárgyalás mellőzésével meghozott és 2012. január 5-én jogerőre emelkedett végzésével a Btk. 289. § (3) bekezdésében meghatározott számvitel rendje megsértésének vétsége miatt a terhelttel szemben 150 óra közérdekű munkát szabott ki.
Rendelkezett arról, hogy a terhelt a közérdekű munkát szakmunkásként, hetenként legalább egy napon, a heti pihenőnapon vagy szabadidejében díjazás nélkül köteles végezni, továbbá arról, hogy ha a munkakötelezettségének a terhelt önként nem tesz eleget, a közérdekű munka, illetőleg annak hátralévő része helyébe szabadságvesztés lép akként, hogy hat óra közérdekű munkának egy napi fogház, az átváltoztatás után fennmaradó közérdekű munkának pedig egy napi szabadságvesztés felel meg.
A jogerős határozat ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján a terheltnek a számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól, bűncselekmény hiányában felmentése érdekében a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Az indítványban kifejtettek lényege szerint a 2011. évi CL. törvény 17. §-a – egyebek mellett – akként módosította a Btk. 289. §-ában írt számvitel rendje megsértésének bűncselekményét, hogy a korábban a Btk. 289. §-ának (3) bekezdésében írt cselekmény 2012. január 1. napjától nem bűncselekmény.
A Btk. 2. §-ának második mondata szerint, ha az elbíráláskor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, akkor az új törvényt kell alkalmazni. A büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés alkalmazásánál a cselekmény elbírálásának az ideje az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének napja (1/1999. BJE).
Mivel a városi bíróság végzése 2012. január 5. napján emelkedett jogerőre, ezért törvénysértően került sor a terhelttel szemben a Btk. 289. § (3) bekezdésében meghatározott vétség miatt büntetés kiszabására. Erre figyelemmel a végzés hatályon kívül helyezését és a terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
A Legfőbb Ügyészség által módosított felülvizsgálati indítványt a Kúria indokainál fogva alaposnak találta.
A Kúria a Be. 423. § (1) és (4) bekezdésének megfelelően a megtámadott végzést a jogerős határozattal megállapított tényállás alapulvételével, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és a felülvizsgálati indítványban megjelölt, a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott ok alapján, a 420. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülésen eljárva bírálta felül.
A felülvizsgálat a Be. 423. § (5) bekezdésének megfelelően hivatalból kiterjedt a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti [tételesen a 373. § (1) bekezdés I. b) és c) pontban, valamint II-IV. pontjaiban foglalt] hatályon kívül helyezést kötelezővé tevő eljárásjogi szabálysértések vizsgálatára is.
Az ügyben az indítványozó abszolút eljárási szabálysértésre nem hivatkozott, és ilyen a hivatalból történt vizsgálat során sem volt észlelhető.
A Btk. cselekmény elkövetésekor hatályos 289. §-ának (3) bekezdése szerint aki a felszámolás elrendelését követően a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló törvényben előírt beszámoló-készítési, könyvvezetési vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolási eljárás eredményes lefolytatását részben vagy egészben meghiúsítja, vétséget követ el.
Ugyanez a rendelkezés volt hatályban a végzés tárgyalás mellőzésével történt 2011. december 11-i meghozatalakor is.
A 2011. évi CL. törvény a Btk. 289. §-át 2012. január 1-jei hatállyal módosította. A módosítás alapján a Btk. 289. § (3) bekezdése szerinti számvitel rendje megsértésének vétsége 2012. január 1. napjától már nem bűncselekmény.
Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a cselekmény elbírálásának ideje az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének a napja (BH 2009. 231. szám). Ezért az eljárt bíróság, bár a határozatának meghozatalakor, az akkor hatályos büntetőtörvénynek megfelelő rendelkezést hozott, a határozat meghozatala és annak jogerőssé válása közötti időpontban bekövetkezett jogszabály-változásra figyelemmel, a jogerőre emelkedés időpontjára objektíve törvénysértővé vált.
A kifejtettekből következően a terhelt cselekménye a jogerős elbírásának az időpontjában már nem valósított meg számvitel rendje elleni bűncselekményt, és a felülvizsgálati eljárásban kötelezően irányadó tényállás alapján nem merítette ki más bűncselekmény törvényi tényállását sem.
Ezért a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 427. § (1) bekezdés a) pontja alapján megváltoztatta és a terheltet az ellene a Btk. 289. §-ának (3) bekezdésében meghatározott számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának I. fordulata és 331. §-ának (1) bekezdése alapján, mert cselekménye az elbíráláskor már nem bűncselekmény, felmentette. Így a támadott határozatban kiszabott büntetés törvényes volta nem lehetett döntésének tárgya, azonban észlelte azt is, hogy a bíróság határozatának a közérdekű munka szakmunkásként történő elvégzését előíró rendelkezése is törvénysértő volt.
Az a körülmény, hogy a 2009. évi LXXXIII. törvény – a korábbi jogi helyzettől eltérően – 2010. augusztus 13-a óta lehetővé teszi a közérdekű munka tárgyalás mellőzésével történő kiszabását is, nem mentesíti a bíróságot a Btk. 49. §-ának (2) bekezdésében foglalt azon rendelkezés alkalmazásától, miszerint közérdekű munkaként olyan munka végzése határozható meg, amelyet az elítélt – figyelemmel egészségi állapotára és képzettségére – előreláthatóan képes elvégezni.
Ez a szabály az 1997. évi LXXIII. törvénnyel történt bevezetése óta a közérdekű munka lényeges tartamának meghatározását az ítélkező bíróság feladatává teszi, ami azt jelenti, hogy a közérdekű munka kiszabása előtt a terhelt egészségi állapotát és képzettségét a szankció lényeges tartalmának meghatározása érdekében a bizonyítási eljárás során fel kell deríteni [Be. 75. § (1) bek.].
A bíróság a terhelt egészségi állapotát és képzettségét a bizonyítási eljárás adataiból ismerheti meg. E büntetés indítványozására felkészülve, már a nyomozás során fel kell deríteni az ehhez szükséges adatokat, így a szakképzettséget igazoló iratokat be kell szerezni, szükség esetén pártfogó felügyelői véleményt (Be. 114/A. §) kell készíttetni. Ha ez a nyomozás során nem történt meg, a Btk. 49. § (2) bekezdésében foglaltakról nem lehet megalapozottan állást foglalni, e büntetési nem alkalmazhatóságának feltételei a bírósági eljárásban tárgyaláson, bizonyítás keretében tisztázandók.
Ezzel szemben az eljárt bíróság a tárgyalás mellőzésével meghozott végzése a személyi körülmények körében mindössze a terhelt életkorát tartalmazza, egyebekben pedig azt rögzíti, hogy ezt meghaladóan személyi körülményeivel kapcsolatban további adat nem áll rendelkezésre.
Eszerint tehát a bíróság úgy alkalmazott közérdekű munkát, és határozta meg, hogy a terhelt azt szakmunkásként köteles elvégezni, hogy az ügy-felderítési kötelezettségének nem tett eleget.
Az ítélet rendelkező részében a közérdekű munka természetét úgy kell meghatározni, amely annak tényleges végrehajthatóságát biztosítja. Ezért az elkövető személyi adottságaihoz mérten általánossággal kell megjelölni a betöltendő munkakört vagy elvégzendő feladatot (pl. köteles könnyű fizikai munkát végezni, vagy hivatalsegédként dolgozni, betegápolást végezni stb.), kerülni kell a konkrét munkakör megjelölését.
Ehhez képest a bíróság határozata rendelkező részében azon kitétele, miszerint a terhelt szakmunkásként köteles a közérdekű munkát végezni, nemcsak megalapozatlan, de az okból is törvénysértő, mert a „szakmunkásként” kitétel alapján nem állapítható meg, hogy a bíróság a büntetés lényeges tartalma szempontjából ténylegesen milyen joghátrányt rendelt alkalmazni.
Ezen kívül – szükség szerint – tisztázni kell azt is, hogy a tényleges képesítéstől függetlenül, az elkövetőnek az elbíráláskori általános egészségügyi állapota, továbbá a rá vonatkozó, az elbíráláskor irányadó foglalkozás-egészségügyi és munkavédelmi szabályok alapján milyen jellegű munkát képes ténylegesen elvégezni.
Mindez nem zárja ki, hogy a bíróság olyan jellegű munkavégzést is meghatározhasson, amely képzettséget – a konkrét munkavégzési kötelezettséghez szükséges kötelező munkavédelmi oktatáson történő részvételt leszámítva – nem igényel.
(Kúria Bfv. I. 1.170/2012.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás