KÜ BH 2013/82
KÜ BH 2013/82
2013.03.01.
A magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetén a szokásos piaci érték meghatározása a törvény szerinti módszerrel történik [1995. évi CXVII. tv. 3. §, 77/A. §, 24. §, 1997. évi LXXX. tv. 4. §, 19. §].
A felperes 2003. évben a Sz. várostól (a továbbiakban: Város) névértéken, magánszemélyektől 75%-os árfolyamon saját részvényeket vásárolt. A felperes vezető beosztású dolgozói és a felperestől független P. Rt. között 2003. évben a névérték 20%-án jött létre ügylet. A 2004. évben a felperes a K. Alapítványtól (a továbbiakban: Alapítvány) és két magánszemélytől vásárolt névértéken, illetve 20%-os árfolyamon. B. Község Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) a névérték 20%-ért értékesített részvényeket a felperes gazdasági igazgatójának. A felperes a 2004. és 2005. években, licites pályázat keretében, a névérték 20%-án értékesítette részvényeit vezérigazgatója és gazdasági igazgatója részére. Az ő tulajdonukban a 2004. évben a részvények 58%-a, a 2005. évben a 67%-a volt. A felperes vagyoni helyzete jó, saját vagyona a 2003. évben is több mint kétszerese volt a jegyzett tőkének, az arány tovább javult, osztalékot a 2005. évben fizettek. Az értékesítés után a 2004. évben 2 321 400 forint, a 2005. évben 22 464 000 forint árfolyamveszteséget számolt el a felperes. Az adóhatóság a 2004-2005. évek átfogó adóellenőrzése során a névérték, mint szokásos piaci érték és a magánszemélyek által fizetett 20%-os érték különbözetét, hivatkozással a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja. tv.) 77/A. § (1) bekezdésére, a magánszemélyek munkaviszonyból származó, értékpapír formájában juttatott jövedelmének minősítette, és azután járulékfizetési kötelezettséget állapított meg.
Felülvizsgálati eljárás keretében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Elnöke határozatával a másodfokú határozatot megsemmisítette és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította.
A megismételt eljárásban, a kapott iránymutatásnak megfelelően, az elsőfokú adóhatóság a vezérigazgató és a gazdasági igazgató terhére egészségbiztosítási járulék különbözetet állapított meg, amely a felperesnél bírság és késedelmi pótlék alapot képzett. Az elsőfokú határozat a felperes terhére 2005. május hónapra egészségbiztosítási és nyugdíj biztosítási járulék adónemekben 6 515 000 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel, továbbá a jogszabályban előírt, adózással összefüggő kötelezettségek elmulasztásáért 4 717 000 forint mulasztási bírság megfizetésére is kötelezte a felperest. A két vezető munkavállalót terhelő egészségbiztosítási alapot megillető járulékot is rögzítette 449 000-449 000 forint összegben. Az elszámolandó járulékokkal csökkentette a felperes 2005. évi adózás előtti eredményét. A 2004. évre elévülés miatt nem tett megállapítást.
Az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot, a rendelkező részt azzal kiegészítve, hogy a mulasztási bírság alapja a magánszemélyektől levonni elmulasztott, összesen 8 536 000 forint szja.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – a mulasztási bírság tekintetében hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabálysértésére hivatkozva annak hatályon kívül helyezését, valamint az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
Elsődleges álláspontja szerint az Szja. tv. 77/A. § (1) bekezdését csak értékpapír juttatása esetén lehetne alkalmazni, értékpapír értékesítése során nem: a jogerős ítélet is végig értékesítésről szólt.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az Szja. tv. 77/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint nem minősül bevételnek a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték, ha a magánszemély az értékpapírt olyan jog gyakorlásával szerezte, amelyet bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben szerzett.
Az adóhatósági határozatok, és a jogerős ítélet is utalt a Gt. forgalom korlátozó rendelkezéseire – 177. § (1)–(3) bekezdés, 2001. § (1) bekezdés –, valamint a felperes Alapszabályára, melyek folytán a felperes részvényeinek licites pályázat útján történt értékesítése nem valósulhatott meg bárki számára azonos feltételekkel. Ezen adatokkal szemben a felperesnek az adóhatósághoz intézett megkeresése csak mint a felperes egyoldalú nyilatkozata értékelhető, nem alkalmas annak igazolására, hogy az értékesítés valóban bárki számára ténylegesen elérhető volt.
Az Szja. tv. 77/A. § (1) bekezdése szerint a magánszemély által értékpapír formájában megszerzett vagyoni érték esetében bevétel az értékpapírnak a jövedelemszerzés időpontjára megállapított szokásos piaci értékéből az a rész, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. A bevétel adókötelezettségének jogcímét a felek (a magánszemély és az értékpapírt juttató személy, valamint az említett személyek és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a szerzés körülményei figyelembevételével kell megállapítani, és ennek megfelelően kell az adókötelezettségeket (ideértve a jövedelem megállapítását is) teljesíteni. Az értékpapír formájában megszerzett vagyoni értékre a természetbeni juttatásokra vonatkozó rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.
Az Szja. tv. ezen rendelkezésének 2003. január 1-jével történt hatálybalépésig az Szja. tv. 69. § (1) bekezdése rendelkezett arról, hogy természetbeni juttatásnak minősül – egyebek mellett – az értékpapír formájában adott vagyoni érték esetében a szokásos piaci értékből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg, valamint az illetményföld juttatás.
A természetbeni juttatás egésze jövedelem volt, amely után a kifizetőt terhelte az adó megfizetésének kötelezettsége. Az új szabályozás az adózó oldaláról közelít, a szerzés adózásának jogcímét a felek közötti jogviszony szerint minősíti, és ennek függvényében állapítja meg a felek kötelezettségeit. Mivel tehát a jogcím nem csak ingyenes átengedés (juttatás), hanem – mint a felperes esetében – a munkáltatóval kötött vételi (értékesítési) szerződés is lehet, a Kúria alaptalannak tekintette a felülvizsgálati kérelem értékesítés-juttatás megkülönböztetésre való hivatkozását.
Az Szja. tv. 77/A. § (1) bekezdés alkalmazása során – mint a korábbi természetbeni juttatás esetén is – alapvető fontosságú a szokásos piaci ár meghatározása.
A Nemzetgazdasági Minisztérium a felperes kérdésére adott válaszát a szokásos piaci ár alkalmazandóságára építette. A jogerős ítélet indokolása is a szokásos piaci ár meghatározásából építkezett, így az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 221. § (1) bekezdés szerinti indokolási kötelezettségét, amikor tételesen nem ismertette és nem elemezte a felperesnek a Minisztérium tájékoztatására alapított hivatkozását.
Az Szja. tv. 3. § 9. pontja szerint e törvény alkalmazásában szokásos piaci érték az az ellenérték, amelyet független felek összehasonlítható körülmények esetén egymás között érvényesítenek, vagy érvényesítenének; nem független felek között a szokásos piaci értéket a következő módszerek valamelyikével kell meghatározni: a) összehasonlító árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték az az ár, amelyet független felek alkalmaznak az összehasonlítható termék vagy szolgáltatás értékesítésekor a gazdaságilag összehasonlítható piacon; b) viszonteladási árak módszere, amelynek során a szokásos piaci érték a terméknek, szolgáltatásnak független fél felé, változatlan formában történő értékesítése során alkalmazott ár, csökkentve a viszonteladó költségeivel és a szokásos haszonnal; c) költség és jövedelem módszer, amelynek során a szokásos piaci érték a termék, a szolgáltatás közvetlen önköltsége, növelve a szokásos haszonnal; d) egyéb módszer, ha a szokásos piaci érték az a)-c) alpontban foglalt módszerek egyikével sem határozható meg.
A perbeli időszakban irányadó Szja tv. 3. § 9. pont első mondata, illetőleg a 9.a) pont alkalmazása során nem csak az bírt alapvető fontossággal, hogy az ügylet független felek között jött létre, vagy sem, hanem az is, hogy esetükben volt-e gazdaságilag összehasonlítható piac. Összehasonlító piac csak akkor állapítható meg, ha annak résztvevői összehasonlítható körülmények között járnak el: a körülmények meghatározása tehát csak valamely racionális időkeretben végezhető el. Ennek következtében az összehasonlító piac meghatározásakor nem az adózás elévülési szabályai, hanem a piaci folyamatok jellemzői az irányadók.
A megismételt eljárásban a hatóságot kötötte a felügyeleti intézkedésnek nemcsak a rendelkező része, hanem az indokolása is. A felügyeleti intézkedés indokolása szerint pedig a gazdaságilag értékelhető piac fogalma kizárja a tágabb időszakban alkalmazott árakat, kivéve a tárgyidőszakot közvetlenül (pl. hat hónap) megelőző vagy követő időszakot. Az alperes ennek megfelelően járt el, azzal, hogy a megelőző időszakot a 2003. évre is kiterjesztette. A követő időszakból pedig a felperes is csak 2009. évi értékesítésekre hivatkozott, amely időszak pedig már mindenképpen túl van – figyelemmel a piac gazdasági válságból eredő alapvető változásaira – a figyelembe vehető időszakon. Az a tény, hogy valamely gazdasági társaság zárt részvénytársaság, ahol adott esetben évekig nincs részvényfogalom, nem a piac összehasonlításának időbeli kiterjesztését kívánja meg, hanem, az egyéb törvényi feltételek hiánya esetén, kizárja az Szja. tv. 3. § 9.a) pont alkalmazhatóságát.
Az eladók vagy a felperes részvényesei, vagy erő-pozíciójuk alapvetően eltért, így az ár kialakításának körülményei sajátosak voltak. Ennek következtében a felperesi részvényekre kötött valamennyi ügylet – akár független, akár nem független felek között jött létre – esetében hiányzott az összehasonlítható piac; a felperes, mint eladó és munkavállalói, mint vevők között létrejött szerződések esetében, annak vizsgálata során, hogy a munkavállalóknál keletkezett-e jövedelem, kizárt az Szja. tv. 3. § 9. pont első mondatának, illetve a 9.a) pontnak az alkalmazása.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.073/2008/6.számú ítéletében a tárgyidőszak az 1999-2001. év volt, árfolyamveszteség elszámolással érintett üzletrész és részvény értékesítésekre vonatkozott, természetbeni juttatást állapított meg, a szokásos piaci értéket az Szja. tv. 3. § 9. (szokásos piaci érték) és 59.d) pontja (értékpapír szokásos piaci értéke) szerint határozta meg. Az Szja. tv. 3. § 9.d) pontja nem határozza meg, mi értendő „egyéb módszer” alatt: az bármilyen releváns, a szokásos piaci értéket életszerűen indokoló módszer lehet.
A felperes alappal hivatkozott tehát arra, hogy a perbeli időszakban nem hatályos jogszabályon alapuló, adózói egyéb módszer kidolgozásának hiánya nem róható a terhére. Ez azonban nem változtatja meg a felperes adójogi helyzetét: az alperes által figyelembe vett módszerrel szemben más, a szokásos piaci értéket a felperes javára kedvezőbben és megalapozottan megállapító módszert a felperes nem mutatott be, mert álláspontja az volt, vannak független felek között létrejött szerződések, így az Szja. tv. 3. § 9.d) pont alkalmazhatósága fel sem merül. Ez az álláspont azonban összehasonlítható piac hiányában nem vezetett eredményre.
Mindezekre tekintettel jogszerű volt az a megállapítás, mely szerint az Szja. tv. 3. § 9.d) pont szerinti módszerrel meghatározott összegben a felperes érintett munkavállalóinál az Szja. tv. 24. § (1) bekezdés szerinti, munkaviszonyból eredő nem önálló tevékenységből származó jövedelem keletkezett. Ezen jövedelem a Tbj tv. 4. § k.1./pontja alapján járulékalapot képez, amely után a felperesnek a 19. § (1) bekezdés szerinti társadalombiztosítási járulékot kellett fizetni, megosztva a nyugdíj-biztosítási és az egészségbiztosítási járulék között.
Ezért a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.715/2011.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás